Morajlott az egész ország.
|
„Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben letekintett a Jóisten a földre…” Igen, letekintett, ahogy mindég a földre tekint, és talán csodálkozik teremtményein, az embereken, akik sokszor a rájuk ruházott szabad akaratukat arra használj
|
-Milyen furcsa ez a világ!- gondolta volna Pistike, aki hét évesen félárva lett, és csak késő ősztől kora tavaszig járhatott iskolába, mert „szolgálata” volt.
|
- Ezen a szegény Pistán valami átok van.- súgtak össze az asszonyok, mikor jöttek ki a vasárnapi miséről. Pista, mint harangozó és temetőgondnok a sekrestye ajtóban állva, lehajtott fejjel hallgatta a misét.
|
Pista elég nehezen viselte özvegységét. Nem csak a feleségét, gyermekei édesanyját temette el, hanem a tanácsadóját, irányítóját, élete párját.
|
Az öreg Lágyo bácsi, aki valamikor a cigánybandában is zenélt, érdekes jelenség volt a faluban.
|
Annak idején volt egy kis falucska a Hernád völgyében.
|
Lassan egyhangúan teltek a napok.
|
Az első napoktól nagyon félt. Igaz, hogy mindég is korán kelő gyerek volt, de tudta azt, hogy a gazdasszonyok a libákat már akkor az utcára engedik, mikor még csak a mennek az istállóba a teheneket megfejni.
|
Az alvégen, a patak bal partján áll az a piciny zsúpfedeles zsellér házikó, amelyikbe éppen most tér be a „tisztelendő” úr egy ministráns gyerekkel. Az öreg pap bácsi az utolsó kenetet fogja feladni.
|
Érdekes az emberi természet, gyerekkorban mindég arról álmodozunk, hogy felnőttek leszünk, mikor meg öregszünk, mindég a gyerekkori emlékek jutnak eszünkbe, vagy olyan fiatal kori emlékek, mikor a mi gyerekeink még „kicsinye
|
Reggel hármasban folytattuk a várnéző túránkat, mivel Cecile már nem kapott szabadságot, így csak késő délután tudott hozzánk csatlakozni. Úgy terveztük, hogy a délelőtti órákat Saumur –i városnézésnek szenteljük.
|
Cecile is szabadságot kért a munkahelyéről, így együtt indultunk „várnézőbe”. A Loire völgye annyira gazdag „vár dolgokban”, hogy nem kellett volna sokáig keresni.
|
Mindég hálás leszek Nagy Bélának, hogy "bemuteatot" Blank Jucinak, aki által írogatni kezdtem a "Magyarerő"-be. Még jubiláló írás is lehetne ez a kis karcolat, de nem annak szánom. Én a Magyarerő-be írtam "politikai antimesét", novellákat, élménybeszámolót, és mindég boldog voltam, ha megdicsértetek, vagy csak reagáltatok írásaimra. Magam is örömmel olvastam a Ti írásaitokat, és időről időre reagáltam is rájuk (bocsánat, ha nem minden írásrást véleményeztem) Gondolkodó , írogató ember vagyok, és örülök, hogy hasonló érdeklődésű társaságba kerültem.
|
Már öreg este volt, mire úgy határoztunk, hogy aludni térünk. Közben megjött munkából Cecile, a fiam párja, és az a bor mellé az asztalra került Franciaország másik jellegzetessége, a sok fajta sajt.
|
Lehet, hogy olyan nagyképűen írom ezt az úti beszámolót, mintha a feleségemmel együtt világutazók lennénk. Pedig ez nagyon távol áll tőlünk.
|
Ilyen, és efféle kalandokat éltünk át Vilmossal. Persze, azért mikor tudtuk, hogy csak Erika és én leszünk vele egész nap, mert a szülei munkába mentek, attól kicsit féltünk.
|
Vilmos nekem is, és Erikának is naponta tartott angol nyelvleckét, mert, ahogy említettem, ő tud angolul is , és magyarul is. Sőt, nem is tudja, hogy két nyelven beszél.
|
Sokat olvastam vándorutakról, vándorok viszontagságairól meg más effélékről, és talán ezért soha nem tartoztam az utazni vágyók közé.
|
A harmadik Londoni út. No, az aztán igazán várakozással volt teli. A lányunk az év elején örömmel adott hírt arról, hogy várhatóan július- ban fog érkezni az unokánk.
|