- Ezen a szegény Pistán valami átok van.- súgtak össze az asszonyok, mikor jöttek ki a vasárnapi miséről. Pista, mint harangozó és temetőgondnok a sekrestye ajtóban állva, lehajtott fejjel hallgatta a misét. Könnyes szemmel nézte Pistikét, aki még alig múlt tíz éves, és már közvetlenül az öreg pap bácsi mellett, a jobb oldalon volt fő ministráns. Az járt az eszében, hogy a Jóisten mégis azt akarta, hogy Pistike ne kerüljön a lelencbe. De közben porig zúzta az a tudat, hogy talán már a második feleségét fogja elveszíteni, és vele a kis ártatlan, még meg sem született gyermeket. Tegnap volt náluk Bódis doktor úr a szomszéd faluból. Igaz, hogy a vizitér elég sok pénzt kért, de mikor megvizsgálta a fiatalasszonyt, csak a fejét csóválta.

-Pista, nem sok jóval tudlak bíztatni.- mondta, mikor a vizsgálat után a konyhában leültek beszélgetni.

-Nem hiszem, hogy világra tudja hozni a gyermeket.

Az orvos szombaton vizsgálta a fiatalasszonyt, de Pista hétfőn késő este zaklatottan kopogtatott az orvosi lak ajtaján. A felesége kínjában a falat kaparta, és vérzett is. Persze, Bódis doktor úr sietet, ahogy tudott, és hozzá is látott, hogy legalább enyhítse a megkínzott asszony fájdalmait. Mindenkit kiküldött a szobából, meleg vizet kért, meg tiszta törölközőket. Lassan elhalkultak a szörnyű hangok, de mikor a doktor kijött a konyhába, ahol az egész család szorongva várt, egy törölközőbe csavarva a megkékült csecsemőt hozta. A kisfiú halva született. A szobából még mindég nyögések szűrődtek, és Bódis doktor szólt Pistának, hogy most már bemehet. Szegény, könnyes szemmel, de reménykedve ment. Siratta a halva született fiát, de reménykedett, hogy a fiatal felesége mégis életben marad. A szobából már nyögések sem szűrődtek, és mikor Pista kijött, már csak ő zokogott.

Kettős temetés volt a faluban. A harangozó és sírásó Pista már a második feleségét temette, és most még a halva született fiát is. Sokan sajnálták, de az asszonyok mégis összebújtak pletykálkodni. Olyan is akadt, aki szemforgatóan azt mondta, hogy ez biztosan büntetés, mert Pistikét a lelencbe akarták adni. Sokáig lehajtott fejjel, szomorúan járt Pista. Maga is elhitte a szóbeszédet, és úgy gondolta, az ő bűnéért halt meg a fiatal felesége, meg az ártatlan kis csecsemő. Hiába múlt el a gyászév, és a komaasszony újra komendálni akar Pistának egy feleségnek való , most már özvegy asszonyt a szomszéd faluból. Pista elég durva szavakkal utasította el. Úgy hogy többször ilyen eszébe sem jutott.

Igaz, hogy a szegény embernek még bánkódni sem volt ideje. Maris újra felhagyott a szolgálattal Kassán, és átvette a háztartást, Pistike maradt a libapásztori szolgálatban, Sproh kántortanító meg, hogy segítsen a szegény családon ismeretségeit latba vetve bejuttatta Pistát a Magyar Államvasutakhoz munkásnak. Nagy szó volt ez a 30-as évek végén.Egy állami alkalmazottnak mindég biztos bevétele volt, havi keresete, nem úgy, mint a kepés arató alkalmi bére. Szegény kis család, végre kicsit fellélegzett. Pista továbbra is vállalta a kepés aratást is Sulóka János bácsinál. Ezt úgy oldotta meg, hogy az aratásra vette ki a szabadságot, meg a Pistike gyerek is egyre nagyobb lett. Lassan, kisebb rendet vágva, de már 12 éves korában az édesapjával sorba vágta a gabonarendeket.

Minden rendbe is lett volna. Szerényen, beosztva, de lassan megélt a család. Mikor 1938- ban a falu újra Magyarországhoz lett csatolva, és Maris, még Kassán szolgált, megismerkedett egy vasutas legénnyel, a Sándorral, aki egészen Ceglédről került Kassára, mert oda rendelte a szolgálata. Dolgos legény volt, és 1939 nyarán még aratni is segített Pistának, meg a családnak. Igaz, hogy kicsit szokatlanul tartotta a kaszát, mert más kaszanyelet használtak itt  Felvidéken, mint Cegléden, de azért derekasan vágta a rendet.

Aratás után Maris meg Sándor össze is házasodtak. Szerény lagzit csaptak, de azért mégis megadták a módját. Pistát kicsit zavarta, hogy a fiatalok minden áron Cegléden akartak letelepedni, és a lagzi utáni héten oda is költöztek. Így megint haza jött Erzsi, hogy vezesse a háztartást. Most már kicsit jobban boldogult, hiszen a kis Márta is 7 éves lányka lett, nem volt vele annyi gond. Pistike meg abba is hagyta a libapásztori szolgálatot. Rendesen járt iskolába, és az esti óráiban eljárt Demeter  Péter bácsiéknál. Péter bácsi a fészerben egy kis cipőjavító műhelyt alakított, de most már inkább Pistike javította a cipőket.

Folyt.köv.