A tulipán a magyarság szimbóluma, mely az ősi földből fakad, ahogy a magyarság, nyelvünk, világnézetünk kialakulása is. A tulipán motívum minden magyar táj népművészeti alkotásaiban, ősi népdalaink elemeiben is fellelhető, hiszen mélyen konzerválódott díszítő elemként, népi kultúránkban. Fennmaradt, mert a nép a századokon át tartó elnyomása alatt is tudta, ismerte ősi jelentését. Benne népi érzéseink, vágyaink szabad kifejezési eszközeit látta, mely közösségi érzés konzerválódott évszázadokon át a keleti pusztákon élő magyar nép lelkében.
   A Kárpát-medencei Újságírók Egyesülete által létrehozott „Nemzeti Újságírásért”  kitüntetéshez hasonlóan  a  „Magyar Tulipán díjat” is a  Magyar Ékszer KFT készíti, színezüstből.
   A rendezvény a Kegytemplomban, - ahol található a kis Jézust karjában tartó Szűz Mária kép, amelyhez a csoda fűződik- szent liturgiával (szent mise) kezdődött, majd az ünnepség további részére a templom külön termében került sor, ahol az újságíró szervezet által létrehozott "Nemzeti Újságírásért", valamint az „Irodalom művésze” elnevezésű, „Tulipán díjat" vehették az arra érdemes újságíróink.
     A  kegykép, melyhez a csoda fűződik, 1731-1756 között, barokk stílusban épült máriapócsi, Szent Mihály templomban található.

  1696. november 4-én a hívők felfigyeltek arra, hogy az Istenszülő-ikon szemeiből hullanak a könnyek, amely szünet nélkül, két hétig tartott. Korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg lett, hogy a misebor és a víz is megfagyott, de Mária ekkor is egyfolytában könnyezett.
   1696. december 8-án a császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok megvizsgálta a táblakép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette 300 ember jelen-létében, akik között lutheránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el. Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről. Corbelli tábornok saját kezű nyilatkozatban számolt be az egri püspöknek, és a császárnak a csodáról. A kihallgatási jegyzőkönyvek eredeti példányai a bécsi Szent István-dóm levéltárában voltak, ma a Budapesti Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyűjteményében őrzik őket.
   A kegyképet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban, majd 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról és elvitték Bécsbe. Körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Végül az eredeti pócsi könnyező kegykép a bécsi Stephans dom déli oldalhajójának XVI. századi márvány-baldachinja alatt, művészi oltáron kapott méltó elhelyezést. A képről utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolat is készült. Egyik másolat a kassai Jézus-társasági templomba került, a másik a harmadik visszakerült Pócsra.
   II. Rákóczi Ferenc 1703-ban 100 pontba foglalta össze a nemzetünket ért fájó jogtalanságokat. A kéziratot az egri káptalani levéltár őrzi. Ennek 90. pontjában sérelmezi az eredeti pócsi kegykép Bécsbe szállítását és vissza nem hozatalát.
   1715. augusztus 1-én újabb csoda történt, ami nem a képhez, hanem a helyhez kötődött. Hiába vitték Bécsbe az eredeti képet, a pócsi másolat ismét több napon át könnyezni kezdett. Egy külön bizottság is megbizonyosodott arról, hogy valóban könnyek folynak a Szűzanya szeméből. Ekkor másodszor is megszentelték a templomot. Az emberek tömegesen érkeztek a kis templomba, hogy megnézhessék a könnyező kegyképet. Akkor merült fel a nagyobb templom építésének ötlete. A munkálatok 1731-1756-ig tartott. Az ikonosztáz, a kép helyéül szolgáló díszes fal 1785 és 1788 között készült el, egy ideig baldachinnal fedték, majd lebontották, és a falat 1943-ban újjáépítették. Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok többé soha nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek. 
   1715. augusztus 1-jén Papp Mihály paróchus a reggeli isten-tiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. Erdődy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt. A szemtanúk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.
   A máriapócsi kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. A kegykép őre zarándokokat vezetett a templomba. A kép foglalatát kinyitva észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-től 18 napig tartott, melynek tényét egyházi és világi vegyesbizottság ellenőrizte, s megállapította a könnyezés valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt.
    A Kárpát-medencei Újságírók Egyesületének rendezvénye méltó helyszínt talált a Nemzeti Újságírásért" kitüntetés és az „Irodalom művésze” elnevezésű, „Tulipán díj” átadásának, melyet olyan személyek kaphatják meg, akik írásaikkal hitelesebbé teszik az újságírói hivatást, verseikkel szebbé teszik az irodalmat kedvelő olvasók mindennapjait. Mindkét elismerést az újságíró szervezet elnöke - Gyöngyösi Zsuzsanna hozta létre. Átadását a szervezet elnöke, vagy elnök helyettese adja át.
   A Nemzeti Újságírásért kitüntetettek névsorát meg lehet tekinteni a www.kame.hu weboldalon, a kitüntetettek menüpont alatt.

Az "Irodalom művésze"  Tulipán díj eddigi jutalmazottjai:

1./ Varga István       2020.
2./ Takács Mária      2021.
3./ Körmendi Rita    2022.
4./ Kovács Tiborné Lívia   2023,