Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Sötét játszmák

Rovatok: 
Vers
Kegyetlen futó vagyok egy sakktábla mezején,
ahol a bástya pont most száguld énfelém,
de nem ő az agy, bár tudja a lelke legmélyén,
ahol talán még táncol egy apró gyertyafény,
hogy ne ütközzön belém, ez az utolsó remény
a véres mezőn, ahol nem is magam féltem én.
.
Marjai László

Vihar nélkül halunk

Rovatok: 
Vers
Lehet kevés a férfi, vagy a nő tengernyi...
a kaszálón pedig rengeteg a szalma,
de nem villámlik, nincs egy árva szikra,
csak szikkad, sehol sem ég semmi,
még csak nem is esett tegnap, sem ma,
ezért senki se tud sehogy sem szeretni,
csak sárgulva száradunk, mint a kéve.
Marjai László

Fogod tudni, ha hozzád értem

Rovatok: 
Vers
Engem nem lehet csak kicsit szeretni,
vagy sehogy, vagy őrülten és vakon,
ha én is úgy érzem, és hagyom,
.
és gyűlölni is tudtok, teljes szívből,
ki ezért, a buta ember nem tudja miért,
van, aki ösztönösen szereti a vért,
.
de saját terhét hordja mindenki maga!
Marjai László

Csak álmot hagytál nálam

Rovatok: 
Vers
Nem veszekedtünk, csak nem volt hozzám se szép,
sem dühös szavad, inkább hideg voltál, mint a jég.
Az asztalon törött pohár, tőle boros volt a szék,
és én nem ültem rá, mert azt hittem, megölelsz még.
 
Minden zavarosnak tűnt, mint a folyó, amely árad,
Marjai László

Úgy nézz rám

Rovatok: 
Vers
Tudod, oly sok mindent megéltem,
nagy a fájdalomtűrő képességem,
és már az ördögöt se félem...
de aznap mégse mertem lefeküdni,
nehogy köszönés nélkül menj el,
ha nem lennék éppen ébren.
...aztán amikor megöleltél, azt kértem,
úgy nézz, mintha nem látnánk egymást többé,
így égett a tekinteted belém mindörökké.
Marjai László

Etti

Rovatok: 
Egyéb
Augusztust írunk. Napsütéses nyárutó, de nemsokára itt a szeptember, ami nekem már ősz, bármit is mondanak az időjósok.
Igaz, lelkem paripája a sárguló levelek közt is nyerít, de lassan deresedik, jönnek a rideg napok: sokan, és szürkeségükben is valósok.
Marjai László

Érintés

Rovatok: 
Vers
Olyan legyen tőled az utolsó érintés,
mint a duzzadó izmokat szántó kés,
a búcsúzónak az angyal csókja, és
egy haldoklónak a vérátömlesztés.
.
Budapest, 2022. július 30.
 
Marjai László

Költők királysága

Rovatok: 
Vers
A szegény költő gyermeke reggel, délben, sőt még azon túl is éhes,
jobb időkben kolbászt mustárral kap enni, persze, ha az időmértékes.
Ilyenkor húsleves is fő, a kutya a ház körül ízleli az ínycsiklandó szagot,
s ha este megkapja a szopogatott csontot, hálából vonyít egy versszakot.
Marjai László

Különleges nap

Rovatok: 
Vers
Egy furcsa érzés magával ragad,
a lehangoló szürkeség,
a köd szerteszét szalad.
Érzem a nap melegét,
ahogy a bőröm simogatja,
sugarait szórja szét.
Olyan szép,
s a szél
fülembe lágy dallamot súg,
a legszebbik zenét,
és átölelnek a nyár-illatok,
Marjai László

Mit üzentek szentek

Rovatok: 
Vers
Szentek! Hoztok-e áldást, vajon
lesz-e a sötétségre oltalom,
hogy száradnom ne kelljen
aszályos kórók közt a kertben?
 
Elvesztem a lét ösvényében,
vagy a lét veszett el régen?
Ezért Szentek, újra kérdem,
hisz bonyolult, hogy megértsem:
 
Marjai László

Szemek

Rovatok: 
Vers
Azok a titokzatos, mély szemek!
Félek, hogy tükrében elveszek,
mert izgalmas, végtelen, oh, egek,
velük egy távoli világban ébredek,
korlátokon, s túl a földi börtönön.
Ott érezném bőrödet a bőrömön.
 
Budapest, 2022. június 19.
Marjai László

A holnap viharában

Rovatok: 
Vers
Ti angyalok és szentek!
Ide lentre nekem mit üzentek,
csendben, mint a szellő,
hogy a nagy viharom végre eljő,
 
amely korbácsával ver,
s én zúgok belé, mint a tenger.
Mégis szelíden, lágyan
ölelni az érzelmek viharában.
 
Marjai László

Kívánságok éjfél után

Rovatok: 
Vers
Éjjel láttam egy gúnyos arcot, ki
gödröt ásott a hold fényében
sápadtan, ám tűzben égve.
Másnap lemosta a bűnt, és
mosollyal nézett más szemébe.
 
Oly nehezen ébredtem, mintha
földet szórtak volna rám,
magamban mégis érzek oly erőt,
hogy a lelkemről lelökjem a
Marjai László

Ugyanaz a csillag vagyok

Rovatok: 
Vers
Az éjnek tengerében új csillag ragyog fel,
mi fényesebb, vadabb is a többinél,
izgalmas és félelmetes, mert érdekel,
hisz úgy érzem, hogy teljesen mást ígér.
 
Egy új galaxisban, hol nem jártam soha,
ismeretlen bolygón, elképesztő tájak,
talán halál, de lehet egy új élet záloga,
Marjai László

Mindenen túl

Rovatok: 
Vers
Valaha jobb idők jártak. Éreztem
még a napnak mámorító sugarát,
de ma minden olyan védtelen,
sötét felhők, amerre a szem ellát.
 
Csak az eső koppanását hallgatom,
nem úgy, mint hajdanán, rég:
mikor megpihent fejed a vállamon.
Fülembe súg a régi szép emlék.
Marjai László

Bűnhődnék újra, és újra

Rovatok: 
Vers
Ezernyi ölelés, vadrománc
meg a szerelemkötés, mely
fogvatartott, mint a lánc,
de ideszülettem, s ez az a hely
 
ahova újra visszajönnék,
miután földi históriám véget ért,
majd bűnhődnék, újra, ismét
azokért a földi csókokért.
 
Marjai László

Rémálmaimon túl

Rovatok: 
Vers
Odakint langy meleg, csak a szél sziszeg,
kinek ölben nevelt kígyó volt az anyja,
hiába esik, mégsem ihatok egy korty vizet,
mert a mérge már a létem is átitatja.
 
Köröttem örvénylik, félek, hogy eltemet
a hab, bezárok mindent, ajtót, ablakot,
de bosszúsan abba ütköznek meglehet,
Marjai László

Sóvárgás

Rovatok: 
Egyéb
Marjai László

Csak az a pár pillanat

Rovatok: 
Vers
Az életemnek, csak az
pár pillanata számít,
amit a veled töltött
csekély időm reám írt.
.
Budapest 2022-06-03
Marjai László

Az én csodálatos nyaram

Rovatok: 
Vers
Lassan beborul az égnek alja,
s a vörösen izzó horizontot nyalja
egy nagy, sötétszürke felhőfüggöny,
hogy a lelkem szárnyaira üljön,
 
mint a mindent felemésztő idő:
először a tavasz illatokkal tovatűnő,
majd a nyár esővel őt is mossa,
aztán jő a vég, s az őszi rozsda.

Oldalak