Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Blank Judit
  főszerkesztő-helyettes
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Az érintések útján

Rovatok: 
Vers

Csak érints meg, hogy érezzem a létet,
A fenyő illatát, a hegynek ormát,
Utunk ott a szerpentin kígyójára téved
S a végtelen messzeség a korlát.

Marjai László

Ujjá születés

Rovatok: 
Vers

Álmodtam, hogy megmozdul a gát,
Egy hömpölygő folyam elönt mindent,
Elsöpri a hazug álnokok hadát,
Az Igazság virága kivirul itt lent.

Marjai László

Élni akarok

Rovatok: 
Vers

Gonoszom védelme, ha már nincs kiút,
Akkor ördögnek csókolok kezet.
Félelmem nem szűnik, végtelenbe fut.
Tőlem csak alázatot kér, s vezet.

Marjai László

Érted

Rovatok: 
Vers

Ölelj, ha kedved arra támad, ha kéred,
Ha szőke tincsed engem tiporni akarat,
Igázni létem, rám úgy hulljon a véred,
Hogy egy édes csókért átüssem a falat!

Érted

Budapest 2017-06-17

Marjai László

Séta a Tiszánál

Rovatok: 
Vers

Utam a szállástól még igen szerény
Egy jól kitaposott gyalogösvény.
Balról szellő, árnyéktalan nap tüze ver
Míg jobbomnál rám tapos a fehéreper.

Marjai László

Siker és kudarc

Rovatok: 
Vers

Az élet hol édes, hol meg mostoha.
A siker ellentéte nem a kudarc, soha
Hanem a középszerű, vagy ostoba.
Essek el, csak olyan ne legyek soha!

Budapest 2017-06-09

Marjai László

Se kard, sem átok

Rovatok: 
Vers

Egy ponton túl, már nincs fájdalomküszöb,
Mind tisztelőm lett, ki engem üldözött,
Bár haraphattak, úgy, mint a veszett ebek.
Mára kardjuk, sem átkuk nem érintenek!

Budapest 2017-06-09

Marjai László

Se kard, sem átok

Rovatok: 
Vers

Egy ponton túl, már nincs fájdalomküszöb,
Mind tisztelőm lett, ki engem üldözött,
Bár haraphattak, úgy, mint a veszett ebek.
Mára kardjuk, sem átkuk nem érintenek!

Budapest 2017-06-09

Marjai László

Mint az utolsó kenet

Rovatok: 
Vers

Ha szeretni akarsz, ölj meg minden éjjel,
És légy olyan, mint az utolsó kenet,
Porladó hamvamon izzó lánggal égj el,
Ne félj, hajnalra megmentem a lelkedet!

Budapest 2017-07-08

Marjai László

csak egy pillanat

Rovatok: 
Vers

Itt oly tiszta minden, a rét, az illatok
A messzi bérc kékje az éggel frigyre lel
S onnan friss patakok hullanak,
Míg napsugár a fűre harmatot lehel.

Marjai László

Csengjen a kard

Rovatok: 
Vers

Engedjen, kinek túl kemény szavam.
Nem hitem a csillogó giccs szívekkel
Röpködő galambok, s nem alkuszom
Mert engem sokkal több, mi érdekel.

Marjai László

Szárnyalván

Rovatok: 
Vers

Szállni szeretnék a széllel az ismeretlenbe
Új kapukat nyitni izgalomtól megremegve,
A napsugár fonalából szerelmeket szőni,
S szárnyalván, legendáknak úgy köszönni.

Budapest 2017-05-30

Marjai László

Csak elveszítettél

Rovatok: 
Vers

Bár mit tettél is, már nem haragszom rád,
Bús volt az ősz, és oly rideg a tél,
Bőrig áztam, de már simogat a napsugár.
Akartad, hogy fájjon, de nem volt játék,
Csak neked. Többé nem kapsz vissza már.
Nem is bosszú ez, hidd! Csak elveszítettél.

Budapest 2017-05-28

Marjai László

Májusi buja

Rovatok: 
Vers

Felhők gyűlnek, lassan tornyosulnak
Az égre fehér, szürke foltot hintenek,
Azúrt falnak, hol meg ráborulnak,
Köztük olykor egy – egy sugár integet.

Marjai László

Vándor vagyok

Rovatok: 
Vers

Itt ragadtam én, bár csak vándor vagyok,
S ide, hogy, miért tévedtem én?
Idők, korok között ballagok,
De szabadulnom innen nincs remény.

A bűzlő ingoványon túl itt nincs semmi,
Csak a posványban sorvadó rögök,
Rab lelkű porhüvelyek, de még mennyi!
Ballagnak, hantjuk lócáin én ülök.

Marjai László

Lőrincen a bíró eb

Rovatok: 
Vers

Téboly ez vagy balszerencse?
Már rég lyukas az ország zsebe,
Se morzsa, se szem lencse,
Mégis kövér kiskirályunk ebe!

Budapest 2017-05-23

Marjai László

Rémálmodni akarok

Rovatok: 
Vers

Zúg a fejem, mert mindenki mást szolgál, 
Idegen érdekek, idegen urak,
Az anya eladta gyermekét, s a bál,
Ahol a vérszívó friss nyakat kutat.

Marjai László

Virág vagy hó

Rovatok: 
Vers

Oly hosszú volt a tél, oly fagyos, jégverem,
De olvadt dérrel újult álom így terem,
Márvány, és koporsómból zúzott kőfalak 
Mert a kereszteken túl is láttalak,

Bár az ezüst hóból kibújik egy új virág,
Hol kelő nap arany tincse hullik rád,
Had fürödjek benne, ha akarok,
S új világba vigyenek a két karok.

Marjai László

Rohanó vonat

Rovatok: 
Vers

Érzem, olykor pihennem kellene
Száguldó vonat életem űzöm, hajtom,
Örömöm, bár sebekkel tele 
Míg rohanok az alvilágot hallom.

Marjai László

Álmot

Rovatok: 
Vers

Álmot az ifjúságnak: siker, csillogás.
Hogy a semmiből senkik között nagy terem.
Amolyan ördög tákolt alkotás.
Oh, Istenem! Hát hova lett az értelem!

Oldalak