Hamar összeszedtem magam. Támadóim még itt voltak, fájdalommal fetrengtek a földön, a legkényesebb ponton tettem őket harcképtelenné, mindkettőnek a térdét rúgtam meg. Nem messze tőlük ott hevert a baseballütő, amivel megütöttek. Fölvettem és jó messzire dobtam, majd feléjük indultam.

Finom felhőkkel összebújó kék hegyek,
az egyik csak test, a másik meg lehelet,
mint férfi és a nő, kik ölelkeznek olykor,
míg az egyik könnyet ejt, a másik csókol.

„Van ízlése az embernek!” – állapítottam meg magamban, ahogy körülszimatoltam az építkezési vállalkozó háza táját. Nem túl kirívó, de annál inkább ízléses és minden igényt kielégítő, többszintes épületben lakott, mégis csak építészmérnök. Az udvarban az úszómedencét télálló pálmák szegélyeztek, ettől olyan lett a kertje, mint egy mediterrán strand.

A redőnyök teljesen le voltak engedve. Semmilyen fény nem szűrődött be a kastélyszálló szobájába, bent is csak egy gyertya pislákolt. Mindkét kezem az ágytámla faragott fakorlátjaihoz volt bilincselve, a lábaim meg valami törölköző félével voltak kikötve. Meg se bírtam mozdulni. Szédültem a pár pohárnyi pezsgőtől. Hirtelen libabőrös lettem.

Keservesen sír a herceg leány, könnye szakad,
mert, hogy egy mesebeli kérője sem akad.
Apja mindent megtesz, álma váljon majd valóra:
„Tiborc ba..dmeg! Ülj már fel egy fehér lóra!”

Karácsonyi akció

Vérvörös, mégis megnyugtat az alkony,
mint parázs, amely élteté a csendet,
vigad, mint bús fűz a vízbe nyúló parton,
Vajmi érzést bennem szabadjára enged.

Jó érzés tudni, hogy az embernek kiváló kapcsolatai vannak, szinte minden szinten. Egy védett személy adataihoz nehezebb hozzáférni, de nekem erre nem is volt szükségem, tudtam, hogy Andrea mikor és hol végez, így követtem. Egy külvárosi lakótelep betonrengetegénél értem utol. Halkan köszöntem neki, szinte suttogva. 
–Szia. 

Hogy éljek. megölte lelkem, de álmomban láttam őt!
Egy ölelés, egy csók, mi élni ad erőt.
Selymes bőre fehér, és az az ébenül izzó haj,
hol megcsillan a fény, az érzés, a nagy robaj.
Széjjel szakadt felhők villámja lett e nagy vihar,
tőle tudom, hogy álmom asszony is engem akar!

Az „elfogás” traumája sokáig kísért, olyan, mint egy rossz álom, ahol egy pillanatra sem csukhatod le a szemeidet, mert mindig szörnyeket látsz kiugrani a lesötétített furgonokból, hogy megbilincseljenek, hogy megegyék a lelked. A lényeg, hogy javuljon a bűnügyi statisztika. Összerezzentem minden szirénázó járműre.

Szép vagyok és megnyerő a mosolyom,
mint neked, és hazudj még szerelmet,
csókokat, benne álmaidat álmodom,
most, hisz a hajnal nem ismer kegyelmet!

A magánzárka csöndjét csak a vacsoraosztó, és az esti váltás beszűrődő neszei törték meg. A fogdakörletre halálos némaságban ereszkedett rá az éj. Ha a nap nem is, de a telihold teljes sugarával világította meg a zárkám falait. Sokáig nem bírtam elaludni, később is csak zavaros rémálmok gyötörtek ébresztőig.

Légüres térben a csend körbe – körbe jár,
poros csillagok közt nem repül madár,
mert eltemettem a lelkemet már rég,
csak egy kis parázs, hamu alatt, maradék.
az vagyok, igaz hantomnak a tetején
virág nőtt, mit eddig meg sem láttam én.
Budapest 2018-06-25