A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Graholy Zoé
főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
webadmin
A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Graholy Zoé
főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
webadmin
|
Rovatok: Vers Egy furcsa érzés magával ragad,
a lehangoló szürkeség,
a köd szerteszét szalad.
Érzem a nap melegét,
ahogy a bőröm simogatja,
sugarait szórja szét.
Olyan szép,
s a szél
fülembe lágy dallamot súg,
a legszebbik zenét,
és átölelnek a nyár-illatok,
|
|
Rovatok: Vers Egy furcsa érzés magával ragad,
a lehangoló szürkeség,
a köd szerteszét szalad.
Érzem a nap melegét,
ahogy a bőröm simogatja,
sugarait szórja szét.
Olyan szép,
s a szél
fülembe lágy dallamot súg,
a legszebbik zenét,
és átölelnek a nyár-illatok,
|
|
Rovatok: Vers Szentek! Hoztok-e áldást, vajon,
lesz-e a sötétségre oltalom,
hogy száradnom ne kelljen
aszályos kórók közt a kertben?
.
Elvesztem a lét ösvényében,
vagy a lét veszett el régen?
Ezért Szentek, újra kérdem,
hisz bonyolult, hogy megértsem:
.
|
|
Rovatok: Vers Azok a titokzatos, mély szemek!
Félek, hogy tükrében elveszek,
mert izgalmas, végtelen, oh, egek,
velük egy távoli világban ébredek,
korlátokon, s túl a földi börtönön.
Ott érezném bőrödet a bőrömön.
.
Budapest 2022-06-19
|
|
Rovatok: Vers Ti angyalok és szentek!
Ide lentre nekem mit üzentek,
csendben, mint a szellő,
hogy a nagy viharom végre eljő,
.
amely korbácsával ver,
s én zúgok belé, mint a tenger.
Mégis szelíden, lágyan,
ölelni az érzelmek viharában.
.
Budapest 2022-06-17
|
|
Rovatok: Vers Éjjel láttam egy gúnyos arcot ki,
gödröt ásott a hold fényében
sápadtan, ám tűzben égve.
Másnap lemosta a bűnt, és
mosollyal nézett más szemébe.
.
Oly nehezen ébredtem, mintha
földet szórtak volna rám,
magamban mégis érzek oly erőt,
hogy a lelkemről lelökjem, a
|
|
Rovatok: Vers Az éjnek tengerében új csillag ragyog fel,
mi fényesebb, vadabb is a többinél,
izgalmas, és félelmetes mert érdekel,
hisz úgy érzem, hogy teljesen mást ígér.
.
Egy új galaxisban, hol nem jártam soha,
ismeretlen bolygón, elképesztő tájak,
talán halál, de lehet egy új élet záloga,
|
|
Rovatok: Vers Valaha jobb idők jártak. Éreztem
még a napnak mámorító sugarát,
de ma minden olyan védtelen,
sötét felhők amerre a szem ellát.
.
Csak az eső koppanását hallgatom,
nem úgy, mint hajdanán, rég:
mikor megpihent fejed a vállamon.
Fülembe súg a régi szép emlék.
|
|
Rovatok: Vers Ezernyi ölelés, vadrománc
meg a szerelemkötés, mely
fogvatartott, mint a lánc,
de ideszülettem, s ez az a hely
.
ahova újra visszajönnék,
miután földi históriám véget ért,
majd bűnhődnék, újra, ismét
azokért a földi csókokért.
.
|
|
Rovatok: Vers Odakint langy meleg, csak a szél sziszeg,
kinek ölben nevelt kígyó volt az anyja,
hiába esik, mégsem ihatok egy korty vizet,
mert a mérge már a létem is átitatja.
.
Köröttem örvénylik, félek hogy eltemet
a hab, bezárok mindent, ajtót, ablakot,
de bosszúsan abba ütköznek meglehet,
|
|
Rovatok: Egyéb
|
|
Rovatok: Vers Az életemnek, csak az
pár pillanata számít,
amit a veled töltött
csekély időm reám írt.
.
Budapest 2022-06-03
|
|
Rovatok: Vers Lassan beborul az égnek alja,
s a vörösen izzó horizontot nyalja,
egy nagy sötétszürke felhő függöny,
hogy a lelkem szárnyaira üljön,
.
mint a mindent felemésztő idő:
először a tavasz illatokkal tova tűnő,
majd a nyár esővel őt is mossa,
aztán jő a vég, s az őszi rozsda.
|
|
Rovatok: Vers Azt mondják, hogy az Isten a saját
képmására formázta az embert,
de valahogy nem ismerek rád!
Tudom, téged is kidobott az Édenkert.
.
A pénz utáni sóvárgás is elfajult.
meg a hatalomvágy. Nem csoda mert
az ördög is ember bőrbe bújt,
így a becsület, az erény is viharvert.
|
|
Rovatok: Vers A sok milliárdból most elküldöm azt a csillagot,
amely ott fönt a legszebben ragyog,
hogy egy kis örömmel kezd a holnapot.
Érezd, hogy tudd, gondolatban ott vagyok.
.
Amúgy pont olyan, mintha tegnap lett volna,
hogy érkeztél, majd beragyogtál mindent.
|
|
Rovatok: Vers A kelő nap megleli a felhők közt a rést,
érezni a hajnali aranyfátyol érintést,
mint vad éjjelen a tűzforró csókokat.
Lángra lobbannak a pesti tűzfalak.
.
Lassan bezárnak az éjszakai bárok,
padlón cserepek, összetörött álmok,
s párolog a szeszbe fojtott értelem,
|
|
Rovatok: Vers Eme bús, elkárhozott földi létben,
nem maradt más
csak mi, s Te lettél a jobbik énem,
.
meg a tavasz illata a gyenge szellőn.
Ha nem szállnék, mint a
felhő, és semmihez sincsen erőm
.
úgy csöppentsd ajkamra a véred,
hisz rád szomjazom,
|
|
Rovatok: Vers Lehet, hogy én sem voltam mindig jó,
vállamon hol ördög, hol egy angyal ült,
az egyik űzött, a másik intett: ez nem való.
Meggyőzni hol ennek, hol annak sikerült.
.
Ha jó voltam, gonosz a gúnytól röhögött,
ha pedig rossz, úgy is rajtam nevetett,
s miután elzavartam, bosszúból leköpött.
|
|
Rovatok: Vers Talán túl sok mindent dédelgettem,
köztük vannak megvalósult álmok,
van mit elrabolt a búgó hangú álnok,
mert én hagytam önfeledten.
.
Naiv voltam, oktalan és lehet buta.
Elhittem azt, amit másoknak én is
hazudtam olykor, ám most mégis
csalárdjaim szebbek, mint valaha!
|
|
Rovatok: Vers Ódon városban egy erkélyen asszony ül,
talán bús, ki tudja mit érezhet legbelül.
Előtte asztal, virág, gyümölcsös kosár.
Lássuk hát, hogy gondolata merre jár:
.
"A nap már tűzfalakra égette a sugarát,
és nincs ki hozzám szólna, hol egy barát?
Csak a fehér rózsák illata a vigaszom,
|
