Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

A láncra vert lélek fohásza

Rovatok: 
Vers
Amikor érkezel olyan vagy,
mint a felmentősereg,
én meg a rab, aki már rég
a szabadságáért remeg.
.
Ha egyedül ébredek,
tudom, jössz, vagy csak lehet...
és fohászkodom: mentsd meg
láncra vert lelkemet.
.
Budapest 2021-08-15
Marjai László

Az én templomom olyan

Rovatok: 
Vers
Az én Istenem a szirten nőtt moha,
a fű, a bokor, a virág, az erdő,
királyom a rám boruló lombkorona,
királynőm az égen esőt adó felhő.
.
Az én templomom, éppen olyan,
mint az út menti fák hosszú sora,
a partok között száguldozó folyam...
Szebb, mint a hazug emberek mosolya.
Marjai László

Bástyái az ős-régi várnak

Rovatok: 
Vers
Van aki felemel, és van
aki ellenemben fogad,
no meg olyan is, ki a
sötét átkaiban rohad,
.
és van ki tiszta szívvel
ölel, ha kell aggódik értem.
A sötétséggel szemben
ő az én igazi vértem,
.
hisz bástyái vagyunk
Marjai László

Nem köszönt a nyár

Rovatok: 
Vers
Oly gyorsan jött a nyár,
hogy szinte a puszta télből
sütött rám a napsugár.
.
Még csak nem is köszönt.
Vágtatott olykor villámokat
szórva hagyott vízözönt.
.
Majd a nyár, az a várva várt:
aszállyal, tűzzel sújtott
erdőt, mezőt, hét-határt...
Marjai László

Rossz és jó karmák

Rovatok: 
Vers
Az egyik rám ragyog, de csillogása élettelen,
addig a másikban melegség és élet terem,
az előző átölel és a szerelme olyan heves,
míg ígéri, hogy szeretni csak is őt érdemes.
bár hideg, a szeme vörös, vagy éppen fekete,
s én rémülve kérdem: "Menekülnöm lehet-e?"
.
Marjai László

Én, a nagy hurrikánok hajótöröttje

Rovatok: 
Vers
Néha úgy érzem magam, mint aki
a világ végén hajótörést szenvedett,
vad hullámok közt alig bírom tartani
magam, mire elérem az életmentő szigetet,
aztán várom, hogy jöjjön megint az a valaki,
aki ismét összetöri majd a szívemet.
.
Budapest 2021-07-24
Marjai László

Mernél-e táncolni velem

Rovatok: 
Vers
Erre röpködtem csak épp,
mert a telihold rám ragyogott,
vörös-sárga fénye olyan szép,
míg kósza lelkek imitt-amott
.
rám köszönnek illendően,
látom őket, mint a rendes gazda,
hiszen kapnak enni - inni bőven,
furcsa árnyék vetődik a falra,
.
Marjai László

Pipacsoktól a hóvirágig

Rovatok: 
Vers
Nyár volt, valahogy úgy emlékezem,
ahol pipacsok nyíltak ezer-szám
vággyal simogatta őket két kezem,
miközben ők vadul csókolták a szám.
.
Véres volt a rúzs, véres lett a lelkem,
s kiégve lehullott a szirmuk mindahány,
többé már csak gaz nőtt ki a kerten,
Marjai László

Kitörölhetetlenül

Rovatok: 
Vers
Elhagynám az emlékeim valahol, valamikor,
szeretném, ha kimosná elmémből egy zivatar
a tavasz illatát, s eltemetné az aszályos nyári por,
majd hullna rá vastagon az őszi bús avar.
.
De nem! De nem lehet, mert jön egy újabb tél,
és én a lábaid nyomát látom a friss havon,
Marjai László

Újhold

Rovatok: 
Vers
Telehold farkasaim nyüszítsetek, s harapjatok!
Újhold kel fel, és ti így is az enyémek vagytok,
hisz lehet valami csodálatos, úgyis hogyha fáj,
köszönök mindent, de cipelnem semmit sem muszáj,
és hogy ne legyen húst szaggató keresztem örök,
emlékeim szemétdombján ma mindent összetörök.
Marjai László

Néhány nap nélküled

Rovatok: 
Vers
Néhány félreértett
dühös nap után, olyan
jó volt ölelni, s úgy
falni a tested, mint,
aki soha nem evett!
.
Karolj úgy, mint régen,
hogy újra süssön
rám a nap, mert e
nélkül a létem maga
a pokollá lett Éden!
.
Marjai László

Főnixmadár

Rovatok: 
Vers
Olykor meg kell, hogy haljak teljesen,
ahol rothadó testem, kiégett lelkemen,
ilyenkor már nem érzem a virágok illatát,
csak por és a hamu az egyetlen barát,
míg lángoló felhők borítják a kék eget
tudom, hogy a bűn, a rontás is eltemet.
Mégis boldog vagyok, mert új élet vár:
Marjai László

Farkasszerelem

Rovatok: 
Vers
Éhes, veszett farkas vagyok,
ki nem evett már rég,
de tudja, milyen, ha a fog
a zaftos, véres húsba tép,
.
Oly kemény a vadon
bár nem parancsol senki
s kószálhatok szabadon
de olykor nincs mit enni.
.
Tudom, mondod mindig,
Marjai László

Elátkozott napok

Rovatok: 
Vers
Kihalt a város,
üresen konganak
az emberek léptei,
a szürke falon,
akiket még csak
nem is látok.
Utolért valami
csúnya átok.
.
A rádióból sem
úgy szól a zene,
ahogy az kellene
csak idegesítőn
dübörög fejemben
Marjai László

Boldog születésnapot Bori

Rovatok: 
Vers
Talán már nincs annyi erő bennem,
mint nem is olyan rég,
de, hogy lehozzam neked a Napot
ahhoz pont elég,
s hogy sorba rakjam, ha kéred, fent
azt a sok csillagot,
hogy óvjalak, vigyázzak rád Borim!
Boldog születésnapot!
.
Budapest 2021-06-30
Marjai László

Az ablakom alatt

Rovatok: 
Vers
Rég hallottam lépteid koppanását
az ablakom alatt,
melyek úgy bombázták szívem,
mint egykor az ágyúk a várfalat
de lehet, hogy már nem is tudom,
milyen lehet várni rád,
bár még vánszorog bennem is
egy csepp akarat,
hogy ne hervadjon el az a szál virág,
amit együtt ültettünk,
Marjai László

A gazdag és a szép románca

Rovatok: 
Vers
Az angyalok tánca most mily sokat ér,
mert eljött az ördög pokolbéli násza
poharakban bor, s néhány cseppnyi vér,
mit számít a kövön az összetörött váza!
.
Asztal körül a szende szűz pont úgy libeg,
mint a szél fújta falevél, de a ház ura
pontosan tudja mennyiért vette meg,
Marjai László

Életösvény

Rovatok: 
Vers
Oly sokszor hazárdíroztam,
tettem mindent egy lapra
fel, olyan emberként, akit
a holnap nem érdekel,
de ez nem igaz, tán csak
bátrabban éltem, s nem
féltem, ha egy új lehetőség
fénye csillant fel nékem,
vagy egy vad kalandos
útra lehetett lépnem.
Mégis oly büszkén verik
Marjai László

remény

Rovatok: 
Vers
Ha Isten velünk, talán van remény
és akadhatnak tiszta lelkű emberek,
kik tudják még, hogy mi az erény
de ebben lassan bízni sem merek.
.
Budapest 2021-06-09
Marjai László

A csodák útján

Rovatok: 
Vers
Hogy mily csodás ez az éjszaka?
Ahogy kilépek a szobám ajtaján
szinte felborít az akácvirág illata,
s a hold verő fénye ragyog rám,
.
de az érzéssel egymagam vagyok.
Csak egy pár virág, s szelíd bokor,
mi az út mentén vélem andalog,

Oldalak