Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Blank Judit
  főszerkesztő-helyettes
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Rémálmodni akarok

Rovatok: 
Vers

Zúg a fejem, mert mindenki mást szolgál, 
Idegen érdekek, idegen urak,
Az anya eladta gyermekét, s a bál,
Ahol a vérszívó friss nyakat kutat.

Marjai László

Virág vagy hó

Rovatok: 
Vers

Oly hosszú volt a tél, oly fagyos, jégverem,
De olvadt dérrel újult álom így terem,
Márvány, és koporsómból zúzott kőfalak 
Mert a kereszteken túl is láttalak,

Bár az ezüst hóból kibújik egy új virág,
Hol kelő nap arany tincse hullik rád,
Had fürödjek benne, ha akarok,
S új világba vigyenek a két karok.

Marjai László

Rohanó vonat

Rovatok: 
Vers

Érzem, olykor pihennem kellene
Száguldó vonat életem űzöm, hajtom,
Örömöm, bár sebekkel tele 
Míg rohanok az alvilágot hallom.

Marjai László

Álmot

Rovatok: 
Vers

Álmot az ifjúságnak: siker, csillogás.
Hogy a semmiből senkik között nagy terem.
Amolyan ördög tákolt alkotás.
Oh, Istenem! Hát hova lett az értelem!

Marjai László

Néma bosszú

Rovatok: 
Egyéb

Az ősi nép már mind halomra ölve,
Csak egy harcos indián
Az is füstös ágyúcsőre, gúzsba kötve.

Marjai László

Omló bástyák

Rovatok: 
Vers

Hír jár körbe, ég a Földrész, ég,
Hogy Barbárok dúlják, s fosztogatnak ők,
Tőlük se vár, se had, s nincs, ki véd
A holtak is saját vérükben heverők.

Marjai László

Hirnöke vagyok

Rovatok: 
Vers

Nem kérek babérokat, sem szitkokat,
Mi jő, azt oly kevesen értitek
Kit a pokol, kit az éden hívogat
Mi erényetek, az jő majd értetek.

Marjai László

Édesanyámnak, de minden napra

Rovatok: 
Vers

Ha arany fonalat sző a napsugár
Anyám tincsét látom benne,
S ha a csillag özön éjre vár
Benne ragyog anyámnak a szeme.

Marjai László

Postahivatal, sorsjegy, életjáradék

Rovatok: 
Humor

Kétezer-tizenhét, 563. számú postahivatal, Budapest.

Marjai László

Kerékpárbaj, vagy a garancia

Rovatok: 
Humor

Kerékpárbaj, avagy a garancia 

Marjai László

Por vagyok

Rovatok: 
Vers

Gyenge vagyok, mert: 
Nem könnyű a teher, de nemes,
S mint akit a vihar vert
Izmom szakad, oly eres.

És nem is vagyok más
Csak egy lobbanó tűz,
Villámban szalmalángolás,
S por, melyet a vihar űz.

Marjai László

Érdemes

Rovatok: 
Vers

Nem csak a testem karambolos
Hanem a lelkem is 
De már jellemem is egyenes, 
És szavam sem hamis 
 

Beforrt sebek, de nem volt mindig így 
Krisztus útja fáj, néha érdekes,
Csak Te is az igazban higgy,
A jutalmad, tudd, hogy érdemes!

Marjai László

Özvegy és hercege (új)

Rovatok: 
Vers

1. rész

I.
Az égen apró bárányfelhők úsznak
Kik sugarakat lopnak néha túsznak,
Majd elengedik őket, mélybe esnek,
Pihenni, fát, vagy háztetőt keresnek.

Ily fényben fürdék a királyi város,,
Ki egy esti mulatságra várományos
A fényes bál előtt nagy lovagi torna
Hol elkelnek a lányok szépen sorba'!

Marjai László

A Hortobágyon

Rovatok: 
Vers

Arany köntösén a fű. Lobbanásra vár
A naptól rabolt tizennyolc karát.
Csak izzik, és nincs, ami oltaná szomját,
Talán a hajnal pára, ha arra jár.

Gyenge nyári szélben muzsikál a nád
Lágy andalító dallamokkal a tér,
Suhog, majd egy –egy akkord visszatér.
Oh, ha mind e csodát te is hallanád!

Marjai László

Atyáim fénye legyen az út

Rovatok: 
Vers

Ha semmi közepén rám fagy a lehelet,
A létemre éhes patkányok között,
Vagy az omló házak pora eltemet,
Míg kezem hiába oszlatná a ködöt.

Marjai László

Mutasd hát a két kezed

Rovatok: 
Vers

Még fáj mindenem, tán nem is létezem,
A pokol bugyraiból jöttem föl, ha élek,
É s ki tudja még mitől véres két kezem?
De a falak mögött ott vannak a fények.

Marjai László

Időlovas

Rovatok: 
Vers

Hol még a tépett húsú harcosok,
Vérükben fürdenek tisztára,
S a szétszórt tollak, oh, be sok,
Ott az angyalnak csak ez az ára.

Marjai László

Jézus! Segíts

Rovatok: 
Egyéb

Egy pillanatnyi csendben lobbanok fel én,
Hol ezernyi roncs nyúlkál énfelém,
Hogy azt akarjam én is, mint amit ők,
Csillagok alatt a rothadó, de élő temetőt.

Marjai László

Ragyogj a csillagok között

Rovatok: 
Vers

Szavaim fűzném csokorba,
Követik egymást, mint apát a gyermeke,
Szépen sorba.
De ez nem költemény, nem rege…

Marjai László

Márvány szemek

Rovatok: 
Vers

Az égő sivatag tölti testemben az eret
Látom, hogy erre mutatnak a jelek…
Jaj, csak ne hogy én is megöljelek!

Oldalak