A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Graholy Zoé
főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
webadmin
A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Graholy Zoé
főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
webadmin
|
Rovatok: Vers Kegyetlen futó vagyok egy sakktábla mezején,
ahol a bástya pont most száguld énfelém,
de nem ő az agy, bár tudja a lelke legmélyén,
ahol talán még táncol egy apró gyertyafény,
hogy ne ütközzön belém, ez az utolsó remény
a véres mezőn, ahol nem is magam féltem én.
.
|
|
Rovatok: Vers Lehet kevés a férfi, vagy a nő tengernyi...
a kaszálón pedig rengeteg a szalma,
de nem villámlik, nincs egy árva szikra,
csak szikkad, sehol sem ég semmi,
még csak nem is esett tegnap, sem ma,
ezért senki se tud sehogy sem szeretni,
csak sárgulva száradunk, mint a kéve.
|
|
Rovatok: Vers Engem nem lehet csak kicsit szeretni,
vagy sehogy, vagy őrülten és vakon,
ha én is úgy érzem, és hagyom,
.
és gyűlölni is tudtok, teljes szívből,
ki ezért, a buta ember nem tudja miért,
van, aki ösztönösen szereti a vért,
.
de saját terhét hordja mindenki maga!
|
|
Rovatok: Vers Nem veszekedtünk, csak nem volt hozzám se szép,
sem dühös szavad, inkább hideg voltál, mint a jég.
Az asztalon törött pohár, tőle boros volt a szék,
és én nem ültem rá, mert azt hittem, megölelsz még.
Minden zavarosnak tűnt, mint a folyó, amely árad,
|
|
Rovatok: Vers Tudod, oly sok mindent megéltem,
nagy a fájdalomtűrő képességem, és már az ördögöt se félem...
de aznap mégse mertem lefeküdni,
nehogy köszönés nélkül menj el, ha nem lennék éppen ébren. ...aztán amikor megöleltél, azt kértem,
úgy nézz, mintha nem látnánk egymást többé, így égett a tekinteted belém mindörökké.
|
|
Rovatok: Egyéb Augusztust írunk. Napsütéses nyárutó, de nemsokára itt a szeptember, ami nekem már ősz, bármit is mondanak az időjósok.
Igaz, lelkem paripája a sárguló levelek közt is nyerít, de lassan deresedik, jönnek a rideg napok: sokan, és szürkeségükben is valósok.
|
|
Rovatok: Vers Olyan legyen tőled az utolsó érintés,
mint a duzzadó izmokat szántó kés,
a búcsúzónak az angyal csókja, és
egy haldoklónak a vérátömlesztés.
.
Budapest, 2022. július 30.
|
|
Rovatok: Vers A szegény költő gyermeke reggel, délben, sőt még azon túl is éhes,
jobb időkben kolbászt mustárral kap enni, persze, ha az időmértékes.
Ilyenkor húsleves is fő, a kutya a ház körül ízleli az ínycsiklandó szagot,
s ha este megkapja a szopogatott csontot, hálából vonyít egy versszakot.
|
|
Rovatok: Vers Egy furcsa érzés magával ragad,
a lehangoló szürkeség,
a köd szerteszét szalad.
Érzem a nap melegét,
ahogy a bőröm simogatja,
sugarait szórja szét.
Olyan szép,
s a szél
fülembe lágy dallamot súg,
a legszebbik zenét,
és átölelnek a nyár-illatok,
|
|
Rovatok: Vers Szentek! Hoztok-e áldást, vajon
lesz-e a sötétségre oltalom,
hogy száradnom ne kelljen
aszályos kórók közt a kertben?
Elvesztem a lét ösvényében,
vagy a lét veszett el régen?
Ezért Szentek, újra kérdem,
hisz bonyolult, hogy megértsem:
|
|
Rovatok: Vers Azok a titokzatos, mély szemek!
Félek, hogy tükrében elveszek,
mert izgalmas, végtelen, oh, egek,
velük egy távoli világban ébredek,
korlátokon, s túl a földi börtönön.
Ott érezném bőrödet a bőrömön.
Budapest, 2022. június 19.
|
|
Rovatok: Vers Ti angyalok és szentek!
Ide lentre nekem mit üzentek,
csendben, mint a szellő,
hogy a nagy viharom végre eljő,
amely korbácsával ver,
s én zúgok belé, mint a tenger.
Mégis szelíden, lágyan
ölelni az érzelmek viharában.
|
|
Rovatok: Vers Éjjel láttam egy gúnyos arcot, ki
gödröt ásott a hold fényében
sápadtan, ám tűzben égve.
Másnap lemosta a bűnt, és
mosollyal nézett más szemébe.
Oly nehezen ébredtem, mintha
földet szórtak volna rám,
magamban mégis érzek oly erőt,
hogy a lelkemről lelökjem a
|
|
Rovatok: Vers Az éjnek tengerében új csillag ragyog fel,
mi fényesebb, vadabb is a többinél,
izgalmas és félelmetes, mert érdekel,
hisz úgy érzem, hogy teljesen mást ígér.
Egy új galaxisban, hol nem jártam soha,
ismeretlen bolygón, elképesztő tájak,
talán halál, de lehet egy új élet záloga,
|
|
Rovatok: Vers Valaha jobb idők jártak. Éreztem
még a napnak mámorító sugarát,
de ma minden olyan védtelen,
sötét felhők, amerre a szem ellát.
Csak az eső koppanását hallgatom,
nem úgy, mint hajdanán, rég:
mikor megpihent fejed a vállamon.
Fülembe súg a régi szép emlék.
|
|
Rovatok: Vers Ezernyi ölelés, vadrománc
meg a szerelemkötés, mely
fogvatartott, mint a lánc,
de ideszülettem, s ez az a hely
ahova újra visszajönnék,
miután földi históriám véget ért,
majd bűnhődnék, újra, ismét
azokért a földi csókokért.
|
|
Rovatok: Vers Odakint langy meleg, csak a szél sziszeg,
kinek ölben nevelt kígyó volt az anyja,
hiába esik, mégsem ihatok egy korty vizet,
mert a mérge már a létem is átitatja.
Köröttem örvénylik, félek, hogy eltemet
a hab, bezárok mindent, ajtót, ablakot,
de bosszúsan abba ütköznek meglehet,
|
|
Rovatok: Egyéb
|
|
Rovatok: Vers Az életemnek, csak az
pár pillanata számít,
amit a veled töltött
csekély időm reám írt.
.
Budapest 2022-06-03
|
|
Rovatok: Vers Lassan beborul az égnek alja,
s a vörösen izzó horizontot nyalja
egy nagy, sötétszürke felhőfüggöny,
hogy a lelkem szárnyaira üljön,
mint a mindent felemésztő idő:
először a tavasz illatokkal tovatűnő,
majd a nyár esővel őt is mossa,
aztán jő a vég, s az őszi rozsda.
|
