Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Ha kérdeznéd

Rovatok: 
Vers

Ő egy csodálatos asszony, mint a varázslatos kelet,
Ha gyűlöl, mint a tűzvész, de virágzik, ha szeret,
Vággyal, gyengédséggel, bár korántsem szerény,
Törékeny, s oly hatalmas, mert szíve, mint enyém.

Marjai László

Egy érzés fogságában

Rovatok: 
Vers

Egyszer csak úgy találkoztunk véletlen, valahol,
És megrezdült a háló, melyben ott a gól.
Akkor dallamot fújt a szél velem szembe,
Nekem most sem szól attól semmi szebben!

A napról is az illatod jut eszembe.

Marjai László

Alkony idill a tónál

Rovatok: 
Vers

Szakadt szárnyú felhők andalognak
Csendben magukat a sötétségbe lopva
Félve tekintenek le az izzó horizontra
A még tűzben égő vaskohóra.
De lassan kihűl az is, tudja vége,
Ezért szomorú a vízbe hulló tükörképe,
S nem elég, hogy búskomor a mása
Azt is töri a Tónak néhány vitorlása,

Marjai László

Ezüsthíd Lellén

Rovatok: 
Vers

Az alkony a boltra egyre mélyebb kéket fest,
S apró felhőköntösében díszeleg a nagy éji égitest,
Fénye hidat ver a mozdulatlan nagy tavon,
Nászuk a vízzel tán képzelem, de hallgatom,
A lágy habokon ringatóznak, mint egy kis ladik,
S csendben ölelkeznek ők, önfeledten hajnalig.
Lámpák vibrálnak a túlsó parton szerteszét,

Marjai László

Édes harmónia

Rovatok: 
Vers

Szorosan, szinte egymásba ölelkezünk,
Érzem a szíved ritmusát. De jó nekünk!
Kicsit mozdulsz. -Így is jó? – Kérdezed.
S lágyan hajamba túr a két kezed.

Marjai László

Ítéletnapig

Rovatok: 
Vers

Vérfarkasod lennék! A Telihold is éget,
Ölelésben, amely soha nem ér véget,
Úgy innám a véred, széttépném a tested,
De hogy jól lakjak, rövidek az estek.

Marjai László

Vörös szirom

Rovatok: 
Vers

Ha zord sziklák közt vihar tombol,
néha alig bírom,
Hisz a fagyos testemen zúzmara ül,
vagy a vörös szirom:
Ekkor tudom, hogy itt vagy velem,
bár lehet képzelem,
De ha mégis, könnyű, nyári szellő
játszik énvelem,
Mely átölel, vagy port kavar, de
koránt sem bánom,

Marjai László

Két szárnyú idő

Rovatok: 
Vers

A tér végtelen, de nem a nekünk szánt idő,
Ahol minden pillanat halkan araszol,
Vagy tova fut, hisz a boldogság oly erő,
Mely éltet, s benne minden rólad szól.

Marjai László

Tomboló magány

Rovatok: 
Vers

Zakatol a testemben egy tomboló ököl,
Szinte szétfeszít, robbanok belülről.
Mindig, mikor egymagam vagyok, 
A nagy szürke semmibe belehamvadok.

Marjai László

Őrült ajándék

Rovatok: 
Vers

Az ajándék úgy szép, ha váratlan, 
És Te most itt vagy nekem,
Hogy megsemmisítem önmagam, 
Hisz megszűnik az értelem.

Én már megőrültem érted, 
Őrülj meg Te is, ha neked úgy jó.
És ha elhalkulnak a földi léptek,
Az már egy más dimenzió.

Marjai László

Ellopott percek

Rovatok: 
Vers

Őrülten szeretném tűzben égő 
vad szerelmed,
vagy a kriptát téli fagyban, hol 
a halottak énekelnek.

Súgj a fülembe egy szép dallamot,
hogy hiányzom,
mindig, ha nem vagy ott,
s nyújtózz még az ágyamon.

Marjai László

A hajnal éneke

Rovatok: 
Vers

Jő a hajnal, és csendesül az énekem, 
de itt hagytad a párnán az illatod nekem,
Kel a Nap, beragyog a szobám ablakán,
de nem gyógyít, inkább olyan sarlatán.

Marjai László

Az utolsó szerelem

Rovatok: 
Vers

Mily gyönyörű volt az első szerelem,
Könnyedség, félszegség, néha játék,
S mint egy pillangó röpködni szertelen, 
De ilyen virágot ma már úgy sem találnék.

Marjai László

Pusztító színdarab

Rovatok: 
Vers

Hogy szeret az erőshöz tartozni, 
az ember gyengesége az,
még akkor is, ha sokkal többet
bánt, mint oltalmaz.

Míg egyre több az erőszakos kaszt,
de csak a félelem, mi összetartja azt.

Hisz az élet ma nem több, 
mint ócska díszfalak,
és sokan tapsolnak is hozzá,
mert jó a színdarab.

Marjai László

Magyar az operabálon

Rovatok: 
Vers

Tán találok valamit a szürke csendben, 
egy alak mozdul, vagy könyörög ijedten.
Tovább megyek, búsan nyöszörög az az avar,
de rajtam kívül ez már senkit sem zavar.

Marjai László

Szabadon

Rovatok: 
Vers

Űznek, hajtanak a gondolatok,
közöttük mégis csak egy rab vagyok,
s rázom láncaim, mintha lennének,
őrült játéka egy bolond elmének.

Bár lehet, hogy én vagyok szabad
míg a fizika minden törvénye szétszakad
hisz szállok én az emberek között,
kiknek agya dogmákba ütközött!

Budapest 2019-07-27

Marjai László

Az új urak bálja

Rovatok: 
Vers

Egy fekete csuhás valahol itt kaszál,
érzem, tán tudom, mert a hamu erre száll,
s e pernye szürkén fedi el a színeket,
elhervadt a rózsa, hadd mondjam el neked!

Marjai László

Hinni szeretnék

Rovatok: 
Vers

Játszanak a felhők, széllel kergetőznek
Vele szárnyat bontanak az álmok.
Bólogató nyárfák, köszönnek a zöldnek,
Míg én szürkén árnyékukban állok.

Varázsolnék boldogságot, örülnék, mint ők,
Felszabadult gyermekként, mint rég,
De az emlékek is kopnak, tova tűnők,
Oly sötét a jövő! Mégis hinni szeretnék.

Rovatok: 
Vers

szerint Viktor megmentette a Hazát. Szeretnék belelátni az ilyen emberek fejébe, vajon mire is gondolhatnak ilyenkor! Mitől mentette meg a népünket a mi keresztapánk? A közpénzektől biztos. Jó lenne, ha ilyen okoskákból lenne még vagy tíz, de sajnos van belőlük vagy kétharmad.

Budapest 2019-07-17

Rovatok: 
Vers

Szóval a dekoltázs, épp, hogy mutatja nála a bimbót,
rajta Fenyő Miki Szandival énekli a limbó - hintót,
Hófehérke és a hét törpe az alatta fekvő részeken,
egymást simogatják és ölelgetik részegen…
Einstein eszéről híres, míg Presleynek van hasonmása
de fő, hogy Görög Zitának q…rva jó a dekoltázsa!

Oldalak