Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok





























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Don Quijote nyomán

Rovatok: 
Vers
Ott ahol az értelem szikrái
pislákolnak, alig-alig égnek,
tudom, én is nagy kihívás
vagyok a h@lyéknek.
Bár problémákat
már régóta nem keresek,
mert van háború ahol
nincs győztes csakis vesztesek,
de mindig akad, ki a saját
Marjai László

Békében magammal

Rovatok: 
Vers

Minden földi tettemet szeretem
jót, rosszat, s ha egyszer porladó testem
fölötti korhadt, bús kereszten
egy nagy, éhes varjú károg, 
ne sajnálj, mert már boldog lettem,
vagy egy újabb küldetésre várok,
s lehet, ismét ott leszünk mi ketten,
ahol összetörtek a gyönyörű szép álmok.

Budapest 2021-04-21

Marjai László

Az elhagyott

Rovatok: 
Vers
A minap oly érdekes álmon volt.
amelyben a boldogság,
s egyszerre a bánat is indokolt.
Hogy mondjam, ha most nincs erőm.
csak könnyem, hisz volt
egyszer egy csodálatos szeretőm,
szebb, mint amit gondolni is lehet,
aki csakis engem, és talán
Marjai László

Nap az éj ellen

Rovatok: 
Vers
Ahogy lassan beolvad a nap az éjbe,
s felszárad az alkonyatnak vére.
rákúszik a csend a kopasz fára,
hogy a hajnal napsugarat várja.
 
Ám akik a fényességtől félnek,
és felesküdtek a sötét erejének:
rossz szellemek, rontások és átkok...
az urukhoz most mindegyik zarándok.
Marjai László

Tavaszra várva

Rovatok: 
Vers
Hol a hó esik, hol a Nap süt,
hol pedig a jég veri a határt,
pedig hozhatna egy kis derűt
lelkemre a tavasz, a várva várt!
Budapest 2021-04-08
Marjai László

Mese a bűnös nemzedékről

Rovatok: 
Egyéb
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bűnös nemzedék, aki mondván: "jót teszek a néppel" elvette a gazdagok vagyonát, de azt végül nem osztotta szét a szegények között. Betette az általa Államnak nevezett közösbe, amihez csak neki volt kulcsa.
Marjai László

Vacsora

Rovatok: 
Vers
Csak mélán bámulom a falat,
a mintája röhög szembe,
majd egy furcsa gondolat
a pohár mélyéről jut eszembe:
 
Jézust vacsorára hívom!
Üveg bor, egy szelet kenyér,
csak ez legyen az asztalon!
Kenyér a teste, bor a vér,
én abból eszem, iszom,
s egy bárány hozzá megtér.
Marjai László

Hamis tavasz

Rovatok: 
Vers
Attól, hogy a lámpa ég,
az nem olyan világos,
mint a Nap, mert az nem igazi fény,
és a kettő korántsem ugyanaz!
Attól, hogy olvad a jég,
kipattan a rügy, és a fa virágos,
attól még csalhat a remény,
hogy ez a szabadság, ez a tavasz!
 
Budapest 2021-03-25
Marjai László

Primador

Rovatok: 
Egyéb

Miután véget értek a területszerző háborúk és nemzetségünk tiszteletet vívott ki magának, békét köthettünk a környező népekkel. Egy hosszú távú megállapodást, amely végre elhozta a várva várt Aranykort bolygónkon a Primadoron. Hatalmas, nyüzsgő városok virágoztak fel, melyeket az egyre fejlődő ipar és kereskedelem tartott életben.

Marjai László

Tihanynál

Rovatok: 
Vers

Egy vallomással tartozom neked.
Egy vallomás, elmondom, ha engeded.
Csak figyelj, és nézd a kék eget,
a víz fölött szépen szálló felleget.
Talán több is ez, mint a képzelet,
mit megfogni, elmondani nem lehet.

Marjai László

Semmit nem ígérhetek

Rovatok: 
Vers

Csak halkan, hozzád bújva kérdezem,
hogy kezedbe adhatom-e életem,
s ha szomjaznék, lesz-e nálad oltalom,
lángomat csókoddal majd olthatom?

De én neked semmit nem ígérhetek,
csak azt, hogy én leszek a végzeted,
s a sorskönyvedben, nem kell mondanom,
hogy én leszek minden egyes oldalon!

Marjai László

Az új kaszt virága

Rovatok: 
Vers

Hasztalan már minden értelmes gondolat,
mert nincs táptalaja, hol megfoganjanak,
és beszélhet az okos keveset vagy sokat,
csak a csend honol, vagy lángra kap a harag,

Marjai László

Tiszta ölelés

Rovatok: 
Vers

Ma, mikor találkoztunk, átöleltél,
én átöleltelek, majd magával ragadt a kéj,
az a mindent elsöprő szenvedély,
s én nem bírtam magammal, úgy faltalak,
szinte haraptam a mézédes ajkadat,

Marjai László

Az utolsó vacsorán

Rovatok: 
Vers

Meghívtak vacsorára a nagyon jó barátok,
ott volt némi áldás, meg a legsötétebb átok,
(igaz, az utóbbiból több volt, meglehet)
s a „még nem tudják ki vagyok!” emberek.

Marjai László

Régi szép idők

Rovatok: 
Vers

Volt már régi szép idő, nem is egy, s nem három,
ha csúnyán buktam is, a rám kirótt ösvényeket járom,
nehéz a keresztem, de az Isten még el nem hagyott,
már csak egy angyalt ismerek, a többi mind halott,
nem azért mert épp forrón ölel, hanem a tudat,

Marjai László

A hajnalt nem találom

Rovatok: 
Vers

Rossz álmot láttam, szörnyű volt, inkább nyomasztó,
egy irányba menetelt, minden földi halandó,
mintha nem látnák, hova viszi őket az az út,
mi békét rejteget, esetleg nyomort, vagy háborút,

Marjai László

Szeretem, ahogy elköszönsz

Rovatok: 
Vers
Még most is élő-holtan, de boldogan heverek itt.
Neked köszönnöm -az érintésen túl is- volna mit.
Marjai László

Amikor élőt temetnek a holtak

Rovatok: 
Vers

Most itt minden olyan könnyed, lenge,
és szép, mint az ezerszínű lepke,
s a Nap sugarában fürdik minden.
Tudom, mindezt el kellene hinnem.

Marjai László

Ha most nem hív

Rovatok: 
Vers

Fojtó félelmem vallatja a monoton időt,
fogaskerekek kattognak agyamban,
elektromos relék, míg keresem a nőt,
ki fülembe súg..., de már rég hallottam.

Ki miatt elmém tikkadt, mint a sivatag,
nem élteti eső rég, a csókok zápora,
mert rajta lakmározik vajmi sáska had.
Ha most nem hív, ne tegye azt soha!

Marjai László

A legnagyobb erényem

Rovatok: 
Vers

Mert nem ölelsz holnap,
sem holnapután, úgy bánom,
de csókod emlékei a számon,
valahol még ott lapulnak!

Várom, hogy hívj, és mondd:
„úgy érkezem majd, mint a vihar”
mely veled egy őrült táncot akar,
s érintésem villámokat hord!”

Oldalak