Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Vadászni rád

Rovatok: 
Vers

A lila éji csendben dalol a vágy,
érzem illatát. Vadászni rád élvezem,
s téged elrabolni: legyen az egy vád,
hogy magadhoz bilincseld a két kezem!

Budapest 2018-11-11

Marjai László

Álomutazás

Rovatok: 
Vers

Pajkos fürtök játszanak a széllel,
virágok illata sárga, lila kéjjel
szárnyal köztük ábrándos elmém,
puha érintéssel, ahogy én szeretném.

Finom kelmék, bársonyos női testek,
sóvárogva tűzben ajkamat keresnek 
édes sikolyokkal ég és föld között,
oly érzés, hogy a végtelennel ütközök.

Marjai László

Napi csattanós / A rend relativitása

Rovatok: 
Vers

A bűnt az adófizetők pénzén élősködök írják körbe,
mi rájuk nem érvényes, csak a csóró adófizetőkre.
s mindig a törvény legteljesebb szigorával járnak el,
oly nagy a rend, hirdetik, mégis mindennek lába kel!

Budapest 2018-11-08

Marjai László

Parti sétányon

Rovatok: 
Vers

Bágyadt, bár szokatlan az őszi meleg.
Egy ital, egy kávézóban reád várok,
köröttem csak vánszorognak emberek,
mint valami főkönyvben az unott számok.

Szerelemre, s a csókra éhes szám
lépteivel kopog el a parti sétány,
tova, majd egy napsugár bújik énhozzám,
benne izzok, hisz mosolyod köszön reám.

Rovatok: 
Vers

Manapság birkát legel a rét,
és mivel már ez is van, 
távcsőbe néz a magyar űrkutatási biztos,
majd bőszen sikálja annak üvegét,
mert a fehér pontok közt,
azért sötét, mert szerinte az piszkos.

Budapest 2018-11-06

Marjai László

Az üveghegyen innen

Rovatok: 
Vers

Elmék hantjánál gazt legel a gebe, 
nincs ki megülje ebből van elege,
hol meg inna, kiszáradt az árok,
szerenád, ha fülébe egy varjú károg.

De ellenben él a királyi palota,
minden nap mesél itt a várnak ura,
vigad a nép a csipkerózsika meséken,
a térdét csapkodva, míg nem hal éhen.

Marjai László

Találkoztam ördögömmel

Rovatok: 
Vers

és most itt vagyok egy dzsungelben,
mint Maugli, a félmajom kölyök,
de senki sem tudja én honnan jövök.

Talán ott is süt a nap, csak oly nehéz,
és szürke, nem érezni sugarát,
s a levegő több, mint egy ólomkabát.

Láttam ördögöm sunnyogni, itt, nemrég,
de mivel túléltem ott! A tisztelet:
én büszkén álltam, s ő hajtott fejet!

Marjai László

Tekintet

Rovatok: 
Vers

Vajon mit szólnának most az emberek,
ha kódolni tudnák a tekintetet,
ha éreznék azt a kettőnk közti tüzet:
„hülye, ki pokol lovasára tenne még le tízet?”

Marjai László

Utam

Rovatok: 
Vers

Több akarok lenni, mint egy kő! 
Több, a sziklában karcolat,
melyet moha, be, sohse nő,
üzenet, az utókornak gondolat.

Kemény, mégis, mint a lehelet,
fény, mely az árnyékából felragyog,
s a lelkem másé nem lehet,
mert csak Istenemnek hajolok!

Marjai László

A kegy

Rovatok: 
Vers

Az utolsó csepp víz a sivatagban,
mint amikor az élet fogy el halkan,
végső napja kincs, tudom meg mennyit is ér,
hogy mily kegy, mikor kezed kezemhez ér.

Budapest 2018

Marjai László

Hajnal mindörökre

Rovatok: 
Vers

Szeretnék mindig melletted ébredni fel,
hol a hajnali széllel rigó énekel,
vagy odakinn éppen hópihe szárnyal…
Mindegy, ha ajakad játszik forró számmal!

Budapest 2018-10-24

Marjai László

Ösvényemen járva

Rovatok: 
Vers

Kutyák ugatnak, csaholnak veszettül,
míg én csak lépek rajtuk keresztül,
csorgó nyálú narancsszín, mi rég veres.
Köpnöm rájuk még csak nem is érdemes.

Varjú károg, dögre menne éppen,
utamon, de még csak nem is őt kísérem,
s a húst zabáló hiénát is látom,
meg nem dobom, mert gazdáikra vágyom!

Marjai László

Új hitem

Rovatok: 
Vers

Egymásba bújó nappalok és éjjelek,
s lángolás, egy rózsa szirma megremeg,
így olykor elégek, hol meg kőromon,
csak az ölelésed mára templomom.
Ott oltárrá formázom a testedet,
mert harmatcseppje hitem szenteltvize lett

Budapest 2018-10-21

Marjai László

Napi csattanós / Lőrincmese juhoknak

Rovatok: 
Vers

Két birka terelgető kutyuska beszélget a réten.
Az egyik inhalál, levegőt sem kap, talán nincs is észen,
rózsaszín álmában: „sokkal jobban megy, mint régen!”
míg a mester int: „csak aludj, a sorsod én intézem!”

Budapest 2018-10-18

Marjai László

Néhány óra út

Rovatok: 
Vers

Csak néhány óra út hozzád, 
jó volt a mennyországhoz érve,
s oly forró volt a szád!
Röpke percek, s így megérte.
Nekem! Bár ki tudja
mit hozhat majd a holnap.
Elbukom, s felállhatok újra,
olykor rám köszönnek holtak.

Budapest 2018-10-17

Marjai László

Érdem

Rovatok: 
Vers

Neked adom a napot, fent a holdat,
s ha kell eldobom a múltat, csak a holnap, 
csak veled, s minden hajnalban felkelek,
mint a nap, csak én hadd legyek érdemed!

Budapest 2018-10-14

Marjai László

Érintés

Rovatok: 
Vers
Hűvös csókot lehel rám az őszi alkony
itt még vörös, de kék a túlsó parton,
lassan mindent átölel az éjnek leple,
a szürke dunyha csillagfényt keresve.

Pihennem kéne már, de mégsem alszom,
be, lépteid fordulnak az utcasarkon,
agyam kopog, kockakövet raktál rajta,

Marjai László

Az érzés

Rovatok: 
Vers

Gyönyörű az érzés, felemel, tűzben éget,
s villámként bizsergek, ha hozzád érek.
Csak szárnyalj, s én úgy repülök veled,
hogy fönt minden tollam fodrozza az eget!

Marjai László

Pokolba vezető út

Rovatok: 
Vers

Hol megfagyok, hol a nap tüzében égek
bár a törött üvegek közt óvatosan lépek,
és lassan a haladok a végzetem felé,
míg utam véres lábnyomom, ha élteté.

Marjai László

Őrült szenvedély

Rovatok: 
Vers

Bárcsak tudnám mi történik énvelem!
Kék égen a bárányfelhők szállnak szertelen,
levegőt kap az aszályban szomjazó virág,
erotikus kéj, ha tuskóba balta vág,
vagy veszett rókából épp hitessé leszek:
csak újra simogasson, érezzem a két kezed!
… és halljam, mit suttog fülembe a szád,

Oldalak