Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Üldöző gondolat

Rovatok: 
Egyéb

Mezítelen gondolatok hajszolnak,
A sötét utcákon és az éjen át,
Hogy a magányos perceimből rabolva
Áttörjék a vágyaimnak kapuját.

Átélt ölelések, csókok törnek rám,
Űznek, hajtanak, míg elütnek százszor,
De sajnos nem vagy itt, mégsem érsz hozzám.
Álmom utolér, hogy tudd: így hiányzol!

Budapest 2017-12-16

Marjai László

Csendes éjben

Rovatok: 
Egyéb

E csendes éjben elmarad az álom,
A havas hegycsúcsokon nem olvad a jég,
Mert én egy pusztító tűzre vágyom
És ha nem ölsz meg… az élni sem elég!

Budapest 2017-12-16

Marjai László

A két birodalom

Rovatok: 
Vers

Az egyik, ahol még alkottak az isteni vénák:
Hieroglifek, múmiák és piramisok, nagyok,
A másikban meg lyukas labda, kihalt arénák:
Ahol egykor parasztok köpködték a magot!

Budapest 2017-12-02.

Marjai László

Karma

Rovatok: 
Vers

Szaggató szilánkok, tépő fogak jőnek,
Bosszú, karma űz e világom éjjelén,
De látom csillagát is a jövőnek.
Még „Eszter” korcs kutyái rohannak felém.

Budapest 2017-12-02

Marjai László

Télkirálynő birodalma

Rovatok: 
Vers

Köszön a hajnal az ébredező tájra,
Olvad a dér, majd lecsöppen a sárba
Könnyezik a csupasz fának dermedt ága,
Nap sugára kényezteté nem sokára.

Tócsák tükréből köntöst font a jégselyem,
Hogy olvadni fog, emészti a félelem,
Mert lobog a tűz, s a vakító korong,
Minden apró felhőt szárnyaira bont.

Marjai László

Fogyatkozó holnap

Rovatok: 
Vers

Csak én látom. Elveszett az álmotok,
Míg a holnappal suhannak a tolvajok,
Hogy alszik a házőrző, s a józan ész,
A hülye meg hiszi, hogy játék az egész.

Budapest 2017-11-29

Marjai László

Temető a kapunál

Rovatok: 
Vers

Van ki sír, még mindig esküt mond az éjnek
És van ki még a padlón csúszva remeg,
Hogy tettei csak áthozott jutalmak, így érmek:
Kiket árult el és más egyéb „érdemek”.
De nem halljuk, mert már szavaik sem érnek!

Marjai László

Istenemhez

Rovatok: 
Vers

Mondd! Lehet-e még életet lehelni,
Hol a hamu alatt nem gyúlnak ki fények,
Kiben a búvó féreg mind ezernyi.
Csak még egyszer adj hitet a magyar népnek!

Budapest 2017-11-21

Marjai László

Feloldás

Rovatok: 
Vers

El kell viselnem, mindent, mi véget ért.
A napokat, a lelkemen a csurgó vért,
Mely lassan folyik lefelé a ködbe,
Hol elveszek előled mindörökre.

Marjai László

Halálos szép szavak

Rovatok: 
Vers

Tisztelem ellenségem, akkor is, ha támad,
Lehet, megöl, vagy jó lesz majd barátnak,
Csak a suttogó olyan, mint az átok,
De én már rég a szép szavak mögé látok.

Budapest 2017-11-17

Marjai László

A játéknak vége

Rovatok: 
Vers

De az osztó kéri még utolsó téteket,
És tesz, az egyik lap az színdarab,
A másikban meg oly ígéretek,
Melytől a kígyó is a farkába harap.
Mindenki csalt. A tömeg kiállt, lőnek…
S a fellobbanó napsugárral hallgatag
Kötelet sző minden résztvevőnek!

Budapest 2017-11-14

Marjai László

Lennék pille

Rovatok: 
Vers

Lennék nyári fényben könnyű szárnyú pille,
Ki e vad világból lenge széllel tova vinne.
De ide születtem, hol vonyítanak a farkasok,
Kezemben kard, és a véres sárban taposok.

Budapest 2017-11-12

Marjai László

Télvarázslók

Rovatok: 
Vers

Ki, mint halott, nem mozdul a csend,
A végtelen szürkeségben elmereng,
S a köd illatú köntösébe bújva,
Társa lett a lankadt szél hegedű húrja.

Marjai László

Lidérces út

Rovatok: 
Vers

Álmodtam, hogy nem játék az élet,
Hogy a gonosz próbája soha nem ér véget,
Pokol az, mi közben ígéri az eget,
Győzni akar Isten teremtése felett.

Marjai László

Éji üldöző

Rovatok: 
Vers

Hogy tudnám mondani azt néked el:
Az illatod, az érintésed érdekel,
S csókjaidat vinném minden éjen át,
Üldözve a kéj mámorító dallamát.

Budapest 2017-11-02

Marjai László

"Szeretlek Irén"

Rovatok: 
Egyéb

Külvárosi utcák, forró nyári napsugárban remegő tűzfalak, hideg téli éjjelekben két szó a csillagok alatt, s a szürke őszi ködön is átlüktet a kőporos gyárépület homlokán:

SZERETLEK IRÉN

És egy nagy szív alant, megbélyegezni az összetartozást, s hogy tudjuk mindörökre, aláírva: Feri.

Marjai László

Rózsatemető

Rovatok: 
Vers

Nem tudom, hogy örülök-e, vagy inkább fáj,
Az utóbbit csak büszkeségem mondatná.
Hogy pont holnap Te sem, és én sem érek rá,
De mind a ketten tudjuk, hogy elmúlt már.

Budapest 2015-10-27

Marjai László

Könnyeidet siratom

Rovatok: 
Vers

Ez az a sosem volt szerelem, és értsd meg,
Hogy beforrott szívemen, vastagon a heg,
Csak a halálos könnyeidet siratom,
Te sem vagy, és nekem sincsen sírhantom!

Budapest 2015-10-26

Marjai László

Imám egy új világ előtt

Rovatok: 
Vers

Engem nem hat meg a fondorlat, az ármány,
Sem színpad, sem a mesterkélt találmány,
És bármit diktálhat a pénz uralta érdek,
Vannak még emberek, ha többen is a férgek.

Itt mellettem botorkálnak siketek és vakok,
Míg ott a pókhálóban meglapuló rabok,
S én szólok, intek, mert az elmém ragyog,
De nekik jó így is, s köpnek rám egy nagyot.

Marjai László

Festettem egy asszonyt

Rovatok: 
Vers

Valamikor rég, az álmomban
Festettem egy asszonyt,
Parázs ajakú, selyem bőrére
A haja aranyló tincseket font.
És misztikus, mint az éji fák
Karjaival ölelkező hold.
Oly jó, hogy e képzelet engem,
Hosszú évekre elrabolt.
De valóra vált álom, mert csókja,
Mint tiéd, ugyanilyen volt.

Budapest 2017-10-18

Oldalak