A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Graholy Zoé
főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
webadmin
Rovatok: Mese Korhadó fatörzsek a süppedő avaron,
|
Rovatok: Mese Az út szélén egy kis madár kapírgált és egy kicsiny magocskát talált. Kicsiny kis magocska ki a perjefélék családjából származik, messzire pottyant a terményszállítóautóról amikor az egy nagy kátyúba huppant, aratás után úton a magtár felé.
|
Rovatok: Mese Boldit mindenki kedveli Ki keservesen sírdogált Első látásra szerelem
|
Rovatok: Mese Szia csirke, de jó látni, Szép a tavasz, úgy süt a nap, Nyárra gyorsan nőjél nagyra,
|
Rovatok: Mese Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, de még az Üveghegyen is túl, élt egy legény, akit Bercinek hívtak.
|
Rovatok: Mese Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, a hatalmas kék hegy alatti palotájába élt egy törpe. Olyan hosszú szakálla volt, hogy háromszor körbeérte a földgolyót.
|
Rovatok: Mese A sötét felhők mélyén lakott az esőcsalád. Ide – oda utazgattak a végtelen ég tengerén, amerre fújta őket a szél.
|
Rovatok: Mese A szomszéd bácsinak volt kettő vörös macskája, Mózsi és Józsi. Nagyon szerettek elkóricálni, meglátogatni a környező házakat. Ahol csak tehették élelmet kunyeráltak a háziaktól. ( A kép forrás saját, Apáti Kovács Béla)
|
Rovatok: Mese Élt egyszer egy manókirály, és volt neki egy fia. A király úgy tervezte, ha majd megöregszik, akkor a fia követi a trónon.
|
Rovatok: Mese Hajdanában, nagyon régen élt egy asszony a fiával. Szegények voltak, mint a templom egere. Sokszor napokig nem volt, mit enniük. Ennek ellenére boldogok voltak.
|
Rovatok: Mese Hol volt, hol nem volt, a kék üveghegyen is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, élt egy borsó család. Apa, anya és a gyerekek.
|
Rovatok: Mese Egy faluszéli kicsi ház udvarán vígan kapirgáltak az öreganyó baromfii. Csipkedték a füvet, felszedegették az ételmaradékot, amit a gazdájuk kiszórt elébük.
|
Rovatok: Mese Egyik nap Jankó bandukolt a mezőn, a poros úton. A napsugarak igencsak égették a kobakját. Elfelejtette magával hozni a kalapját. Ezért nem volt kedve felfelé nézni az égre. Szemei állandóan az utat firtatták. Egyszer csak lent a porban megpillantott egy ócska, szakadt bugyellárist.
|
Rovatok: Mese Amikor gyerekek voltunk, nem a jóságunkról voltunk híresek. Szüleinknek volt elég baja velünk. Mindig olyat tettünk, ami bosszúságot okozott a felnőtteknek (Kép forrása ingyenes, internet)
|
Rovatok: Mese Állítólag az oroszlán nagyon bátor és erős állat, ezért is nevezik az állatok királyának. Egy igazi oroszlán nem fél senkitől és semmitől. Mindenkivel szembemer szállni. Még az ember is tart tőle.
|
Rovatok: Mese A fagyos, téli erdőben állta egymagában a fenyőfa. Az erdő lakói a kicsi madarak, az őzek, szarvasok, rókák, borzok mind elbújtak a hideg elől. Amint besötétedett a fenyőfa ábrá
|
Rovatok: Mese A Mikulás házában minden készen állt az indulásra. Az istállóban a rénszarvasok már türelmetlenül várták, hogy befogják őket a szán elé, amely telis teli volt mindenféle játékkal, csokoládéval, cukorkával, amit a Mikulás elvisz minden jó kisfiúnak és kislánynak.
|
Rovatok: Mese
Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás– tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy kiskondás. Egész nap a disznókat őrizte egy hatalmas, bársonyos, zöld réten. Akármennyire is jó sora volt egyik nap elunta magát, és elhatározta, hogy kitanulja a varázslómesterséget.
|
Rovatok: Mese Élt egyszer egy nagyon szegény ember. Volt neki egy kicsi házikója. Tulajdonképpen a házban csak egy parányi szoba, és még annál is kisebb konyha volt. A konyhához tartozott még egy éléskamra is, de abban soha nem volt ennivaló. Fehér falai kongtak az ürességtől. A polcokon talán még csak mutatóban sem volt élelmiszer. A plafonból hiába lógtak lefelé vaskampók, azokra bizony a szegény ember még sohasem akasztott sonkát, kolbász, szalonnát. Ott árválkodtak szégyenszemre. Talán jobb lett volna, ha kihullnak maguktól.
|
Rovatok: Mese
|