A tündérek virágról virágról szálltak, és nyomukban harmatcseppek ragyogtak a szirmokon.

Úgy tűnt, mintha kicserélődött volna otthonuk.

Mikor még ez a történet játszódott, a fák meséivel volt teli a világ.

Először nem hittek a szemüknek, mikor a következő nap is felébredtek

Egy újabb ébredés után, a barlang előtt a kristálylények már várták őket, és egy kérdést tett fel közülük az egyik.

Reggel, miután a vándorok felébredtek, az égbolt teljesen más volt.

Ez a történet a szivárványhegyeken túli világban játszódik, ahol a Hold gyémántból volt, és a Nap karneolból.

Igaz, még éppen csak látták, de zöld színű Napja csak úgy áradt annak a mélységen túli világnak.

     Régen történt. Fiatalok voltunk, és éppen nagyon boldogok, mert volt egy kis pénzünk, és tudtunk venni egy vályogházat Budapesttől jó messzire, az éppen híressé váló Tisza-tó közelében. 

A tizenharmadik bölcsnek női alakja volt, az ő szemében egy olyan univerzum ragyogott, ami mindenen áthatolt.

Tünde és a barátai a mindenség túloldalán találkoztak tizenkettő bölccsel, akik sokkal hatalmasabbak voltak mindennél, mint amit eddig ismertek.

Éppenhogy világlott még az új Föld, de már a felszín légkörében érezni lehetett, hogy valami nagyobb változás jön.

Alighogy átadta a Földnek anyja az ajándékokat, mocorogni kezdett a lábuk alatt a Föld, és egy hatalmas fa kezdett terebélyesedni a fejük felett.

Ahogy alakult a Föld mélységégében elrejtett új világ, az új teremtmények egyike olyanná vált, mint a Hold, egy másik pedig, mint a Nap.

A Föld belsejében, ahol a tündér és az óriás, mint őrző ottmaradt, hatalmas átalakulási folyamatok vették kezdetüket.

Táska a legvagányabb a kutyus lett, hiszen teljesült a legnagyobb álma.

Táska egy csodálatos kiskutya volt, hatalmas kerek szemekkel.

Miközben a segédprogramok dolgoztak a háttérben, addig ők befejezték a saját dimenziójukat is.