Amikor egy furcsa álom után kinyitod a szemedet, és eltűnődsz az élet dolgain. A családod, a barátaid, a munkád, elmúlt szerelmek, kapcsolatok, tova tűnő célok, és a megmaradt mindennapok. Tudod, hogy nyár van, süt a nap, mégis leülsz a gép elé, és kiírod magadból azokat az érzéseket, amelyek elborították szívedet, gondolataidat.
|
Történt egyszer, nem is oly rég,
Hogy az égen új csillag kélt.
Felragyogott, visszatérő,
Csillag élete ismétlődő.
Erőt gyűjt, hát halványodik,
Egy év múlva, a sötét égen,
Kitörése fényesedjen.
Nyári égbolt alatt vándor,
Szemed gyönyörködjön látványától.
TM
|
A kis pillangó kíváncsian nézett körül. Egy zöld rét közepén ébredt, könnyű nyári szellő táncolt a fűszálak között. Körülötte a rét lakói már megkezdték életük egy új napját.
|
A kis herceg a távoli bolygóról a mai bolygónkra, ha rátekint,
Vajon gyermeki csodaként látná, mi most itt mindent beborít?
Mennyivel lett több és jobb az ember, állat és növény, hiú és iszákos, király és üzletember?
Hová tart világod? Mit tudsz még a sorba berakni?
Nyüzsgő és zajos, rohanó életed miért csak a szemeddel látod?
|
A vén gesztenyefa felvette tavaszi ruháját. Ágain új levelei vidáman figyelték a virágok fejlődését. Tavasz tündér zöld színnel borította be a fákat, a füvet, a bokrokat. A madarak fészket építettek, a bogarak előbújtak védett helyükről, a természet felébredt.
|
Az angyal kíváncsian nézett körül. Egy hatalmas város esti fényeit figyelte.
|
Ha Jókai könyvét veszem a kezembe,
tudom, hogy nem csalódom benne.
Lenyűgöz a romantikus meseszövése,
tudása, hazaszeretete.
Soraiban a magyar nemzetet látom,
hőseire felnézek, nagy betűs emberek, tisztességesek.
Bármilyen nehéz egy életkörülmény,
ők lelkileg tiszták, győztesként kerülnek ki.
|
Mivel ezen a napon nem lehetek veled,
Ezért ezzel a kis verssel így köszöntelek.
Gyermeknapon a figyelem
Sokkal-sokkal nagyobb,
Pedig a szeretet mindennap fényesen ragyog.
Kívánom, hogy érezd magad sokáig gyereknek,
Szívedben, lelkedben a csodát fedezd fel!
Tudd, hogy az élet szüleid számára
Akkor lett teljes, mikor te jöttél világra.
|
Ez egy szerdai nap története lesz. Talán csak azért lesz ez egy más szerda, mint a többi, mert egy születésnap teszi különlegessé.
|
Ha ma csak egy gondolat jutott az eszembe,
Akkor is hiszem, érdemes volt ezért felkelnem.
Őszintén azt gondoltam:
Köszönöm, hogy időt szántál arra, hogy
Észrevegyél engem, életed részeként,
És nem számít, hogyan akarsz látni engem.
A hála szemüvegén keresztül látni az életet,
Nyugodtabb testem, világom békés lett.
|
December eleje, nemsokára Mikulásnap. Vasárnap délután van, a kislánnyal kilovagolnak, apja nevet, ő nem szeret lovagolni, inkább a motor mellett érvel. Munka miatt ő is elmegy, szép délutánt kíván a lovagláshoz. Csendesen ügetnek a lovak egymás mellett, békés, nyugodt körülöttük minden. Az idő is kellemes, a nap ereje már nem érződik, de világít a lovasoknak.
|
Vágtatott ló és lovasa. A szabadság könnyű érzése vezette mindkettőt. Amikor a ló elfáradt, lassabb tempóra váltottak, a csend ölelte át a rétet. Szabad vagyok, suhant át a gondolat rajta.
|
Reggel az óra ébresztette. Ma is fáradtan ébredt, suhant át a gondolat rajta.
|
Előttem papírom, üres és nem írom.
Nyakamon szép fejem, üres tekintetem.
Gondolom, leírom, de minek, ezt nem tudom.
Fejemben cikáznak, delfinként csobbannak.
Gondolat vihara kedvemre szárnyalna.
De szivárvány és felleg áll az útjába.
Kettős érzet, veled mire megyek?
Összezavarod szép fejemet!
Belső békémet veszély fenyegeti.
|
Néha az ember élete egy pillanat alatt megváltozik. Amikor a váratlan dolog az ajtódon bekopogtat, nem számítasz a legrosszabbra. De a jeges kéz, amely a szívedet szorítja, emlékeztet, ez most nem lesz könnyű.
Először körülnézel, de nincs senki, aki a rád nehezedő terhet kicsit átvenné.
Másodszor, már tudod, ezt neked kell cipelned.
|
Kedves Zsuzsa!
Névnapod alkalmából köszöntelek téged,
Kívánok minden jót, egészséget néked.
Rövid versikémben szeretetet küldök,
Áldjon meg az Isten még sokáig nékünk.
TM
|
Néha a dolgok nem mennek túl jól.
Külső szemlélő talán azt gondolja,
az életed rendben van,
nincs okod panaszra.
Nem látja szemedben,
lendület nincs benned.
Csak teszed a dolgodat,
azt, amit elvárnak.
Hová lett életed,
szenvedélyed hol veszett?
Az út túl hosszú lett,
célodat nem leled.
|
A feketerigó a fa legtetején énekelt. Minden reggel, mielőtt az éj távozott, ezen a fán várta a korán ébredő nőt. Eleinte ijedten elrepült, amikor a nő köszönt neki, de hamar rájött, nincs mitől tartania.
|
A hercegnő és a családja ezt a nyarat is a hajón eltöltve tervezték. Imádták a tengeren eltöltött időt, a számukra új, ismeretlen helyek felfedezését. Hónapokat töltöttek együtt, a gyerekek is nagyon élvezték. Vidám készülődés vette kezdetét, mihelyt a tavasz beköszöntött.
|
A szőnyegbolt a zsúfolt belváros egyik kis utcájában volt. Három nagy ablaka teljes belátást engedett a bolt belsejébe. Aki benézett, láthatta a sok színes, kicsi, nagy, kerek, vagy éppen hosszú szőnyeget.
|