szo 08/23/25
Szabados Veronika
Vidám lett a kedvem,
úgy reggelre kelve.
Egy huncut napsugár
csókot csent szememre.
Azt hittem, elsiet
ezen tette után,
de sokáig időzött
a hálószobám falán.
Kérdeztem: - Ki küldött,
játékos napsugár?
- Nem küldtek, megszöktem,
hogy te ma légy vidám!
|
szo 08/23/25
Szabados Veronika
Virágos teraszom,
meddig tart a nyár?
Meddig tart örömöm,
éneklő kismadár?
Esőláb-lógató felhő,
merre mész?
Eltakarod a fényt,
Csak hajt a hűvös szél.
Őszillatú levél
lassan földet ér.
Táncikol egy kicsit,
majd pihenni tér.
|
p 08/22/25
Szabados Veronika
Álmos szép szemével
nyújtózkodik a nyár,
hajnalban a Naptól
búcsúcsókot vár.
Készülni kellene,
de nincs semmi kedve,
virágos nyoszolyán
még szunnyadni szeretne.
Sajnálattal néz a
hulló falevélre.
A búsan készülődő
nyár-vidám fecskékre.
|
p 08/22/25
Szabados Veronika
Amikor mindenki okos
és bölcs akar lenni,
az életed fölött
pálcát akar törni.
Amikor életed beforrt
sebei felszakadnak,
bár szenvedni nem láttak,
akkor mondd:
"Uram, csak Te tudod az igazat!"
|
v 04/27/25
Szabados Veronika
Hófehér orgonák,
jó, hogy kinyíltatok!
A lila orgonákkal,
ugye, meghallgattok?
Csodás orgonáim,
sír most a dalom.
Könnyemmel pengetném,
ha lenne gitárom.
Értetlen a világ,
nem hallja hangom.
Ha hegedű lennék,
sírna a húrom.
|
v 04/27/25
Szabados Veronika
Mindent lehet,
csak ne add fel soha!
Legyen életed
bármilyen mostoha.
Tagadjanak meg
százszor, ezerszer,
de egyet tudj, hogy
soha ne add fel!
|
v 04/27/25
Szabados Veronika
Az egyedüllét soha
nem jelenthet magányt.
Tavasszal a madár is
neked zengi dalát!
A Nap is egyedül van,
soha nem magányos.
Ki egyedül ébred,
arra is mosolyog.
Nézd csak a Nap fényét,
rád veti sugarát,
lehet, hogy a réten
csak neked nyílt ma virág.
|