Kedves őszi napfény, őszi napsugár.
Rózsafán a bimbó nem feslik ki már.
Elvirágzott rózsatő későn bimbózott.
Ilyen az élet is, futnak a napok...

Jó reggelre kelve napot tervezni.
Sietős időben csodákat megélni.
Jól jön a biztatás, a reménysugár.
Őszi fák közt is van énekes madár.

Reggel csendben felébredtem,
köszöntöttem az Istenem!
Megmaradt egy álomkép,
mint ismerős, régi emlék.

Kesze-kusza úton jártam,
egyszer gyorsan rád találtam.
Úgy jöttél, mint aki ismer,
Napot hoztál tiszta fénnyel...

Hogy mi végre jöttem,
már csak gyanítom.
Hogy miért vagyok még itt?
Már rég nem tudom...
Kitéve viharnak, szélnek,
az ablakomon csurgó,
koppanó esőnek...

Ha keresnél:
Ott vagyok az őszi elmúlásban,
a viruló és hervadó virágban.
Az erős és bágyadt napsugárban,
a télben, a tavaszban, a nyárban.

Ha keresnél:
Ott vagyok a csillagos égen,
az aranyszélű bárányfelhőben
Ott vagyok az áldott könnyeidben,
csak értem ne sírj, mert azt nem
szeretem.

Ősz végi nyár, olyan vagy,
mint későn jött szerelem.
Mikor kihűltek az álmok,
te itt maradtál velem.

Késői nyár, szép vagy, jó vagy,
még örülök neked,
de lassan már a virágaim
meghervadtak lesznek.

Érdekes az élet nagyon,
ha vársz az érzelmekre,
mindent időben kell tenni,
ne halassz jövőre.

Szeretlek, szeptember,
bájos vagy és vidám!
Sokszínű szépséged
kavalkádja a fán.

Szőlő, almaillat,
a körte túl érett?
Attól még kedvelem,
ha kissé édesebb.

Szeretlek, szeptember,
születésem hava,
kedves hónapomat
Szt. Mihály vigyázza.

Vidám lett a kedvem,
úgy reggelre kelve.
Egy huncut napsugár
csókot csent szememre.

Azt hittem, elsiet
ezen tette után,
de sokáig időzött
a hálószobám falán.

Kérdeztem: - Ki küldött,
játékos napsugár?
- Nem küldtek, megszöktem,
hogy te ma légy vidám!

Virágos teraszom,
meddig tart a nyár?
Meddig tart örömöm,
éneklő kismadár?

Esőláb-lógató felhő,
merre mész?
Eltakarod a fényt,
Csak hajt a hűvös szél.

Őszillatú levél
lassan földet ér.
Táncikol egy kicsit,
majd pihenni tér.

Amikor mindenki okos
és bölcs akar lenni,
az életed fölött
pálcát akar törni.
Amikor életed beforrt
sebei felszakadnak,
bár szenvedni nem láttak,
akkor mondd:
"Uram, csak Te tudod az igazat!"

Hófehér orgonák,
jó, hogy kinyíltatok!
A lila orgonákkal,
ugye, meghallgattok?

Csodás orgonáim,
sír most a dalom.
Könnyemmel pengetném,
ha lenne gitárom.

Értetlen a világ,
nem hallja hangom.
Ha hegedű lennék,
sírna a húrom.

Mindent lehet,
csak ne add fel soha!
Legyen életed
bármilyen mostoha.
Tagadjanak meg
százszor, ezerszer,
de egyet tudj, hogy
soha ne add fel!