Úgy jött el a hajnal, hogy nem jött el,
se pirkadat, se fény, csak szürke lepel.
Tudom, hogy ott a Nap a felhők felett,
de téged a reggel már nem hoz el,
és nem hoznak el a csillagok,
a telihold hallgat, némán ragyog.

Keresztutam járom én is,
mint a bűnös emberek,
mögöttem sok kacskaringó,
kusza és szűk ösvények,
a széles útról már letértem,
mert Téged kerestelek.

Keresztfád elé borulva,
mondom el Neked most újra,
életemet mi feldúlta,
könnyeim közt sírom el.

Létezést adtál neki és ő boldog volt,
szállt, egyre szállt,
kereste, hol a Nap, és hol a Hold,
és te követted szemeddel,
mert gyönyörű volt.

Tökéletes forma, tisztaság,
minden szín hordozója,
könnyed és üde,
kacagás és várakozás.

Ballag az idő észrevétlen.
Őrangyalom kezében aranyfonál,
óvva figyeli minden léptem,
mellettem áll majd a Kapunál.

Ez az én utam, lassan megyünk.
Angyalom szárnya a felhőkig ér,
szívében szeretet, néha összenézünk,
mosolya, könnye biztatást ígér.

Telefonon hallom
hangodat, drága Fiam.
Lehunyom szemem,
látlak, mint gyermeket.
Kávém kortyolom.
Visszaálmodom
a régi fényeket.
Körülötted család,
négy gyermeked.
Gesztenyebarna szemed
a távolból is ölel, melenget.
Köszönlek ezerszer
Istennek.

2023. január 7.

Ízekre szedhetsz
Meghámozhatsz, mint egy almát
Összetörhetsz, mint egy diót
Apróra darálhatsz
Mikroszkóp alá tehetsz
Feloldhatsz vízben, alkoholban
Akkor sem tudod meg, ki vagyok
Mert az eszeddel kutatod kilétem
Szemeddel nézel engem

Rád gondolok most
Lelkem kertjében ülök
Időtlen szél száll

Időtlen szél száll
Nevet a viruló táj
Mert te itt vagy már

Vállkendőm takar
Tekinteted melenget
Öleli szívemet

Képzelt valóság
Nem engedem el soha
Éltető varázs

2022. október 2.

Ijesztő árkokat vont
arcára az idő.
Ráncai mind
a föld felé mutatnak.
Nevető szarkaláb
nincs a szeme körül,
csak szigor,
harag és rosszkedv
tekint rád.
Készenlétben tartott
puskaport keverget.
Jöttödnek
ő sohasem örül.

Hallod, hogy dobban?
Látod, hogy reszket?
Érzed, hogy izzik?

Karom az ég felé tárom,
hideg szél csípi arcom,
derekam öleli a Nap,
egy könnycsepp sikolt,
halk sóhajjal földre hull.

Ágyad keretében éled már nyolcadik éved,
nincs jártányi erőd, amióta elveszítetted

lassabban dobban
a Föld szíve csendesül
halk harang szól

halk harang szól
színes pongyolájában
belibben az ősz

belibben az ősz
aranyló nappal bélelt
hintaágyba dől

hintaágyba dől
majd lassan magára húzza
ködtakaróját

2022. szeptember 8.

Félelem gubanc
tekereg a szívemben,
kioldhatatlan.

Akkor szól egy hang
„- A félelem elválaszt.
Mindig bízz bennem!”

Csendesül a csend.
Nyugalom zár karjába,
Isten velem van.

Ő mindig itt van.
Hogyan felejthettem el
a szeretetét?

2022. szeptember 9.

nincs többé magány
hiszen itt vagytok velem
fogjátok kezem

fogjátok kezem,
mikor zuhanni készül
a szív, a lélek

kapaszkodj te is,
amikor a magányod
szakadékba ránt

szólj, itt a szívem,
hallgatom szavad - küldöm
vigasztalásom

összekapcsol már,
- Isten szerelmes szíve
dobban lelkünkben

minden szomjazik
összesodort levelek
vízért epednek

ezüst madarak
szeme víz után kutat
szárnyuk szikrát vet

forró kékségben
reszket, élni akar, - de
felolvad a nyár

elepedek már
adj hát vizet, életet
szomjazik a szám

színtelen égben
nem hallik suttogásom
szomjan hal szívem

2022. július 28.

Függönnyel játszik,
Hopp, besurrant szobámba
Huncut ma a szél

Arcom simítja
Szememre csókokat hint
Ébresztget lágyan

Aranyra festi
rózsafelhők taraját
a felkelő Nap

Szívem muzsikál
Még lelkem is mosolyog
Láttam a hajnalt

2022. augusztus 6.,

Már alkonyodik
Narancsfürdőt vesz a nap
Felhőkbe bújik

Forró szél támadt
Kócolja hajam, ölel
Búcsúzik a nyár

Kéklik a sötét
Gyertyát gyújtok fényeset
Mesédre várok

Tücsök muzsikál
Hulló csillag int felém
Nyári finálé

2022. augusztus 5.

Belső szárnyaim
suhogása messzire visz

tengeri kagylók
oly picik, nincsen hangjuk
mégis, - mit hallok?

gondolatomba
fészkelt minden szép szavad
dalolni kezdett

apró szárnycsapás
csak egy tűnő pillangó
emlékidéző

a talpam alatt
tenger arany homokja
léptedbe lépek

2022. június 9.