A híd ragyogott a vízen
arany arca ezüstre vált
ketten néztük gyönyörködve
emlék marad mindörökre.

A híd ragyogott a vízen
hajnal fürdette rózsáit
csak te láttad, mert szeretted
a csend magasztos óráit.

A híd ragyogott a vízen
és én ültem mozdulatlan
gyógyulásban bízva, hittem,
megsegít a Halhatatlan.

A csend viharában
hánykolódik szívem.
Az éj sötétje nem véd.
Szobám  négy fala nem óv.

Minden idegen már.
Nem találom helyem,
nem találom magam

A szemetekben vagyok.
De nem más,
mint kép és betű.

Párolog életem.
Elfogy a tetterő.
És aki ily gyenge,
ránéznek és mondják:

tele van a szám
csilingelő szavakkal
légy vidám kedves

veled álmodtam
harangvirágok nyíltak
csokorba szedted

lóbáztam lábam
leejtettem papucsom
egy felhőn ültem

amíg kerestél
a hátad mögé bújtam
pipitért fújtam

te megéreztél
megöleltél és az ég
virágba borult

orgona ágon
százegy rügyet számoltam
még picik voltak

feketerigó
ül somvirágos ágon
szemez a nappal

csak csendesen lépj
csengjen-bongjon a tavasz
halld lüktetését

március egén
Szűz Mária palástján
játszik a napfény

karom kitárom
pipiskedik száll lelkem
utánad vágyom

Otthonosan sétált a cica az asztalok között.
Az öregember ritkán tért be az étterembe.
De most oka volt rá.
Vendégül látta kedves barátját.

Alig vitte ki a pincér az ételüket,
a cica telve önbizalommal,
kényelmes, puha léptekkel,
megközelítette az asztalt.

Csak vidám és szomorú
fityfirittyekhez szólok
Fittyet hányok a világra
kortyoljátok szavaimat
kipottyantak a fejemből
tegyétek el batyutokba
jól jön egyszer szotyolával
latyakos betyáridőben

Mert az óra bizony ketyeg

Nem láttuk, csak egymást
vonatok, emberek suhantak –
Nem láttuk, csak egymást

Tudtuk, búcsúzni kell
Szemem szemedben ég
Szemed szememben ég

Engem belső fények óvnak
meleg szavak, ölelés
káprázat és emlék

Te háborúba mész
Imám kísér
imám kísér
     imám kísér

2022. február 25.

Nincs már veled,
aki mindentől óvott.
Szeretett. Tőle tudod,
szavát őrzöd:
Vigyáznod kell,
sebezhető vagy.

Így vigyáz rád
féltőn súgva
most is, mindig.
Tőle tudod,
mert ő szeretett.

Sebezhető vagy.

*

2022. február 25.

Szikrázó esti ég alatt
ránk talált a szerelem,
ajkunkon csendes félszavak,
neved dallamát éneklem.

Válasszunk magunknak csillagot!
- súgtad, - és ölelt két karod.

Szép
téli
díszeink
csilingelő
ezüst jégcsapok

*

Száz
jégcsap
csendülő
harangszóval
dalol, s elcseppen

*

Most
szádra
lehellek
egy csókot, - küldd
jégcsap szívedre!

*

Nap
fénylik
szikrát szór
a jégcsapok
könnyezve nézik

*

Nézem a hegyet
velem sír egy szaxofon
békére vágyom

Sajgó testem elhagyva
lebben a lelkem
felhőn túli életre
karodba vágyom

De itt állok még
szolgálom a világot
örök elégedetlent

Simítom arcodon
régmúlt idők barázdáit
szememben szemednek fénye
felhőoszlató őszi naplemente

Nézz rám szépen
Úgy, mint régen,
Úgy, mint régen

Súgd meg nekem
Úgy, mint régen,
Úgy, mint régen

Mindig szeretsz,
Úgy, mint régen,
Úgy, mint régen

Hogy örökké,
úgy, mint régen
úgy, mint régen

Hozzád vágyom,
Úgy, mint régen,
Úgy, mint régen

Hogy örökké
Csakis téged

Jégvirág rajzolt
Álomtavaszt szívembe
Csillogó reményt

*

Ne zárj kalitkába
Ne mond azt, hogy kell.
Engedd, hogy a jót szívből
Magamtól tegyem

Ne urald lelkem
Ne diktáld, mit érezzek
Van saját szívem

Bennem dobogó
Szívemben a Lélek szól
Ő az iránytűm

*

Amikor  …

a falak jajkiáltást vernek vissza
és szívemet abroncs szorítja,
Édesanyám könnye patakomba hullik,
vádol-vádol fájdalmaiért,
gyógyszerek, kötszerek
nem hatnak,
hangom dallama mit sem ér,
vígaszom földre hull,
Kezét imára kulcsolom, mert hiszem,
ha lelke gyógyul, eljut a sebekig …