p 01/10/25
Pitter Györgyné
Vajon a lelkek,
ott messze,
Nálad, Uram,
fent a Mennyben,
figyelnek még néha ránk?
Látják sorsunkat,
hogy hogyan élünk nélkülük tovább?
Hogy összeomlott világunk,
mióta itt hagytak?
Látják, hogy sír a lelkünk,
mikor nevetünk?
Hogy gondolataink nem nyughatnak?
Hogy mosolygunk,
mikor szenvedünk?
|
p 01/10/25
Pitter Györgyné
Képkeretet válogattam,
közben titkon Rád gondoltam.
Évikével nézegettük,
rakosgattuk, illesztgettük
képeimhez a keretet.
- Vajon, melyikben a legszebb?
És mert hasonló ízlésünk,
összeakadt pillantásunk,
a legjobbra rátaláltunk,
jót nevettünk, szívünk örült,
következő képem sorra került.
|
h 01/06/25
Pitter Györgyné
Gross Arnold, a kedves grafikus,
kinek képein minden apró,
emberek, madarak, kiskutyus,
nem gondolta, nem is sejtette,
hogy kávézó lesz közelemben,
találkozás a legszebb szerelemben,
és titkos jelszónk, keresztneve.
|
h 01/06/25
Pitter Györgyné
Előttem egy üveg pezsgő,
nincs lehűtve, nincs értelme.
Tőled kaptam, nincs sok éve.
Együtt vártunk alkalomra.
Messze nézek, elmerengve.
- Van szilveszter a mennyekbe’?
Sós a könnyem, marja szemem.
Ilyen az örök szerelem?
2024. december 31.
TM
|
h 12/30/24
Pitter Györgyné
Huncut vagy, mondtad huncutul,
szemünkben zöld manók kacagtak,
és egy apró róka égszín madarat kergetett.
Kavartad kávémat, habját kóstolgattuk,
vállamon egy puszid mosolyomban fürdött.
És a konyhaszekrényben,
a mindent értő csendben,
két kicsi csésze felnevetett.
2024. december 30.
TM
|
v 12/29/24
Pitter Györgyné
Tőled kaptam minden sejtemet.
Tőled kaptam minden percemet.
Köszönöm, Uram!
Szeretném boldoggá tenni az embereket!
Egyedül nem megy, csak Veled!
Járd át gondolataimat, szívemet!
Átengedem magamon Fényedet.
Tőled kaptam minden sejtemet.
Tőled kaptam minden percemet.
Köszönöm Uram, egyszerű,
gyermeki hitemet.
|
v 12/29/24
Pitter Györgyné
Rejtem titkomat előled,
Éjjel hiába keresed.
Megbújik szívemben, alszik.
Pecsétet teszek ajkamra,
Ha ébredek.
…………….
Gondolatok mögé bújik,
És míg ezer szóvirág nyílik,
szívembe rejtem csendesen,
bezárom,
és kulcsát titkos-zsebembe elteszem.
…………….
Egy titkos, szép világ
(Enikő – szócseppek)
|
sze 12/11/24
Pitter Györgyné
Átlesek a kulcslyukon,
könny folyik az arcodon.
Átlesek a kulcslyukon,
lelkedben mély fájdalom.
Átlesek a kulcslyukon,
sóhajod száll az Égre.
Átlesek a kulcslyukon,
kicsalnának a fényre.
|
sze 12/11/24
Pitter Györgyné
Megállunk még egy percre.
Indulnunk kell, vissza Budapestre,
de mielőtt a balkon ajtaját bezárjuk,
és kallantyúját betörésmentesre csavarjuk,
még bögrénkből az utolsó csepp kávét kiisszuk.
Aztán egyszerre nézünk bögrénk hűlt helyére,
az asztalra, a viaszosvászonra,
rajta a világítótoronyra.
|
h 12/09/24
Pitter Györgyné
Írnom kell a hajszálamról,
a fejemről lehullottról,
hogy hogyan lett belőle
előbb megsértődés,
majd hogyan lett mégis
édes kedves emlék.
Nem is olyan régen,
egy vendég volt nálam,
ki elidőzött hosszan
a fürdőszobámban,
ahonnan kijőve, odavetette:
„- A mosdókagyló a hajaddal van tele!”
|
h 12/09/24
Pitter Györgyné
azt a gyönge mát,
ami mégis jut nekünk
öleld magadhoz
fáj a magány, ha
emléksebek szakadnak,
tartsd a Fény felé
Szeretet Fénye
gyógyír és melegség,
többé már ne fázz
mert a Szeretet
ragyog, nem illúzió,
híd, lelkek között
TM
|
v 12/08/24
Pitter Györgyné
Levelet írtam az angyaloknak,
gömbölyű betűim sorban elgurultak,
hajasbabát kértem, pislogót,
hogy fésülgethessem, énekeljek neki altatót.
|
v 12/08/24
Pitter Györgyné
Kilépek a templom kapuján,
arcul csap december hidege,
fényekkel úszik elém a táj,
közeleg karácsony ünnepe.
Ha itt lennél, melengetnél,
szívedhez bújtatnád fagyos kezemet,
nyakamba lázat lehelnél,
mosolyognánk, mint a gyerekek.
2024. december 8.
TM
|
k 11/12/24
Pitter Györgyné
A boldogság a lélek szerelme.
Életöröm, szárnyalás, szárnyak nélkül,
amikor a szeretet melléd ül,
amikor a pillanat dédelget,
amikor keringőt táncol a lelked,
amikor egy belső hang átölelve becéz,
amikor szívedet simogatja egy láthatatlan kéz.
Amikor az égre nézel és érzed, hogy Isten rád visszanéz.
2024. november 11.
|
k 11/12/24
Pitter Györgyné
Hogy halmozottan fájjon az élet,
és mégis megmaradjak szeretetben, Uram,
megpróbálsz engem, Istenem.
*
|
k 11/05/24
Pitter Györgyné
Oly ritka a csend,
az a puha, rezzenés nélküli,
suhanó, néma pillanat,
amiről nem szólnak szavak,
csak a szíved dúdolja, zümmögi,
mert valahol, nagyon mélyen
bennünk lakik a csend hangja.
|
k 11/05/24
Pitter Györgyné
Magam keresve kérdem,
ki vagyok én, hol van a helyem?
Tükörbe nézve, egy arc.
Benne, ha nem mozdulok is,
él szemem.
Íriszén hol öröm, hol félelem.
Hetvenöt év, ez már történelem.
*
Ma régi levelek kerültek kezembe.
Szüleimhez szólók, és testvéreimnek.
Kicsi gyermek voltam, még alig tizenegy,
amikor elkezdtem írogatni őket.
|
k 11/05/24
Pitter Györgyné
Isten házának kertjében
2024. november 5.
TM
|
k 11/05/24
Pitter Györgyné
Azon a napon nincs benned
szándék, sem elhatározás,
2023. október 29.
TM
|
h 10/28/24
Pitter Györgyné
A huszonegyedik század első negyedén,
egy kora nyári nap hűvös estéjén,
nyakamba veszem fotóappáratom,
bár igencsak esőre áll,
útra kelek,
és mint minden alkalommal,
a csodát várom.
|