A Nap is másként ontotta sugarát,
a folyó átkarolta a fák tövét.
Csillagok járták kerek Hold udvarát,
olyan egyszerű, boldogság az övék.
 
A felhőtlen gyermekkor visszaköszön,
megérkezett a kikelet, elő nyár!
Szétterült, tündöklött a pipacsözön,
sok-sok szép szarkaláb, virágeső várt.
 
Mind együtt volt, móka, kacagás, öröm,

Pitypang, szép árva lány haj ring,
Nap sugara bágyadtan int.
Egy pillanat, holdat buzdít,
nyugat ágyában elnyúlik.
 
Tücsök ciripel a réten,
csillagok fénye vagy nékem!
Csodás találka kettőnké,
hegy, völgy, mámoros kettőzés.
 
Kitört belőlünk oly buján,
mint hegyből az izzó vulkán.
Izzunk, tüzesen lángolunk,

Láttad-e fényét
a rohanó vonatnak?
Áttetsző homályát
a párás ablakoknak?

Láttad-e a költőt sírni
egy züllött éjszakán?
Sörös kupa mellett,
söntés lucskos pultján?

Láttad-e a lányt?
Ki eltűnt nesztelen,
mint hűvös árnyék
a pirkadó keleten.

Körbe ölelő a nyári szellő,
vágyáról,álmairól mesélő.
Levélkére hajlik lágyan a szél,
ékesebb szónál is szebben beszél.

Haragszik magára,mikor orkán,
s fa levelét letépi mogorván.
Ha újra szépen lecsendesedik,
gyengén,simogatón kedveskedik.

Évtizedek sorra vesztek,
de rakódtak rám a terhek,
talpam alatt koptak kövek,
felfelé még egyre megyek,
míg csúcsát érem a hegynek,
kellene hogy megpihenjek.

Az ihlet elszállt, a pünkösdi áhítat szertefoszlott

Dal csordul az öreg zongorán,
lelkem dalol, mint szellő a fán,
dalra fakassza, vénülő szívemet,
szememből ereget, fájó könnyeket.

Egyik legkedvesebb "témám"' a hazaszeretet. Sajnos a mai kor gyermekei ezt a szót alig ismerik. Verseinkkel talán segíthetünk ezzel. Kérem a pályázókat, hogy beküldött pályaműveiknél gondoljanak arra, hogy GYEREKEK kezébe kerülnek ezek a versek!

Pályázat határideje: Július 05.

Rég megsárgult papírlapok
bút és örömet rátok írok,
de néha ha-gyötörnek a gondok
kiírom magamból és meg nyugszok.
TIZENHÁROMSZOR
Szeretnék testeddel egybe olvadni,
Szeretném szívedet közelről hallani,
Szeretnék adni valami szépet,
Szeretném ha maradandó legyen léted,
Szeretnék ajkadhoz ajkammal érni,

Tengődő képzet, mely benned éled,
érzések suhanása arcképed.
Gondtalanság utáni surranás,
ereklyék tárházába zuhanás.

Sóvárgón lépő pillanatképek,
lélekbe belemaró emlékek.
A felszínen táncoló érzelmek,
melyeket eltitkolni nem lehet.

Ha gyötör a bánat, rossz a kedvem,
kell a zene mely átölel engem,
nem is kell azt látnom hogy ki játszik,
az én lelkem muzsikára vágyik.

Zene átölel energiát ad nekem,
szinte masszírozza a zsibbadó szívem,
ha válogatni kell, zeneszerszámokban,
egyedül a zongora pőrén magában.

Csak úgy futólag -
érintsed ajkaddal
az én ajkamat,
hadd érezzem édes,
bódító illatodat.

Csak úgy futólag -
nyújtsd felém kezedet,
tapintsam ujjaid begyét,
halkan rebegem füledbe
becéző, drága nevedet.

Ha szebb tájra vágyol
mint ami itt körülfog,
csalóvagy és álnok,
a rohanó sínek visznek,
kergetnek az álmok.

Itt bent ember-gőz,
meleg méla szendergés,
dohányfüst, kártyaparti,
vidám csevegés.

Mellettem egy lány,
a vonat váltót ér,
csattog a rideg vágány.

Szívem legszebbik virága...

Somogyország déli szegletében,
Drávának ott hűs ölelésében,
kicsi város nyugodni nem képes,
környezete oly szép vadregényes.

Gyöngykaviccsal mosott mederágya,
sóderbányászatnak melegágya,
Hűs hullámain ring a "Jégmadár",
de Somogyország Barccsal visszavár.

Hej amikor még nekem húztad,
sűrűn gyantáztad ám vonódat,
emlékeim szép tárházában,
négyen voltatok a bandában.

Nótáimat de jól ismerted,
suskát is mindig meg köszönted,
hol merre jársz a hegedűvel,
talán egy égi kísérővel.

Valahai iskolatársak kortársaim,
kikkel együtt töltöttem iskoláséveim,
harmincheten mind közös osztályba jártunk,
mióta megvolt a ballagás egyre fogyunk.

Szűkül a kör fa árnyékába szorulunk,
egymással futtában is ritkán találkozunk,
Lajos most te üzentél angyalokkal nekünk,
értitek kőműves voltam télen pihentünk.