Isten szegénykéje néven tisztelték.Talán a legnépszerűbb szent, aki önként vállalt szegénységben élt, hogy azonosuljon a szegényekkel.
Ezt a hetet nevezik Ferenc hétnek
A kanászok ostorral pattogtatva járják a szőlőhegyet, hogy elűzzék a gonoszt.

Őrangyalaink vigyáznak ránk
Van testük, ám  az emberi szemek számára láthatatlanok. Isten angyalai ők, akik azzal a megbízatással vannak közöttünk, hogy védelmezzenek bennünket. Ők vigyázzák álmainkat, továbbítják imáinkat és őrzik lelkünket a kísértő gonosz lelkektől.
Róluk szól ez az ősi imádság:
"Én lefekszem én ágyamba,
Minden testi koporsómba.

Szent Mihály arkangyal Istennek egyik fő angyala, a seregek ura.
Szent Mihály névünnepén, ha erősen fú a keleti szél, kemény, zord télre  számíthatunk. Ám, ha Szent Mihály itt éri a fecskéket, akkor karácsonyig szép idő várható.
Szent Mihálykor szakad meg a füvek gyökere és a méhek nem mézelnek tavaszig. A halak lehúzódnak a vizek aljára és elvermelik magukat.

Adamecz Lászlóhoz

A hála olyan virág,
ami nem terem mindenki kertjében.

Mindenkinek szüksége van
egy őszinte, segítő kézre,

[  Nil novi sub sole* ]

Ha befognám egyszer a számat,
s nem jártatnám többé pofámat,
pár ember végre boldog lenne,
ki még álmában is: élve eltemetne.

Áthullámzott rajtunk, mint a víz az élet,
Sorsunk zsetonjai már nem sokat érnek,
Elmennek a szülök, becsapnak barátok,
Hálót fonnak körénk, haragot és rácsot,
Megáll a rulett is, becsapott a játék,
De zsebünkben maradt egy végső ajándék,
Asztaltól felállva nem leszünk nyeretlen,
Vigasz találunk a láthatatlan egyben,

“A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.” (Wass Albert)

Mint irgalmatlan éji békadal a sás közt,
én is nyirkos-pocsék időben születtem,
egy célt tévesztett pocsék világba.
Még hidak csonkjai lógtak a Dunába,
de már az atomkor hangjai zsongtak fülembe,
a zöldre festett konyhai hokedlire állva.
- Máig nyekereg bennem enyvtelen siráma. -

Az igazság a tudat számára csak a beszélt nyelv által létező sajátosság.

Mocsár szagú meleg vízben, álldogál a lápi nád,
Szél fújja a bóbitáját körbe pillant, hát mit lát.
 
A mocsári gyékénysásnak, nagyra nőtt a buzogánya,
Irigyli a bölömbika, mikor a szél meghimbálja.
 
A lápi nád szendén nézi és suttogva megszólal,
Ha magától nem jön hozzám, idehúzom lasszóval.

Humor Természet

Tudjátok már megcáfolhatatlanul, meggyőződéssel állíthatjátok: én is "szelíd motoros" vagyok.
Abból a fajtából, amelyik nem keveredik, csak a szabad lélegzetvétel élteti, lelke vadon nőtt erdők és öntörvényű vízfolyások fölött suhan.

Bizony mondom, szamár dolog ez a mese.
Ki tudja már mikor s hol, de tán meg is ese!