Szelekkel üzenem, minden víznek,
óceánnak, tavaknak tengernek,
én vagyok az úr, kedvem változó,
haragos vagy olykor tréfálkozó.

Felhőknek is üzenetet küldök,
rajtam múlik, úsztok vagy repültök,
úgy megfacsarlak ám benneteket,
nincs kendő, mely fogná könnyeteket.

Elemészti fiait                                                                                           Kedves Mester, ha minden úgy történt, Amint megsejtetted? Nem nagy eset, Mondtad: könnyedén visszajár közénk, Nagyszerű zabolátlan szellemed. Elégedett vagy-e? – mutass jelet! Van-e ki a céltalan bánatot, Elcsendesíti? Vagy okod lehet? Kiáltani: költők vigyázzatok!

Hamu alatti zsarátnok néha felizzik,
öregember is alkothat néha valamit,
igaz kissé lassú már, mackó a járása,
ötletei még vannak, józan a látása.

Dalolnak a gépek, szíjács szanaszét reppen,
nyári meleget rakom befőttesüvegben,
szép alkotással újra díszítek egy utcát,
Isten áldásával dicsérjek hát napnyugtát.

Miután véget értek a területszerző háborúk és nemzetségünk tiszteletet vívott ki magának, békét köthettünk a környező népekkel. Egy hosszú távú megállapodást, amely végre elhozta a várva várt Aranykort bolygónkon a Primadoron. Hatalmas, nyüzsgő városok virágoztak fel, melyeket az egyre fejlődő ipar és kereskedelem tartott életben.

Amit néha fájón takargat az ember,
az a múlt csonkja mint szúrófegyver,
emlékek tárházából ha kiszabadul,
szívet facsarva keserűségbe vadul.

Fiatalság lokalizálta a bántást,
esti mulatságban már jártam a csárdást,
így teltek az évek, sokasodó élmények,
felejthetetlen íze volt akkori kenyérnek.

Május van, állok lent a parton,
Dráva illata érinti arcom,
sebesen halad, ám a forgók,
hol itt, hol ott örökmozgók.

Sokáig nézed, érzed tömegét,
parti köveken hallod víznek dörejét,
szinte vonz, ölelné testem,
gondolom hogy, viszontszeressen.

    Emlékeim között kutattam.
    A hatvanas évek elején, az általános iskola hatodik osztályába jártam. Mi voltunk a hirhedt "hatodiká"!
Kedvenc magyar tanárunkat soha nem feledjük, míg élünk!

       Csütörtök délután, frontálisan ütköztem egy gyalogosok és kerékpárosok által közösen használatos aszfaltúton, ami egy töltés tetején található. 

A honlap jobb oldalán található a  NAVIGÁCIÓ. 
1./ Rákattintasz a  TARTALOM HOZZÁADÁSA .- ra. Bejön egy fehér panel.
2./ Rákattintasz a CIKK-re.  (Mást ne használj!) Bejön egy újabb fehér panel.

 Szeretettel :Anna.

Előttem állt egy világoszöld, használati utasításokat tartalmazó, angol-, és német nyelvű szöveget tartalmazó roller. Nem elszeparálva, nem elkülönítve és a tulajdonjogot jelképező lánccal kikötve, sem más egyéb módon rögzítve egy fához, vagy korláthoz, hanem a járda kellős közepén. Ott testesített meg kikerülendő akadályt az emberek számára. Miért van itt? Ki tette oda?

Én félek tőled,
te félsz tőle,
ő fél tőlünk,
mi félünk tőletek,
ti féltek tőlük,
ők félnek tőlem…

  2020.03.18.

Barátim vagytok, azt mondjátok.
Talán nem mondtok hazugságot.
Ez meglehet,
De azért nem adom nektek hitemet.
Nem adhatom: most jó dolgom van,
Jertek hozzám, ha majd napom lejár,
Mert a barátság nappal láthatatlan, 
Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.
/Petőfi Sándor, Szalkszentmárton, 1946. március 10 előtt/

A naiv klímaharcoshoz

Élet és halál
Hosszúnak ható életben
Időérzet változása,