Isten így szólt: „Teremtsünk embert a saját képünkre, legyen hozzánk hasonló.” A hatodik napon pedig megteremtette Ádámot, a saját hasonlatosságára. Olyan ötéves forma kiscsitri lehettem, amikor anyukám magával vitt a boltba. Azt mondta, megtanít vásárolni.
   – Egy nőnek tudnia kell… – tette hozzá nevetve.

   Anya vagyok. És talán éppen ezért mostanában egyre többször kapom magam azon, hogy csak nézem őket. Leventét és Lénát. Nézem őket egy-egy teljesen hétköznapi pillanatban, amikor nem történik semmi különös.

/Nándorfehérvár, 1456. július 20./

Halljátok a harangokat?!
Zúgnak, búgnak, giling-galang
Emlékeztek-e még szívetekben
A hősökre, a rendíthetetlenekre?

Érzitek azt a hatalmas erőt,
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e, mit érzett szívében?
A hazaszeretet volt bevésve örökre.

Azt hittem, majd én mutatom meg nektek,
milyen az élet, merre kell tovább menni,
de csendben, észrevétlenül rájöttem,
hogy közben ti tanítotok engem szeretni.

Tőletek tanulom, hogy lehet örülni
egy pocsolyának, egy kavicsnak,
hogy egy rajz is lehet igazi kincs,
ha szívből adják annak, kit szeretnek.

   Az ég már nem volt vakítóan kék. Inkább szürkés árnyalat, fakó kék, a szél kicsit erősebben kezdett fújni, de a nap még nem hagyta magát. Egy hatalmas fehér felhő a tízemeletes házak között kezdte gyűjteni erejét. Az emberi képzelet Poszeidon hatalmas háromágú szigonyát fedezi fel benne. A tenger görög mitológiában ismert istene az égre költözött.

   Május 30-án, szombaton tartotta újságíró szervezetünk alakulásának 30 éves évfordulóját. Az ünnepségen kerültek átadásra a Nemzeti Újságírásért kitüntetések azon tagjaink és szimpatizánsaink részére, akik kimagasló újságírói, írói tevékenységükkel a szervezet elismerését vívták ki. 

4.kötet

Nagyon boldog névnapot kívánok sok szeretettel Zsuzsa!

   Már csak egy-egy elkallódott fotó, ami emlékeztet azokra a hőseinkre, akik a Don kanyarban harcoltak 83-84 évvel ezelőtt. Az én nagyapám is ott volt...

  Végtelennek tűnik az a 20 év, amióta tagja voltál újságíró szervezetünknek, barátságunk azóta is töretlen volt. Utoljára az MVSZ. XI.Világkongresszusán találkoztunk. Elmondhatatlanul büszke voltam, hogy a testvéremmel együtt tartottatok előadást. Amikor megtudtad, hogy a bátyám, azonnal bizalmadba fogadtad, mintha évtizedek óta ismerted volna.

 Mély megrendüléssel tudatjuk tagjainkkal és mindazokkal akik tisztelték, becsülték és szerették, hogy újságíró szervezetünk tiszteletbeli elnöke, Dr.Drábik János (1938-2025) 87 éves korában, ma délután elhunyt .

 Kedves Tamás! A Magyarerő minden tagja nevében kívánok nagyon-nagyon boldog névnapot!

   Hallom innen-onnan, hogy háborognak az ügyvédek, mert a mesterséges intelligencia térnyerésével csappan a munkájuk. Az állampolgár az apróbb ügyei intézéséhez csak bekapcsolja a számítógépet, és azonnal választ kaphat problémájának megoldására.

   Mostanság a háziorvosok többsége (tisztelet a kevés kivételnek) nem igazán veszi a fáradságot, hogy foglalkozzon a beteggel.  Egy semmire sem jó gyógyszerrel elintézik a „gyógyítást”, vagy küldik magán rendelésre, (akár a sajátjára)  ahol a 20-30- vagy ennél több ezer forintért ott sem csinálnak semmit!

   Valamikor jóval 10 millió fölött volt Magyarország népessége, mégsem voltak hosszú hónapokig, évekig tartó várólisták. Elment a beteg az orvoshoz, legkésőbb már másnap a szakorvosnál volt. Ha műteni kellett, egy-két nap és túl volt rajta. Az orvosok lelkiismeretesen megvizsgálták a beteget, mert fontos volt nekik.