A tavasz mindig ad új esélyt az álomoknak
a reményeknek.
Vágytuk a tavaszi napsütés melengető sugarát, az orgona bódító illatát,
a virágok káprázatos szinpompáját,
a tavaszi szél lágy fuvallatát.
Végre itt van, s átölel a napsugár,
nyílik a virág,
a májusi eső új erőt ad, felfrissíti az ébredező tájat,

Pompájában ontja illatát a tavasz minden virága.
A lila akác az ibolya virága bódító illatával varázsol el mindenkit.
A nap sugara simogatja arcunkat s feledteti velünk a borús napokat.
Àhitattal szívjuk magunkba a virágok illatát, a nap melegét s ámulattal nézzük az égen futó bárányfelhők seregét!
A tavasz új életet ad a világnak.

Rózsabimbó álmom.

Kedves cseresznyefánk Isten veled!

Meghasadt szivek sokasága tolong boldoságot remélve,
isten kegyelmében bízva a remény csillagában lelt hit erejével!
Cikázva jő az esti fény,
ontja messzi csillagok fénylő erejét a sötét szobákban kuporgó, szorongó, depressziós egyedelűl, társ nélkül maradt emberek fájdalmas,
szebb életet remélt lelkeire.

Ó drága tavasz jőjj hozzánk hozd el nekünk a tavaszi nap melegítő sugarát,
az éltető tavaszi esőt mitől kivirul kizöldül a táj, megtisztul a világ!
Új tavaszi ruhát ölt fű, fa, virág s az ég ujra gyönyörű szép türkisz kék.
Bárányfelhők játszanak az égen a friss tavaszi szélben,

Ébredj Világ,
mi lesz velünk?
Meddig kell még szenvednünk?
Ébredj Világ, össze kell fogni, s mindent megtenni
hogy változzon,
s megmaradjon e földi lét
hol élni szép!
Ébredj Világ,
a környezetedre nagyon vigyázz, mert ha nem teszed a szenny ellep és ez lesz a végzeted.
Ébredj Világ még tán nem késő,
mentsd ami még menthető!

"Maradok fa, mely gerinces, mely nem hajlik meg a legapróbb szellő előtt, mely nem vált irányt minden fuvallatra.

Halványulnak a fények

MINDENKINEK ÁLDOTT, BÉKÉS,  ÖRÖMTELI HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Eltelt hét tartalmas év
Ülök mégis tétlenül
Naponta eszemben vagy
Várlak reménytelenül.

Sétálnak tovább az évek
Mígnem időnk lejár
Egy csoda, hogy voltál
A szívünk egybe nőtt régen már.

Moszkva, 2022. 04.15.

leszállt az éj, néma a táj
néha hallatszik egy sóhaj
minden elmúlt, már nincs, mi fáj
nincs kérés, akarat, óhaj

csak csend uralja a tájat
átölel minden álmodót
virágot, fát, éber vágyat
eloszlat sok illúziót

de te itt vagy nekem, végleg
arcomra lágy mosolyt csaltál
s míg e csendben én elérlek
nem fáj a múlt, itt maradtál

Mit takar ez a szó,
tán azt, mi nem is való,
képzeletet, fantáziát,
meséket, sok históriát.

Van aki neveti,
van, ki szentül hiszi,
történetek, csodák,
megfoghatatlan világ.

Hamis és bizonyság,
álom és valóság,
néha-néha ellentmond,
néha pedig összeforr.

Befoltoztam lyukas tetőmet,
most nem látom a csillagokat,
felhőkön égbe kell szállnom,
hogy megleljem mindazokat,
mert hiányoznak esténként.