A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Leszáll az est, gyertyák fénye lobban,
Felköszön az égre, visszavilágít a földre.
Üzenetünk elkísért benneteket örökre...
Néma a sír, de aki él, benneteket soha nem felejt el.
Gyújtom gyertyámat, emlékezem,
s mondom imámat.
Kedves szüleim, testvéreim, férjem,
|
|
Rovatok: Vers A Föld vakvágányra tért,
Sebesen fut a vég felé.
Sikítva kiált a nép,
A veszedelem mindenkié.
Emberiség rossz váltót kezelsz,
Elengedted a szörnyű fegyvert.
Ellentétes irányba taszít,
A végtelenben megsemmisít.
Vigyázz, minden torok kiált!
|
|
Rovatok: Vers Aki magyar, szíve igaz,
Mindig magyar marad...
Jöhet zivatar, jöhet felhő,
Szép országunk széttépő.
De a magyar lélek magyar marad,
Nem téphetik szét nagy hatalmak.
Magyar ember megmutatja,
Mi a hazaszeretet, s mindenki láthatja.
|
|
Rovatok: Vers Még mindig halljuk éneküket!
Könyörögve kérték Istenüket,
Daluk reménykedve szállt,
Adjon Isten szabad hazát!
De a fegyver szava elnyomta a dalt,
Száz torokból szakadt a jaj.
Golyószóró, kézigránát kaszált,
Hozott fegyvertelen emberekre
|
|
Rovatok: Vers A Pesti Srácról még nem írtam én,
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén.
Ki repített benzines palackot nagy erővel,
Tankok repültek tüzet okádó csővel...
Egy Pesti Srácot ismertem én,
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén.
Alig volt tizenkét esztendős,
Reggel még élt, este már hős...
|
|
Rovatok: Vers Békét féltő félelmemben
Átkarolt az Isten,
Hazát féltő reszketésben
Nyugalmam nincsen.
Mert hiába zengjük
|
|
Rovatok: Vers Lenn a déli határszélen
Sűrű erdő rejtekében
Leselkedik rád a veszély!
Susog az erdő, szinte beszél!
Kik zokognak nagy titokban?
Talán gyermek, kit nem véd paplan?
Vagy egy sötét ősi ellen?
Készül, hogy meglepjen!
|
|
Rovatok: Vers (Mosonmagyaróvár, 1956. október 23.)
Múlnak a napok, múlnak az évek.
De a hősöket megőrzi az emlékezet.
Mikor a hit és a hazaszeretet
Nem tűri meg az elnyomó népeket.
Mikor az emberek összefogtak,
Tiszta szívvel felvonultak.
|
|
Rovatok: Vers Mint a sasmadár,
Úgy szállnak az évek... Hiába nézed, utol nem éred.
Ifjúság messze repült mögötted,
Csak a gondolat, mivel eléred.
Ha szomorú vagy, nézz a fénybe,
Árnyak eltűnnek a messzeségbe'.
Mosoly legyen arcodon,
Mintha nem fájna,
|
|
Rovatok: Vers Kiült a nap az ég peremére,
Tüzet rakott örömében.
Tűzet rakott, úgy ragyogott,
Sugara melegséget adott.
Melegséget a szívekbe,
Októberi dermedésben.
Sugarai vigaszt adtak,
Ne szomorkodj, ha elhagytak.
Ha elhagytak, de ragyog a nap.
|
|
Rovatok: Vers Ragyog az őszi napsugár
Hazánk, Árpád ősi fájára.
Minden ősz hullajtja levelét alája,
Kereszt árnyéka vetül le oldalára.
Minden tél elaltatja,
Zúgó szél altató dalát fújja.
Ősszel nem alszik el örökre,
Tavaszok új leveleit festik zöldre.
|
|
Rovatok: Vers Ó, hogy szalad az ősz...
Nagyon sok a dolga.
Segít neki a nap sugara.
Festegeti a tájat színesre,
Boldog tőle az ember szíve.
Ködök ereszkednek a tájra,
Harmatcseppek gyöngyként
Hullnak a pókhálókra,
Lábunk alatt levélszőnyeget terítve.
Búcsúzik az ősz sietve,
|
|
Rovatok: Vers Könnyezik a Szűzanya szobra,
Némán hullik könnye.
Jelként üzen nekünk.
Értünk aggódik, fáj a szíve.
Értünk, magyarokért?
Vagy veszélyben Európáért?
Az egész kereszténységért?
Nincs, ki könnyét letörölje.
Könnyezik a Szűzanya.
|
|
Rovatok: Vers Ó, hol a dal mostanában?
Hol a szép dal áradása?
Mint a tenger suhogása.
Közös dal hova szálltál?
Otthonra te nem találtál.
Nem szól a dal az örömtől,
Lelkünkben dal nem dörömböl,
Nem dalolunk már a bánattól.
Bús kedvünk sem zeng a szótól,
|
|
Rovatok: Vers Lelkem kell, hát nem adom!
Várj még, résnyire nyithatom.
De a szó, a vers tiéd,
Azt viszi lelkem eléd.
Lépteim lassulnak...
Szavaim halkulnak,
A szívem a régi.
Lelkem zokog, ha bánat éri.
Bánat a szenvedő gyermek láttán.
Jön a tél, hideg lesz vackán.
|
|
Rovatok: Vers Leteszem verskoszorúm.
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára.
Emlékezek versvirággal.
Október hónap, te hősök gyásza!
Emlékeztetsz minket az örök fájdalomra.
Aradi tizenhárom vértanúságára,
A nemzet miért borult gyászba.
|
|
Rovatok: Vers Kinézek az ablakomon,
Ragyog rám a felkelő napsugár.
A réten két dolmányos varjú
Peckesen jár.
Feketerigó, pacsirta magot talál.
Akácfán vadgalambok turbékolnak,
Vajon mit üzennek a mának?
Emberek ,vigyázzatok ránk,
Velünk együtt egész a világ.
|
|
Rovatok: Vers Beköszöntött az ősz,
Színes ruhába öltözött a természet.
Vándormadarak elrepültek.
Fekete varjak fészkükre ültek.
Kár, kár, elmúlt a gondtalan nyár.
De a fészkekbe mégis a gond beköltözött.
Elhervadtak a nyári virágok,
Öröm helyett hangzik vad károgások.
|
|
Rovatok: Vers Tüzesen ragyog a nyári nap korongja,
Ő itt az úr, sugarait ontja.
Néma csend a pusztító melegben,
Falevél sincs, ami rebbenne.
Puszta, bármerre tekintesz,
Csend honol a tájon,
Mintha nem élne senki
Ezen a pusztaságon.
Távolban birkák hűsölnek
|
|
Rovatok: Vers Szép csendesen osont az est,
Az égen kigyúltak a csillagok,
A hold fényesen ragyogott,
Pitvarában jelezte, valami megváltozott.
Megváltozott fenn az égen,
A nap küldte tüzes sugarát.
Jelet gyújtott az emberi szívben,
Szeressétek jobban egymást!
|
