h 04/27/26
Dáma Lovag Erdő...
Beköszöntött a tavasz
Napragyogással,
Szívet, lelket, reményt adó
Időváltozással.
Ragyog a nap,
Virág nyílik kertben, fákon.
Zöld a mező, amerre csak nézel.
Gyönyörű tavasz, embert megigézel.
De reményünk veszni látszik,
|
p 04/24/26
Dáma Lovag Erdő...
Hangos szóval kiáltok a magasba,
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált,
Nincs felelet, néma a szád.
Messze látok a Balaton víztükre felett,
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet,
Az oltár előtt letérdelek.
|
cs 04/23/26
Dáma Lovag Erdő...
Sötét felhők gyülekeznek.
Az emberek megijednek.
Mi lesz e komor felhő vége?
Elárasztanak a folyók mindörökre?
Vagy mégse, van még remény?
Kisüt a nap a felhő tetején?
Nem önt el bennünket a nagy folyók vize!
Kisüt még a nap örömünkre!
|
cs 04/16/26
Dáma Lovag Erdő...
Magyar tanyák hűséges őre,
Okosság és szeretet
Ragyog a szemében.
Őrzi a tanyákat, háza táját,
Elűzi az idegent, s minden támadóját.
Hatalmas hangja messze száll a tájon,
Jelzi az idegennek, ide ne járjon.
Bátor legyen az, ki nyugalmát zavarja,
Hívó szavára ott terem a gazda.
|
cs 04/16/26
Dáma Lovag Erdő...
Hol a szép dal áradása,
Mint a tenger suhogása,
Közös dal hova szálltál,
Otthonra te nem találtál.
Nem szól a dal az örömtől,
Lelkünkben dal nem dörömböl.
Nem dalolunk már a bánattól,
Bús kedvünk sem zeng a szótól.
|
v 04/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Hallod-e csodálatos énekét?
Benne van a szerelem, a lét
Hallod-e gyönyörű hangját?
Énekel, senki nem énekelt így.
Hallod-e torkának zenéjét?
Ünnepel az élet, az ég...
Énekelj Te tövismadárka!
Hísz olyan rövid ez a lét.
Rózsatövis szíved által járja,
|
szo 04/11/26
Dáma Lovag Erdő...
Az én hazám Magyarország!
Nem eladó, nem licitálható!
S nem is kell rá foglaló!
Az én hazám csodaország,
Ha mások földjét is elorrozzák.
Elhagyja Őt egy nemzedék!
De aki marad, hű hozzá.
Dolgozik, megszépíti a tájat,
Nem kell ide más népesség!
|
p 04/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Kérdezted magadtól régen.
Magyarország osztozott a dicsőségben.
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek,
Írni kell, erőt adni a jövő nemzedéknek!
Írni kell, utat mutatni előre!
Mert elfogy lassan nemzetünk büszkesége!
„Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás!”
|
cs 04/09/26
Dáma Lovag Erdő...
Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim, követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.
Iskolákban szavaltak magyarul a gyerekek,
Megtartották a nemzeti ünnepet.
Mert lelkünkben nincsenek országhatárok,
|
szo 04/04/26
Dáma Lovag Erdő...
Liliomok zöld színű levele,
Nyuszi fészket rakott közepébe.
Volt abban színes tojás, nyulacska,
Futottunk ki fészket keresve a szabadba.
Nyuszi fészkét nézegettük, kutattuk,
liliomlevelek közt meg is találtuk.
Liliomnak nőtt magasra levele,
|
p 04/03/26
Dáma Lovag Erdő...
Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette,
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke.
„Bocsáss meg nekik, Atyám”!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán!
S az anya, aki elveszítette fiát,
Zokogva hullt a semmibe.
Összetörve teste, lelke,
Fájdalomtól szakadt meg a szíve!
|
sze 04/01/26
Dáma Lovag Erdő...
Ó, Jézus,Te áldozati bárány,
Értünk szenvedtél a hit kínpadján.
Értünk áldoztad drága életedet,
Megváltsd a gonosztól az emberiséget.
Nagypéntek van,
Szenvedésedre gondolok,
Életed adtad értünk,
A legnagyobb áldozatot.
Azóta is Te vagy a hitünk,
|
sze 04/01/26
Dáma Lovag Erdő...
Neked szedtem
Csokorba ibolyát,
Fehéret és lilát,
Ott remeg a szívem benne,
Ibolya kis közepébe'.
Terítve volt a fák alja,
Emberszívet csalogatta.
Gondoltam, te is megőrülsz tőle,
Ha illatozik majd kezedbe'.
Neked szedtem, rád gondoltam,
|
h 03/30/26
Dáma Lovag Erdő...
Elnémult harangok,
Hangjuk Rómába szálltak.
Elcsendesült Róma,
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának,
Pedig most kellene zúgni,
Hangosan félreverni!
Harangozni fel, hangosan az égre,
Siratja fiát a védtelen ember,
Támadó gonosz vérrel ünnepel!
Elnémultak a harangok,
|
p 03/27/26
Dáma Lovag Erdő...
Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló,
Ki lesz benne a fészeklakó?
Új madárka érkezett meg,
Kicsi a hely, csivitelnek.
Ki érti ezt a cinege nyelvet,
Egyik repdes, másik szárnyát veri,
Mi lesz ebből? Kutyám nézegeti.
|
p 03/27/26
Dáma Lovag Erdő...
Szép volt a gyermekálom,
Szép volt a kert és a ház,
Hiába keresem, nem találom,
Romba döntötte a történelem...
Idő és törvény elvette tőlem.
Jussom keresem, s nem lelem.
Hatalmas sorompó zárta el utam,
Mire megértettem, nincs visszaút!
Idegen országban találtam magam,
|
cs 03/26/26
Dáma Lovag Erdő...
Békét kívánok lelketekbe...
Eljött a tavasz ünnepi ruhában..
Illatozik kék, lila, sárga virággal.
Békéért turbékol a galamb..
E felfordult világban...
Én is BÉKÉÉRT szólok...
Legyen lelketekben nyugalom és béke..
Szeretet költözzön szívetekbe..
|
sze 03/25/26
Dáma Lovag Erdő...
Ó, nagy költője a nemzetnek!
Hányszor támadsz fel?
Hányszor temetnek?
„Talpra magyar”, itt az ideje!
Hányszor tagadnak meg?
Szívükből kivetve?
Sírodat megtalálva,
Hányszor sírnak sírod megásva?
Támadj fel ismét, mert itt az idő!
Magyar nemzetre
|
k 03/24/26
Dáma Lovag Erdő...
Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette,
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke.
"Bocsáss meg nekik, Atyám"!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán!
S az anya, aki elveszítette fiát,
Zokogva hullt a semmibe,
Összetörve teste, lelke,
Fájdalomtól szakadt meg a szíve.
|
k 03/24/26
Dáma Lovag Erdő...
Tipeg, totyog, meg-megáll,
Okos szeme csak úgy ragyog,
Áll a baba, arca mosolyog.
Ruhácskája díszes székely,
Ezt nézzétek, büszkén lépdel.
Megnövök én nemsokára,
Édesanyja féltve vigyázza.
Nézzétek, ti jó emberek,
|