A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Új év, ismeretlen jövő,
Sűrű dér szitál a tájon.
Nem láthatsz át a homályon.
Köd borult fűre, fára,
Új évet köszönt a csend homálya...
Csend van, egy varjú sem károg,
Pedig a gonosz lelkek űzik a galambot.
Éles csőrével üti az ártatlant,
|
|
Rovatok: Vers Gondolat a gyertyafényben,
Ég a gyertya, lángja lobban.
Gondolat jön, nagy titokban,
Csendes éjben, könyvbe veszve,
Ősi múltunk, így keresve...
Történelmünk homályában
Gyertya világít egymagában.
Mit üzennek, mit mesélnek,
Miből, mivé lett a nemzet.
|
|
Rovatok: Vers Óév fogta tarisznyáját,
üres volt már, nem várták,
elszaladtak belőle a napok,
elkoptak a hónapok.
Itt a vége már az évnek,
Búcsúztassuk, ahogy illik,
szóljon az ének,
ne sirassuk, ami elmúlt,
visszahozni nem lehet.
Talán nem is bánjuk!
|
|
Rovatok: Vers Világ öröme, szent Karácsony.
Eljött a várva-várt szent Karácsony ünnepe.
Világ legnagyobb
Megszületett a kis Jézus.
Eljött közétek, szívből ünnepeljétek.
Fenyőfákon kigyúltak a fények.
Örömünnep eljött közétek.
Szeretet ünnepe köszönt a családra,
|
|
Rovatok: Vers Vétkesek kezük mossák,
Szétszaggattak, Magyarország!
Nem tudták, hol az Ipoly folyó,
Gondolták, az is hajózható.
Édes hazám, Magyarország,
Hányan fenték rád már fogát.
Miért hullott drága vére
Hőseidnek a harctérre.
|
|
Rovatok: Vers Gyertya lobban Advent vasárnapján,
Szívünkben hitünk lángja ég.
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét.
Harang kondul, szép a hangja,
Templomba hív áhítatra.
Advent napján szíved vizsgáld,
Szóljon Istenhez hittel imád.
Imádságot mondj hitünkért,
|
|
Rovatok: Vers Mikor elindultam, virágos volt a rét, Tavirózsa nyitotta kelyhét. A Lajta folyó csendesen andalgott, Mosták partjait csendes hullámok. Álltam a hídon, s tudtam, már késő, Valaki itt járt, lába nyomát elmosta az eső. Őszi napsugár színezte a fák levelét, Aki itt járt, hosszú útra tért. És én búcsút intettem a nyárnak,
|
|
Rovatok: Vers Talán az ég előre tudta,
|
|
Rovatok: Vers Rám kacsintott a kora hajnal fénye,
A nap álmosan felkelőben,
Mintha függöny mögül nézne,
Úgy mosolygott a köd tengerében.
Fák közül egy árva rigó füttyent,
Így köszönt nekem jó reggelt.
Szép nap van ma virradóban,
Ősz aranyát szórja, szórja.
|
|
Rovatok: Vers Költő örömpercei. Zsoldos István a Hanságban járva találkozott az eligazító táblán versemmel, amely Hany Istókról szól. Nagyon köszönöm István, nagy örömet szereztél. Ölel: Anna...
Hany Istók emléke...
Hallod, susog a nád!
Valaki jön, valaki itt járt,
Csobban a víz, hajlik a nád.
|
|
Rovatok: Vers A föld aludni készül,
Lombruhájából levetkezett.
Ködpára borul a tájra,
Csend és némaság mindent befed.
Hegycsúcsokra emelkedik a pára,
Csend lett most az úr,
Színes tájat komorrá váltja,
Mintha magára zárná a kaput.
.
Hova lett a millió
|
|
Rovatok: Vers Hirdettétek, „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán,
Mégis a templomok csendjében,
Kínok közt a keresztről néz le ránk.
Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk,
Ne kerüljön értünk keresztfára.
Istenem, én téged kérlek,
|
|
Rovatok: Vers Mit súg a levél a fának,
Isten áldjon, engem várnak.
Felkap engem, tovavisz a szél,
Bús elmúlásról nekem beszél.
Köszönöm, hogy védtél,
Karjaidba öleltél.
Köszönöm az életet,
Hogy veled élhetek.
Elbúcsúzok tőled,
|
|
Rovatok: Vers Szent Erzsébet kenyere,
Szent Erzsébet, magyarok szentje,
Kenyerét a köténye alá rejtette,
Szegény éhezőket így etette.
Galamb képében szállt el kenyere,
Hiába vigyázták, hiába dorgálták.
Szíve szeretetét elvenni nem tudták.
|
|
Rovatok: Vers Üdvözlégy Magyar Anyanyelv napja!
(1844. november 13.)
Van-e még a világon
Ilyen szép anyanyelv?
Ahol szebben hangzik a szó,
Édesanyám, Édesapám?
Bölcsőben megtanult, ringató szó!
Édes hazám, Magyarország!
Kárpátokkal ölelt rónaság!
|
|
Rovatok: Vers Híd képét választottam
„Híd két part között”
Hidat a múlt és jelen fölött
Ó, én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid...
Hol a mai „Legnagyobb magyar”,
Ki enyhíti gondjaid?
Mély szakadék felett
Ki nyújt most feléd kezet?
|
|
Rovatok: Vers Elengedte a fa a levelét,
Mint édesanya gyermeke kezét.
Hulljatok csak, aludjatok levelek,
Bús őszi földnek öröme legyetek.
S ködök kelnek, ködök szállnak,
Nagy bánata van a feketerigó párnak.
Csend és némaság ül a tájon,
Csak remény van, az ember örömre találjon.
|
|
Rovatok: Vers Csendben búcsúzik az ősz,
Ragyog az ősz a nap fényében.
Méltósággal andalog a Duna medrében.
Színes ecsettel jár a napsugár,
Levél hullik, szellő erre jár.
Ó, mily szép e táj,
Leírni sem lehet.
Ezerszínű árnyalatával
Szárnyal itt tova, mint a képzelet.
|
|
Rovatok: Vers Őszi napsugár festi a fákat, Ne sirass engem, jön még kikelet,
|
|
Rovatok: Vers Őszi éjjelen beragyog a Hold fénye a szobámba.
Érdekes jelenség, ilyet én még nem láttam.
Arcomat holdsugár megvilágítja.
Azt gondolom, ez egy lámpa.
De tudom, más szobát cseréltem!
Kis szoba, elég az már nekem!
Furcsa ez az erős őszi fény,
Mint ez a ragyogás, s késői remény.
|
