cs 05/15/25
Dáma Lovag Erdő...
Üdvözöllek, XIV. Leó pápa!
Istenünknek Földi helytartója!
Nekünk "Béke nektek", így köszöntél...
Népek szívét boldogság önté...
Reményt adtál az elesettnek.
Békét kértél a szenvedőknek.
Kérünk, segíts az emberiségnek.
Hogy a sátán ne uralkodjon,
|
h 05/12/25
Dáma Lovag Erdő...
/Mindszenty József bíboros:
„Ha lesz egy millió imádkozó magyar
Nem féltem a nemzetet”/
Gyújtsátok azt a rőzsét!
Magas legyen lángja!
Szíve sajogjon, aki csak látja.
Lobogjon magasan,
Fel a magas égre!
Szóljon a székely nép
Imádkozó éneke!
|
v 05/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mindhiába ragyog a tavaszi napsugár,
Szívemre jeget fú a zord idő.
Jégcsapok takarják már,
De reménykedek, a meleg nyár eljő.
Dideregve fázom.
Messze a túlparton a tavaszi táj.
Betakarom szomorú szívem.
Ne sajnáljon senki, valami fáj,
|
szo 05/10/25
Dáma Lovag Erdő...
Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja.
Uralkodik már a pénz ember millióin,
Fegyver pusztít, s jön a halál, s a kín!
Istent tagad, gyilkolja papját.
Hitet gyaláz, így hirdeti igazát.
Nem kímél sem gyermeket, sem anyát.
|
cs 05/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Öreg akác, mióta állsz?
Időd számlálót már nem találsz.
Törzsed gyötört, sok kínt kibírt,
Vad gerle rólad vitt hírt.
|
sze 04/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Május elseje van, ragyog a napsugara.
Hív a dobszó cintányér találkozóra.
Ide hallik a vidám zeneszó.
Reggel korán, ébresztő, harsogó.
Visszhangozza a Báger vize.
Itt van május ünnepe!
Más ez a május, nekem emlékosztó.
Gyermekeknek vidám ünnep, kacagó.
|
p 04/25/25
Dáma Lovag Erdő...
Nyílik a sárga rózsa, tulipán.
Csokorban kaptam egy nap hajnalán.
Szeged városában nyílott.
Szívet, lelket boldogított.
Emlékeimhez de jó volt visszatérni...
A kertemben a tavaszt köszönteni.
Virágözön, amerre jársz.
Napsugár ragyog le rád.
|
k 04/22/25
Dáma Lovag Erdő...
Hull a fák fehér virága.
Komor felhők gyülekeznek.
Húsvét Vasárnapján Ferenc Pápa
Tőled így köszöntek:
Elköszönünk mi is,, Isten földi helytartója.
Áldjon meg az Isten, hitünk megtartója.
Hull a könnyünk, mint a zápor.
|
h 04/21/25
Dáma Lovag Erdő...
„Látjátok feleim, mik vagyunk?
Por és hamu vagyunk!”
/Ómagyar Mária siralomból/
„Látjátok, mi vagyunk?”
Önmagát pusztító emberiség!
Jézus hiába halt meg a keresztfán!
Mi ebből semmit nem tanulván!
|
sze 04/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Míg itt voltál, beköszöntött a tavasz,
Virágterítőt hozta
A kertek, erdők aljába.
Ragyogott a nap, táncot járt sugara.
S te csendben, tőlünk búcsú nélkül elmentél...
Minket itt hagytál, pedig szerettél.
Összeszorult, fáj a szívünk.
Neked most szomorúan búcsút intünk.
|
k 04/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Hit, szeretet, természet.
Ha szeretet, s hit van szívedben.
Nem veheti azt el senki sem.
Hiszel Istenben, s önmagadban.
Hiszel az emberben, a rendben.
A tél után a tavasz eljövetelében.
Tudod, hogy a természet pihen.
A hó elolvad, a rét zöldell.
|
k 04/08/25
Dáma Lovag Erdő...
BÉKÉÉRT kiáltok, ti hatalmasok! Legyen már végre béke!
A szenvedésből már égen-földön sok!
Ne pusztuljon az ember s a Föld, az állat!
Hallgattassanak el a fegyverek!
Nézni is gyalázat!
Békét kérek minden ember fiának!
Hallgattassanak el a fegyverek!
|
v 04/06/25
Dáma Lovag Erdő...
Mikor az almafa virágzik,
Édesapám te jutsz eszembe.
Almaágat oltottál,
Jó legyen termése.
Négy ágának, négy termése,
Négy virágnak más a színe.
Tavasz hozta, nyár érlelte,
Zümmögött a sok méhecske.
Minden év emléked hozza,
Mikor virágba borul az almafa.
Minden ágon méhek sokasága,
Emléked idéző szívem boldogsága.
|
szo 04/05/25
Dáma Lovag Erdő...
Kertekben nőtt nárcisz ragyogása
Szívet melenget, aki csak látja.
Áprilisi napsugár kelyhed nyitogatja.
Boldogság vágyával szívet csalogatja.
Nem nyílsz már kertemben régóta.
Nem sárgállik szép szirma.
Sem fehér, sem sárga.
Szívemet nem boldogítja.
|
cs 04/03/25
Dáma Lovag Erdő...
Ó, de rég jártam erre a Hortobágyon!
Égig érő tájat láttam az égre festve.
Ragyogott akkor is a nap koronája,
Tüzes sugarát szórta a tájra.
Felhőtlen égen ült a táj délibábja.
Lustán hömpölygött a Hortobágy folyója,
Elnyújtózott rajta a kilenc lyukú hídja,
|
cs 04/03/25
Dáma Lovag Erdő...
A léggömb jóslata. Érdekes hit, vagy jóslat.
Történt, hogy férjemmel együtt a keresztlányunk meghívott Svájcba tanúnak az esküvőjére.
|
h 03/31/25
Dáma Lovag Erdő...
(208. éves születése napján)
„Írjak? - Ne írjak?”
Kérdezted magadtól régen.
Magyarország osztozott a dicsőségben.
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek,
Írni kell, erőt adni a jövő nemzedéknek!
Írni kell, utat mutatni előre!
|
sze 03/26/25
Dáma Lovag Erdő...
Legyen végre béke!
Hozzátok kiáltok, hatalmasok!
Volt már áldozatotok sok!
Isten előtt majd el kell számolnotok!
Isten előtt, vagy azt gondoljátok, ti vagytok azok?
Az embert, s a Földet elpusztítjátok!
Összedől akkor a ti trónotok!
S eltűnik a hatalmatok, s tönkretett világotok!
|
k 03/25/25
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a tavasz virágos ruhában,
Fehér, rózsaszín, sárga, tarkában.
Illatuktól örül az ember szíve, lelke,
Ragyog a nap Sándor, József, Benedeket ünnepelve.
Madárkórus éneke köszönti,
Ébredjetek emberek, kinyíltak a tavasz virágai!
Aranyeső, jácint, hóvirág, ibolya int feléd,
|
p 03/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Aki tavasszal csokorba szedte az ibolyát,
Aki hallotta zsendülni a határt,
Aki megmerítkezett a nap-melegített dézsában,
Akinek volt
Tarlóval szúrt lába,
Kinek pelyvával lett
Tele szeme-szája,
Csak az érezheti
Igazán a kenyér ízét.
|