Megszólal a csengő itt a vég felé
Istenem tudom, Te jössz felém
Az ajtónál állsz, fényözön tenger
Ide az ember belépni nem mer

Tudom megígérted, vársz reám
Sosem feledtem el életem során
Mindig hozzád szállt imám
Nehéz időkben is hozzád fohászkodám

Levél az öreg platánhoz
Szeged városába
Házunk előtt állt egy platán
Tavasz eljött madár dalolt az ágán
Öreg platán elsuhantak az évek
Törzsed megnőtt, neked írom levelem

Leveled zöldell, lombot növeszt
Fogadd tőlem ezt a levelet
Megkérdezem tőled fájón
Susogd el a hírt, de ne fájjon

Vad nyugati szél
Egy történetet mesél
Elhagyott házról
Szeretetről, gyermek kacagásról

Üres a ház, nem fűstől kéménye
Csendes itt az udvar, a kert
Némák a gyermek szobák
Lehunyták szeműket, bezárták ablakát

Bús kutya is hiába ugat
Idegent vélt jönni, de elhallgat
Üresek a madár fészkek
Nem kell már a rigó ének

Emlékszel mikor búcsúztunk?
Fiatalon szét vált utunk
Tele reménnyel ment vonatunk tovább
Meghódítani jött felénk az ismeretlen világ

Azóta sok idő száguldott idővonatán tova
Milyen volt életünk, egy nem várt csoda
Szélsebesen repült velünk a vonat
Jó, s szép, öröm, bánat kísérte utunkat

Emlékeimben virágos réten ballagok
Átkarolnak kék, s lila illatok
Csokorba szedem a sok, sok virágot
Búzavirág oly kedves nekem
Kék színével ragyog a búza földeken

Búzatábla szélén virít
Kék színével
Felém üzen,felém int
Ember szívet boldogít

(József Attila születésnapja)

Hát ennyi volt csak az élet!
Utókor állít csak emléket
Rideg betontömb a sírja
Emlékvirág a koszorúja

Mi őrizzük, mint a lángot
Míg élt, megakarta váltani a világot
Szegények sorsának kenyerét ette
De lobogott benne a lánglelke

Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék repülnék, szabadon , szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva

Ha eső felhő lennék, sűrű cseppekben esnék
Isten áldása lennék
Minden vetést virágot jól megöntöznék
Ha rossz kedvem volna, sötét felhő lennék

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán

Visszatértünk udvarunkba
Mint,ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát

Tipeg, totyog, meg, meg áll
Okos szeme csak úgy ragyog
Áll a baba, arca mosolyog
Ruhácskája díszes székely
Ezt nézzétek, büszkén lépdel

Megnövök én nem sokára
Édesanyja féltve vigyázza
Nézzétek ti jó emberek
Hogy nevetek, hiszen megyek!