cs 01/29/26
Dáma Lovag Erdő...
Elmentem a tavasz elé,
(A Balaton partjára).
Mikor februárban erre jártam,
Jeges takarót találtam.
Balaton-part jege olvadt,
Barka selyme kipattant.
Hideg volt és minden kopár,
Fázós szívem kalapált.
Reménykedtem, jön a tavasz,
|
sze 01/28/26
Dáma Lovag Erdő...
Válasz egy vádra (Szélsőséges)
Engem szüleim úgy tanítottak,
Válaszoljak, ha valamivel vádolnak...
Ma van „Magyar Kultúra Napja”,
Ezen a napon válaszom megadva:
Láttam a kórusok szívből énekeltek,
A magyar táncot hetykén járták a legények.
|
h 01/26/26
Dáma Lovag Erdő...
Ülök a téli csendben,
Rám terítette palástját a téli nap.
Még egy madárka sem rebben,
Némaság fogva tart...
Öreg fánk is hallgat némán,
Ráhullott az éjszakai hó.
Mintha akarna szólni,
De fél, hogy közben lehull a hótakaró...
|
v 01/25/26
Dáma Lovag Erdő...
Mátyás király, te igazságos!
Törd meg újra a jeget!
Szenvedett e föld népe eleget,
Őrizd meg, védd meg nemzeted.
Mátyás király, mi szentté avatunk!
Te voltál a mi szent királyunk!
Szent koronánkat visszaváltottad,
Isten is velünk, megmutattad.
|
v 01/25/26
Dáma Lovag Erdő...
Ősz volt, hullottak a falevelek,
Meghatódva tervezni mentem.
Emlékeim mindig visszatérnek,
Elém jönnek ifjúkori, alkotó képek,
Mikor még összetartott az ország,
Mikor pártok még nem osztották,
Mikor bankok nem gyötörték a népet,
Volt jövő, az lakott, ha épített.
|
cs 01/22/26
Dáma Lovag Erdő...
Isten megáldotta a magyart,
Mikor megszülettél,
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél,
Magyarok "Himnusza" a létnek.
Benned zengenek múltak és keservek,
Magyarok ajkán győzelmi ének.
Mert "Megbűnhődte már e nép
a múltat s jövendőt"!
Elsírt már minden könnyet, keservet,
|
cs 01/15/26
Dáma Lovag Erdő...
Itt a tél, beköszöntött!
Ködpára szállt fűre, fára, házra,
Amerre nézel, minden fehér.
Csak ez a ködpára ne szállna
Az ember fejére, gondolatára!
Tisztulna ki az értelem,
Mire a tavasz eljön, tiszta legyen.
Virágozzon az értelem fája!
Köd helyett fény ragyogjon rája!
|
h 01/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Zajló, múló történelem
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.
Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát.
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.
|
h 01/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Üzenem hazánknak, s minden magyarjának,
Isten tenyerén gyöngyszeme a világnak,
Alkotó éveimben, tervezőként bejártam,
S boldog voltam, szép arcát láthattam.
Szülőföldem, Kisalföld, a Hansággal,
Ő állította meg régen a törököt s a tatárrajt.
Nyögtük bíz a hadakat, védtük a hazát,
Osztrákok uralmától zártuk a határt.
|
v 01/11/26
Dáma Lovag Erdő...
"Vers a lélek tápláléka"
Neked írom verseim sorát,
Ki nem vagy más, jó barát.
Neked írom, mi szívem titka,
Neked írom, ki szereti a verseket,
„Mert a vers a lélek tápláléka”.
Ha úgy érzed, mindennek vége,
A remény is elveszett,
Nyugtasd meg lelked,
Fogj tollat, s írjon kezed,
Lelkedből írj verseket!
|
cs 01/08/26
Dáma Lovag Erdő...
Ó, magyarság, Te áldozati bárány,
Miért téged áldoznak fel
Az emberiség oltárán?
Miért éhes szent földedre a karvaly,
Miért rajtad csattan az ostor szíja,
Miért támad ellenség, ki véredet szívja.
Békét szerető ember,
Nem te vagy első a csatában,
Mégis te vagy a vesztes a háborúban.
A te gyermekeid maradnak árván,
|
sze 01/07/26
Dáma Lovag Erdő...
Volt nekünk egy Bundi kutyánk... Olyan nagy volt, mint egy oroszlán, szép bundája, és nagy hangja volt. Mikor ugatott, az iskolámban, ami körülbelül 200 méterre volt a házunktól, hallottam a hangját, s gondoltam, hogy vagy a postás, vagy idegen ment hozzánk.
|
k 01/06/26
Dáma Lovag Erdő...
Megálltam a Székelykapunál,
Csodáltam faragott díszeit.
Fejem felett fehér galamb szállt,
Kapuba rakta fészkeit.
"Isten hozott" köszöntött az írás,
Nem felejtem el a szép szavát.
Isten hozott felétek e tájra,
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva...
|
szo 01/03/26
Dáma Lovag Erdő...
Petárdáktól hangos az éj,
Csillagként repülnek az égre.
Sok kis madár hull a földre,
Világít a fény a tó tükrébe'.
Szólnak, visítanak hangosan a petárdák,
Szállnak fel a sötét égre.
Így jelzi keserűen az ember,
Egy küzdelmes évnek vége.
|
szo 01/03/26
Dáma Lovag Erdő...
|
k 12/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Sűrű dér szitál a tájon.
Nem láthatsz át a homályon.
Köd borult fűre, fára,
Új évet köszönt a csend homálya...
Csend van, egy varjú sem károg,
Pedig a gonosz lelkek űzik a galambot.
Éles csőrével üti az ártatlant,
|
k 12/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Gondolat a gyertyafényben,
Ég a gyertya, lángja lobban.
Gondolat jön, nagy titokban,
Csendes éjben, könyvbe veszve,
Ősi múltunk, így keresve...
Történelmünk homályában
Gyertya világít egymagában.
Mit üzennek, mit mesélnek,
Miből, mivé lett a nemzet.
|
h 12/29/25
Dáma Lovag Erdő...
üres volt már, nem várták,
elszaladtak belőle a napok,
elkoptak a hónapok.
Itt a vége már az évnek,
Búcsúztassuk, ahogy illik,
szóljon az ének,
ne sirassuk, ami elmúlt,
visszahozni nem lehet.
Talán nem is bánjuk!
|
h 12/29/25
Dáma Lovag Erdő...
Világ öröme, szent Karácsony.
Eljött a várva-várt szent Karácsony ünnepe.
Világ legnagyobb
Megszületett a kis Jézus.
Eljött közétek, szívből ünnepeljétek.
Fenyőfákon kigyúltak a fények.
Örömünnep eljött közétek.
Szeretet ünnepe köszönt a családra,
|
h 12/01/25
Dáma Lovag Erdő...
Vétkesek kezük mossák,
Szétszaggattak, Magyarország!
Nem tudták, hol az Ipoly folyó,
Gondolták, az is hajózható.
Édes hazám, Magyarország,
Hányan fenték rád már fogát.
Miért hullott drága vére
Hőseidnek a harctérre.
|