k 01/14/25
Dáma Lovag Erdő...
Fohász Attila hunok királyához
Ó Attila, Bendegúz vére, hunok nagy királya
Reszketett Európa kardod,ha látta
Félt tőled nap Kelet és nap Nyugat
Reszkettek tőled mind a nagy birodalmak
Most kellene jönnöd,szólítanálak
Nagy szüksége van a nemzetnek
Fiai földön futóvá váltak
|
v 01/12/25
Dáma Lovag Erdő...
(2013.01.12.)
Zajló, múló történelem,
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.
Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát!
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.
|
v 01/12/25
Dáma Lovag Erdő...
Isten tenyerén gyöngyszeme a világnak,
Alkotó éveimben, tervezőként bejártam.
S boldog voltam, szép arcát láthattam.
Szülőföldem, Kisalföld, a Hansággal,
Ő állította meg régen a törököt, a tatárrajt.
Nyögtük bíz a hadakat, védtük a hazát
Osztrákok uralmától, zártuk a határt.
|
p 01/10/25
Dáma Lovag Erdő...
Sokan megértek már szörnyű éveket.
Becsüljétek az idősöket!
Háború, beszolgáltatás, forradalom
Gyötörte szívüket, lelküket, testüket.
Becsüljétek az időseket!
Társuk a bot, lábuk roskad,
Hajlott hátuk, bizonytalan járásuk,
|
cs 01/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Hűs forrást keresve,
Úgy vágyik a szívem a kikeletre.
Mint éneklő pacsirta,
Énekét, ha zengi,
Itt a tavasz, fennhangon énekli.
Mint a széncinege csicsergi,
Nyitni kék, nyitni.
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre,
|
k 01/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Jégvirág az ablakon,
Hajnal hasad, virág nyílik.
Jégvirágba font üzenet,
Jégcsapok az eresz alján.
Tél festi a tájképeket,
Hideg künn is, benn is bénít.
Havat hozott a szél,
A rőzseláng melegít.
A fáma szegénységről beszél,
Rönkökből épült fenyőfa.
|
szo 01/04/25
Dáma Lovag Erdő...
Hideg hó lepi be a tájat,
Szíved a fájdalomtól fázhat.
Fagyott szívvel nem lehet énekelni,
Nem lehet dalra kelni!
Kismadár száll az ágra,
Hótakarót rázza, rázza.
Talán felolvad a szív magánya?
Énekétől, melyet cifrázza.
A hideg nem enged, szívem járja,
Jégpáncél fogva tartja!
Nem fakad az a dalra!
Fehér hó betakarja.
|
sze 01/01/25
Dáma Lovag Erdő...
Fehér zúzmaraterítő üli meg a tájat,
Elveszi a jókedvet,
Az emberek dideregve fáznak.
Vigaszt adj, jó barát,
Ne legyen ok a búra.
Szép idő is eljön egyszer,
Melegíti szívünket a jóra.
|
v 12/29/24
Dáma Lovag Erdő...
Óév fogta tarisznyáját,
Üres volt, már nem várták,
Elszaladtak belőle a napok.
Elkoptak a hónapok.
Itt a vége már az évnek,
Búcsúztassuk, ahogy illik,
Szóljon az ének.
Ne sirassuk, ami elmúlt,
Visszahozni nem lehet.
Talán nem is bánjuk,
|
p 12/27/24
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a három királyok elindultak,
Felragyogott a jászol fölött egy csillag.
Égi csillag, fényes csillag,
Hol a Messiás megszületett, mutatva az utat.
Utat mutatva jászolhoz, Betlehem városához,
Kis Jézust köszönteni,
Szeretettel ajándékot vinni.
Három király elindult hát,
|
cs 12/26/24
Dáma Lovag Erdő...
Vörösen kel fel a decemberi hajnal,
Nap köszönti a tájat sugarával.
A megváltozott világot látja.
Sehol egy hópehely a téli világban.
Fekete hollófergeteg lepi el a fákat.
Sárguló levelek közt, réten ők lakomáznak.
Az ember sem fázik az enyhe télben.
|
sze 12/25/24
Dáma Lovag Erdő...
Áll a Kárász utca sarkán
Egy óriás fenyő,
Díszbe öltözött,
Hisz a Karácsony eljő.
Fények ragyognak ágkoronáján,
Színes csillagok világítanak ágán.
Ó, milyen csoda szép
Ünnepi ruhája,
Gyermeki örömmel
Felnőtt is csodálja.
|
p 12/20/24
Dáma Lovag Erdő...
(53. éves házassági évfordulóra) - 1969. május 29.
Emlékszel még?
Május volt, s nyíltak az orgonák.
Margit szigeten rigó fütyülte dalát.
Huncut napsugár ragyogott le ránk,
A Duna csendesen andalgott tovább.
Emlékszel még?
Ültünk szótlanul egy padon,
|
cs 12/19/24
Dáma Lovag Erdő...
(Megtörtént, elbeszélő költemény)
(Halászi taxisofőrnek tisztelettel)
(Mosoni Nepomuki Szent János templomban)
Eljött a Karácsony ünnepe,
Indultam volna éjféli misére.
Szeretetet vinni az embereknek,
Verset mondani a kis Jézusnak.
|
v 12/15/24
Dáma Lovag Erdő...
Köszönöm a csillagszórót,
Köszönöm, Istenem,
Az édesanyát, az életet, amit adtál nekem.
Szép, jó dolgokkal megajándékoztál,
A csillagszórót, amit meggyújtottál,
Lelkembe a szeretetet, amit plántáltál.
Köszönöm, hogy csillagszóróként
Oszthattam szét szívem szeretetét,
Hogy életem végéig ég,
Szeretetet adhattam szeretetért.
|
szo 12/07/24
Dáma Lovag Erdő...
Megjött a tél
Hófehér ruhában,
Nagy hópelyheket terít a tájra.
Csend ül mindenütt,
Levél sem rebben,
Kis rigó ágon ül félszegen.
Pedig csend volt eddig is,
Nem volt kacagás.
Bekötött szájú varázs,
Csak a szemünk beszélt.
|
cs 12/05/24
Dáma Lovag Erdő...
Kiskoromban, hogy volt régen,
Most én ezt, úgy gondoltam, elmesélem.
Jött hozzánk a Télapó,
Künn a tájon nagy pelyhekben hullt a hó.
Bizony, nagy tél volt, így, ünnep táján,
Hógolyó szállt, siklott a szán.
Télapót és az ünnepeket nagyon várván,
Örült a sok gyerek,
|
k 12/03/24
Dáma Lovag Erdő...
Eljött az utolsó hava az évnek,
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek,
Örülök a reménynek,
Melyet szívem óhajtva vár.
S jön nagy zimankóval, keményen
December, minden kopár,
Zúzmara és hó ágra száll,
A hideg a csontokig jár.
|
v 12/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Más ez az Advent.
Mikor a csend eltakarja az ablakod,
Nincs öröm, nincs várakozás.
Egyedül gyújtod meg az első gyertyát,
S egyedül mondod el az imát.
Mintha osonva várna rád a gonosz,
S elhalványul minden körülötted.
Eltakarja a csend s a magány,
Hit, szeretet, béke, remény csak ábránd.
|
p 11/29/24
Dáma Lovag Erdő...
Készülünk szent Karácsony ünnepére,
Tiszta szívvel, örömet szerezve.
Áll a fenyő a város közepén,
Boldog, aki küldte, nem hiába nevelte.
Áll a fenyő, díszbe öltözve,
Mindenki megcsodálja, aki jár erre.
Aki adta, hogy az embereknek
legyen örömteli ünnepe.
Szívből nevelte ily nagyra, szépre.
|