A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Augusztusi napkelte
Kiült a nap az égbolt peremére
Tűzet rakott óriás kemencébe...
Hajnal hasadt, fénylő sugárral
Meleget ontott az eltikkadt világra...
Turbékoló galamb a hajnalt köszönti
Jó reggelt, jó reggelt ideje felébredni
|
|
Rovatok: Vers ("Ó, természet, dicső természet!")
Természet már megint megmutattad
Híres erődet?
Vagy a gonosz ember keze
Irányít a szegényekre?
Ha akarod, áradnak a folyók.
Tönkrezúzzák az ember alkotásait.
Ha kedved van, küldöd a napsugarat.
|
|
Rovatok: Vers Egyszer én is voltam ifjú és titán,
Táncot jártam a gerendán.
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem.
Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel.
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
|
|
Rovatok: Vers Nemrég egy nyári nap, néma csendben
Szólt egy telefon, egy kedves hang,
Rácsos ablakaim mögül csalogatott
Badacsony - Korkovánra hívogatott.
Gyere velünk a Korkovánra,
Hol szőlőkordon sorban áll.
Napfény játszik a szőlők között,
S jó barát átkarol, boldog öröm vár.
|
|
Rovatok: Vers Néma csend borult a tájra,
A város a szemét behunyta.
Eljött a forró napok éjszakája,
Nehéz lett a lét, az emberek álma.
Én, aki örültem régen,
Fényt tervezhettem városokban és vidéken,
Most lekapcsolom az esti fényt...
Legyen minden embernek fény a remény...
|
|
Rovatok: Vers Nyár a Hortobágyon,
|
|
Rovatok: Vers Látod, kicsim, itt a földgömb,
A mi hazánk egy kis pont rajta.
Kárpátok hegyei átkarolja,
Magyarul beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének,
Panaszok és keservek...
Magyarul becézett édesanyád,
Bölcsőd ringatva vigyázott rád.
Első szó is ajkadon magyar,
|
|
Rovatok: Vers Ha eljön az este,
A nap búcsúzott az égtől,
Utolsó sugarát a Balatonban fürdette,
Tűzet szórt a Badacsony, s Gulács hegye,
Majd az est sötét takarót terített a földre.
Én magányosan álltam a parton,
Előttem nagy hullámok szaladtak tova,
|
|
Rovatok: Vers Honfoglalást tanítottak nekünk régen,
De az igazság kibontakozik szépen.
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!
Mert miénk volt évezredek óta e haza,
Az Isten Szűzanya országát nekünk adta!
A földet, folyót, völgyet,
|
|
Rovatok: Vers Szomorúan eleredt az ég csatornája.
|
|
Rovatok: Vers (Nándorfehérvár, 1456. július 20.)
Halljátok a harangokat?!
Zúgnak, búgnak, giling-galang.
Emlékeztek-e még szívetekben
A hősökre, a rendíthetetlenekre?
Érzitek azt a hatalmas erőt,
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e mit érzett szívében?
|
|
Rovatok: Vers Veszedelmes idők járnak,
Keserű sorsot hoznak hazánknak.
Mikor a szétthúzás nagy,
Fáj a szíve a magyarnak...
Isten is küldi figyelmeztető jeleit,
Tűz robbantja a hegyet,
Hőség tombol a tájon,
Zivatar tör-zúzza a termést a tájon, a fákon.
|
|
Rovatok: Vers Elhallgatott a déli harangszó hangja a
Magyar rádióban...
Magyarok, figyeljetek!
Déli harangszóval a hősökre emlékezzetek!
Nándorfehérvári hősi csatára.
Török feletti győzelem igazságára!
S megszólaltak a harangok,
Évszázadokon át, dicsérve a hősök diadalát!
|
|
Rovatok: Vers Szegedről indultam az emlékpark felé, Ahol nagyobb fényt láttam,
|
|
Rovatok: Vers Ülök a vágyaim néma folyosóján,
A magány leple mindent betakar.
Néha egy-egy madár dalol csendben.
A fák ágai közt turbékol egy vadgalamb.
Nem tudom, mit hoz még a magány
E néma csend partjainál.
De tudom, én dalra, kacagásra vágytam,
|
|
Rovatok: Vers Vers vagy nekem,
Versbe szőtt elmém, kezem,
Rímekben lüktető szeretetem,
Versből dalok, dallamok,
Dúdolom, ha boldog vagyok,
Versben szavak, ritmusok,
Szívdobbanásnyi szinuszok...
Vers vagy nekem,
Szó a szép, a fájdalom,
Hol ékes, hol szomorú,
|
|
Rovatok: Vers (Barátnőmnek szeretettel)
Születésnapod közeleg,
Gondolataim sorban gyűlnek.
Mit is írjak kedves, szép emléket neked?
Közös, szép emlékekre emlékezek.
Gondtalanul repültek el szép diákévek,
Budapestre, a Varga Katalin Gimnáziumba visszatérek.
|
|
Rovatok: Vers Galambszárnyakon szállnak az évek,
Mint Budapesten, Andrássy út platánsorán.
Emlékeink ott kezdődtek.
Gimnáziumi éveink, szép emlékek.
Jóban, rosszban együtt mentünk,
Nem szakíthatott a távolság szét.
Tudtuk, a másik hol van,
S öröm vagy bánat üli meg szívét.
|
|
Rovatok: Vers Mit érsz, ha megöregszel?
Életünk egén lassan
Elszálltak az évek,
Kimérten méred már a lépted.
Szavad egyre kevesebb,
Már nem is számolod az éveket.
Gondjaid egyre sűrűsödnek,
Vágysz egy kedves szóra,
Ölelésre vagy vigasztalásra.
|
|
Rovatok: Vers Péter-Pál, aratás kezdete,
Ragyog a nap szinte éget.
Dolgos ifjúságom emlékei visszatérnek,
Érett búzamezőtől sárgállik a határ.
Indulni kell korán, sok munka vár.
Éles volt a kasza, csillant a napfényben,
Kora hajnaltól kezdődött a munka serényen.
|
