A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers „Mama, szeretlek!”
Pici gyermek fut, szalad,
Utolérem, csak a gondolat.
Csöpp kis lábát úgy szedi,
Kitárja karját, lábam öleli.
Fekete szeme ragyog rám,
Viktória, az én kis unokám.
„Mama, szeretlek!”
Mondja csörfös szája,
|
|
Rovatok: Vers Zuhog a szomorú őszi eső,
Sír a fának a színes levele.
Nyár is elment, szép időt temetve,
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve...
Az eső csak egyre esik...
Mintha az égbolt a földre költözne.
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette,
S jött az ősz esős vad iramban.
|
|
Rovatok: Vers /Kiskundorozsma/ A teraszok felkötözött piros láncai
|
|
Rovatok: Vers Nyílik még a ciklámen virága
Erdő mélyén, fenyőfák tövében.
Lila szirmaival nyílik a ciklámen
Tölgyek, fenyők alján...
Csendben bólogatván
Nagy lombú tölgyek árnyat adnak.
Madarak röptükben dalolnak,
Ciklámen virágok szép emléket hoznak....
|
|
Rovatok: Vers Rózsaszín a színe, fényes húrok rajta,
Elnémult a kis gitár.
Nincs, ki dalokat kicsalogassa,
Sarokban pihen, elutazott gazdája.
Dalos madár sem dalol, ősz köszönt rája.
Azt üzenték, visszajönnek nyárra,
vagy ünnepre.
Megpengetik végre
|
|
Rovatok: Vers Vad nyugati szél
Egy történetet mesél
Elhagyott házról,
Szeretetről, gyermekkacagásról.
Üres a ház, nem füstöl kéménye,
Csendes itt az udvar, a kert,
Némák a gyermekszobák,
Lehunyták szemüket, bezárták ablakát.
Bús kutya is hiába ugat,
|
|
Rovatok: Vers Még állnak a falak,
Égre mementónak kiáltanak,
Ne pusztítsd el a múltat!
A művészetet, kultúrát olcsón ne add !
Mert állnak még a falak.
Ha szobrot is zúznak, lebontanak,
Hős kezek újrarakják,
Új Kőműves Kelemenek felfalazzák.
Minden téglája kiáltja majd:
|
|
Rovatok: Vers Forró nyár volt, augusztus hete,
|
|
Rovatok: Vers Elmentél örökre,
Lehunytad két szemed.
Édesanyád után fájt a szíved.
Búcsúszavad "Rozália",
Névnapján utána vágyva.
Elég volt szenvedésed.
Érted ég a gyertya az asztalon,
Míg élünk, hiányzol nagyon.
Nyugodj békében!
E nap nekünk feledhetetlen!
|
|
Rovatok: Vers (Üzenet messze földre)
Van-e a nagyvilágban
Ennyi szó, több, mint ezer éve?
Van-e szebb nyelv,
Mely szárnyalni képes?
Turulmadár szárnyán?
Kárpát-medencéből származó,
Messze földre távozó magyaroknak
Viszi az üzenetet, szeretetet.
|
|
Rovatok: Vers Ó, Istenem, hallgasd meg fohászomat!
|
|
Rovatok: Vers Álmomban kitárt karral hívtál.
Eljöttem hát Szűz Anyám hozzád.
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem,
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.
Családomért, édes hazámért,
Száz sebből vérző Magyarországért.
|
|
Rovatok: Vers Emlékezem egy tanyasi iskolára.
Itt az idő, csengő szólal.
|
|
Rovatok: Vers Isten veled, gólyamadár!
Itt az idő, tovaszálltál...
Reméled, hogy visszajössz jövőre,
Szeretett szülőföldedre.
Remény, ami tovaszáll veled.
Szép idő lesz ott, hol a másik lakhelyed.
Életedre jól vigyázzál,
A vezérgólya útjáról le ne szálljál!
|
|
Rovatok: Vers Elmúlt a nyár, repült tova.
Emlékeid még itt hagyta.
Csendes patak vize csobban,
Kövek közt susog halkan.
Nagy folyóval egyesülve
Emlékeink tovavigye.
Eljött az ősz rőt levéllel,
Patak csobban selymes vízzel.
Színes levélre az van írva,
|
|
Rovatok: Vers Érik a kukorica,
Gyermekéveim visszahozza
Augusztusi napsugárral,
Költözésre induló fecskepárral.
Kukoricacső sárguló hajával,
Kedves, jó nagyanyámmal,
Kukoricababa hajfonatával
Együtt fontuk, boldog emlék,
Mikor a gyermek elhiszi még a mesét.
.
|
|
Rovatok: Vers Az éj leterítette subáját a földre,
Kigyúlt sok millió lámpa fénye.
Ragyognak, mint a csillagok az égen,
Aludj el kicsi gyermekem szépen.
Elült a zaj, elcsendesült a világ,
A menny álomporát hinti rád.
Mamád elringat kedvesen,
Aludj el kincsem, aludj el szépen.
|
|
Rovatok: Vers Az idő lejárt,
A dal tovaszállt.
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már.
Emlék csupán...
A dal, a vers, a próza...
Elhalkult a hegedű.
Elszakadt a vonó húrja.
Nincs, aki tovább húzza...
Csend van a világban,
Törött szárú virág a dalban.
|
|
Rovatok: Vers Mint lengedező szellő,
átsuhan a virágos réten...
Mint hajnali napsugár,
felragyog az égen...
Mint boldog madár dala
eső után a légben,
olyan a lelkem,
de nehéz a cipelésem!
Engedj engem szellőként
tovaszállni!
Hajnali napsugárként
|
|
Rovatok: Vers Fájdalom koszorúba fonva
/Török Mihályné-Bazsó Gizella/
+2018. augusztus 19.
Hát elmentél te is, a többi után sorban,
Tegnap még üzentük,
„Szeretlek gimnazista” korunk óta.
Cikolasziget-Mosonmagyaróvár
Közötti utad hányszor leróva.
Hány koszorút kötöttél
|
