A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Svéda-Graholy Mariann
főszerkesztő helyettes
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Hajnal hasad, felszáll a pára,
Szarvasagancsokon csillan a fény.
Badacsony erdejében szarvasviadalra hív,
Ki az első, aki győzelemért vív?
Tisztáson óvatosan gyülekeznek,
Mutatják trófeájuk, milyen szépek.
Rozsdabarna falevél hull le a fáról,
|
|
Rovatok: Vers Óriási tüzes napkoronggal
Kel fel a nap a keleti égen.
Millió sugarát ontja a vidéken,
Festegeti az őszi tájat serényen.
Ó, milyen öröm ez az őszi sugár,
Komor vidéket felmelegíti már.
Elűzi a ködöt a tájról,
Felhangzik az örömóda a madarak dalától.
|
|
Rovatok: Vers Ó, Istenem hallgasd meg fohászomat,
Védd meg magyar néped, hű alattvalóidat,
Mert elszabadult a borzalom pokla, Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat...
Ó, Istenem, BÉKÉÉRT könyörgök,
Ne hagyd nemzetem, kit kín gyötör.
Ne hagyd a világban a gonoszt támadni,
|
|
Rovatok: Vers Bánatvirág koszorúba
Kötöm szívem fájdalmát,
Hulló könnyem értetek kiált,
Ti kedves, eltávozott szeretteim.
Legyen sírotokon virág,
S gyúljon gyertyaláng.
A szív soha nem feledi értetek fájdalmát.
Minden szó kevés, mily gyötrő az emlékezés.
|
|
Rovatok: Vers Távolba üzenek én neked,
Hol meglelted végső nyughelyed.
Szeged városába, honnan útra keltél,
Kérésedre ott végleg megpihentél.
Messze vagy tőlem, nagyon messze,
Szeged városának hű fia.
De nálunk sem leszel elfeledve,
Könnyünk érted hull örökre!
|
|
Rovatok: Vers Leszáll az est, gyertyák fénye lobban,
Felköszön az égre, visszavilágít a földre.
Üzenetünk elkísért benneteket örökre...
Néma a sír, de aki él, benneteket soha nem felejt el.
Gyújtom gyertyámat, emlékezem,
s mondom imámat.
Kedves szüleim, testvéreim, férjem,
|
|
Rovatok: Vers A Föld vakvágányra tért,
Sebesen fut a vég felé.
Sikítva kiált a nép,
A veszedelem mindenkié.
Emberiség rossz váltót kezelsz,
Elengedted a szörnyű fegyvert.
Ellentétes irányba taszít,
A végtelenben megsemmisít.
Vigyázz, minden torok kiált!
|
|
Rovatok: Vers Aki magyar, szíve igaz,
Mindig magyar marad...
Jöhet zivatar, jöhet felhő,
Szép országunk széttépő.
De a magyar lélek magyar marad,
Nem téphetik szét nagy hatalmak.
Magyar ember megmutatja,
Mi a hazaszeretet, s mindenki láthatja.
|
|
Rovatok: Vers Még mindig halljuk éneküket!
Könyörögve kérték Istenüket,
Daluk reménykedve szállt,
Adjon Isten szabad hazát!
De a fegyver szava elnyomta a dalt,
Száz torokból szakadt a jaj.
Golyószóró, kézigránát kaszált,
Hozott fegyvertelen emberekre
|
|
Rovatok: Vers A Pesti Srácról még nem írtam én,
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén.
Ki repített benzines palackot nagy erővel,
Tankok repültek tüzet okádó csővel...
Egy Pesti Srácot ismertem én,
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén.
Alig volt tizenkét esztendős,
Reggel még élt, este már hős...
|
|
Rovatok: Vers Békét féltő félelmemben
Átkarolt az Isten,
Hazát féltő reszketésben
Nyugalmam nincsen.
Mert hiába zengjük
|
|
Rovatok: Vers Lenn a déli határszélen
Sűrű erdő rejtekében
Leselkedik rád a veszély!
Susog az erdő, szinte beszél!
Kik zokognak nagy titokban?
Talán gyermek, kit nem véd paplan?
Vagy egy sötét ősi ellen?
Készül, hogy meglepjen!
|
|
Rovatok: Vers (Mosonmagyaróvár, 1956. október 23.)
Múlnak a napok, múlnak az évek.
De a hősöket megőrzi az emlékezet.
Mikor a hit és a hazaszeretet
Nem tűri meg az elnyomó népeket.
Mikor az emberek összefogtak,
Tiszta szívvel felvonultak.
|
|
Rovatok: Vers Mint a sasmadár,
Úgy szállnak az évek... Hiába nézed, utol nem éred.
Ifjúság messze repült mögötted,
Csak a gondolat, mivel eléred.
Ha szomorú vagy, nézz a fénybe,
Árnyak eltűnnek a messzeségbe'.
Mosoly legyen arcodon,
Mintha nem fájna,
|
|
Rovatok: Vers Kiült a nap az ég peremére,
Tüzet rakott örömében.
Tűzet rakott, úgy ragyogott,
Sugara melegséget adott.
Melegséget a szívekbe,
Októberi dermedésben.
Sugarai vigaszt adtak,
Ne szomorkodj, ha elhagytak.
Ha elhagytak, de ragyog a nap.
|
|
Rovatok: Vers Ragyog az őszi napsugár
Hazánk, Árpád ősi fájára.
Minden ősz hullajtja levelét alája,
Kereszt árnyéka vetül le oldalára.
Minden tél elaltatja,
Zúgó szél altató dalát fújja.
Ősszel nem alszik el örökre,
Tavaszok új leveleit festik zöldre.
|
|
Rovatok: Vers Ó, hogy szalad az ősz...
Nagyon sok a dolga.
Segít neki a nap sugara.
Festegeti a tájat színesre,
Boldog tőle az ember szíve.
Ködök ereszkednek a tájra,
Harmatcseppek gyöngyként
Hullnak a pókhálókra,
Lábunk alatt levélszőnyeget terítve.
Búcsúzik az ősz sietve,
|
|
Rovatok: Vers Könnyezik a Szűzanya szobra,
Némán hullik könnye.
Jelként üzen nekünk.
Értünk aggódik, fáj a szíve.
Értünk, magyarokért?
Vagy veszélyben Európáért?
Az egész kereszténységért?
Nincs, ki könnyét letörölje.
Könnyezik a Szűzanya.
|
|
Rovatok: Vers Ó, hol a dal mostanában?
Hol a szép dal áradása?
Mint a tenger suhogása.
Közös dal hova szálltál?
Otthonra te nem találtál.
Nem szól a dal az örömtől,
Lelkünkben dal nem dörömböl,
Nem dalolunk már a bánattól.
Bús kedvünk sem zeng a szótól,
|
|
Rovatok: Vers Lelkem kell, hát nem adom!
Várj még, résnyire nyithatom.
De a szó, a vers tiéd,
Azt viszi lelkem eléd.
Lépteim lassulnak...
Szavaim halkulnak,
A szívem a régi.
Lelkem zokog, ha bánat éri.
Bánat a szenvedő gyermek láttán.
Jön a tél, hideg lesz vackán.
|
