h 03/31/25
Dáma Lovag Erdő...
/208.éves születése napján/
„Írjak?- Ne írjak?”
Kérdezted magadtól régen
Magyarország osztozott a dicsőségben
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek
Írni kell,erőt adni a jövő nemzedéknek!
Írni kell, utat mutatni előre!
Mert elfogy lassan nemzetünk büszkesége!
|
sze 03/26/25
Dáma Lovag Erdő...
Legyen végre béke!
Hozzátok kiáltok, hatalmasok!
Volt már áldozatotok sok!
Isten előtt majd el kell számolnotok!
Isten előtt, vagy azt gondoljátok, ti vagytok azok?
Az embert, s a Földet elpusztítjátok!
Összedől akkor a ti trónotok!
S eltűnik a hatalmatok, s tönkretett világotok!
|
k 03/25/25
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a tavasz virágos ruhában,
Fehér, rózsaszín, sárga, tarkában.
Illatuktól örül az ember szíve, lelke,
Ragyog a nap Sándor, József, Benedeket ünnepelve.
Madárkórus éneke köszönti,
Ébredjetek emberek, kinyíltak a tavasz virágai!
Aranyeső, jácint, hóvirág, ibolya int feléd,
|
p 03/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Aki tavasszal csokorba szedte az ibolyát,
Aki hallotta zsendülni a határt,
Aki megmerítkezett a nap-melegített dézsában,
Akinek volt
Tarlóval szúrt lába,
Kinek pelyvával lett
Tele szeme-szája,
Csak az érezheti
Igazán a kenyér ízét.
|
p 03/14/25
Dáma Lovag Erdő...
Hazánk egén felragyog a szivárvány,
Mint piros-fehér-zöld kokárdán.
Ünnepre szólít, felrázva bennetek,
Ne aludjatok, emlékezzetek !
Emeljétek fel búsan lehajtott fejetek,
Petőfire s többi márciusi hősre emlékezzetek!
Gyúljon lángra szívetekben a szabadság lángja!
|
cs 03/13/25
Dáma Lovag Erdő...
Hallod az éneket, látod a lobogást?
Hallod az éneket,
a rigó fütyülését?
Azt dalolja, itt a tavasz, ragyog a nap,
Kék az ég, s az élet szép.
Látod, a fa nyitja virágkelyhét,
Rózsaszín, fehér virágja él.
Eljött a tavasz ünnepi ruhában.
|
k 03/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Verset írok az életfámról,
HETVENEDIK ágáról,
Mert minden évben egy ága kihajtott,
Minden tavasz szép virágot hozott...
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon....
Nemsokára virágba borulását látom,
Virágból termés lett, éveim során.
|
h 03/10/25
Dáma Lovag Erdő...
Óvatos léptekkel jött a Tavasz,
Mintha a természetben tündér járna,
Varázspálcájával fákat, bokrokat megérintette,
Rügy fakadt, s virágtenger körülötte.
Ó, Tavasz, remények hordozója,
Felkelő napot az égre csalogatja.
Ébred a föld, zöldell a vetés,
Örül a szívünk, oly szép ez az ébredés!
|
v 03/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Álmomban kitárt karral hívtál,
Eljöttem hát Szűzanyám hozzád.
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem.
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.
Családomért, édes hazámért.
Száz sebből vérző Magyarországért.
|
szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a napsugár,
Itt a tavasz, virág nyíljál!
Mert elolvadt hó,
Boldogítsd a lelkét, ki rád talál.
Kiskertemben én is rád találtam,
Szívem dobbant a remény sugarában.
Fehér hóvirág köszönt felém,
Látványtól oly boldog voltam én.
|
szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Ablakomnál csivitelnek,
Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló,
Ki lesz benne a fészeklakó?
Új madárka érkezett meg,
Kicsi a hely, csivitelnek.
Ki érti ezt a cinege nyelvet,
Egyik repdes, másik szárnyát veri,
Mi lesz ebből, kutyám nézegeti.
|
szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.
Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.
|
p 03/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény.
Egy suhintásra olvad a jég,
Mátyás megtörte jegét!
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek.
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek!
|
k 03/04/25
Dáma Lovag Erdő...
Aki átment a Hargitán,
S látta a másvilágot,
Égig érő fenyveseket,
Reménykedő embereket.
Aki átment a Hargitán,
Szívét szorította valami,
Egy hang, egy szó,
Amit nem lehet kimondani.
Aki átment a Hargitán,
S látta a csíksomlyói búcsútengert,
Annak szíve hevesen vert,
S hite felemelt!
|
k 03/04/25
Dáma Lovag Erdő...
Emlékszel-emlékszem?
Fogjuk most egymás kezét,
Felidézzük újra-újra
Gyermekkorunk idejét.
Lépteink tétovák, mint annak idején.
Egyikünk balra, másikunk jobbra lép.
Így idézünk fel múló éveket,
Megélt szép időt, s emlékeket.
|
v 03/02/25
Dáma Lovag Erdő...
Istenem, kiben hiszünk,
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk.
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget,
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra.
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk.
Hallgasd meg könyörgésünk,
|
cs 02/27/25
Dáma Lovag Erdő...
Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll,
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nemsoká.
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll,
Köszöntő énekét énekli,
Mert megjött a napsugár.
Te vagy a napsugár nekünk,
|
h 02/24/25
Dáma Lovag Erdő...
Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.
Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen,
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.
|
p 02/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Még fehér felhők tarkítják az eget.
A hideg velük paroláz,
De a ragyogó napsugár hívására
Kibújik a földből egy szerény kis virág.
Zöld levele kinéz a havas tájra,
Nyílhat-e már fehér virága?
Alig várja ő is a tavasz virradatát.
|
p 02/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virágnyitogató méhek zümmögése.
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása.
|