h 09/21/26
Dáma Lovag Erdő...
(Ajánlás nyugdíjasoknak)
Elmúlt a méhröptű dolgos nyár,
Közeleg az ősz, színes ecsettel jár.
A bágyadt napsugár,
Deresedik már a határ.
Tavasz, nyár, ősz, tél egymás után,
Követjük mi is az élet színpadán.
Eljött az ősz, hajunk fehér,
|
h 09/21/26
Dáma Lovag Erdő...
Ma van a BÉKE napja,
Kongasd hangosan,
Hogy minden fül meghallja!
Meghallják ott magasan,
Fenn a kék égen
Bombázó repülő,
Ki bevetésre indul éppen.
|
h 09/21/26
Dáma Lovag Erdő...
Szeged városom, elmentem tőled, elhagytalak!
Virágaid elhervadtak,
Emlékembe bezártalak.
De soha nem feledtem szép arcodat!
Sok év múlt el, idő szaladt,
Gondolatom veled maradt.
Újra látom szép orcádat,
Virágba borult tereidet, utcákat.
|
h 09/21/26
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a nap, száz sugarát ontja,
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja.
Színezi a levelet sárga, rőt színben,
Bújócskát játszik a fény az erdőben.
Kis patak csobban, csendes útját járja,
Színes falevél hull néha rája.
Gesztenye, makk koppan a földre,
|
szo 09/19/26
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a nap, száz sugarát ontja,
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja.
Színezi a levelet sárga, rőt színben,
Bújócskát játszik a fény az erdőben.
Kis patak csobban, csendes útját járja,
Színes falevél hull néha rája.
Gesztenye, makk koppan a földre,
Teríti az útra, színes levélszőnyegre.
|
k 09/15/26
Dáma Lovag Erdő...
Én szép hazám, te szép Magyarország,
Kárpátok ölelésében ringó rónaság.
Ki látott még ilyen csodálatos tájat?
Ha rád nézek, mosolyog az orcád,
Nagy folyóid, hegyeid, dombjaid átkarolják.
Szép formádat kék szalagként részekre szabják.
|
szo 09/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Gyermekkorom egyik kedves emléke egy Anyák napi ünnep. Hatan voltunk testvérek. Két lánytestvérünk már nem volt otthon, más városokban tanultak. Én voltam a legidősebb és három öcsémmel mindenben segítettünk a ház körüli munkában szüleinknek. Édesanyám megkért, menjek fel a szénapadlásra, mert mostanában a tyúkok nem tojnak, talán ott rakták le a tojásukat.
|
szo 09/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Emlékeimben még visszajárok,
A gangokon paprikafüzéreket látok,
S illata száll az őszben,
Ételt fűszerez minden üstben.
A teraszok felkötözött piros láncai
Ragyognak az őszi napfényben,
Mintha a nap tüzes lángja
Költözött volna a paprikába.
|
cs 09/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Beköszöntött a szeptember
Fényes napsugárral.
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral.
Jöhet a szüret, száll a víg ének,
Hegyoldal, domboldal visszhangzik,
Szebb így az élet.
Finom a zamata körtének, almának.
Érik a gyümölcse a szorgos munkának.
Badacsony köszönget, Gulács hegy feleli.
|
sze 09/09/26
Dáma Lovag Erdő...
Eső esik, nincs kabátod.
Te szegény úton menekülő,
Más hazát reménykedve kereső.
Itt az ősz, téged követ,
Nem ismertél még ily hideget.
Ruhád szakad, cipőd kopott,
Gyermeked karodon zokog.
|
sze 09/09/26
Dáma Lovag Erdő...
Ne hallgassatok!
Emlékezzetekő, ne legyetek némák!
Minden délben megszólaljatok.
Emberek, emlékezzetek!
Magyar ember soha nem feled...
Zengjen hangotok, harangozzatok!
S figyelmeztessetek...
|
h 08/31/26
Dáma Lovag Erdő...
Útra készül, elmúlt a nyár.
Tanítgatja fiókáit,
Röpüljenek, ha útra indít.
Suhogva száll házak között,
Fecskefészektől elköszönt.
De az utat megjegyezte,
Ha itt a tavasz, visszatér szülőföldre.
|
v 08/30/26
Dáma Lovag Erdő...
Eljött az ősz, eljött újra!
Szól a csengő az iskolákban.
Emlékeim is ilyenkor visszajárnak,
Mikor szeptemberben tanítóink vártak.
Később, mikor tervezőként igyekeztem,
Tanyasi iskolákba is villanyvilágítás legyen,
Fény és tudás fogadja, akik odajárnak,
|
szo 08/29/26
Dáma Lovag Erdő...
Veszni hagytuk túlerővel szemben,
Hiába védtük hazánk földjét vérrel.
Megvédtük a nyugatot,
Nekünk veszedelem, nekik béke jutott.
Azóta is jött háború a magyarra,
Darabolják földjét idegen hordák.
Nemzetét szétválasztják,
De hitét nem adja!
|
p 08/28/26
Dáma Lovag Erdő...
MAGYARORSZÁG !
"Köntösödre kockát vetettek"!
Mint Krisztust, keresztre feszítettek.
Szaggatják, irtják nemzeted!
Nem múlik, nem csitul
Évszázadok harca.
Testedet száz irányból
Enyészet, ellenség marja.
|
cs 08/27/26
Dáma Lovag Erdő...
/Nándorfehérvár, 1456. július 20./
Halljátok a harangokat?!
Zúgnak, búgnak, giling-galang
Emlékeztek-e még szívetekben
A hősökre, a rendíthetetlenekre?
Érzitek azt a hatalmas erőt,
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e, mit érzett szívében?
A hazaszeretet volt bevésve örökre.
|
sze 08/26/26
Dáma Lovag Erdő...
Drága, édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted :
Te a béke galambját féltve őrizgetted,
Karjaidba rakott fészket.
A rászorulót mindig befogadtad,
Szeretettel ölelted, mint barátodat.
Jaj, mi lett őszinte lelkedből?
|
h 08/24/26
Dáma Lovag Erdő...
Álmomban kitárt karral hívtál,
Eljöttem hát, Szűz Anyám, hozzád!
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem,
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.
Családomért, édes hazámért,
Száz sebből vérző Magyarországért.
Könyörögve, kérve szíved jóságáért.
|
szo 08/22/26
Dáma Lovag Erdő...
Vigyázzunk Szent Koronánkra!
Szent István ránk hagyta.
Szűzanyának országunk felajánlotta,
Méltók legyünk e nemes ajándékra!
Vigyázzunk a magyar Szent Koronánkra!
Vigyázzunk drága nemzetünkre, hazánkra!
Fogjunk össze, s legyen béke!
Imát mondjunk az egységre!
|
szo 08/22/26
Dáma Lovag Erdő...
Minden évben ezen a napon
Gyermekkori emlékeimet kutatom.
Mikor új kenyér gőzölög az asztalon,
Hála imámat érte mondom.
Istenem, köszönöm teneked,
Hogy asztalunkra adtál új kenyeret.
Emlékeim körülvesznek,
Asztalomnál ők is ülnek.
Fehér kenyeret édesanyám dagasztotta,
|