A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Egyéb Égi jelek felénk
|
|
Rovatok: Vers Rám kacsintott a kora hajnal fénye...
A nap álmosan felkelőben
Mint, ha függöny mögül nézne
Úgy mosolygott a köd tengerében...
Fák közül egy árva rigó füttyent
Így köszönt nekem jó reggelt
Szép nap van ma virradóban
Ősz aranyát szórja, szórja....
|
|
Rovatok: Vers Költő örömpercei. Zsoldos István a Hanságban járva találkozott az eligazító táblán versemmel, amely Hany Istókról szól. Nagyon köszönöm István, nagy örömet szereztél. Ölel: Anna...
Hany Istók emléke...
Hallod, susog a nád!
Valaki jön, valaki itt járt,
Csobban a víz, hajlik a nád.
|
|
Rovatok: Vers A föld aludni készül,
Lombruhájából levetkezett.
Ködpára borul a tájra,
Csend és némaság mindent befed.
Hegycsúcsokra emelkedik a pára,
Csend lett most az úr,
Színes tájat komorrá váltja,
Mintha magára zárná a kaput.
.
Hova lett a millió
|
|
Rovatok: Vers Hirdettétek, „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán,
Mégis a templomok csendjében,
Kínok közt a keresztről néz le ránk.
Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk,
Ne kerüljön értünk keresztfára.
Istenem, én téged kérlek,
|
|
Rovatok: Vers Mit súg a levél a fának,
Isten áldjon, engem várnak.
Felkap engem, tovavisz a szél,
Bús elmúlásról nekem beszél.
Köszönöm, hogy védtél,
Karjaidba öleltél.
Köszönöm az életet,
Hogy veled élhetek.
Elbúcsúzok tőled,
|
|
Rovatok: Vers Szent Erzsébet kenyere,
Szent Erzsébet, magyarok szentje,
Kenyerét a köténye alá rejtette,
Szegény éhezőket így etette.
Galamb képében szállt el kenyere,
Hiába vigyázták, hiába dorgálták.
Szíve szeretetét elvenni nem tudták.
|
|
Rovatok: Vers Üdvözlégy Magyar Anyanyelv napja!
(1844. november 13.)
Van-e még a világon
Ilyen szép anyanyelv?
Ahol szebben hangzik a szó,
Édesanyám, Édesapám?
Bölcsőben megtanult, ringató szó!
Édes hazám, Magyarország!
Kárpátokkal ölelt rónaság!
|
|
Rovatok: Vers Híd képét választottam
„Híd két part között”
Hidat a múlt és jelen fölött
Ó, én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid...
Hol a mai „Legnagyobb magyar”,
Ki enyhíti gondjaid?
Mély szakadék felett
Ki nyújt most feléd kezet?
|
|
Rovatok: Vers Elengedte a fa a levelét,
Mint édesanya gyermeke kezét.
Hulljatok csak, aludjatok levelek,
Bús őszi földnek öröme legyetek.
S ködök kelnek, ködök szállnak,
Nagy bánata van a feketerigó párnak.
Csend és némaság ül a tájon,
Csak remény van, az ember örömre találjon.
|
|
Rovatok: Vers Csendben búcsúzik az ősz,
Ragyog az ősz a nap fényében.
Méltósággal andalog a Duna medrében.
Színes ecsettel jár a napsugár,
Levél hullik, szellő erre jár.
Ó, mily szép e táj,
Leírni sem lehet.
Ezerszínű árnyalatával
Szárnyal itt tova, mint a képzelet.
|
|
Rovatok: Vers Őszi napsugár festi a fákat, Ne sirass engem, jön még kikelet,
|
|
Rovatok: Vers Őszi éjjelen beragyog a Hold fénye a szobámba.
Érdekes jelenség, ilyet én még nem láttam.
Arcomat holdsugár megvilágítja.
Azt gondolom, ez egy lámpa.
De tudom, más szobát cseréltem!
Kis szoba, elég az már nekem!
Furcsa ez az erős őszi fény,
Mint ez a ragyogás, s késői remény.
|
|
Rovatok: Vers Óriási tüzes napkoronggal
Kel fel a nap a keleti égen,
Millió sugarát ontja a vidéken,
Festegeti az őszi tájat serényen.
Ó, milyen öröm ez az őszi sugár,
Komor vidéket felmelegíti már.
Elűzi a ködöt a tájról,
Felhangzik az örömóda a madarak dalától.
|
|
Rovatok: Vers Hajnal hasad, felszáll a pára,
Szarvasagancsokon csillan a fény.
Badacsony erdejében szarvasviadalra hív,
Ki az első, aki győzelemért vív.
Tisztáson óvatosan gyülekeznek,
Mutatják trófeájuk, milyen szépek.
Rozsdabarna falevél hull le a fáról,
|
|
Rovatok: Vers Én láttam…(1956.nov.4.)
Én láttam elbukásod
Ó, szent forradalom!
Még fiatal voltam, de elmondhatom.
Értettem minden jajszavát,
Láttam a menekülők áradatát.
S láttam a szenvedő anyát, apát,
Ki siratta távozó hős lányát, fiát.
|
|
Rovatok: Vers Zuhog a szomorú őszi eső,
|
|
Rovatok: Vers Mikor eljön az est, s megszólal a harang,
Lélekharang szól, giling- galang.
Az est csendjében értetek szól...
Az elhunyt lelkekhez vigasztalón,
S gyúlnak a gyertyák, milliók.
Értetek égnek, nekünk vigaszt adók.
Hálavirágunk koszorúba fonva,
Hozzátok visszük zarándok útra.
|
|
Rovatok: Vers (Hédervár)
Ragyog az őszi napsugár Minden tél elaltatja,
|
|
Rovatok: Vers Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat,
Siratok anyát, apát,
Testvéreimet, rokonaimat.
Mert hiába viszem száz virágom,
Nem térnek vissza soha már...
Csak az emlékük a szívünkben,
Ami mindig vissza-visszajár...
|
