Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rácz Endre

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Mert a föld az élet

Rovatok: 
Vers

Ballag a vén sőre, kíséri a paraszt,
Nehézkes a léptük, míg az eke siklik.
Le a földre bámul, melyből vékony araszt
Fordít föl az eke, amíg a nap izzik.

Délidőre járván tarisznyát bont s leül,
Míg az öreg jószág legelészik csöndben.
Kenyér van a kézben, jó szalonna felül,
Melyre hagyma leve keserűen fröccsen.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hej, Magyar…

Rovatok: 
Vers

Hej, Magyar, mért bánkódsz, mért sír, mondd a nótád?
Mért hull könny szemedből, ha vigadsz is, csalókán?
Mért sírsz, hiszen az ég még mindig ugyanaz,
S amin lépsz, e föld magyar, s ezred éve az.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hol van ő?

Rovatok: 
Vers

Várni, várni, várni, s mindig csak várni…
Sok végtelennek tűnő pillanat.
De kérdem én, mondd, hosszú éjeken,
Ki tüzével feltüzel, hol marad?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Csak egy bölcsőd lehet…

Rovatok: 
Vers

Csak egy bölcsőd lehet, mint ahogy sírod is:
A föld, hol születtél, a többi mind hamis.
Az, amelyre őseid verejtéke hullt,
Amelyben nyugszanak, hol képük megfakult.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Tegnap még

Rovatok: 
Vers

Az ősz, mint szemtelen tolvaj suhant fölém.
Nem kért, nem kérdezett, csak jött szellő-ölén.
S mint egy sóhajtás, hogyha feltör néhanap,
Ő is hívatlan, mint furcsa árnyékalak.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Becsüld ki ősz hajú

Rovatok: 
Vers

Ősz van, a természet haldokolni látszik,
De mégis, mégis csak ilyenkor a legszebb,
Mint az ember, mikor vén testtel tanyázik,
Lelke olyankor a leges-legékesebb.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Kint a magyar pusztán…

Rovatok: 
Vers

/A ”Marhajóízek” fesztiváljára./

Kint a magyar pusztán csöndes alkonyatkor
Pásztor tüze lobban, minden nap olyankor.
S míg a tüzet nézi számadó s bojtárja,
Felnéznek az égre… tán az Isten látja…

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Szüretre emberek!

Rovatok: 
Vers

Tegnap még perzselt a nyár égető tüze,
Mely e kopár tájat nevetve hagyta el.
És volt, hogy szikrákat szórt jégeső-dühe,
S nagy szélvész-karja a háztetőt kapta fel.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Öreg pásztor...

Rovatok: 
Vers

/ A ”Hangszervarázs” című népi-hangszerkiállításra kiállításra./

Öreg pásztor, mondd csak, mért oly bús a nótád?
Mért látom én benned az élet adósát?
Olyan vagy, mint nyárban hervadó virágszál…
Mért, hogy e nótánál többet nem kívántál?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Születésnapra

Rovatok: 
Vers

/ Kiss Jani barátomnak, negyvenedik születésnapjára. /

Tudjuk, hogy az idő bizony olyan jószág,
Nem áll meg tétován elfeledve dolgát.
Nem áll meg órára, sem egy tűnő percre.
Rohan mindig tova, s újra, s újra, s egyre!

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Ha én úr lehetnék…

Rovatok: 
Vers

Ha én úr lehetnék a saját földemen:
Szeretetből készítenék egy új utat.
S hívnám, ki velem tart: ne félj, csak jöjj velem!
Jó szóval ékítve nemes, nagy harcukat.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Tündérek a pusztán

Rovatok: 
Vers

A felhők fodrosak, alattuk csöndesen,
Mint szőnyeg terül a végtelen néma táj.
Talán most ott vagyok, talán csak képzelem,
De hallom mégis a víg csengők ércszavát.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Embernek születtem

Rovatok: 
Vers

Oh, ti bolond, esztelen poéták!
Hej, ti álmatag, méla bajnokok!
Miért jó, mondd, keserűen élni?
S mért kell némán, magányban halnotok?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Baizáth Miklós

Rovatok: 
Vers

Szép Erdélyországnak, mint tündér palástja,
A színtiszta égbolt kéken terül rája.
És mikor a fénylő épp van feljövőbe’,
Szikrákat szór az ég minden hegytetőre.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Egy csöndes szobában

Rovatok: 
Vers

/ Egy képzeletbeli látogatás Kecskés Gyulánál /

Egy csöndes szobába hallgatag léptem én,
Felrémlett mind a múlt, kopott, de szép mesén.
Könyvespolc állt elől nagy’ némán, roskatag,
Beszélni vágytak ők, mind e nyűtt oldalak.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A keserű kenyér

Rovatok: 
Vers

Peng a kasza éle, vígan zeng a nóta.
Aranyló kalásztól ékes ma a róna.
Színaranyban minden, ameddig a szem lát,
Nem is néz az ember… s mért is nézne az mást.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Tiszta fényben…

Rovatok: 
Vers

Tiszta fényben,
Hófehéren
Ring az álom
– Délibábom –,
Mint az éden.

Lelke tündér,
Szíve hűs dér.
S bárha álom,
Megtalálom…
El ne űzzél!

Szíve dobban
Egyre jobban.
Mégse álom:
Fogom, látom,
Két karomban.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hová lett csónakom…

Rovatok: 
Vers

Hová lett csónakom, hogy evezzek én?
Hogy jutok így tova, előre könnyedén:
Előttem végtelen mocsár,
Mi mély, de síkja oly kopár…
Hová lett csónakom az élet tengerén?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hol a fák mesélnek…

Rovatok: 
Vers

Hol a fák mesélnek langyos esti szélben,
Hol az ember sétál emléktől kísérten,
Hol a bokrok árnya, mind megannyi emlék,
Ott jártam, hallgatva néma esti csendjét:

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Az égi citerás

Rovatok: 
Vers

/ ifj. Vígh Sándor emlékére /

Víg citera hangját hallottam az éjben.
S izzón tüzet láttam egy legény szemében,
S ahogy pendítette, s a nótáját fújta…
És mert úgy szerette, újra kezdte, s újra.

Oldalak