Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rácz Endre

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hosszú évek során…

Rovatok: 
Vers
/ Nagybátyámnak 75. születésnapjára. /
 
Hosszú évek során tekintek most vissza,
Mit cipel az élet… hej, nehéz tarisznya!
Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hosszú évek során…

Rovatok: 
Vers
/ Nagybátyámnak 75. születésnapjára. /
 
Hosszú évek során tekintek most vissza,
Mit cipel az élet… hej, nehéz tarisznya!
Rácz Endre
Rácz Endre képe

Gólyamadár

Rovatok: 
Vers

Elrepült a gólyamadár,
– Üresen áll tó s a határ –
Messzi délre…
Hideg télre…
Üres már a bús gólyavár.

Vígan vannak messzi délen,
Szép vidéken, mint az éden.
Szíve mégis
– Minthogy én is –
Visszavágyik száz vidéken.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Anyám keze

Rovatok: 
Vers

Hosszú percek óta anyám kezét nézem,
Amint pihennek fáradt, bütykös ujjai.
Mily sokat szolgáltak már e vén cselédek!
Rajtuk (maholnap) egy évszázad súlyai.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Aranyló ősz közeleg

Rovatok: 
Vers

Aranyló ősz közeleg, s mögötte a nyár,
Mint fáradt vándor, csöndben pihenni készül.
Megtette a dolgát, megérlelt sok kalászt,
Ott hagyva tarlóját nagy, gyér örökségül.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hazatértem

Rovatok: 
Vers

Súlyos évszázadok nyomait követve
– Akár fáradt vándor, álmos utazó –,
Léptem síkon, sáron, nád között töretve,
Ahol társam nem volt, csupán a tiszta szó.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A vén muzsikus

Rovatok: 
Vers

Szűrt-fényű szobában gomolygó pipafüst:
Árendás öregúr magányát tagadja,
Amikor hangszerén (jaj, akár ócska üst)
Egy árva nótával életét siratja.

Reszkető combjára egy macska telepszik;
Ennyi melegség jár e nagy hideg télben.
És ahogy két lába lassacskán melegszik,
Egy nóta ébredez megfagyott szívében.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Adyra emlékezve

Rovatok: 
Vers

Száz esztendőnek ón-csendje már a testé,
Ám lelke nem pihen: mindig föllobbanó!

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A varázsbunda

Rovatok: 
Irodalom

A fáradt nap még utolsó erejével próbált kapaszkodni az ég peremében, mikor a bojtárok fülét egy közeledő kocsi zöreje ütötte meg.
— Kilehet az, ilyen késői órán? – kérdezte az egyik, miközben hunyorgó szemekkel nézett a szűrt fényű távolba.
— Tán a gazda. – vágta rá a másik, fejét fel sem emelve kényelmes fektéből.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Én nem kértem…

Rovatok: 
Vers

Én nem kértem tőled, világ, hogy megbocsáss!
De mégis bocsáttassék meg minden bűnöm!
Lelkemben fellegek, szívemben álmodás,
Kiknek nem mértek boldogságból, csak szűkön.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Igaz János

Rovatok: 
Irodalom

   Szikrákat szórt a hideg téli este. A fagyos északi szél úgy vágott az ember arcába, mintha frissen fent borotvával szabdalták volna azt. Talán a Jóisten azért rendelte e földre ezt az ítéletidőt, hogy senki emberfia ne mozduljon ki meleg fészkéből, hiszen Karácsony este volt. De mégsem volt élettelen a hófödte rónaság.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A szabólegény varázslatos tűje

Rovatok: 
Irodalom

   Valahol egy kis faluban, annak is legvégén, ott hol az ember még nyáron is térdig járt a sárban, volt egy kis szabóműhely. Nem sok munka volt, hiszen a faluban alig élt egy pár ember, azok is szegények voltak, mint a templom egere. Csak toldozni, foltozni hordták oda a ruhájukat. Mivel pénze egyiknek sem volt, hát úgy fizettek, ahogy tudtak.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A mi harangunk

Rovatok: 
Vers

Mintha árnyék volna, áll az éjszakában
Csillogó ércteste, bágyadt holdsugárban.
Arra jár egy szellő s megáll gyönyörködve,
Mintha angyalt látna rideg őszi ködbe.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Pihenni tért a nyár…

Rovatok: 
Vers

Pihenni tért a nyár… s bár nem hívta senki,
Az ősz, mint rossz vendég betoppant hirtelen.
S akár egy rossz álmot, jó volna feledni,
Átlépni zord testén s itt hagyni ennyiben.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Visszavágyom

Rovatok: 
Vers

Visszavágyom néha régi iskolámba,
Ócska padjainak nyikorgó sorába.
Visszajár még hozzám mind e boldog óra…
Nem vagyok több, csak iskolám adósa…

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Szemének csillaga

Rovatok: 
Vers

Csöndet font körém az éj komor sötétje,
Mikor a nap eltűnt vérvörös palástban.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Szentség az én földem…

Rovatok: 
Vers

Szentség az én földem: Ő az én szentségem.
Tenyérnyi hely csupán a nagy mindenségben,
Mégis ő a világ, többre nem is vágyom.
Mért tenném, ha helyem csak benne találom?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Csupán egy ember…

Rovatok: 
Vers

Csupán egy ember (ha kérdeznéd, ki vagyok).
Csak kósza álmok, mit egykor majd rád hagyok.
(Ennyi az élet is, ostoba álomkép.)
Tudom, hogy kellene többet is adnom még…
Nézd, ez vagyok én… így gyűlölj vagy így szeress!
De bocsátsd meg, ha nem vagyok tökéletes!

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Úgy vágyom már látni…

Rovatok: 
Vers

Úgy vágyom már látni két éjsötét szemét.
És vágyom, amint az mosollyal rám ragyog.
S bár arcán félénk a mosoly… néha enyém…
Boldogság minden perc, ha néha láthatom.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A szerelem koldusa

Rovatok: 
Vers

Koldus vagyok, jaj, a szerelem koldusa!
És mint árva gyermek, ki éjjel felzokog,
S kérdi remegve: hát szeretni nincs joga?
Ez átkos életben hát én is oly’ vagyok…

Oldalak