/ A csókai II. Rákóczi Ferenc Férfikar alapításának 25. évfordulójára. /
Huszonöt esztendőt köszönteni jöttem!
Elszaladt az hamar búban és örömben.
De a bút ne nézzük, vigye azt a kánya!
Ha ma Isten lenéz, csak örömünk lássa!
Köszönteni jöttem szép huszonöt évet,
Amit immár néktek megadott az élet!
Megadta azt ékes, zengő nótaszóval.
Visszanézve szívünk elhagyja egy sóhaj…
Hiszen néha mégis visszanéz az ember,
Vagy zengőn kacagva, vagy könnyező szemmel.
S eszébe jut az út mindenik göröngye,
Amelyre tért egykor, s nem volt könnyű jötte.
Mégis köszönteni álltam ím elétek,
Felidézve egy kedves régi képet,
Amikor először… s aztán jött a többi…
Hej, de nehéz volna azt most rímbe kötni!
Volt ott minden, tudom, hogy is ne lett volna!
Egynegyed századnak bizony hosszú sorja,
S aki végigjárja, van úgy, hogy elfárad.
Na, de hát az ember néha meg-megállhat.
Köszöntöm éltetek egynegyed századát!
És ha bárki volna, ki nem láthatna mást,
Csupán hogy ajkatok elhagyja az ének:
Hogy történt, mint történt, ugye majd meséltek?
Köszönteni jöttem huszonöt esztendőt.
S itt állva, mint ember kérem a Teremtőt,
Adjon áldást, békét s minden jót tirátok;
Adjon egészséget, adjon boldogságot!
És hogyha jobb kezem szívvel fogadnátok,
Másikkal emelnék poharat is rátok!
Felemelném, fel én, fel az Égre itten,
S még ezerszer kérném, áldjon meg az Isten!
