Rémmese négy részben...

a kisujj kérdi a nagyot
a középsőnek hagyott
egy üzenetet tegnap
ha majd felnő egy nap

   A történethez hozzátartozik egy tény, mégpedig az, hogy kitalált, véletlenül sem kitálalt, vagyis egy mese, amit nem a nép költött, csak egyetlenegy ember, azaz nőszemély, akinek a gondolkodásra szánt szerve túl pihent állapotba került ahhoz, hogy egyáltalán ilyesmi megfoganjon laza agytekervényei csavarodó sávjaiban.

     Nagy családból származom, tizedik gyerekként jöttem a világra,fél árván. Édesapám addigra, sajnos meghalt. A testvéreim és én közöttem nagy korkülönbség van, túlnyomó részt nem velük nőttem fel. Abban az időben édesanyámmal sok időt ketten töltöttünk, mivel a testvéreim már más utakon jártak. Ki családos volt, ki még kereste a párját, keveset voltak otthon.

Hosszú csápok amit látok.
Mi bújik a kéreg alatt?
Kitapogat óvatosan,
Meleget vár? Talán nyarat?

Ha jól figyeltek, hát elmesélem
a tavalyi farsangi élményem,
elárulom még azt is most nektek,
hogy lett az öregasszonyból gyermek.

Van nekem egy kis tehenem,
tarka, tündéri, kis jószág.

A fészerünkben egy régi szekrény,
benne halk nesz... valami mocorog...

     Hallottam egyszer egy emberről, aki nagyon kapzsi és zsugori volt. Igen jó módban élhetett volna, de annyira szerette a pénzt, hogy már előre félt attól, hogyha meghal, meg kell válnia tőle. Az összekuporgatott pénzének nagy ára volt. Kemény, és könyörtelen ember hírében állt. Mindenki tudta róla, hogy még a feleségének, sőt a gyermekeinek is alig adott belőle.

Fekete szemünk ragyogó,
ezért nagyon megfogó,
huncutságra kapható,
bájos hangunk hallható.

Kicsi Tündi, meg a Tibi,
két kis komisz álmodozó,
kézen-lábon sok-sok bibi,
mindenre rácsodálkozó.

hidegen fújt a szél
hullott a hó itt a tél
váratlan megérkeztél
magaddal hoztad
a szíved szeretetét

Teknős és az eper
/ Gyerekvers /

Elmondom most mindenkinek,
mi történt ma énvelem,
mikor morcos bürokraták
felbosszantottak engem.

  Három hónappal ezelõtt csapnivaló labor leletemmel elvánszorogtam az SZTK-ba, hogy szegény diabetológusomra ráhozzam a szívbajt. Amikor csórikám rápillantott feltűnõen rossz eredményeimre kékült, lilult. 

Egyszer régen, nagyon régen
Volt egy tehenünk, történetét elmesélem.
Színe olyan fehér, tarka
Kis borjú korában a farkát
A kutya leharapta
Bőgött is miatta szegény pára!
Így lett a „Bözsink”csutak farkú

Álmos reggel

Kócos pillák hada
kicsit csalafinta.
Szembogár még néma -
jaj, de álmos téma.

Néha furcsa dolgokat produkál az élet, még a látássérülteknél is: