Anya, mondd, mi a hazaszeretet?
Szeretni a hazát, mondd, hogy lehet?
Hiszen megsimogatni nem tudom,
s nem őt látom, ha szemem lehunyom.

Haza, szeretet, egység a szóban,
kopott papíron maradt nyomokban,
mi volt, elvették a kor nagyjai,
hadakozó döntés viharai.

Haza, szeretet, egység a szívben,
őseink porán emlékeinkben,
regék mesélnek, a múlt simogat,
könnyező föld, szépsége hívogat.

Hazám, Hazám, drága Magyar föld!
Ki életet adtál népednek, s kenyeret.
Nem hagylak el, mert vágytól égő szívem
Ragaszkodik, s hű hozzád, örökre.

Hazám, Hazám, te drága Magyar föld!
Szeretlek, s nem cseréllek másra.  
Piszkos föld volt, de szívek hazája, bátor,
Nem pusztíthat el semmi és senki!

A Haza ott van ahol megfogantál anyád méhében, megszülettél és boldogan vártak szüleid.
     Van egy otthonod, ahol felnevelkedtél és van hová hazamenned és biztonságban érezheted magad. Ott él a családod, a testvéreid, a rokonságod, barátaid.
Van egy városod, ahol a házatok áll és egy országod, ahol boldogan élhetsz. Ezt remélheted.

Honvágy fennkölt nemes érzés,
Hazahív bárhol jársz és élsz.
Mint Riskának a pányvája,
Engedi, majd visszarántja.

Van egy ország a Kárpátok között,
hol a hit, sok csatában tündökölt,
a reménység nem veszett el soha,
hiába volt az élet mostoha.

Van egy ország, hol vannak még csodák,
ahol a remény mindent megbocsájt,
hol nem terem babér hazug szónak,
hol jövőt bíztatnak utókornak.

NEM FELET MEG...

Ó - hányszor dobták vissza verseim,
galibát okoztak mások érzékszervein,
nem sértegettem írásaimba senkit,
csak leírtam az igazat a valódit.

Nem igaz, hogy a világ csak bűnös fészek,
csak a hőbörgők lehetnek, bátrak merészek,
valóság talaját sokszor nehéz látni,
sosem kell a regnáló hatalmat imádni.

AHOL SZÜLETTEM

Hol zátonyi homokdombok Drávába érnek,
Középrigóci erdők büszkén ott őrködnek,
Alázattal hajolnak fűzágak a vízbe,
Hagyom szemeimet ebben gyönyörködve.

Míg gondolatom emlékeimmel játszik,
Addig lábaim elértek a kőgátig,
Egy séta e háborítatlan vidéken,
Drávának sellőjét ide megidézem.

Az én hazám édesanyám szájából
Tündérekkel benépesített otthon
A magyar nép gyökeréből megálmodott
Gyönyörű valóságos álomvilág
Mert mi lenne az én hazám más csakis
Az éltető anyai kebel melyért tehetetlen
Éhesen sírtam tomboltam
És karjaiban ölelve megetetett
Majd jóllakottan álomba borultam
Mert mi lenne más az énhazám

Millió kísérlet,
hogy minden jobb legyen,
millió ígéret,
nem tesznek ellenem...
csak ígéret marad,
míg ők dorbézolnak,
a kincstárunk apad,
ártatlant vádolnak...

Kicsi vagyok én
Mit is éreznék
A hazaszereteten kívül
Amikor az anyai ölelés
Még megvéd
S nem engedi látni
A világ felnőtt oldalát
Nekem az ország
Bármilyen alakú
Csak egy szív
S annak dobogása
Mely mindig hív
Mint az anyai szó
Nekem az ország
Egy újabb szív haza
Melynek dobbanása

 Tündöklő váraink hős múltról mesélnek,
az Alföldön védett szürkemarhák élnek,
meleg vizű forrásból is akad bőven,
háromszínű lobogó éltet bölcsődben.

Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel
Ne aludjon a hazaszeretet el
Hazám minden kis zugában lobban
Őrizzük szívünkben, otthonunkban

Őrzöm a tüzet a szavak ritmusában
Melegedjen mellette, kiben hazaszeretet van
Melegedjen mellette kinek lelke fázik
Tűz őrzői vigyázunk, messzire világít

Kicsi szívem lüktet nagyon
Ezen a szép ünnepnapon
Felszállok szép álomszárnyon
Szép hazámat körbe szállom

Kis szívemből nyíló virág
Az én kedves szép hazám
A hazám gyönyörű szép virág
Egy hatalmas csokor tarka fodor

Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?
Ha rád nézek mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják

Látod kicsim, itt a földgömb
A mi hazánk egy kis pont rajta
Kárpátok hegyei átkarolja
Magyarul  beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének
Panaszok és keservek

Magyarul becézett édesanyád
Bölcsőd ringatva vigyázott rád
Első szó is ajkadon magyar
Ne feledd soha, ha az idő mást akar

Ülök az örvénylő Duna partján,
nézem a múlt s a jövő habjait,
összeolvad tegnap s holnap is tán
s nem érzem a "volt" fájó napjait.

Mert volt egy haza, déltől északig
húzódott a tengertől egészen
fel a lankás és hűs Kárpátokig,
mint gyöngyszem a tenger rejtekében.