Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Bársony Róbert

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Felszakadó szép emlékek

Rovatok: 
Vers

 

Séta közben egy csodás kis tóra leltem
Egy hatalmas erdő kellős közepén
Nézem egymagam a csendes tavat
Sehol egy lélek, sehol egy rezdülés.

Hirtelen megpillantom a tekinteteteket
A szivárványos víztükör szélén
Öröm és könnycsepp és egyre több könnycsepp
Gyönge szívemben boldogság és gyötrelem.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Egy szomorúfűz árnyékában

Rovatok: 
Vers

Boldogtalan pillanat kijutott bőven
Boldog oly ritkán - könnyem is kicsordult
Vidám lelkem néha gúnyolták páran
Kevertek is mindig, mint laposféreg fája odvában.

Nem félek a fájdalmaktól
Megedződtem régen
A sunyi érdekbarátkozókon
Átlátok már nagyon könnyen.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Kék sirály

Rovatok: 
Vers

Ki tudja meddig tart még ez az élet
Minek tépitek egymást ostoba emberi lények
Hiszen oly szépen is lehetne éldegélni
Egymásra odafigyelni, sokat beszélgetni
Szép tájakat felfedezni, padokon elmerengeni.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Egy fejezet végén

Rovatok: 
Vers

Olyan őrjítő, hogy ebből az életből
Egyszer ki kell folyni végleg,
Megszűnik minden, se sóhaj,
Se ölelés, se hangok, se képzelet.

Se levegő, sem színek, sem gondolat
Lassú porladás, apró csontokig elégés
Vagy egy vízsugárral örökre eltávozás
És semmi több, vége, mindennek vége.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

A tiltott város peremén

Rovatok: 
Vers

 

A káprázatos Máré vári panoráma
A kis csermely a meredek hegy alatt
A hatalmas fák és a terebélyes lapulevelek
Kristálytiszta levegő és nyugalom
Örök emlékek, ismételni kell.

Most egy másik jövőbe érkeztem
Hat órával előttetek járva
De gyakran a múltba révedek
A fél világ választ el minket
Mégis közel érezlek benneteket.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Reziliencia

Rovatok: 
Vers

Ablakom alatt ismét 
Virágba borult a mandulafa.

Apró méhek hada 
Szorgoskodik rajta.

Ami már elmúlt
Soha sem jöhet vissza.

Próbálj meg újra nyitni
Máshogy, másképp, de újra.

2021. 03. 27. Káposztásmegyer

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Varjak

Rovatok: 
Vers

Hatalmas csőrű intelligens lények
Peckesen lépdeltek
Csoda a nézéstek.

Kijev utcáin megcsodáltam őket
Pesten is kövérek, tiszteletem tiétek

Pénzéhes és sunyi alakok helyett - titeket szemléllek
Ezektől szerencsére rég távol élek.

2021. 02. 22. Káposztásmegyer

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Mozaikok

Rovatok: 
Vers
Mozaikokból összetákolt világunk
Sokszor tartósabb, mint a teljes
Az érzés mégis önmagad
Az illúziók szövevénye megtéveszt.
 
Kitárt szívvel elindulnál előre
De kegyetlen romlott a világ
Egymást beáruló mohó és ostoba lények
A sok „pízen” kívül mást úgysem lelnek.
 
Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Édes Hazám, Magyarország

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Hihetetlen emóciók szakadnak fel
Kijev végtelen attraktív utcáin
Döbbenetes szép terek
Az emlékek mégis kísértenek.

Itt a Dnyeper partján
Néha belém lopakodik egy illúzió
Hiányotok kezdetben feledteti
Az újdonságok kápráztató jelene.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Őseink Etelközi táborhelyén

Rovatok: 
Vers

Hihetetlen emóciók szakadnak fel
Ebben a hatalmas világvárosban
Felüdülés minden séta
Mit utcáin, terein tehetek.

Nem mindig érzem igazán
A pillanatot és a jelent
Vagy nem is élem meg teljesen
Minden színét, pedig itt lépkedek.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Kihívásaink napjainkban

Rovatok: 
Kultúra

Bevezetés

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Hirtelen bevillant illúziók

Rovatok: 
Vers

Mekkora ünnep lenne
Ha újra jöhetne
Apu, s Anyu
Ajtó kitárulna
Szívem ismét kinyílna.

Ülnénk a szobában
Nagyokat hallgatva
Hisz elmondhatatlan lenne
Mindaz, mi megtörtént azóta
Mekkora ünnep lenne.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Cinkotai dombtetőn

Rovatok: 
Vers

Egy ideig rózsafüzért morzsolunk
Majd eljön a nap.

Sokáig keresztekben bízunk
Majd eljön a nap.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Harminc évet követően és öt év után

Rovatok: 
Vers

Egyetlen közös utódotokként
Egy dolgom maradt még
A folyamatos emlékezés Tirátok.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Fohász (legújabb pályázatra 3. vers)

Rovatok: 
Vers

Kérlek add meg nekem
Pár kis kérésem
Érzem itt vagy velem
Tudom segítesz nekem

Nem pénz, nem siker, nem szerelem
Hanem pici apróságok
Rég átértékelt élet
Így boldogító jelen

Hiszek benned tudod
Ritkán felkereslek
És mikor hozzád fordulok
Lásd meg újra, mit kérek tőled.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Zuglói gondolatok

Rovatok: 
Vers

Akkor veszítettelek valahol el
Mikor magamba zártam a lelkem
Csodás próbálkozásaid sorát
Közönyt mellőzve hárítottam

Ha újra kezdhetnénk bármit
Akkor sem csinálhatnám másként
Rejtett ellensúlyok sora
Kompenzálta mindezt

Talán így is meghitt volt
Minden pillanatunk
Sok borzalom elkerült
Sokat megéreztünk

Rovatok: 
Vers

Már hidegre fordult őszi estén
Egy Vasas - MTK mérkőzés után
A legendás Rákos patak partján
Hazafelé bandukolok némán

Az emeletes házakat elérvén
A meleg fények kiszűrödnek az ablakokból
Kökönyösre gondolok, olyanak az angyalföldi házak
Hol egykor éldegéltünk hárman, majd ketten

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Szerelmes tavasz (pályázatra)

Rovatok: 
Vers

Szeretlek drága
Imádlak Téged
Attraktív mosolyod
Láthatatlan szenvedésed.

Tekinteted lágyságát
Járásod harmóniáját
A csókod édességét
Az ujjaid kecsességét.

Ha nem lettél volna
Akkor is eltelnek az évek
Ahogy nem lehetünk tizenévesek
És első szerelmesek sem már.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Elszalasztott lehetőség

Rovatok: 
Vers

Szúnyogok keringőznek a fenyőfák csúcsain
Akár kis szökőkutak a naplementénél
Rég el kellett volna menniük
De a tél csak nem jött el idén
Utolsó táncuk egyikét lejtik
Amíg le nem száll az éj.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Megérkezés

Rovatok: 
Vers

Bandukolok gyalog a tó felé
És tudom gyermekként is
Csak a szívemet tudtam hozni
És most sem változott ez
Így hatvan felé közeledve.

Nehéz a táskám, amit cipelek
De lelkemben az emlékek sora
Érzem, hogy megérkeztem
Erre hatalmasak a fák, pár varjú és vadkacsa
A levegő mindig kristálytiszta.

Oldalak