Szerettem volna eljutni a csillagokba
Sajnos túl fényesnek és távolinak tűntek
Vágytam belenézni a szemetekbe
De ehhez túl halovány voltam.

Ha maradt volna még néhány rövidke percetek
Mindent átbeszélhettünk volna rég
Követlek én is már lassan benneteket
Így elviselhetőbb a holnapi reménytelenség.

Sosem a nagy pofonok taglóztak a földbe
A szelíden jött váratlan kis ütések zümmögése
Lassan megmérgezte a gondolatokat is
Sosem hagy el, ott ragadt tartósan legbelül.

Talán eljutok még az áldott víz csobogásáig
És pont kerül a megkésett mondatra is
Sosem értettem a kapkodva rohanókat
A sorsuk úgyis utoléri őket is.

Becsüld meg az apró, pici sikereket 
Mosolyogj, örülj, amíg teheted
Hisz a kínok beléd ívódnak mindhalálig
Elkísérve minden egyes percedet.

Budapest, 2025. augusztus 23.

TM