Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Csorba Tibor (új)

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Tarantula

Rovatok: 
Vers

Mától jelszóval védem magam,
titkos ikon a rejtekem:
csak akkor értitek meg szavam,
ha átvergődtök a verseken!
Verseim narancsliget fái,
rózsakert pompázó bokrai –
hegyek, amikről idelátni,
hol a teljesség kész bomlani…

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Én, Don Qujite

Rovatok: 
Vers

Már ezernyi alkalommal
küzdöttem a szélmalommal,
olyankor
magával vitt a lovagkor:

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Téli szikrázat

Rovatok: 
Vers

Nyúlik a nappal,
kurtul az éj -
forr heve borral:
gyúl a fahéj.

Hullik a pelyhó,
bájol a föld,
édes a zserbó,
jár üde kört.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Tél van

Rovatok: 
Vers

Tél van, valódi tél:
a Természet ítél!
Ember tűrd: hó hull rád –
légy hálás, van ruhád…

 2019.01.07. Cs.T.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Szerettelek - marasztallak

Rovatok: 
Vers

Karácsonykor szerettelek,
szilveszterkor nevettelek,
életen át kerestelek,
álmomban sem feledtelek…

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Képzelgéseink

Rovatok: 
Vers

Látom, te úgy nézel mattuló képeket:
rajtuk szöszi lányunk épphogy csak lépeget,
jó apád mosolya elrejti a rákot,
örökös hűséget esküdnek barátok,
sekély hóba süpped legelső kiskutyánk,
kertünkben a nyírfa éledő friss husáng,
házunkon a jövő oly ravaszul villan,

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Apámnál Karácsonykor

Rovatok: 
Vers

Hazamentem, voltam nála –
az Istennek legyen hála!
Vitt az utam havas tájon,
emlék-ízekkel a számon…
Töppedt kunyhó, öregember,
múltba révedő szemekkel,
fogatlanul, görbe háttal
találkozott a fiával –
lapozgatta kicsiny könyvem,

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Apámnak Karácsonykor

Rovatok: 
Vers

Jól tudom, már úgy sem érti,
lelkem mégis, most is sérti
az a barbár régi tette –
persze egyből elfeledte…
Borral, dühvel eltakarta,
ifjú szívem tépte, marta:
azt a könyvet verte rajtam,
amin álmom repült hajdan,
hogy majd egyszer könyvet írnék –

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Karácsonyi hit

Rovatok: 
Vers

Ne higgyétek, hogy Karácsonykor
épp a bejgli lenne a lényeg,
vagy kit ábrázol a képeslap
és milyen rajta a bélyeg?

Csorbatibi
Csorbatibi képe

A Karácsony törvénye

Rovatok: 
Vers

Mintha nagy fal lenne a Karácsony,
s a múló idő ott révbe érne –
fürge fény se juthat át a rácson,
oly sűrű az éter szövedéke.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Ködben

Rovatok: 
Vers

Én ebben a versenyben –
most bevallom – vesztettem:
elfáradtam, feladom!
Aki akar, maradjon:
mondjon, amit jónak lát,
éljenezze száz barát,
száz barát is heje huj,
a sípjába belefúj…

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Makó-Jeruzsálem

Rovatok: 
Vers

Véres hagyma, szalonka –
de büdös a szalonna!
Jeruzsálem-e Makó?
Eb ura lesz a fakó?

Csorbatibi
Csorbatibi képe

A magyar néphez

Rovatok: 
Vers

            A gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulójára

Csorbatibi
Csorbatibi képe

A humorom

Rovatok: 
Vers

Érzem, valahol még megvan a humorom –
tán dolgozik bennem egy nyápic tumoron,
vagy gubbaszt magában a tobozmirigyen,
hogy ne lássa pőrén sok gonosz irigyem:
igazi óvóhely – rejtős amigdala –,
mint cikázó mókust ejtőz mandulafa,
s ha elunja magát, megül a hippokampusz

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Szeressetek még

Rovatok: 
Vers

Szeressetek még egy kicsit,
csak hogy megmaradjak,
segítsetek el a hídig:
valahogy áthaladjak!

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Töredezés

Rovatok: 
Vers

Töredezni kezd az értelem:
nem érti egymást a két felem –
magába zárul a végtelen…

       2018.11.29. Cs.T.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Ötvennyolc

Rovatok: 
Vers

Feleségem ma ötvennyolc –
lassan telik a könyvespolc.
Mindegyik év újabb kötet:
rendre-sorra múltat követ.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Telefontalanul

Rovatok: 
Vers

Már egy órája, hogy nincs velem.
Sose voltam ilyen nincstelen,
végtelenül kiszolgáltatott –
elhagyott társtalan társ vagyok.
Beadtam hol mi szerelőnek,
gondozza benne az erőket,
melyek már rég az én erőim –
nélkülük az élet merő kín,

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Még ne temessetek

Rovatok: 
Vers

Jóbarátok, még ne temessetek,
hisz a föld még nem éhezett meg rám,
és még nem írtam meg a verseket,
amiért világra szült az anyám!

Oldalak