Fügebokrom levelein
elmélázok néha –
hogy nézett ki kosztümében
szombat este Éva?

Régi jelképek, mik tündököltek,
hatalmat védtek és vétlent öltek,
zászlón hímzetten csatába hívtak,
koronán ülve aranyat híztak –
lassan ledőltek, egymásra hulltak,
s csak árnyékolják itt-ott a múltat.
Ám mindig jön új és folyton ócskább,

Perzselőn lángol a szívem tája –

egy eszelős gyújtogató járja,

Macskagyökér, cickafark,
leomlik a cifra part -
szétszalad a kárfolyó,
fuldoklik a sárgolyó.

Először csak kővel játszott:
pattintotta, csiszolta –
de agyában régen kész volt,
s gyilkolt is a kőbalta.

Bemondta a főrádió:
lehullott ma több száz dió,
körte kettő, alma egy,
szedje fel, ki arra megy.

Sziporka és Szomorka
hangulati ikrek.
Játszanak a padláson,
öltögetnek inget:
sárga ing van Sziporkán –
jókedvű a ház lent,
szürke ingben Szomorka –
a szobákban gyász leng…
Esik eső, sár dagad,
felhő csillagot tagad,

Megszökött a béke tőlem,
héthatáron fut előlem –
aki tudja, kapja el,
villanypostán adja fel.

Nem döngettem soha
se kaput, se mellet,
büszkén léptem tova
a kísértés mellett.

Akadozik a nagy szerver –
nem az isten, csak a szer ver.
Egész napod e-mail-etlen –
a technika kíméletlen.
Kékre fagyott monitoron
révedezz a money koron.

De szeretnék egyszer
zúgó vihar lenni,
megmutatni mint lesz
mindenné a semmi,
hogy nő lepke szárnyán
pergő fergeteggé,
ezer rezdülésből
hatalmasan eggyé…

Ha én Idő lennék,
néha megpihennék,
hegyek ormán ülve
csillagmorzsát ennék.

Sziklák pereméről
harmatcseppet innék,
nagy Tér barátomnak
kóstolót is vinnék.

2018. június 18.

Kedves F. W. Éva!

Néhány héttel ezelőtt Farkas W. Endre jóvoltából két versem jelent
meg az "Előretolt Helyőrség" c. hétvégi mellékletben.

Kedves Szendi Gábor!

Olvasom a cikkeit és most érdekes felfedezést tettem általuk: a paleo üti a ketogént...

Csak azt az építményt tekintem háznak,
miben nem félnek és soha nem fáznak,
ami befogad bölcsőt és koporsót,
hol elsők azok, kik kívül utolsók.

Harmincöt éve szombat volt –
kis falunk álmosan lusta,
a hőséggel két ház dacolt,
s két kedves, felbolydult utca.

               (Csak semmi áthallás...)

Nem birom az akolszagot,
jobbågya sem leszek senki ûrnak.
Nem veszem be a maszlagot,
ėnrólam az åtkok visszahullnak.

Fel vagyok pörögve:
indulok Görögbe!
Bejárom Ithakát,
élvezem italát,
kóstolom ételét –
de csak mi épp elég.