Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Csorba Tibor (új)

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Évszámok a dűlőutakon

Rovatok: 
Vers

Számolgatom a kőkeresztek
húsába vágott számokon:
meddig bírta a görbe testet
megőrizni e száz rokon?

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Vigaszdal

Rovatok: 
Vers

Máról holnapra élek,
napról hónapra – félek,
mert isten a kereset,
s én keveset keresek.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Út a Parnasszusra

Rovatok: 
Vers

                      Kozma Huba tanáromnak

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Üzenet a túlvilágra

Rovatok: 
Vers

Kedves Szüleim ti ott a túlvilágon!
Megvolt, hát megtörtént a másik temetés.
Még nem pattant rügy a sírok közti fákon,
s a rigók füttyéből sem szólt meglepetés –
a feketerigók koporsókísérők,
röppenve idézik meg a nagy Ítélőt…

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Fogyatkozás

Rovatok: 
Vers

Halomba gyűlnek a veszteségek,
s elégetjük, hogy titkon maradjanak.
Hűlt porukba rúgnak reszkető térdek
és tartják a mindent gyászolókat.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Nem ér a nevem

Rovatok: 
Vers

Élményem a létezés!
Nem sok ez, de nem kevés -
alvás, ivás és evés…

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Új nyár

Rovatok: 
Vers

Ez a nyár is tovaszáll,
mint madárfütty a szélben,
s álmodunk új tavaszról
a hideg novemberben.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Én és a Jóisten

Rovatok: 
Egyéb

Borongós nap volt ma, de száraz és a szél is épp, hogy csak fújdogált.
Elhatároztam, hogy megpermetezem a fáimat.
Szert kerestem, lemosó permethez a kerti kamrában, s találtam - igaz sok éve lejárt a mandátuma, de megmaradt a sárgás színe és a kénes szaga.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Fészekhagyó

Rovatok: 
Vers

Ha egyszer elrúgtad magad
          a fészektől,
ne nézz hátra, mert visszazuhansz,
s vissza nem vesz, mi kitagad:
          a tám megdől,
s örök kételyek között suhansz.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Homályból homályba

Rovatok: 
Vers

Nem mondhatok le semmiről, mi engem illet –
jogokról, kötelességekről – emberileg!
Nem dobhatok el egyetlen „ámen”-t
se, ha nem is Istennek szánom,
még ha hitem ráment
is valahol a vámon,
legalább az ünnep megmaradt.
Lelkem, az ezerszer megmarott,

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Tűnődés

Rovatok: 
Vers

Volt csupa-fény, boldog öröklét –
köd fala rejti a bestia álmot.
Rázza feléd minden az öklét,
nem szabad újra az útra találnod!

Csorbatibi
Csorbatibi képe

A végtelen születése

Rovatok: 
Vers

„Bocsáss meg! – szólt a Fiú ott
az orgonabokorhoz –
a kedvesem kér virágodból.”
S telt karral a kertből kifutott,
a megtépett bozontos
ágak könnyeztek a bánattól.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Örök költői

Rovatok: 
Vers

Ma sem ér a létem túl sokat,
gondoljak akár okosakat:
glédába gyűlnek haszontalan
pazarolt erők és hontalan

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Nincstelenül

Rovatok: 
Vers

Nekem nem jutott se föld, se kert –
elkönyvelem e kétes sikert,
mert éljek meg bármennyi vihart,
e juss mellettem végig kitart.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Szindbád Békéscsabán

Rovatok: 
Egyéb

   2019. február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján temettük el Apámat Kiskunhalason. Nem is tudom, mit gondoljak erről a véletlen egybeesésről?

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Halottról jót, vagy semmit?

Rovatok: 
Egyéb

           Hát nem: csakis az igazat!

Drága Apám!

Rovatok: 
Irodalom

Apám merev, kihűlt teste még a halasi patológián, a hűtőkamrában vár a végső búcsúztatásra.
Péntek este van, éppen egy héttel ezelőtt távozott az élők sorából.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Apám emlékére

Rovatok: 
Vers

 

                                         Búcsú a kovácstól

Megrepedt az üllő, elrozsdált a vas,
nem sújt le többé a helység kalapácsa -
befogadta testét, ki szülte: Halas,
tölgyfa koporsója magába zárta.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Búcsú a kovácstól

Rovatok: 
Egyéb

Néhai Édesapám Csorba Imre 1932. november 4-én született Kiskunhalason.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Fordítom a kertem

Rovatok: 
Vers

           Megjelent az Új Köröstáj Magazinban 1990. július 7.

Fordítom a kertem
parlagról termőre –
nagy regény, vadregény:
történelemmel egyidős remény
muskétázza a szívem –
nekem is jutott egy bekezdés.

Oldalak