Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Lénárd József

Lénárd József
Lénárd József képe

Kányádi Sándornak szeretettel

Rovatok: 
Vers
 
Amerre csobog a kis patak, átugrál
apró köveken, játéktajtékot
Lénárd József
Lénárd József képe

A sirató tél

Rovatok: 
Vers

575575

A sirató tél fagyott hóval takargat.
Fehér lepelben a haldokló táj.
Jégvirágos ablakok néznek dermedten,

táncukban mattul az üveg s a kinti táj.
Siető esték, pinceajtó, zár.
Csikorog a rozsdás kulcs, vad dülöngélés.

Hamis az ének. A puha hó tetején
úttalan utak, vakít a fehér.
Amerre még csak ellátsz, dalol sok legény.

 

Lénárd József
Lénárd József képe

Március 15 emlékére

Rovatok: 
Vers

Ha uralkodni akarsz, a népen
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.
A tanulatlant idomítani
könnyebb, adjál kezébe cirkuszt.
S ki hazugságon nevelődött
Nem ismeri fel a himnuszt.
Így éltünk a kommunizmus alatt,
s az új nemzedékek, nem, értik
mi itt a probléma, s az akarat

Lénárd József
Lénárd József képe

Az örök fordulat

Rovatok: 
Egyéb

575575

Az elmúló tél jár az eszembe. Az új,
a születendő, gyönyörű tavasz.
A tél takarója már mindig vékonyabb.

Kék mályvavirág, utána az ibolya,
a hóvirággal bújócska, s a nap
csók leheletben sugár, szerelmet bújtat.

Lénárd József
Lénárd József képe

Ma legyen ünnep

Rovatok: 
Vers

Ragyogásokat, vagyont. pénzt, nem kívántam,
csak kis kenyeret, hívogató fényt,
halk szót, és szeretetet, az emberséget.

Izzik szemedben a vágy, arcodon látszik 
a bizsergés, mely elárulja mit
szeretnél adni, kapni. Egy megérkezést.

Születésnapod, Édesanyádat öleld
át, köszöntsed, hisz ő kínlódta ki
a születésedet, hogy ünnep legyen ma.

Lénárd József
Lénárd József képe

Plágium

Rovatok: 
Vers

Bosszantó, saját gondolataink más név 
alatt, csillogó arany utakat
bejárva, besározzák, titkolózásban.

Lénárd József
Lénárd József képe

"A cipelt teher"

Rovatok: 
Vers

Csak hasonlat vagy.
Már az elérhetetlen.
Lelkemben csillag,

nagy sötétben fény,
Mégis velem vagy mindig.
Mint csodás hellén.
 

Lénárd József
Lénárd József képe

Mai Karácsony

Rovatok: 
Vers

Mai Karácsony

Van aki kezét imára összeteszi.
Úgy várja Urát, a most születőt.
Áldott asszony jajszava: emberi Isten,

s a fény csillaga jelzi, hogy hol az erő.
A gúnyos mégis megfeszítette.
Az Isten érte is halt s újra született.

 

Lénárd József
Lénárd József képe

Adventre

Rovatok: 
Vers

Advent első vasárnapjára

Akkor a csillag felragyogott  Világok
virágjaiból illatos jászol,.
s benne a kisded fölsírt: SZERETVE VAGYOK?

Advent második vasárnapjára

Az emberek még nem értették. A hideg
fények, hogy lesznek lelkek tüzei ?
De valamit éreztek, s közelebb léptek..

Advent harmadik vasárnapjára

Lénárd József
Lénárd József képe

Alfons Mucha emlékére

Rovatok: 
Vers

Lépteid alatt a kövek ott lapultak.
Mindenütt mások. Mielőtt belépsz
nézz körül . Leplezetlen kacérkodások
táncolnak. Huncut mosolyok kifinomult
komédiája elárasztotta
a kertet belül. Kaput rácsdísz ívei,
átláthatóvá tették. Hosszú hajfonat
takarásában lágy mozdulatok
simogattak táncolva, s ahogy lecsúszott

Lénárd József
Lénárd József képe

Nincs, nap naponta

Rovatok: 
Vers

Ne menj még, maradj, Add a mozdulatodat,
ölelésedet, melynek hiánya
hiába keresem, nincs nap, naponta. már.

Sokszor nézlek itt a képen. Szótlanul ülsz
mozdulatlan kéj az éjben, s váró
lehelet, csak csacsogó csupasz vágybáró,
 

Lénárd József
Lénárd József képe

Fény felé ment

Rovatok: 
Vers
.
575575
A fény felé ment. Fogtam a kezét. Rá érsz,
még, hiszen alig. De már csukva volt
szeme, s a keze. nem volt már a kezembe.
.
A monitoron láttam megállt a szíve.
A fény felé ment. Éreztem titkon
megsimogatott a múlt szív dobbanása.
Lénárd József
Lénárd József képe

Nyolcvanharmadik év felé

Rovatok: 
Vers
575575
 
Az utazásom lassuló szókeresés.
Az érkezésben véges számokat
mormogok, imádkozok, s mind én vagyok még.
A kéz mely mozog , harcol is az alkotás
gyönyöreiért. Fénysugarában
szerénységet követel értékeivel.
Kockázat ma már minden nap, minden hónap.
Lénárd József
Lénárd József képe

Az aradi vértanúk

Rovatok: 
Vers
 
Haynau október ötödikén írta
meg a tizenhárom halál’ ítéletet.
Közülük először agyonlőttek négyet,
Lázárt, és Dessewffyt, Kiss Ernőt, és Schweidelt.
Többinek bitófát állítottak sorba
s a kivégzés zajlott, fogat csikorgatva.
.
A nevüket soha ne felejtsétek el:
Lénárd József
Lénárd József képe

Fényes színházi mulatság

Rovatok: 
Vers
 
Ha olvasol, a gyenge lámpa mellett,
arcodon a fény megcsillan. Könnyed
örömgyöngyök, s mind emléked
a múltadból, építi a jövőd.
Továbbmenni és még sokat imádkozni.
Adni, kapni és a szeretetet vinni hozni.
Valahol hálát adni az Istenségnek ,
hogy szeressétek s szeressetek.
Lénárd József
Lénárd József képe

Várom a besorolást

Rovatok: 
Vers

 

575575

Emberek állnak szélben a támfal előtt.
Ott állok én is, messziről jövök. 
Várom a besorolást. Ügyetlen körök, 

zörgő levelek szélölelésben, körbe- 
szaladó álmok. Csillag milliárd,
reggeli fényben pára a leveleken. 

Lénárd József
Lénárd József képe

Düledező kerekes kút

Rovatok: 
Vers

Lénárdos haiku  575575

Szanaszét esik szét az öreg házikó.
Tapaszok itt-ott, nagy folt hátán folt. 
Valami kívánalmat még tartogatott. 
 
A düledező kerekes kút vödre vár. 
Halli, ha csobban, még csak nyikorog, 
de nem húzzák. Rozsdásak a nagy csavarok

Lénárd József
Lénárd József képe

Az álom mindig

Rovatok: 
Vers

Az álom mindig

Az álom mindig az éjszakai élet 
vágy talentuma. Benne tükörkép 
egy elérhetetlen fény új buborékja.

Csodás vagy, maradj. A menekülés  
az akaratod. Kíváncsiságból,
Már vissza-vissza nézel távolabb is vagy.

Lénárd József
Lénárd József képe

Gyász

Rovatok: 
Vers

Hosszú szenvedés 
után meghalt  szeretett
feleségem. Gyász

Lénárd József
Lénárd József képe

Párducos téli pompa

Rovatok: 
Vers
Szálkás deszkából felépült a kilátó.
Ajtaja nyitva, nincs tiltó tábla,
s a két kíváncsi vágya összemosolygott.
Les magaslatán ketten voltak, csak ketten.
Nem el, de bújtak fel, felfele még.
Az ablakán kinéztek, s hajlongtak, mint én.

Oldalak