A gyönyörű ősz régi lépések zaját
fénykorbácsával veri hátamon.
Azt hittem, hogy még igaz de csak fájdalom.

Vágy kötelékből képeid szerterepültek.
Új ecset, festék, keze nyúlt, színek csodáján.
Mint csillagos égen, távoli fényszigetek
vászna, lobog ma a szélben, viharok után.

Dermedt hajolásban tüzet kereste, s intett
vissza a tiszta kazánból, mint árnyék csupán.
A kép: Tűzbemerülten gyorsuló lépteket,
hullámköröket fodroztak, s lecsöngtek csupán.

Itt a nagy köveket, amott az árnyékokat
kerülgetik a bogarak. Futrinkák bújócskáznak,
s közben azt keresik, hol lakjanak.
Az ősz jele van itt. A szellő már susog,

575575

Ha fogom kezed, már nem fázok annyira .
Eszembe jutott, ősznek hidege.
Nem is tudom, többiek, hol? S majd eljönnek

várt válaszokban?  Négy féle félelemben
a kötelező látogatások.
Emlékszem, hogy várt anyánk. "Többször gyertek el !"

Nem aranyat látsz, csak azt szeretnél látni.
Félsz, hogy amit az aranynak hiszel,
egy kődarab. Csiszoltad aranynak. Ilyen
 

575575

Hazádnak mindig „rendületlenül” híve
légy, ellene ne tégy soha. Bontsad
a múltat, építs jövőt, fogj össze magyar!

Kávézzunk egyet, és beszélgetni kéne,
rejtett bozótban, árnyékos padon.
Szél elől szaladni és szelet csinálni,

Minden versemben egy kirándulás éled.
Titkot sétálók. Elrepült csókok
repítenek újra  és visznek ' sétányok.

Ha meglátnak, mint visszatérő bűnös,
koldusod vagyok. Harcos életemben
az alázatosság megalázott. Lennék rabló
kis cinkosa, vagy tüzes Jeruzsálem
 

Takard be tested, ha fázol. Simító
kezem vágyó paplanod, s ha nem vagyok,
leszek. Éveink fénylő csillagok,
együtt láthatók. Te vagy a szép szó.

Mesterien dúlnak tüzek a képzeletemben.
A messzit győzködöm, a borongós hallgatag
rejtekeit. Ahol senki sincs, csak egyedül Te,
s vágy ölében tekeregve, mutatod magad.

Az igazságok mindig világosabbá
válnak a szépség és a valóság
új fényáradatában, mint az érintés.

A vágyakozás, ott izzik a szemedben!
Hogy lehet, hogy nem látják a fiuk
a tüzet a hiányzó öleléseket?

Az argumentum: Fénytől visszaverődő,
halkuló beszéd, tükör, s benne Te,
világít a sötétségben, s nézek az égre

575575
Nagyon régóta száll a pára. Törölni
csak selyem székfű száras kendővel
lehet. De már nincs. Elnyílt a lila virág.

A világjáró hazaérkezett. Várta
csipketerítő, s a fonott kosár.
Vigyázott, hogy lábát ne érje el a sár.