Az argumentum: Fénytől visszaverődő,
halkuló beszéd, tükör, s benne Te,
világít a sötétségben, s nézek az égre
|
575575
Nagyon régóta száll a pára. Törölni
csak selyem székfű száras kendővel
lehet. De már nincs. Elnyílt a lila virág.
|
A világjáró hazaérkezett. Várta
csipketerítő, s a fonott kosár.
Vigyázott, hogy lábát ne érje el a sár.
|
A világjáró hazaérkezett. Várta
csipketerítő, s a fonott kosár.
Vigyázott, hogy lábát ne érje el a sár.
|
A vallomásban mindig te is benne vagy,
mert elolvasol, élményt keresel.
Észre sem vesszük, kezünk kézfogásban van.
|
szo 06/17/17
Lénárd József
Hülyeségeket beszélnek, a felnőttek.
Még nem tudok rá válaszolgatni,
de a bugyromban gyűjtöm a véleményem.
|
cs 06/15/17
Lénárd József
Versemet, néha finom rezdülésekben
mint hajnal előtt táncoló zord fényt,
kutatni kell, mert elbújt, csókos szerető.
Csak szolgálok és közben átölel a Vers.
Talán szerelem szentéje bennem
van, vele élek és nem mindig keserves..
|
575575
Sokszor megnézem amit adtál. Képeid,
lényed, s hogy velem voltál: múltidő.
Együtt kellene nézni a képeidet,
hogy a múltidő varázslatából, mindig
megszülessen a jelen, s a jövő
áhított barátsága, a szeretete.
|
Paradox világ a képek tükrözése,
valótlansága, a valóságnak.
Sohasem érintheted, csak nézni lehet.
Mint sellőt, ahogy kivetett a partra itt
|
szo 06/10/17
Lénárd József
Vágyakozásban, élvezettel néztem
követelőző tested gyönyörét.
Melleid tánca más zenében érdem,
nekem itt minden, talált menedék.
|
szo 06/03/17
Lénárd József
Már nem hittünk, kevés volt a remény.
Négy hónap bolsevizmusában éltünk.
Az oláh ordított, minden az enyém!
A kettős gyilkolás csapolta vérünk.
|
A döbbenet, az döbbent!
Még három emberöltő,
és országunkon emelkednek
a tornyok, az eretnekek,
s magyarok magyarokon röhögnek.
Családokon belül sincs
egyetértés, csak a gyűlölet,
gyűlölete. Verejtékei
képmutató, kerítésbontó
mintha törölgetné, törölgeti.
|
sze 05/10/17
Lénárd József
Amerre csobog a kis patak, átugrál
apró köveken, játéktajtékot
fodroz, s mutatja tükrét, milyen nagy lészen.
|
cs 05/04/17
Lénárd József
Egy magyar ember magyarok ellen tüzel.
Fügét mutogat, talán narancsot.
S az új nemzedék szája,nyálban összefolyt.
|
Az ablakot már becsapta a szél.
Kint virágzik a rózsaszín tavasz.
Imakönyvemben régi rózsafüzér,
anyám emléke. - Maradj még, maradj. -
Ahogy az avart vallatja a szél,
úgy kutatom a múltat, mozdulást.
A sok fénykép már hang nélkül beszél.
|
575575
Légy természetes. Tudom feladataink
sokszor nagyobbak, képességeink
nem érik utol, s a vágy marad, elmarad..
Sose bánd, ami elmúlt, már nem jön vissza.
De a lelkedet, elküldted, s ott volt.
tudom; a mindennapok fénykoszorúja.
|
575575
Csak a holnapot, már csak azt add meg nekem.
Egy apró fohászt, egy köszönetet,
hogy mondhassam imáim között, neked is
Elérhetetlen kép, mely a mindennapok
fénykoszorúja. Messzeségéből
elvakít a fény. Sokszor nyúlnék utána
|
cs 04/20/17
Lénárd József
575575
Síró papírlap, szoknyája egy nagy paca.
Fodrozó hányást, okádó üveg
tette. Meglökték, s kifolyt. Lökdösnek újra.
|
Fázok, régóta. Pedig, ha tudnád, várom
a meleg tavaszt, Kitakarózó
bimbókat kutatni még, virágos fákat.
Családi békét, odavinném fa alá,
hogy kisírja még magát a múltnak,
aztán csak nevetni és boldognak lenni.
|
szo 04/15/17
Lénárd József
575575
Krisztus keresztem. Karjai ha ölelnek
ne lökd el, érted megalázkodott.
A feltámadást sokan nem értik még meg.
|