Ha meglátlak, mint visszatérő bűnös,
koldusod vagyok.Harcos életemben
az alázatosság, megalázott. Lennék rabló
kis cinkosa, vagy tüzes Jeruzsálem,
|
575575
Hazaérkeztem. Szívemben az ingerlőm
már csak a múlté. Új ketyegőm van.
Egy pár év, hosszabbítás: írásaimban.
|
Gyújtsd meg az első gyertyát! Adventi ima
hassa át lelked. Édesanyádnak
szerető könnyeiddel kezét csókold meg.
|
szo 11/26/16
Lénárd József
Szemednek tükre a zöldülő messzi rét,
felhők fodrozása, mint fénycsobogás.
Keresem az utat nap sugarával
hozzád. S már zúgnak a hajlongó jegenyék.
|
Kettős a halál. Az egyik mögött semmi.
A másik képzelt vallási hitem:
a jó és rossz háború, egymásutánja.
|
sze 11/16/16
Lénárd József
Csorba Győző emlékére
Lehull a lepel. Életének ajtaja
kitárulkozik. Titkai a múlt
jelenében, mindenütt jövőbe tekint.
|
cs 11/10/16
Lénárd József
575575
Gondolatsorod sorba, egymásután, ha
elsorolod, zárt körtánc. Visszatérsz
ugyanoda, ahonnan elindítottak.
|
57575
Van aki kezét dörzsöli, kiosztott síp
hadd szóljon! Kiált s mindezt himnuszunk
éneklése alatt is. Ez tiltakozás?
|
szo 10/22/16
Lénárd József
Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évtizedeken
át az út porát verte itt sok esőcsepp.
|
sze 10/19/16
Lénárd József
Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évezredeken
át, az út porát, verte itt sok esőcsepp.
|
szo 10/15/16
Lénárd József
Már minden reggel ködtakarót rugdos lea kapaszkodó, őszi napsugár.
Zajtalan, ahogy turkál, az avarban még.
|
Hát ne hogy a macska ugasson, mert a kutya nem nyávog!
EGY POFONSZERŰ POFON, HA EGYSZERŰ, CSAK EGY POFON DE, HA EGYSZERŰ A POFONSZERŰ POFON, POFONEGYSZERŰ.
|
cs 10/06/16
Lénárd József
Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs
|
Igazi álarc rajtad, maga az arcod.
Ha kell mosolyban, vagy bújt könnyekkel,
de mindig mást mutogat, így születtél meg.
|
A haldokló nyár zöld színeit átfesti
a csípős hideg, s ág is didereg
leveleivel. Mesél a halott nyárról.
|
575575
Sajnáló kezek messziről integetnek.
Nem tudom, menjek?. Búcsúzás súlya
földbe tipor, belém mar. Idézem arcod.
|
cs 09/08/16
Lénárd József
Egyedül, mindig egyedül. Mégis sokan,
s tán Ő is hiszi azt, ami már nincs,
hogy van. A szél kopogtat öreg ajtómon
|
Arany fodrokat
festett ruhád szélére
a lenyugvó nap.
Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény.
Varrd rá szoknyádat
|
szo 08/20/16
Lénárd József
Hiába bújsz el, éveid ölelnek.
S emlék szépeid lassan felejtett
ünnep. Egyedül maradsz. Kezed is remeg.
|
sze 08/17/16
Lénárd József
575575
Ahogy mereszted szemed, a látvány feszít
s hallod a lépést, mögötted apróz
jázmin lilákat s minden elakadt képét,
mely kirakatból kiragadt tükörképe
a képzeletnek. Mögötted senki.
Gondolatszabadulás. Új verítékek.
|