Művészien szép. Ott sétálnék, kezedet
kezembe fognám, tartanálak, hogy
el ne csússz, s talán én sem, fénynevetésben.

A megnyugvó nap még erőlködik, átnéz.
Előtte a domb, hosszú az árnyék,
A kék hegyek fényében, kékül a vadon.

Ha leszáll a hegyen a köd,
eltűnik a fény. Árnyékok mögött
az ősz, hulló levelek közt matat.
szél táncát nézi, s a bogarakat.

A messzeségben felfedeztem, többet
kell találkozni, amíg még süt a nap.
Nem kell egyforma új ruhában járni.
Legyen öltözékünk mindig egyszerű,
csöndes, magunk szolgálója, szolga.

A tárgyak közül az ajándékok hosszú
sora, kapott, vagy adott mindenség,
felkerül a polcokra, s ott szunnyadozik.

Az egyik oldalon sötét a fény már.
Halkul a sercegés megolvad a viasz.
Sodort kanócból  a gyenge láng még éget,
de elég a kóca, s nem lesz már vigasz.

Boldog Karácsonyt és Új Évet Minden EMBERNEK

Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.

Jöjj kicsi Jézus! Itt a Karácsony!
Hargita hegyén ünneplő szánkód
templomok várják. Hozzad az álmot:
falatka ételt, tenyérnyi ruhát.

Ha meglátlak, mint visszatérő bűnös,
koldusod vagyok.Harcos életemben
az alázatosság, megalázott. Lennék rabló
kis cinkosa, vagy tüzes Jeruzsálem,

575575
Hazaérkeztem. Szívemben az ingerlőm
már csak a múlté. Új ketyegőm van.
Egy pár év, hosszabbítás: írásaimban.

Gyújtsd meg az első gyertyát! Adventi ima
hassa át lelked. Édesanyádnak
szerető könnyeiddel kezét csókold meg.

Szemednek tükre a zöldülő messzi rét,
felhők fodrozása, mint fénycsobogás.
Keresem az utat nap sugarával
hozzád. S már zúgnak a hajlongó jegenyék.

Kettős a halál. Az egyik mögött semmi.
A másik képzelt vallási hitem:
a jó és rossz háború, egymásutánja.

Csorba Győző emlékére

Lehull a lepel. Életének ajtaja
kitárulkozik. Titkai a múlt
jelenében, mindenütt jövőbe tekint.

575575

Gondolatsorod sorba, egymásután, ha
elsorolod, zárt körtánc. Visszatérsz
ugyanoda, ahonnan elindítottak.