5755775
A haldokló nyár zöld színeit átfesti
a csipkés hideg, s leveleivel
ág is didereg Mesél a halott nyárról.
|
sze 10/14/15
Lénárd József
A barátság kicsi gyermekkorban, ha kialakul, talán sokkal maradandóbb emlék lesz, mint felnőtt korban. Valahogy a gyermekkor ártatlanságából fakadóan, a lelki vonzalom egy örökös, tartós kapcsolat akkor is, ha elsodorja őket egymástól az élet, vagy a halál.
|
szo 10/10/15
Lénárd József
A múló nappalok egymásután,
foltokat varrnak a földi ruhán.
Az ősz ceruzája kiszínezi.
Sok lett a levél, s az avar teli.
|
Az utca felett behajló lámpatestet
rozsdásodó vasoszlop inogva tartja.
Világítaná a szobrokat, de egy fa
odanőtt. S az árnyéka halk szavú csendet
|
Nézd tovább a képet,
s vedd észre mindazt, amit nem láttál még meg.
|
575575
Pattogó fényben labdázik a sötét ég.
Itt-ott a hold is, ha vele megyünk.
Világosít a hajnal, s jön a reggelünk.
|
szo 09/19/15
Lénárd József
Elkésett mese a múltról. A jelenbe
már olvashatod, vagy Te játszod el ?
A herceg politizál. Ne félj, de hallgasd.
|
cs 09/17/15
Lénárd József
Ma már az emlék régi lehelet csupán.
Visszatekintés átlépésében
elsimogatott hosszú út. Rongyos ruhák.
|
Pünkösdi virág. Tükrében látom, ott vagy
mögötte, szekrény tükrében árnyként.
Nem vetted észre a Hold földi mosolyát.
|
szo 09/05/15
Lénárd József
575575
Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.
|
sze 08/26/15
Lénárd József
575575
A születésnap évenként megkerült Nap
útvonal fénye. Ott van a sok év
dátuma egymásután. Mégis lesz hiány.
|
Gurult emlékek, rátapadt hazugságok
beleégett mind, ami megtörtént
van akinek játék volt, s van ki veszített
|
Keresztet feltartva figyelmeztet: „EMBER!
Itt lesz a szent hazád évezredeken át!”
S otthont alapítva, a magyarnak sorsát
évszázadok óta tudja, most is figyel.
|
Mesterien dúlnak tüzek a képzeletemben.
A messzit győzködöm, a borongás hallgatag
rejtekeit. Ahol senki sincs csak egyedül Te,
s vágy ölében tekeregve mutatod magad.
|
Ha meglátnak, mint visszatérő bűnös,
koldusod vagyok. Harcos életemben
az alázatosság megalázott. Lennék rabló
kis cinkosa, vagy tüzes Jeruzsálem,
|
Az eldobott kő, néha gömbölyű.
Talán pont azt emeled fel,
mely parázs volt egykoron.
|
Vajon megkaptad e a küldeményemet?
|
575575
Hogy lehet, hogy egy ilyen gyönyörű arcot
eddig nem láttam. Sugárzó fényben
tündöklő tavasz minden szomorú, bús nap.
Nevess, mosoly a múlt. A mozdulatlanság
elkopott emlék. Itt-ott már csak én
élesztgetem. Mint parázs, hamuvá válik.
|
cs 07/23/15
Lénárd József
A színsávos arcképed
egy hovatartozást jelent.
|
Ahogy múlnak az évek, én is érzem,
mintha két énem volna. Az egyik
tartja magát . A másik könnyezik
a legkisebb szóra, s emlékezem.
|