Tekintve, hogy 2015 a fény éve, versemet ennek a gondolatnak a jegyében írtam a Pécsi Szenior Akadémia,oklevél átadó ünnepségre.. 

Tizenhat halott, pedig mind élni akart.
Tépett kirakat, szörnyű üzenet.
Véresek a cserepek Tört üvegablak.

Apró emlékek. A rohanó időben
belénk fogóznak. Úgy énekelnek,
mint egy könnyező gyermek, édesanyjáért.

Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.

Sősi székely karácsonyi ének

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Betlehembe kibimbódz' a zöld ág,
kit rég hogy vár mind ez egész világ,
Király mennybűl méltóság,
király mennybűl méltóság.

A híd átível emberi lelkek között
ismeretlenül. Talán megjegyzed
a partok messzeségét, s ott ki őrködött.

Most mozdulatlan. Látod a víz tükrében
a csöndet? Hosszan eltűnő árnyék
vagyok Kereslek. Itt-ott egy madár rebben.

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják
Úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Fönt  valaki parancsol, s lépni kell.

/Novemberr negyedikére/

Vajon eszedbe jut- e, hogy  mi történt jó ötven éve,
amikor dübörögtek hazánk földjén az orosz tankok?
November negyedikén elkezdték szétlőni Budapestet.
és leverték Kádár kérésére a magyar forradalmat.

1956.október 23. emlékére

Lénárdos haiku

Már  ég, régóta..Erdélyben, Oroszhegyen,
amikor bölcsőm félig takarva
könnyekkel borította be édesanyám.,

Szépséged csillag, fényből visszaverődő
halkuló beszéd, tükör s benne Te.
A sötétségben fény, ha nézek az égre.

Lénárdos haiku

Én csak egy árnyék vagyok. Önmagam árnya
Magamat látom benned. Körülvesz
aurád, s ahogy foszlik, leheletemmel

  /Lénárdos haiku/

Egy végtelen fény, valahol benne élünk.
Nincs kezdet se vég, csak saját maga,
a spirális, körkörös, mind csillagos ég.

Készül a forma.
Zenélő ritmusa
Fényekből gyűjtött
távoli gömbcsodák.

Ma már az emlék régi lehelet csupán.
Visszatekintés átlépésében
elsimogatott hosszú út. Rongyos ruhák.

Lénárdos haiku

Férfi kísérte. Arcán kaján mosoly. Hát  
itt van, Rosszízű! S a lány megriadt.
Észre se vette ruhájából a melle

mint rügy, kipattant. S a Madám új jövője  
zálogát nézte. Mosolya, keze  
elismerően érte nyúlt, birtokolni.