Veresegyház fő utcáján
Árván állt egy házikó,
Rogyadozva, s álmában is
Egy szebb jövőt áhító.

Sok jó ember felrázta a
Csipkerózsa álmából,
Egyenes lett, mint egykoron,
Rég meggörbült hátából.

Fehér fala frissen meszelt,
A kapuit kitárta,
Hogy megnézhesd féltve őrzött
Összes kincsét a házban.

Virágágyás nyoszolyán
Bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
S rámosolyog a Napra.

Kucorgok egy tojásban,
elgémberedett lábam.
Van már csőröm és szárnyam,
indulok hát elszántan.

Ki kell bújnom sürgősen,
kopogtatok csőrömmel.
Repedt héjon át látom
a fényt, mire úgy vágyom.

A fejem már kint is van,
kopácsolok hát vígan.
Fogy az erőm, nem bánom,
vár rám nyuszi barátom.

Búcsúznom kell, kedves Kincsem,
Hozzád több szavam már nincsen.
Hideg csend ölel most körbe,
Oly hirtelen történt jötte.

Ünneplőben a természet,
a szépsége megigézett,
virágmintás rajta minden,
kacéran lép, szinte libben.

Mikor végleg messze megyek,
ne keressetek,
álnok, ájtatos könnyekkel
ne temessetek!

Szép kort megért Édesanyám,
szívemből köszöntlek,
az örömtől megcsillannak
szememben a könnyek.

Végy egy tojást, s liszttel, tejjel 
keverd nagyon simára, 
ízesítsd meg egy csepp sóval, 
mert a tészta kívánja. 
Öntsél kicsit e masszából 
palacsintasütőbe, 

Hol hordod orrod, te nő?
Beleesik az eső.
Fejed lágya benő,
akkor leszel majd menő.

Menyemet keresem.
Legyen
Kedves, csendes,
Kellemes, jellemes,
Szeretetteljes,
Egyenes ember,
Rendesen neveltetve.

Látom az ég csillagösvényén.
Imbolygó léptekkel bár, - de jár. 
Vonszolja rákövült keresztjét, 
kilencvenhárom és fél év terhét. 
Hatalmas, átláthatatlan kapu előtt áll. 
Megérkezett... bebocsátásra vár. 
 

Kínjaid pihenni tértek, 
ráncok fájdalma kisimult, 
léted éjjeltől már a múlt. 
Arcod nyugalmat tükröz, 
Rózsafüzér gyöngyszeme

Jobb kezével jót adott,
ámulatba ejtve, 
balkézről meg nagy pofont, 
melytől földre estem. 

Felbőszült a tavaszi szél,
tép és rángat mindent, mit ér.
Nem nyugszik már napok óta,
légi útját zúgva rója.
 

Bizonytalan létben,
Kenyértelen mában,
Ezrek fuldokolva
Küzdenek az árral.

Kristálytiszta, gyógyerejű,
Palackba zárt finom nedű.
Kóstolj hát egy kupicával,
S megbékélsz e rút világgal.

Késő őszi alkonyatban 
Bandukolunk megroskadtan, 
Idestova nyolc éve már 
Együtt megyünk, én és anyám.