Jelenlegi hely
Apokalipszis
cs
02/24/22
Juhászné Bérces...
Hogy vagy, édes Élet?
Jaj, nagy beteg vagyok,
sötét felhők fedik
felettem a Napot.
Villámok cikáznak,
a porba sújtanak,
terjed a bozóttűz,
ég a talpam alatt.
Lángol az őserdő,
pusztulnak a vadak,
szikesre apadnak
kristálytiszta tavak.
Lávafolyó ömlik,
nyomában csak salak,
fojtogató füstje,
a tüdőmben marad.
A gleccser elolvad,
hűlt helye oly kopár,
vad folyóvá válik,
s pusztít útja során.
Megremegnek hegyek,
sziklaomlás zajlik
a földnek gyomrából
mély moraj hallatszik.
Háborog a tenger,
kivágtat medréből,
magával ránt mindent,
üldözve a széltől.
Ember embert gyilkol,
ezt meg sosem értem,
gőgjétől fűtötten
képzeli, ez érdem.
Kérdésedre ezért
úgy szól a válaszom,
végéhez közeleg
számlálható napom.
