Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Svéda-Graholy Mariann
  főszerkesztő helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Hollósi-Simon István
  webadmin

Jelenlegi hely

Felső Tamás

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A hajnal levelet írt a víznek

Rovatok: 
Irodalom

   Az éjszaka még ott pihent a tó felett, akár egy fekete köntös, amelyet az álmok varrtak csendből és csillagporból. A víz mozdulatlanul feküdt partjai ölelésében, sötét tükrében pedig az ég ringatta utolsó álmait. A nádas nesztelenül őrizte a titkokat, a fák koronáján még ott reszketett az éjszaka hűvös lehelete.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Kulcs a szívedhez

Rovatok: 
Vers

Van egy ajtó, mit senki sem lát,
mögötte őrzöd lelked titkát.
Ezer érzés, megannyi álom,
hozzád vezet minden kívánságom.

A szemed mélyén csillagok égnek,
s a csendes percek rólad mesélnek.
Nem kérek mást, csak egyetlen esélyt,
hogy megismerjem szívedben a reményt.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

November szívében

Rovatok: 
Vers

Az erdőn lehajtott fejjel ballagok,
mögöttem fázós, ködös, novemberi hajnalok.
Fák között a szél régi dalt susog,
egy elsárgult levél még az ágon imbolyog.

Az ösvény szélén alszik már a nyár,
a tegnapok emléke még utánam kiabál.
A csend tenyerén ezer álmom most megpihen,
s egy régi szerelem visszhangzik szívemen.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Mikor az ördög a szívekbe ment

Rovatok: 
Irodalom

   Mikor az ördög a szívekbe ment, egy pillanatra elsötétült minden odabent. Mintha valaki fekete bársonyt terített volna a lelkek ablakára, s a fény, amely eddig csendben őrizte az emberséget, rémülten húzódott volna vissza a lélek legmélyebb zugába.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Drága november

Rovatok: 
Vers

Eljött november az év halk sóhaja,
ködbe burkolózik lassan a fák koronája, s szívünk összes óhaja.
Az ég szürke kendőt borít most a tájra,
s az idő megpihen bennem is egy csésze forró teára.

Az ablakon túl az eső citerázik,
a hidegben ezer apró könnycsepp táncol.
A szél rozsdás leveleken zongorázik,
s az ősz csendesen búcsúdalt dúdol a világról.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A múlt fogságában

Rovatok: 
Irodalom

   Vannak lelkek, amelyek úgy hordozzák magukban a múltat, mint egy elhagyatott kastély a falai közé zárt árnyakat. Kívülről talán minden csendesnek látszik rajtuk, az ablakukban még pislákol a fény, kapuik nyitva állnak a világ felé, de odabent, a szívük legmélyebb termeiben, még mindig visszhangzanak a régi csalódások léptei.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Egyszer útra kelünk

Rovatok: 
Irodalom

    Egyszer útra kelünk majd mindannyian. Nem verik majd félre értünk a harangokat, nem gyúlnak csillagok az égbolt peremén, s talán még a szél sem tudja majd, hogy egy emberrel kevesebb lélegzik a világban. Csak az idő áll meg egyetlen szívdobbanásnyi pillanatra, aztán továbbindul, mint folyó a partján felejtett kavicsok mellett.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Sétáltam a mennyországban

Rovatok: 
Vers

Sétáltam a mennyországban,
kézenfogva, mosolyogva,
velük, kiket oly régóta vártam.
Az ég olyan volt,
mint egy végtelenbe nyíló kert,
ahol nem hervad el egyetlen virág sem,
s a csend ismerősen ölelt.
Ott nem számított az idő,
mert az időnek nincs hatalma azok felett,
akiket a szívünk egyszer igazán megszeretett.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Egy darabot a szívemből

Rovatok: 
Irodalom

   Van egy hely a világon, ahol másként lélegzik még a csend is. Ahol az idő lehalkítja lépteit, s a szél is óvatosabban simogatja a fákat, s ott a lehulló falevelek úgy borulnak a sírokra, mintha a természet aranyló takaróval szeretné betakarni mindazt, amit az élet már nem ölelhet magához.
   Ez a temető.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Erdei vigasz

Rovatok: 
Irodalom

   Érezted már Te is ezt az édes-savanyú illatot, igaz?
   Mikor az erdőn rozsdás levelek nyújtanak szívednek vigaszt.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Amíg magyar szív dobog

Rovatok: 
Vers

Volt egyszer egy őszi hajnal,
melynek fénye messze szállt,
s egy nemzet a csend mélyéből
a szabadságért talpra állt.

Lyukas zászló leng most büszkén,
három színén fény ragyog,
s minden szívben új reményként
egy szabadabb holnap dobog.

Duna őrzi léptük nyomát,
Budapest a hangjukat,
az idő sem mossa el már
bátor hősi álmukat.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A szabadság szárnyra kelt

Rovatok: 
Irodalom

   1956. október 23-án a hajnal még álmosan terítette szét szürke kendőjét Budapest felett, ám a város mélyén már ébredezett valami, amit sem falak, sem fegyverek, sem a félelem vasmarka nem tudott többé visszatartani. A történelem toronyórájának harangja megkondult, s Magyarország szívében egy új dobbanás rázta fel a csendet.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Mikor beleszeretett a Nap a Holdba

Rovatok: 
Irodalom

   Réges-rég, amikor az ég még fiatal volt, s a csillagok úgy ragyogtak az éjszakában, mint az univerzum tenyeréből elszórt apró gyöngyszemek, a Nap egy csodás alkonyon meglátta a Holdat. Addig azt hitte, hogy az ő dolga csupán annyi, hogy beragyogja a világot.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Az ég ajándéka

Rovatok: 
Irodalom

   Most már igazán sokáig hallgatott az ég. Olyan némán, mintha elfelejtette volna a föld nevét, mintha a felhők mögött bezárult volna az isteni kegyelem utolsó kapuja is. A Nap könyörtelen aranykalapácsként verte a tájat, s a mezők fáradt tenyérrel kapaszkodtak a porba.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Álmodj velem, kérlek

Rovatok: 
Irodalom

   Amikor belépek az erdő csendjébe, úgy érzem, mintha a világ is lassan levetné magáról a zajok nehéz súlyát, s mezítláb lép mellém a béke. Az ösvények halkan kanyarognak előttem, akár régi mesék elfeledett mondatai, miket csak szívem tud tovább olvasni. Körülöttem fák magasodnak, mint az ég felé nyújtózó, vén bölcsek, kiknek ágaiba évszázadok titkai ringatóznak.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Mikor az ősz megcsókolta a nyarat

Rovatok: 
Irodalom

   Azon a reggelen még nem tudta senki, hogy ismét egy búcsú készül.
   A nyár ott feküdt boldogan a mezők felett, egy fűszállal szájában, csukott szemmel, mosolyogva, mint egy aranyszínű álom, amely nem akar felébredni.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Már nélküled

Rovatok: 
Vers

Szívem taván a Hold már nélküled dereng,
s csended dérként ül
hervadó ligetek felett, most bennem idebent.
Szerelmünk csillaga a köd hűs ölébe hanyatlott,
s én árnyékod halvány fényéből építem majd a holnapot.

TM

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Lelkeket láttam

Rovatok: 
Vers

Lelkeket láttam, bolyongtak a mában,
a temetői út nehéz porában.
Köd ült már a fákon, az est leszállt,
neveket hordott odaát,
hallottam a szél szavát.

Mécsesek égtek a sírok kövén,
mint apró kis csillagok az éjszaka ölén.
Mindegyik lángban egy élet derengett,
egy arc, amelyet szívünk sohasem feledett.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Mikor meghasad egy szív

Rovatok: 
Irodalom

   Mikor meghasad egy szív, azt nem hallja senki. 
   Szinte hangja sincs, nem rezdülnek meg tőle az ablakok, nem fordul felé a világ. Valami láthatatlan repedés fut végig benne, mint egy hajszálvékony villám az éjszakai égbolton, s egy pillanat alatt kettéválik az, ami eddig egésznek hitte magát.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Nagyapám tenyere

Rovatok: 
Vers

Mikor gyermekként titkon belenéztem,
egy egész élet fénylett a kezében,
barázdái közt száz fáradt nap égett,
az a sok munka, mit vele elvégzett.

Tenyerében a föld illata aludt,
s az idő szétszórta őt is, szegényt,
mint hamut,
két keze volt földünk, esőnk s napunk,
láttam, benne dobog minden,
mit örökül kapunk.

TM

Oldalak