Hol volt, hol nem volt, éltek egyszer a kedves Tündérek, akik nem tudtak repülni. Szárnyuk az ugyan volt, de nem tudták használni. Egész nap táncoltak, vidáman léteztek, éltek szárnyak nélkül is tartalmas életet.
– Minek nekünk a repülés – mondogatták mindig, – ha gyors lábainkon bárhová eljutunk?
|
Kavisánszki Péter
VAK LÁNY
(novella)
|
Mondhatnám, hogy kezdetben… Csak a csend volt. Ám tulajdonképpen nem is volt még az sem, mert ha bárki emberfia- vagy lánya ott lett volna, ahol ez a csend is, egészen addig nem lett volna tudomása és fogalma a csend létezéséről, amíg valamiféle hang meg nem szólalt volna a sötétségben, ezáltal értelmet és létezést adva a csendnek.
|
TÖRTÉNETÍRÁSI MÓDSZEREIMRŐL: Hely és Idő kezelése, Honnan jönnek a történetek, A szobrász és a nyers megformálatlan gránittömbdarab:
|
Csak egy láng égett. Egy gyertya lángja, mely baljós fényt vetített a gyerekek arcára a szobában.
|
|
Írta: Kavisánszki Péter
|
|
Karjaiddal átfogtál,
Színekben játszottál,
Mást nem is akartál,
Engem választottál.
|
Oly puhán csókoltál,
Életembe színt hoztál,
Karjaid közt ringattál
Vágyom rá, hogy izgassál.
|