Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Toldi Ibolya

Toldi Ibolya

Fehér tűz

Rovatok: 
Vers

dobog dobog dobog a szív
lüktet az élet a tűz szava hív
vágta a széllel nincs ma határ
szabad a lélek és messzire száll

dobban a mélyben az isteni szó
olvad a fényben az illúzió
perzsel a szfinx szeme ébredni hív
olvad az én fala nyílik a szív

2021. augusztus 21.

Toldi Ibolya

Szamszára

Rovatok: 
Vers

Hosszan kanyarog a kettősség útja,
magas hegyeken, mély völgyeken át,
csak az örökkévaló lélek tudja
bejárni minden zegét-zugát.

Életek, halálok hegyláncain túl
néha kimerülten a porba zuhan,
majd megrázza magát, újra elindul,
előtte áll még jónéhány futam.

Toldi Ibolya

Szél dala

Rovatok: 
Vers

Lennék szél, mi körbeölel,
bőrödet gyengéden cirógatnám,
füledbe suttognám:
örökkön-örökké,
s szemedben önmagam viszontlátnám.
Magammal pörgetném testedet-lelkedet,
lábaink alatt az egész világ,
repítenélek egy távoli szigetre,
hol mi vagyunk ketten
és senki se lát.
Leélnénk együtt egy mámoros életet,

Toldi Ibolya

Vágyakozva

Rovatok: 
Vers

Azt hiszem, a Napnak nincs szüksége a Holdra,
A Hold az, aki sóváran a Napról álmodik.
Vágyakozva néz az arany varázslóra,
Aki felhevíti szívét, és sosem változik.

Toldi Ibolya

Legbelül

Rovatok: 
Vers

Zöld ágak tánca kék háttér előtt.
Mozdulat borzolja az álló időt.
Csend van. Szerelmes, puha csend.
Valami változott, érkezett idebent.

Kint a külvilág átható zaja.
Fejemben gondolatok szüntelen szava.
Legbelül mégis, mindenen túl
és mindennél közelebb... Csend lett az úr.

Toldi Ibolya

Idézet: Hamvas Béla - Aranynapok

Rovatok: 
Napi idézetek

,,A nevezetes névtelenség magatartása nem emberi. Nevezetes névtelenségben él a rigó éppen úgy, mint a tücsök, a bölcs, vagy a szent, a névtelen jótevő s a magányos művész.

Toldi Ibolya

Szívdobbanás

Rovatok: 
Vers

a Nap... a Hold... a Föld... a Szél...
az Érzés... a Vágy... a Szenvedély...
a Társ... a Gyermek... a Jóbarát...
a Szándék... a Kezdet... a Folytatás...

a Hit... a Remény... a Nevetés...
a Megbocsátás... az Ölelés...
a Fény... a Dal... a Költemény...
Isten, ki szelíden benned él.

Toldi Ibolya

Úton

Rovatok: 
Vers

Egyik nap csak telik a másik után,
a kerekek futnak az ismert utakon,
kövérre hízik monoton-pirulán
a lelkeket fojtó, néma unalom.
 
Napszemüveg mögé csendben elbújva,
 - már a kávé is kihűlt, komolytalan
a próbálkozás -, az ébredés súlya
még tétova lábakon összezuhan.
 
A következő kanyar mögé érve

Toldi Ibolya

Úton

Rovatok: 
Vers

Napszemüveg mögé csendben elbújva,
 - már a kávé is kihűlt, komolytalan
a próbálkozás -, az ébredés súlya
még tétova lábakon összezuhan.
 
A következő kanyar mögé érve
keresztúthoz érkezünk újra talán,
fény-nyíl céloz az alvó szív terébe,
áthatol a remény a magány falán.
 
Lélegzet árad az erekbe végre,

Toldi Ibolya

Volt egyszer

Rovatok: 
Vers

Volt egyszer egy kislány. 
Napmosolyú, cserfes és szabad.
A szeme ragyogott, a copfja vidáman szállt.
Sokat kacagott, és mindig őszinte maradt.
Csak azt mondta és tette, mit a szíve diktált.

Toldi Ibolya

Csak a szíveddel...

Rovatok: 
Vers

Mennyi szeretet van
egy csésze teában?
Egy tenyérnyi földben?
Egy madár dalában?

Mennyi szeretet van
egy hűs hópehelyben?
Egy kimondott szóban?
Egy meg nem írt versben?

Mennyi szeretet van
a fű illatában?
Egy hulló könnycseppben?
Egy szívdobbanásban?

Toldi Ibolya

Odakinn, idebenn

Rovatok: 
Vers

Megfigyelted már egy tiszta, nyári éjszakán
a csillagok hogy élnek s lüktetnek odafenn?
S éreznek is épp úgy talán,
ahogyan te, 
akkor és ott,
azon a mélykék, gyönyörű, nyári éjszakán…

Toldi Ibolya

Csukott szemmel

Rovatok: 
Vers

Egy repülő hangja suhan felettem,
lassan, kimérten, elrendezetten,
a távolban elzúg egy száguldó motor,
a közelben önfeledt kiskutya csahol.

A kert végén madarak csiripelnek,
napfényről, szerelemről énekelgetnek,
a szomszédban valaki épp kalapál,
egy kakas kukorékolva felkiabál.

Toldi Ibolya

Húsvét szent csendje

Rovatok: 
Vers

Vasárnap van. Áldott ez a csend.
A mai nap kezdet, valami újat teremt.
A sötétnek vége, a kereszt ledőlt,
s friss szellő érkezett a holnap felől.

A Fény, ami éltet, ma visszatért,
nem ölhetik meg, mi örökké él.
Istentől távol a lelked megfagyott,
de ennek most vége, ha úgy akarod.

Toldi Ibolya

Kék Hold

Rovatok: 
Vers

Sóvár szárnyakon libben fel egy sóhajon
A vágy és sírja, most van itt az alkalom:
Látni akarlak, újra hangod hallani,
Kezed a kezemben csak némán tartani…

Szemeidbe nézni, merülni a mélybe,
Mélyben izzó fénnyel repülni az égbe,
A kék Holdhoz bújni a karjaid között,
Közelebb jutni, hová lelked költözött…

Toldi Ibolya

Éjfél

Rovatok: 
Vers

Lusta, néma ködcsík úszik át a tájon,
Mint halotti lepel, a dombokra terül.
Talán enyhülést hoz, az élet ne fájjon,
Talán a gondok sora homályba merül.

Tetszhalálba süllyed lassan körbe minden.
A völgyek mélyére sötétség borul.
A lélegzetnek sincs kiútja innen,
A világ mellkasára hűvösség nyomul.

Toldi Ibolya

Alkonyi szélben

Rovatok: 
Vers

Védtelen lélek volt, sebezhető,
magányos sziget, vad hullámok között;
a tenger csak jött, és ellepte őt -
nem volt hatalma a végzet fölött.

Az ártatlanság - könnyű üvegfonat -,
végül ezernyi súlyos darabra tört;
szárnyszegett sirályként sárba ragadt
a könyörtelen, tömör vízfal előtt.

Toldi Ibolya

Örökké változó

Rovatok: 
Vers

A tükör egykor ellenség volt,
Majd baráttá vált egy szép napon,
Amint végre úgy döntöttem, elfogadom:
Ez vagyok én - s bárhogy is van, hagyom.

Reggelente világosan, tisztán,
Mosollyal tekintett rám,
Jól megértettük egymást,
S az életet is akkor, talán.

Toldi Ibolya

Ringató

Rovatok: 
Vers

Mélykék éjfél tengerén lebegek
Átjár a mosolyod s csillagot nevetek

Holdfény-hullám ringatja kezemet
Szívedig evezek s egyre csak szeretek

Toldi Ibolya

Mária arca

Rovatok: 
Vers

Tűnődöm, vajon milyen lesz a vége,
büntetés lesz-e vagy rég várt kegyelem,
lázadok-e vagy hálát adok érte,
gyötör-e bűnbánat, kínoz félelem?

Lesz-e ki hullat majd könnyet mellettem,
vagy a pillanat ott talál egyedül,
utolsó sóhajom fényesen lebben,
vagy bent ragadva a sötétbe repül?

Oldalak