Most is hallom szívből jövő
Hangos kacagásod,
Amint a lényedből áradó öröm 
Felkapja s megpörgeti a gyanútlan világot!

Most is látom fekete meggy-szemeid
Huncutul ragyogó tekintetét,
Amint gyönyörű csillagszórókként
Öntik ránk szíved éltető tüzét!

Tompa álom lépked a sűrű, néma tájon.
A zárt ajtók mögé bújt álmatag világon
Szürke ólomkabát feszül. Súlya lehúzza,
Nyúzza a színeket, s a hideg földre sújtja.
 
Uránosz rosszkedvét már rég nem palástolja,
Vastagon rejti arcát borús takarója.
Sűrű maszkja mögül nem hallatszik ki hangja,
S az emberről szőtt álmát egyre csak siratja.
 

Fátyol mögött mereng a Hold,
Félrevonulva szemérmesen,
Nem érdekli most a földi gond,
Nem kacsint le ránk kedélyesen.

Elmém, mint háborgó tenger tereli,
Dobálja a hánykódó félszavakat,
Messzire hajítja, a partra veti
A viharként érkező mondatokat.

Hosszúra nyúlnak a hűvös éjszakák,
Nehezen ébred a kedvetlen hajnal,

Olyan érzés néha
Mintha nem is lennék
Csak megsárguló lapon
Halványuló emlék

Olyan érzés néha
Mintha felébrednék
A fent ragyogó napba
Aranyszínné égnék

Hálás vagyok, hogy éppen itt születhettem,
Ölelő karodban Emberré lehettem,

Mi ez a zaj, ami
Mint otromba fal,
Állandóan körbevesz,

Gyönyörű, ahogy a káprázó fények
Szikrázó, csillámló karjukba vesznek,

Emlékek tüzében minden elég,
Te mégis fennmaradsz, mint menedék

Te és én, két külön világegyetem.
Megtettünk mindent, hogy a kettő egy legyen?
Nevettünk, bíztunk, dühöngtünk és sírtunk,
Szerelmes vagy vádló leveleket írtunk,
Százszor is feladtuk, s elkezdtük újra,
Mégsem jutottunk a határon túlra,
Amely világainkat elválasztja,
Ámbár képzeletünket elárasztja

Olyan vagy, mint a Nap,
Rám csakis fényt sugárzol,
Ha feldúl bánat vagy harag,

Ha nem ismersz sötétet,
Látod-e a fényt?
Ha nem tör meg az élet,

Mit tehet a lélek,
Ha a szív szomorú kődarab?
Ha az évek tovaszállnak

Szeretlek ősz, most is,
Ahogy fölém hajolsz
A tikkasztó nyár után,

A végtelen egy pontján egy röpke pillanat
Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt.

Konokul haladok a semmiben,
Köveket markolok a zsebemben...

A négy elem átszabta életem.
Veled a tűz érkezett féktelen,