Öreg erdő fáit nézem.
Szép példány áll itt előttem.
Alacsony törzs, törött az ág,
De mégis van szép új hajtás.

Ettől lett nagy koronája,
Mint embernek családfája.
Nem élnek már az őseink,
De lombot adnak fiaink.

Csodásak az őszi színek,
A sárga, vörös levelek.
Ez a fának új ruhája,
Tündököl a kies tájban.

Várbazárban, sátor alatt
Borkóstolót most tartanak.
Pont ráérünk a Jóskával,
Kóstolgatunk pohárkával.
 
Jaj, de finom ez a fehér,
Jóska ebből üveggel kér.
Dugó kiszáll a nyitáskor, 
Hová esett? Öl vagy három.
 
Addig-addig ízlelgettük,
Míg végül kiürítettük.
Tudtuk, a sok öl és mérgez,

Hogy hol kezdődik a zene?
Telve van az élet vele.
Mosolyog a kicsi baba,
dúdol neki édesanyja.

Máris mosolygós a képe,
lelkének ez a zenéje.
Kimegyek a kiskertembe,
felfigyelek minden neszre.

Halkan dúdol langyos szellő,
falevél bájos, zizegő.
Virágszirmoknak közepén
Millió méhecske zenél.

az "akácfák"
szeretik az Alföldet
- ahogy Petőfi

"akácfa" virág
tüskés lombbal védve van
- mint a rózsák is

"akácfa" kincsünk
mert virágjának méze
- egészséget véd

2023. február 24.

TM

Ó, de kedvesek a hóvirágfejek,
Január közepén megjelennek.
Természet által ez így van rendelve,
Ez a hóvirágnyílás ideje.
 
Jöhet ónos eső, vihar, hó vagy fagy,
Túlélő hóvirágok maradnak.
Kiskertem sarkában őket figyelve,
Hidegtűrők, mint a sarki medve.
 
Hó a takaró, alatta alszanak,
Olvadás után szirmot bontanak.

Kikelet érkezik a friss hajnallal,
Bimbót bontanak a fák színpompával.
Körbeölelik az otthon udvarát,
Színes lombjukkal az eget takarják.

Fák alatt virágkert követi ívét,
Harmatos fű mellett mutatja színét.
Nap beleszövi fényének melegét,
Szeretet szikráit szórja szerteszét.

Lúdanyó boldog gá, gá, gá,
tojás egy sem volt záp, záp, záp,
mind kikelt sok kicsi sárga,
csodálkoznak a világra.

Jó melegen süt már a nap,
zöld fű van a talpak alatt,
hogy a begyük jól megteljen,
máris legelni kezdtek el.

De a fű még nőni akart,
tő ott maradt, kettészakadt,
hirtelen popóra estek,
új volt nekik a jelenet.

Futó férfi a fényképen,
Eszembe jut egész éltem.
Hároméves már lehettem,
Repülőgéptől remegtem.

A szomszédékhoz futottam,
De félúton lehasaltam,
A gép már ott járt felettem,
Jaj, még felnézni sem mertem.

Reggel iskolás koromban,
Anyu sütötte lángossal
Indultam, az úton ettem,
De suliból sosem késtem.

Nevem Eszterke, itt állok a réten,
Üveggyöngy lapul két kezecskémben.
A napfényben oly villámlón csillognak,
Ragyognak arcomra, simogatnak.

A szél ott lapul a fűzfabokorban,
Fent a felhők épp megálltak sorban.
A falevelek még meg sem rezzennek,
Pedig ágain madarak ülnek.

Csodálkozik pici Ottó,
Hová lett a homokozó.
Falevelek sárgák, barnák,
Gyönyörűen betakarták.
 
Háta mögött babakocsi,
Ide ült ő homokozni.
Mellette a játékai,
Szőrme Bodri, Brumi Maci.

Lejtős hegyoldal szerpentines útja
Hegyet átöleli, körbefutja.
Sűrű lombkorona megritkul nyomban,
Tisztást hoznak létre a vadonban.
 
Kopaszodó, öregedő fák alatt
Letört, mezítelen ágak vannak.
Színes falevél vastag almot képez,
Csillogóak az őszi napfényben.
 
Napsugara éltető a szélcsendben, 
Felüdülés ilyenkor itt veled.