Hallottál már kék szajkóról?
Megmutatják a zöld lombok.
Halkan csendben ül és figyel,
Fülét mily hangok érik el.
Hanghullámot mint a relé,
Felfogja és megjegyezé..
Erdő zaját túlharsogva,
Visszaadja utánozva.
Ugyanilyen szomszéd Róza,
Amit hall csak "szajkózza"
Rá is szól az édesanyja,
Ne térj vissza ugyanarra.

Ernyővel jöttem sétálni a rétre,
Rám köszön a tájnak csodás szépsége.
Nyári reggelnek felszáll a harmatja,
Benne ezernyi vadvirág illata.

Egérlyukból fut az egér.
Meglátta az éhes macska,
Oda állt az egér elé.
Zárva van az éléskamra

Benépesül a friss tarló,
jönnek a föld alatt lakók,
Ürge, vakond, hörcsög, görény,
gyűjtésben leli örömét.

Kedves Béla! Az aratási idő eljött,
Érett búzatáblát ringat a szellő.
Emlékszel? Orosz fogságból megjöttél,
Gyenge voltál, de nyárra megerősödtél.

Tűzliliom kettesben,
Kinyílott a kertemben.
Olyan szépen kivirultak,

Nyáresti alkony édes varázsa,
rászáll minden apró kis virágra,
ringatja lágy, simogató széllel,

Folyószámlákat rendeztem,
hitelt kérő írást leltem.
Nem vagyok én kerge birka,
hogy kifosszon a maffia.
 
Kell a pénz a menyegzőre,
leányt kérő írta, jönne.
Folyó melletti nagy réten,
birka nyáj legel serényen.
 
Veszek egyet nemsokára,
esküvői vacsorára.
Lesz nálunk nagy lakodalom,

Ha olyat teszünk, mit utólag bánunk,
Szájról-szájra jár régi közmondásunk,
" Eső után köpönyeg", most bánhatod.
Ami elmúlt, már vissza nem hozhatod.
Tanulhatsz belőle, okulhatsz rajta,
Hogy ne szaladj bele újabb kudarcba.
Hiába mondja egy másik közmondás,
" Más kárán tanul az okos" - nemjóját,
Mégis, mi saját kárunkat érezzük,

Foxi kutyám nemes lélek,
Barátságban vele élek.
Sündörög mindig mellettem,
Hűségéért megszerettem.

Kezemben a pöttyös labda,
Felugrik, várja, hogy adjam.
Eldobom a füves rétre,
Rögtön ugrik, szalad érte.

Gyerekek, ide nézzetek,
mennyi bábut hoztam nektek!
Szőnyeg lesz a kis szigetünk,
Körbe üljük, beszélgetünk.

Jut egy bábu mindenkinek,
gyermek nyelvek megerednek.
Az én nevem nyuszi Beni,
sárgarépát szoktam enni.

Én most keveset brummogok,
dézsmálom a málnabokrot.
Én vagyok a Szende törpe,
Együnk, Hófehérke főzte.

Ó, de gyönyörű ez a mai nap,
Szentlélek áramlásban galamb.
Benne vörös tűzlángok is égnek,
Pünkösdi pirosrózsás jelképpel.
Templomnak ma a díszvirágai,
Illatukban lehet imádkozni.
Szirom levelei úgy fénylenek,
Lelki nyugalmat adnak az embernek.
Mindenki érzi ma a templomban,
Szent lélek üzenete szirmokban.

Bim-bam szól a harang hangja,
Angyal sereg szólaltatja.
Templomba jön falu népe,
A Pünkösdi szent misére.
Gondoljunk a kezdetére,
Jézus mennybemenetelére.
Szentléleknek csodafénye,
a templomot beragyogta,
üzenetet galamb hozta.
Fehér galamb szárnyalása,
A szent lélek áramlása.
Minden nép a saját nyelvén,

Vízparton ülök most veled,
De téged már nem érezlek,
Olyan szürke ködös a táj,
Víztükörbe nézek, de fáj.

Fáj, mert torzón homályos,
Szép emléket nem találok.
Feledés ködfátyla rajta,
És kihűlt szívünk alatta.

2019.06. 06.