Ma van október elseje,
babát ölembe ültette,
jött ő boldogan nevetve,
a Jézuskától eredve,
benne él a szeretete.
Kívánjuk hát tisztelettel,
hogy minden magyar embernek
 boldog októbere legyen.

2026. október 1. 

TM

Debreceni Nagytemplom előtti parkban,
A szökőkút hűs vize nagyokat csobban.
 A padon ül Piroska, zsömlét eszeget,
Röppen egy éhes veréb, morzsát kéreget.
 
Nem fél az embertől a városi veréb,
Kaphat annyi morzsát, ami neki elég.
Szökőkút vizet ad, fák ágas-bogasak,
Sűrűjében védve van, fészket is rakhat.
 

Ó, te áldott magyar puszta,
síkság vagy csak itt-ott bucka.
Rajtad futtatni olyan jó,
kecses lovak, dobban patkó.
 
Csodálom a hajtójukat,
egyszerre ötöt is futtat.
Rááll bátran a hátakra,
olyan, mint egy akrobata.
 
A teljes roham tüzében
kantárszíjak a kezében.
Innen érzik meg hamarabb,

Viharos szél addig fújta,
Kinyílt a felhő kapuja.
Légi huzatban az erő,
Zuhogott a záporeső.
Tiszta lett a légnek köre,
Nagyot szippantok belőle.
A tüdőmnek orvossága,
Szívem, lelkem boldogsága.
 
Szívem, lelkem boldogsága,
A tüdőmnek orvossága.
Nagyot szippantok belőle,
Tiszta lett a légnek köre.

A napsugár őszi fénye
langy melegét adja.
Szőlősorok között éled
szüretelők dala.

Egész évi szorgos munka
az embert dicséri.
Égi fények földre nyúlnak,
jutalom kíséri.

Isten áldotta magyar föld
A fürtöket ontja.
Préselés ideje, ha jön,
a jó mustot hozza.

Még hallom hegedűm hangját,
látom a gyermekek arcát.
Lelkük húrja meg-megrezdül,
ritmusérzés ez legbelül.
 
Ekkor megszűnik a világ,
nyílik lelkükben hangvirág.
Szétszórja virág porait,
zene csodás hangszálait.
 
Ha végigjutunk dallamán,
újra hallani akarják.
Kórusban zengik, játszd el még,

Bíborban búcsúzik a forró nyár,
mézédes szőlőre egy dongó száll.
Ősz érkezik ködfátyol ecsettel,
palettáján sokszínű festékkel.
 
Ősz fejemmel épp mára megértem,
hogy Bojt községbe egyszer elérjek.
Meghívott sógor vidám szüretre.
szőlőt kocsihoz hordó szerepre.
 
Szüretelő lányok énekelnek,
kendőjükön bojtdíszek lengenek,

   Az óvónő képzőben lélektan órán a tanár így szólt A fejlődés lélektani ismeretek szerint minden embernek kell, hogy legyen két éves kora körül egy emléke, amikor olyan dolog történik vele amire visszaemlékszik amíg él. Valóban nekem is van nem felejtettem el.

Leány barátság Mancival
Kezdődött az iskolával.
Padban egymás mellett ültünk,
Játszani is együtt mentünk.
 
Játékra sok időt kaptunk,
Soha egymást el nem hagytuk.
Barátságunk kölcsönös lett,
Született is sok közös terv.
 
Titkainkat megosztottuk,
Senkinek el nem árultuk.
Kis és nagy álmot terveztünk,

A művészi képzelet
alkotott egy kavicsképet.
Kavics fiú és a leány
szerelme már nem talány.
Boldogan ölelkeznek,
nászutukra készülődnek.
Ajándékba kapott jeggyel
várja őket hajó, tenger.
Látnak is ott sok csodát,
türkiszkék az egész világ.
Egybeforr az ég és tenger,
nap szikrája úszik ezzel.

Éj leánya örömöt sző
sötét éjszakában.
Ezüstös fényruhát ötvöz
csillagos uszállyal.

Álmomban én is repülök
fénye vonzásában.
Visz magával, erdőn ülök
fenyők illatában.

Az egyik csillag megszólal,
itt vagyok leányom.
Ifjú arccal mosolyogva
édesapám látom.

Elmúlt század elején, Angliában,
Titanic luxushajó elindult.
Kétezer kalandvágyó utasával
Két nap múlva a tenger alá hullt.
Addig egy igaz szerelem született,
Rose tengerbe akart ugrani,
Jack elkapta, és nem sikerülhetett,
S szívük érzése kezdett szárnyalni.
Anyja érdekből Colnak szánta Rose-t,
Tiltakozott, már Jack-hez tartozik,