Teremtőm, köszönöm, hogy már szép korú lettem.
Hogy mennyi van még hátra, bizony nem kérdezem.
Minden napnak örülök, szeretem családom.
Kinn virágok, madarak, kis cicám viháncol.
 
De elhunytak szüleim, férjem, testvéreim,
barátaim, korombeli egy él, más senki.
Fájó hiányérzet már nem múlik el soha,
De emlékverset írok mindenkiről sorban.

A sors Csernobilnál atomot robbantott,  
Szürke felhő borította be a napot.
Nem volt más, mint egyik arca a kaszásnak,
Mérget ontott le, nem csak édes hazánkra.

Május volt, zöldellő konyhakertünk oda.
Földbe ástuk, felszínről eltűnt a pora.
Mégis fertőzött, évek múlva temettük
férjem, három sógorom két éven belül.

- Édesanyám, várj még,
most jött a távirat,
halál nem árnyjáték,
rohanok, bármi van.

Addig a jó Istent
sírva arra kérem,
a mennyekbe vigyen,
te vagy legjobb lélek.

- Kislányom, úgy siess,
az időm már kevés,
dobog még a szívem,
már csak a kedvedért.

Mikor apámat elvesztettem,
nem tudtam két éves fejemmel,
hogy többé nem láthatom soha,
nem sírtam és meg sem csókoltam.

Később vágytam, hogy újra lássam,
szívszorongva gondoltam rája,
a sírjára virágot vittem,
hogy nem láthatom, már elhittem.

Első babám várva
beestem járványba,
tizenkettedik hét,
némi reményt ígért.

Tudatom felfogta,
mikor orvos mondta,
bízzunk az Istenben,
ép gyermek szülessen.

Szívem nem nyugodott,
erősen dobogott,
szívszorító helyzet
okozott félelmet.

Azért jó a kedvünk,
névnapot ünneplünk.
Ugye nem baj az, ha
felhő kerekedik,
fúj a szél és esik.
Az a jó igazán, 
ha ragyog napsugár.
Nem várjuk a napot,
sem már a holnapot,
kívánok mindenkinek
Boldog Névnapot!
Jellemünk nevünkben,
szívünk szeretetben.
Ünnepi asztalon
minden jó és finom!

Születésnap van ma,
ugye nem baj az, ha
felhő kerekedik,
fúj a szél és esik.
Az a jó igazán, 
ha ragyog napsugár,
nem várjuk a napot,
sem már a holnapot.
Ma született gyermek
időben érkezett.
Nem számít, hány éves,
itt most velünk érez.
Mind ahányan vagytok,
Boldog születésnapot!
A dugók durrannak,

Véletlen, vagy genetika? Isten ajándéka.
Úgy történt, hogy kisebbik lányomat a születésnapomon hoztam a világra harminc éves koromban. Férjemmel együtt örültünk az egészséges kisbabánknak, de a dupla születésnap  még boldogabbá tett bennünket. 

Tőled én már oly távol lakom, 
úgy szúr a szív, nem szól a dalom,
legyünk együtt, kér, harcol érted,
mindhiába könyörgök, kérlek.

Gyere vissza, mert nagy a bánat,
szívem kihűl, majd jéggé válhat,
nem ad helyet a szeretetnek,
anélkül én mihez kezdhetek.

Eltűntek a sötét tájak,
csillag ragyog Betlehemre,
istállónak jászolában
testet öltött Jézus lelke.
Harsonázik angyalsereg,
bárányokkal a pásztorok,
bevonulnak, hajt'nak fejet,
kisded szeme felragyogott.
Három király fényt követve
megérkezett nagy örömmel,
Máriának könnyes szeme,
ajándékot kap egy öllel.

Karácsonyra nagy könyvet kaptam egy éve,
de üresen, címe: Nagymama meséje,
a régi emlékek hű megőrzésére,
hideg, kemény telekről írok ma éppen.

A szántás, vetés készen lett Márton napra,
pihenhet a föld, a magvakat takarja,
istállók, ólak vigyáznak az állatra,
gondozás csak a gazda szép feladata.