Tavaszi napfény, lágy szellő,
Madárdal, kiskert zöldellő.
Lili lányom ünneplőben,
Óvodába készülőben.
 
Kezében tartja gitárját,
Megkérte az édesapját,
Hogy tisztelet március 15- nek,
Játsszon rajta gyermekeknek.
 
Elcsendesült a sok gyermek,
Sorban ültek, úgy figyeltek.
Szívükhöz szólt, kérték, hogy "még",

Ó az első majálisom,
Nagy volt az én boldogságom.
Kiskapunknál májusfa állt,
Rajta sok színes szalag szállt.
 
Fölötte a kéklő égbolt,
Kertben sok színes virág volt,
Napsugarak simogattak,
Indulásra ők biztattak.

Tájnak szépségében,
ragyogó napfényben,
fénynek közepében,
anya ül a réten.
Sárguló fövényen,
ernyővel kezében,
kislány gyermekével,
ül szoknya szegélyen.
Kíváncsi szemével,
figyeli lepkéket,
amint repülnének,
kutya orr hegyére.
ki játék hevében,
ül nagy szerénységgel,
követi szemével,

Amit látok az egy csoda,
Tisztáson egy nagy fény csóva.
Benne zenél lélekdalnok,
Hallgatják égi angyalok.

Nyéki tisztasági tó szépsége,
Partján a makulátlan természet.
Átöleli zöldellő partjával,
Tó szélén vízben álló nádjával.
 
Szürke felhők takarják a napot,
Táj fölé így tesznek egy kalapot.
Szürkés pára, most ráült a tájra,
Forró nyári melegnek fátylára.
 
Hullámzó vizének varázslata,
Mintha egy sellőlány simogatna.

Lehajtott fővel hallgattál,
Nem mondtad, amit akartál,
Makacsságod nem engedte,
Hogy belenézz a szemembe.

Pedig ha ez történt volna,
Szemem úgy el varázsolna,
Szavak nélkül is tudhatnád,
Boldog élet várt volna ránk.

2018. 05.09.

Krúdy Gyula most Siófokon,
szobor, ül egy hintó bakon.
Petőfi sétány szélénél,
platánfasornak szegélyén.
 
Van egy ülőhely mellette,
foglald máris, ha van kedved.
De jókedvű légy és csinos,
arcod rózsa, ajkad piros.
 
Ha szép, üde leányzó vagy,
megfejti éji álmodat.
hajnalit kell megjegyezni,

Versenyszellem olyan magas,
kocsik egymásra tapadnak,
nézők figyelik távcsővel,
folyik a harc az idővel.
 
Kanyarban a fordulásnál,
jaj, padkára ki ne csússzál,
távolságot, időt nyerhetsz,
ha a belső sávon vezetsz!
 
2019. 05.18.

Gyermekem a piciny kezed,
nyitod, enyémet keresed,
fény ragyog ujjaink között,
boldogság közénk költözött.

Időnek gyors múlására,
gyengül kezem szorítása,
ráncok rajta gyülekeznek,
akkor sem engedd el kezem.

2019 05. 29.

Arany János nagy szókinccsel,
Csengőn farag minden rímet.
Mikor olvastam a Toldit,
Megkönnyeztem a sorait.

Édesapám olyan jó fej,
Rejtvényeket sokat jól fejt,
Beküldi, egyszer nyert vele,
Anyuval felmentek Pestre.
 
Majd derék ember módjára,
Felpattan deres lovára,
Ostorával kicsit csap rá,
Elfut vele kertek alá.
 
Este mikor megérkeznek,
Anyu éppen tehenet fej.
 -Jaj, csak ne fájna a derék

Köszönöm Istenem, hogy eddig éltettél,
szerető családdal engem körülvettél.
Mindenem megvan magamnak nem kérek,
ha szükség van rá jobb egészséget.
 
Működik a világ egysége és harca,
kérem Istent, egyensúlyban tartsa.
Pusztító cunami, égető meleg,
másoknak ártó emberközegek.
 
Jóvá varázsolja őket, kérem Istent.

Piros pipacs a kedvenc virágom.
Vidám leszek ahányszor csak látom.
Új erőt kap az érzékeny lelkem.
Terveimet tettekkel követem.
 
Hevessége erős, ám mulandó.
Sok bimbó gyorsan nyílni akaró.
Ha egyiknek földre hull a szirma,
Másik szirmot bont, máris kinyílva.
 
Kísérői a búzatábláknak,
Életerőt így adnak egymásnak.

Te csókod íze mézédes,
szerelmed mégis kétséges,
nem vagy te már hozzám való,
mindig másra kacsingató.

Hát tudod mit? - táncolj mással,
ez utolsó tánc egymással.
Nem sajnállak, én küldelek,
a hű társak mind ilyenek.

Veszek magamnak új ruhát,
keresek magamnak új párt,
aki hűséges lesz hozzám,
magamért szeret igazán.