Jó reggelt gyermekem,
tiéd szeretetem,
bár már anya lettél,
soha nem feledtél.

Hosszú az ötven év,
fogtuk egymás kezét.
kanyargós volt utunk,
jó hogy boldogultunk.

Töröltünk könnyeket,
ültünk sok ünnepet,
borultunk szívünkre,
a féltett kincsünkre.

Erőszakkal támad a hétfejű sárkány,
tüze vírus, háború és világválság.
E kihívás kínozza az ember lelkét,
fokozza a békéért vívott küzdelmét.

Végleg oltani kell a sárkány tüzeket,
Békét védeni kell benne a gyermeket.
Hogy félelem nélkül élje az életét,
boldogan kacagjon gyereknap ünnepén.

Tenger parton de jó lakni,
friss levegőt szippantani,
homok padkán táncolgatni,
kedvenc nótám dúdolgatni.

Vizes homok cuppanása,
hullámoknak morajlása,
ritmust kap a láb mozgása,
vibrál a fény napsugárban.

Átölelem két karommal,
kicsi szívem nagyot dobban,
azt súgja, hogy járjam gyorsan,
sellőlány sem tudná jobban.

Május első vasárnapján,
Köszöntelek édesanyám,
Piros rózsákkal kezemben,
Boldogságban, szeretetben.
Megölellek, csókot adok.
Mindörökké hálás vagyok,
Szerető gyermeked lettem

Májusi illat borítja a tájat,
Boldogan megújul az illatárban.
Trilláznak vígan az égi madarak,
Élvezik a fényt hozó napsugarat.

Ha túl nagy a zaj, elfáradtál estére,
szörnyen zúg a fejed egy méhkas elérte,
menj ki a vízpartra, ülj egy üres padra,
nézd a naplementét mily nyugodt sugara.

Simogatja még a tengert és a padot,
fáradt arcodra ad  fénysugár kalapot,
hallgasd a vízfodrok csendes csobbanását,
s eltűnnek fejedből lassan a nagy lármák.

Ovis kis gyerekek,
csöndben nagy titokban,
sok tojást festettek,
ajándék közt ott van.

Büszke rájuk apu,
mindkettőt öleli,
puszit ad az anyu,
szíve örömteli.

Húsvéti nyuszika,
kosár tojást  festett,
Bokorba simítva,
óvatosan rejtett.

Itt a tavasz megjött végre,
mindannyiunk örömére.
milliónyi virág nyílik,
életerő benne izzik.

Szemünket el kápráztatja,
lila színek gömbalakja
fölötte lehajló ággal,
aranyeső méltóságban.

Hintáztatja virágzatát,
napfénysugár most hatja át.
oda vonzza dongót lepkét,
darazsat és sok méhecskét.

Mesés tájon álom látvány,
Meredek hegy oldalánál,
Köd fátyolos völgynek mélye,
Túl már sejtelmesen kékes.
 
De a rejtelmes homályból,
Átsugárzik bűvös mámor.
Nem száll az rá semmi másra,
Szarvasbika agancsára.
 
Átlényegül erős teste,
Kékké válik lehelete.
Nem látja merre a párja,
Nagyokat bőg visszavárja.

A téli tájon fut a legvadabb ló,
Őrülten nyerít, vágtat ha hull a hó.
Lasszóval hiába kergeted loholsz,
Ha szemben jönnél téged is elsodor.

Alig látsz tőle hófelhők nyargalják,
Mindenhez a havat oda  tapasztják.
Az égi háborúnak ez  törvénye,
A környéknek megváltozik a.képe.

A mai ember nyitott elméjében,
Sok  információ. könnyen elférhet.
Rádió, televízió, internet,
Hozza a sok jó-rossz vegyes híreket.

Jelentőségük bennünk lecsapódnak,
Rájövünk, hogy sokszor ellentmondóak.
Lehet az egy kutatási eredmény,
Vagy életünkről alkotott vélemény.