Ember-hónapok sorban jönnek ősszel.
Itt a december, vártuk örömmel,
Rövid nappalok és hosszú éjszakák,
Majd kigyúlnak az Adventi gyertyák.
 
A Mikulással nagy öröm érkezik,
Ajándékra minden gyermek vágyik.
De nincs hó, eső esik szürke az ég,
Kell az embernek egy kis melegség.
 
Debreceni téren hatalmas gömb ég,

Bátor vagyok, indulok messzi útra,
Hol szabadságérzetem végtelen.
Megismerni, milyen látvány a puszta,
Hová vágyott már amazon lelkem.

Az avasokon át siklik a szánkó,
Védőként a puskám készenlétben.
Hű farkaskutyáim a jó vigyázók,
Ordító hangjuk jelez veszélyre.

Nyár és ősz virágai elhervadtak,
Bokrok, fák levelei lehulltak.
Elfakult őszi színek kavalkádja,
És ekkor virul ki az árvácska.

Balkonomra hamar ki is ültettem,
Ki is nyíltak gyönyörű színekben.
Befesti a természet a szirmokat,
Rajta a színeket melírozza.

Valamikor réges-régen
úgy történt, mint a mesében.
Holdvilágos, kéjes este
vacsorát kerestünk lesben.

Rátaláltunk zsákmányokra,
jutottunk nagy zűrzavarba,
egyik megette melegében,
másik mohón hazavitte.

Ezzel magasról lepottyant,
ránk ijesztett, majd belehalt.
Azzal meg eltévelygett,
kerestük már, majd elveszett.

Az istállóból kilépve
lóra pattan a legényke.
A napfényben kicsit állnak,
örülnek a napsugárnak.

Mindkettőnek jó lett kedve,
elindulnak, vajon merre?
Nagykapu nyílik világra,
felgyorsul a ló futása.

Karcsú lábait úgy dobja,
hogy szikrát vet a patkója.
Lódobogás messze hallik,
az út mögöttük felporzik.

Szívem, lelkem örül nekem,
ősöm génjét továbbviszem.
Kedves férjemet imádom,
közös kisbabánkat várom.

Elkezdtük már találgatni,
kire fog hasonlítani,
úgy gondoljuk, már eldöntve,
biztosan majd mindkettőnkre.

Elkészítve szobácskája,
apa állította ágya,
ruhácskáját én horgoltam,
játékait sorba raktam.

Földgömbünk gyönyörű, kerek a világunk,
Mit látunk belőle, attól függ, hol állunk.
Itt fenn a hegycsúcsa felhők közé nyúlik,
Lenn a vadvíz köveket sodorva ömlik.

Ember a kőhídon talál menedéket,
Onnan szemléli a földi jelenséget.
Természet ereje okozott változást,
Árnyékra a napsütés hozott megnyugvást.

2017. április 30.

Kedvenc bárunk homályában,
mikor megszólal a zene,
varázslatos ám csodásan
érintésünk e percekben.

Mámorító percnek élve
önfeledten lelassulunk,
egymás testét átölelve
már csókolózva táncolunk.

A szeretet áramlása
telíti meg a testünket,
lábainknak táncmozgása
csak kísérője szívünknek.

Alpokban egy csodálatos tengerszem,
nyugalomban, zöldeskék színekben.
Hullámait szél felveszi hátára,
klímája erőt ad egy túrára.

Partját körbeveszi a zöldövezet,
tó vize élteti gyökerüket.
Gyertek, emberek, hívnak fák, virágok,
lám a mászástól piros orcátok.

A fénysugár aranysárga,
a szoba csendje éteri,
kerti virágcsokor tarka,
nagy öblös váza öleli.

Az illatuk szétáradva
Vonzóbbá teszi a szobát,
a színeik tarkasága,
mámoros hangulat csodás.

Itt ülünk most velük szemben,
elengedve gondjainkat,
szorosan átölelkezünk,
szaporítjuk csókjainkat.

2026. január 22.

Kanyargós a Pilisi hegy völgye,
ózondús szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.

"A nagy diófa alatt kicsi ház,
lombját rázza a nagy szüreti láz",
hasadva ajtót nyit burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.

Augusztus, különleges,
üdvözölünk szeretettel.
Hozol nekünk égi csudát,
éjszakai csillaghullást.

Állócsillagok csak nézik,
hogy testvérük, hogyan végzik.
Égbolt nem marad üresen,
újabb csillagok születnek.

Ó, Teremtő atyánk, kérünk,
egyre silányabb a létünk.
Csillaghullás éjszakája
hozzon békét a világra.

Mint téli tájnak a fehér hóhullás,
Embereknek a karácsonyi fény,
Tavasznak a zöldellő megújulás,
Úgy kell egy forradalmi kitörés.
A változásért kipattant a szikra,
Harcosok között a láng felcsapott.
Itt az isteni fényt hozók csapata,
Ott a feketék foga csikorog.
A lángok egyre magasabbra csapnak,
A színek kavalkádja úgy forog,

Földgömbünk gyönyörű, kerek a világunk,
Mit látunk belőle, attól függ, hol állunk.
Itt fenn a hegycsúcsa felhők közé nyúlik,
Lenn a vadvíz köveket sodorva ömlik.

Ember a kőhídon talál menedéket,
Onnan szemléli a földi jelenséget.
Természet ereje okozott változást,
Árnyékra a napsütés hozott megnyugvást.

2017. április 30.

Falu végén, kertek hátán
lenyűgöző szép a látvány.
Kerítésen áthajolva
most rügyezik az orgona.

Hófehér a nyírfa kérge,
virágokkal körülvéve.
Hóvirág és a ciklámen
illatot szórnak szerényen.

A gyepszőnyeg olyan boldog,
benne sok vadvirág ragyog.
Lepkék, méhek kórt röpködnek,
virágokra ráröppennek.

Nyár pírjában pipacsmezőn,
napfény nevet minden szirmon.
Benne egy őz néz merengőn,
barna szeme furcsán csillog.
 
Millió pipacs illata,
úgy eltompította talán.
Néz piros színű ködfalra
délibáb a nap sugarán.
 
A vízió vibrál, csodás
a kék ég, nap és föld között.
Benne bolyongó sok bogár,

Üt az óra, éjféli zajban
összecsengnek a poharak.
A pezsgőnek gyöngye habos,
kedélyünk még nem zavaros.

Tekinteteink vidámak,
Boldog Újévet kívánnak.
Szép és jó volt a múlt év is,
örülnénk, ha jobb lesz mégis.

Kutyusok most be a házba,
csontot kaptok vacsorára.
A petárdák úgy durrognak,
ijesztő kint kutyusoknak.