Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Régi kendő

Rovatok: 
Egyéb

Kopott kendő a régi szekrény aljából,
gondosan selyempapírba csomagolva,
valahogy még itt maradt a nagymamától,
észrevétlen a sarokban meglapulva.

Emlékeimben most újra megtaláltam,
az együtt töltött nyarakat, boldog időt,
régen mindig itt vártam és álldogáltam,
amíg ő előkereste az ünneplőt.

Cirka
Cirka képe

Hajnalban

Rovatok: 
Vers

Macskák szerelmi életére ébredtem hajnalban,
próbálták eldönteni, ki az úr a területen,
talán sikerült, talán nem, ebben a dallamban,
bár egyre hangosabban vitatkoztak
a szívügyeken.
Az ébresztőt folytatta egy madárpár,
trillázva köszöntötték a napot,
még alig világos a látóhatár,
már zengenek a hangos szólamok.

Cirka
Cirka képe

"Édes hazám Magyarország"

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Az én hazám szép Magyarország,
itt legkékebb az ég és a búzavirág,
itt van legédesebb íze a méznek,
erdeinkben manók, és tündérek élnek.

Az altatódalt nekem itt dúdolták,
Csodaszarvas meséjét fülembe súgták,
tisztelni tanítottak az öregeket,
méltón megtartani az ünnepeket.

Cirka
Cirka képe

"Édes hazám Magyarország"

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Szép hazám, hol megszülettem,
kicsi falu, hol felnőttem,
tájak, amit itt bejártam,
nincs ennél szebb a világban.

Lehetnek messze határok,
visszatérek a hazámhoz,
itt születtem, ez a titka,
ezért vágyom mindig vissza.

Folyó partján álmodozni,
hegy tetején randevúzni,
sétálni a füves pusztán,
vagy csak ücsörögni némán.

Cirka
Cirka képe

Lélekvirág

Rovatok: 
Vers

A lélek mélyen eltemetve várja,
hogy nyíljon végre gyönyörű virága,
szabad legyen, világokat átszelő,
napsugarat, csillagokat kergető.

Ha a lélek beszélni tudna,
hangos lenne minden eldugott utca,
jajszavától repedeznének falak,
nevetéstől hullámoznának tavak.

Cirka
Cirka képe

Útravaló

Rovatok: 
Vers

Míg van mit adni, addig jó,
a szeretet és törődés,
lesz útravaló.
Az ölelés járjon veled,
a féltés óvja meg léptedet,
a kedvességet otthon ne feledd.
Add tovább mit eddig kaptál,
mindent, amit veled hoztál,
ne fukarkodj dicsérettel,
se a kellő tisztelettel.
Légy te lelket elringató,
langyos éjben muzsikaszó,

Cirka
Cirka képe

Hallgatás

Rovatok: 
Vers

Ha nem kérdezel, hallgatok csendben,
ha nem érdekel, nem mondom,
mi fáj a könnyben.
Hallgatok, ha rám mordulsz,
hogy csönd,
vagy éppen hallgass!
Elfogy a mondandóm,
ha soha meg nem hallasz.
Egykor kedves szavaidat,
olyan nagyon vártam,
szép mondataid,
mind szívembe zártam.
Elfogyott a szó már köztünk,

Cirka
Cirka képe

Aki más mint a többi

Rovatok: 
Vers

Izzó vas égette,
szívébe mélyedve,
hurcolja magával,
harcol a világgal.
Rajta van rányomták,
lelkét meggyilkolták,
örökké ott marad,
öltek a rossz szavak.
Oly sokat bántották,
kacagták, csúfolták,
úgy űzték elesett,
kergették, szenvedett.
Feladta temették,
vigyorogva vitték,
kuncogva azt súgták,

Cirka
Cirka képe

Huttyán dala

Rovatok: 
Vers

Énekel a lelkéből, én hallgatom,
öreg Huttyán dalában a fájdalom,
nehezen érteni a kimondott szavakat,
de szívet dobbant, láttat tépett szárnyakat.
Hangjából a belenyugvás érzik,
nem reméli, hogy őt megértik,
hallik vágyódása a szabadság után,
újra szaladni a végtelen pusztán.
Nem adatott meg neki életében,

Cirka
Cirka képe

Út vége

Rovatok: 
Vers

Arca mint fák kérge,
mélyen ráncokkal tele,
ujjai görbék,
mint kapaszkodó
gyökere.
Vonszolja az időt,
évei terhét,
vállait nyomasztja,
megannyi emlék.
Óráján a mutató,
lassan körbeér,
elfogy az út,
a végére ér.
Elhagyja nehéz terhét,
szabaddá lesz,
lelke új utat,
új létet keres.

Cirka
Cirka képe

Aranyhíd

Rovatok: 
Vers

Vízre szállt a fekete éjszaka,
szárnyát belemerítette,
elcsendesültek a hullámok,
takaróját rájuk terítette.

Kibújt egy fénylő csillag,
megnézte magát a vízben,
felbátorodott a többi is,
fény lett a sötét éjben.

Csillagok a vízben,
ragyognak a parti kövek,
az esti fények villódznak,
mint a gyémánt szemek.

Cirka
Cirka képe

Beszélj

Rovatok: 
Vers

Szeretem hallani a hangod,
a búgót, sejtetőt,
mikor nyitod az ajtót,
a vidám, beköszönőt.
Szeretem a csendes álmodozót,
a halkan mormogót,
a szomszédnak átkiabálót,
és a figyemesen felolvasót.
Suttogásod mint a szellő,
vagy a lágyan szemerkélő eső,
szunyókálásra biztató,
rezgő nyárfaerdő.
Beszélj,

Cirka
Cirka képe

Aranyhíd

Rovatok: 
Vers

Vízre szállt a fekete éjszaka,
szárnyát belemerítette,
elcsendesültek a hullámok,
takaróját rájuk terítette.

Kibújt egy fénylő csillag,
megnézte magát a vízben,
felbátorodott a többi is,
fény lett a sötét éjben.

Csillagok a vízben,
ragyognak a parti kövek,
az esti fények villódznak,
mint a gyémánt szemek.

Cirka
Cirka képe

Ne sírj

Rovatok: 
Vers

Ha bántanak,
addig ne sírj,
míg látnak,
zárd be szobád ajtaját,
súgd el a párnádnak.
Zokogj, ha úgy érzed,
ordíts, ha nagyon fáj,
legyen tiéd a titok,
hogy nem vagy erős már.
Egyszer minden elmúlik,
megszűnik a bánat,
kinyílik a világ,
új dolgok várnak.
Megvigasztalja valaki,
szomorú szíved,

Cirka
Cirka képe

Új kenyér

Rovatok: 
Vers

Kaszával a kézben,
búzatábla szegletében
kezdték az aratást régen,
bízva az új kenyérben.

Forró napsütés,
por a levegőben,
csorgó verejték,
arany szálak a mezőben.

Suhintás, dőlő kalász,
egy fenés, egy korty víz,
egy köteg, egy markolás,
sikoly, ha szalad a gyík.

Cirka
Cirka képe

Hajnal

Rovatok: 
Vers

Az álom még húzza messze szálló lelkem,
de agyam már tudja, hogy fel kéne kelnem.
Fülemben madárdal, hívogat a hajnal,
takaróm melege, harcol még a dallal.
Lassan célt ér a bűvös zaklatás,
agyam már a reggel teendőiben ás,
jólesően nyújtózom takaróm alatt,
próbaként kibújtatom a lábujjamat.
Végül győz a kötelesség, az akarás,

Cirka
Cirka képe

Megállok

Rovatok: 
Vers

Messze még a hely, hova elindulok,
Egy pillanatra balgán megtorpanok,
Gördül egy könnycsepp a szemem sarkában,
Ácsorgok a tétovaság markában.
Leszakítom a sors szirmait sorba,
Ledobom a múlt köntösét a porba,
Ott hagyom emléknek a régi helyen,
Keresni indulok, az új életem.

Cirka
Cirka képe

Megállok /spenser szonett/

Rovatok: 
Vers

Előttem az út, amelyen indulok,
messze a cél, mit magamnak kitűztem,
még egyszer megállok, hátrafordulok,
magamból a honvágyat már kiűztem.

Bakancsom még fényes jól bekötöttem,
szemembe talán a por csalt könnyeket,
de indulok hiszem, hogy jól döntöttem,
hogy itt hagyom a hegyeket, völgyeket.

Cirka
Cirka képe

Görnyedten

Rovatok: 
Vers

Vállamra kaptam hatalmas köveket,
cipelem, hordom, mintha óriás lennék,
vánszorgok tőle görnyedten,
pedig ha letenném, szaladni tudnék.
Egy kettő porba hullik, meg sem érzem,
talán örökké rajtam marad,
talán ezzel kell élnem, mert
olyan már, mint a saját testem.
Ha letehetném, ha végre kiegyenesedhetnék,
ha lerakva halomba, a gondoktól

Cirka
Cirka képe

Erdőben

Rovatok: 
Vers

Lábam alatt avar ropog,
ág törik derékba,
bár próbálok csendben lépni,
nem jöhetek titokba.

Kicsi tisztás a fák között,
pihenésre csábít,
háborgott is egy tücsök,
de ez mit sem számít.

Hallgatom az erdő zaját,
harkály vígan kopácsol,
mókus szalad fáról fára,
nagy boldogan ficánkol.

Oldalak