Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Tenger

Rovatok: 
Irodalom

Minden nap egyformán telt, kiment a sziklákhoz, és nézte a tengert. A lágy hullámokat, a csillogó vizet, a távolban lágyan felszálló párát.

Cirka
Cirka képe

Az én mesém

Rovatok: 
Vers

A tábortűzből szikrák,
az izzó fahasábok,
mesélik a történetet,
mit álomként látok.

Vastag subájában ül az öreg juhász,
birkanyájra mellette, a kutyája vigyáz,
kezében egy faág, azt farigcsálja,
lassan kialakul késével mintája.

Cirka
Cirka képe

Ki vagyok én

Rovatok: 
Vers

Próbálom megfejteni, tudni a titkot,
ami valahol jól elzárva pihen,
de nem azt, hogy miért így nézek ki,
sem azt, hogy a hajam miért ilyen.

Vajon hol van bennünk a lélek,
hova rejtette a teremtő?
Az agyból, vagy a szívből,
honnan vehető elő?

Cirka
Cirka képe

Jelek

Rovatok: 
Vers

Hogyan áll egy árnyék, mit susog a szél,
tenyeredben a redő jövődről mesél?
Jelek az égen, jelek a földön,
jók-e, vagy rosszak, vajon ki döntsön?

Érted vajon a némát, a csendes perceket,
te tudod, mi igaz, mi csak képzelet?
Kérdezz meg egy bölcset, hallgasd a tanácsát,
talán veszed majd finom adását.

Cirka
Cirka képe

Hol van Hana?

Rovatok: 
Irodalom

1. Stefan a házzal szemben, a járdán állt. Az épület ismerős volt, de az ablakokat már kicserélték, az erkélyen virágok zöldelltek, a nagykaput pedig átfestették kopott szürkéről barnára. Valamikor a kilincset is alig érte fel, most pedig egy ősz, kissé hajlott hátú öregúr volt nyakkendőben, zakóval a karján. Ekkor nyílott a kapu, és kilépett rajta egy lány.

Cirka
Cirka képe

Jókedv

Rovatok: 
Vers

Hogy valami vidám legyen e napon,
a lógó eső lábát gyorsan elkapom,
felülök egy puha felhő tetejére,
körbenézek, hol is van a világ vége?

Táncolok a napsugárral polkát,
meghúzom a holdnak lógó orrát,
csillagokat dobálok a földre,
befestem az arcomat most zöldre.

Cirka
Cirka képe

Álarc

Rovatok: 
Vers

Ha sírnod kellene, akkor is nevess,
arcodra kemény álarcot növessz,
úgysem érdekel senkit a bánatod,
kárörvendők gúnymosolyát így nem láthatod.

Többen vannak irigyek, mint kedvelők,
hátad mögött kibeszélők, nevetők,
mutogatnak, ha nem figyelsz oda,
fordulj el tőlük, nem kell a sok ostoba.

Cirka
Cirka képe

Unokavers

Rovatok: 
Vers

Odovába készülök,
nagyfiú lettem,
zsebembe pár papírzsepőt
biztonságnak tettem.

Kaptam egy szép papust,
zende is van rajtam,
reggel még egy pingallót
elrepülni láttam.

Itthon hagytam a dendét,
megvárja, míg jövök,
mellette az efo
figyel rá, mert köhög.

Cirka
Cirka képe

Emlékképek

Rovatok: 
Vers

Betolakszik a múlt, a jelent piszkálja
az elme mély bugyrából az álomvilágba,
minden sóhaj, minden újabb gondolat
tekeri az elveszített fonalat.

Az emlék, mely nem hagy nyugodni,
az éjszakát kergeti, hajnalig tud suttogni,
követeli, hogy hagyd el a jelent,
mert az neked semmit nem is jelent.

Cirka
Cirka képe

Fészek

Rovatok: 
Vers

Kicsi fészek eresz alatt,
benne sárga csőrök,
közelében faágain
ott ülnek az őrök.

Vigyázzák a fiókákat
gondos madárszülők,
a környéket, háztetőket
folyton felügyelők.

Dolgoznak és hordják
a finom eleséget,
legyen bármely kicsi a száj,
annál jobban éhes.

Cirka
Cirka képe

Jóslatok

Rovatok: 
Vers

Jóslatok, jövendölések
borús jövőt festenek,
pokol bugyrát ígérik 
az itt maradt lelkeknek.

Komor felhők az égen,
sivár lesz szép világunk,
sokáig nem látunk napot,
elhervad a virágunk.

Torkodat levegő fojtja,
por marja a szemedet,
nem lehet elbújni tőle,
szorítja lélegzetedet.

Cirka
Cirka képe

Mese

Rovatok: 
Humor

   Dávid bácsi egyszerű ember volt. Ha valaki arra ment, ahol lakott, ezeket hallotta tőle: A varnyak egyék meg ezt a meleget! Gyün az esső! A szemeszőre hétszentit, már megint nem talál be a Riska!

Cirka
Cirka képe

Érdem

Rovatok: 
Vers

Sánta lábán félretaposott cipő,
karcos szemüvegén nyomot hagyott az idő,
kopott kabátja vállát húzza,
látszik az élet ütötte, rúgta.

Mosolyog, ha hozzá szólnak,
hálás minden kedves szónak,
megkérdezi, mit segíthet,
viccet mesél, megnevettet.

Cirka
Cirka képe

Múló idő

Rovatok: 
Vers

Fürgén szedi lábát az idő,
repülnek a hónapok,
oly gyorsan lesznek
holnapból tegnapok.

Az öröklét ígérete
megbocsájtja sietségét,
letörli homlokáról
gyöngyöt hozó verejtékét.

Az emlékek takarója
már rongyosra szakadt,
a régi tűz is kialudt,
hűlt hamu maradt.

Cirka
Cirka képe

Éjszaka

Rovatok: 
Vers

Pók szövi ezüst hálóját,
denevér lóg az ereszen,
kutyák ugatnak az udvaron,
én a holdat kémlelem.

Rám szól egy bagoly,
talán zavarom,
pedig a holdat
biztos nem takarom.

Néha lehull egy csillag,
nyomot hagy az égen,
pillanatra látom,
lélek ül a fényben.

Cirka
Cirka képe

Színház

Rovatok: 
Irodalom

  A függönyök még be voltak húzva, egy kicsi résen keresztül nézte, ahogy a zsúfolásig megtelt nézőtéren beszélgetnek, helyezkednek, mindenki keresi a legjobb rálátást a színpadra. Julie izgult, szinte az egész város itt volt. Pisszegtek neki, hogy foglalja el helyét, gyorsan leült a karosszékbe, kezébe vette a hímzőrámát, és elhúzták a függönyöket.

Cirka
Cirka képe

Tavaszhívogató

Rovatok: 
Vers

Már a sarkon járt a tavasz,
de megtorpant hirtelen,
mert ott állt még a tél
erősen, hidegen.

Pedig úgy vártam,
hisz megmutatta magát,
pár napig fogasra került
a vastag télikabát.

Hol vannak az orgonaillatú esték,
a langyos eső áztatta föld,
bimbók és nyíló virágok,
az üde, ébredő zöld?

Cirka
Cirka képe

Könnyek

Rovatok: 
Vers

Ha bántottak, csak sírj,
engedd ki könnyedet,
ne hagyd, hogy mérgezze
sokáig lelkedet.

Ne fájjon a szív,
ne gyötörjön hát,
ha igaztalanul
ér téged a vád.

Rázd le, mint télen
válladról a havat,
hiszen ezek úgyis
csak a buta szavak.

Cirka
Cirka képe

Reggel

Rovatok: 
Vers

Morcosan keltem reggel,
visszahúzott az ágy,
de menni kell, szólt vekker,
kelj hát, mire vársz?

Nem tartott soká a kávé,
adta a lendületet,
még éppen utolértem 
a menekülő szürkületet.

Ücsörögtek a rigók,
pillanatra megálltam,
velem együtt milliók 
csinálják ezt utánam.

Cirka
Cirka képe

Korcs

Rovatok: 
Vers

Járta a környéket,
keresett, kutatott,
morgott, ha ránéztek,
vagy hangosan ugatott.
Félt, mert bántották,
ütötték és rúgták,
nem simogatták soha
a gubancos bundát.
Harcolt az ételért,
küzdött az életért,
szenvedett az el sem
követett bűnökért.
Ebben a rideg,
keserű világban,
langyos nappalon,

Oldalak