Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Viszlát

Rovatok: 
Vers

Ha egy barát elköltözik,
sárgulnak a falevelek,
langyos eső megsiratja,
búsan fújnak őszi szelek.

Te szívesen marasztalnád,
de kevesek már a szavak,
nem tarthatod vissza többé,
hiába, mert úgysem marad.

Útra kel a madarakkal,
bár szomorú ez a lélek,
de várja őt, azt reméli,
egy boldogabb, és szebb élet.

Cirka
Cirka képe

Ősz

Rovatok: 
Egyéb

Ősz Hajnalban az utcai lámpák fénye alatt ködpamacsok járják éjszaka búcsúztató táncukat, és a borzongatón nyirkos levegőben megrebbennek a fák lombjai. Fázósan összegombolt kabátok kerülnek a munkába siető, apró párafoltokat lehelő emberekre. Reggel megtelik az utca gyerekhangokkal, akik iskolába egyáltalán nem sietnek, hátukon a nehéz táskával.

Cirka
Cirka képe

Szeptemberi érzések

Rovatok: 
Vers

Ballag az ősz ködöt, hűvöst hozva reggel,
fákon halványan rozsdálló levelekkel.
Harmatos pókháló csillogása fűben,
csend, béke, nyugalom kezdődik az őszben.

Hajamba levél hull a rozsdálló fáról,
a forróság már csak emlék lett a nyárból,
még jólesően simogat az őszi nap,
melegíti, ha felé tartom arcomat.

Cirka
Cirka képe

Azután

Rovatok: 
Vers

Felégették a világot,
eltaposták a virágot,
fekete lett minden zöld,
tüzes pokol lett a föld.

Véget értek a harcok,
nem maradtak arcok,
csak égett csontvázak,
ott, ahol bombáztak.

Ha kialszanak a tüzek,
kihajtanak a rügyek,
tán minden újra éled,
kezdődik egy újabb élet.

Cirka
Cirka képe

Mulandóság

Rovatok: 
Vers

Hol vannak a gyöngyharmatos reggelek,
hol van a varázslatos, szép pirkadat,
az idő már régen eljárt felettem,
a sok álom már csak álmodás maradt.

A lét enged fojtó szorításából,
messze tűnnek baráti kapcsolatok,
már nem kérek a régi szabadságból,
hűlnek a szenvedélyes gondolatok.

Cirka
Cirka képe

Szüret előtt

Rovatok: 
Vers

Aranyló szőlőszemek
napsugárban fürdenek,
döngicsélő méhek között
gyűjtik édességüket.

Szüretre készül a gazda,
szőlőjét kóstolgatja,
jó termés érzésével
pincéjét takarítja.

Lefesti a hordókat,
élezi az ollókat,
olajozza a nyikorgót,
prést és a bogyózót.

Cirka
Cirka képe

Szikla

Rovatok: 
Vers

Tartom sorsom súlyát,
megakadt, nem mozdul,
görgetném már tovább,
mint a sziklát, Sziszüphosz.

Folyton elgurul,
ha megállítanám,
de meg-megakad,
ha gyorsan gurítanám.

Hegy állja utamat,
vagy lejtő gyorsítja,
görbíti hátamat,
majd lábam futtatja.

Cirka
Cirka képe

Juhász

Rovatok: 
Vers

Nem rezdül a levél,
álmosító a csend,
kis faluban harangszó,
hangja messze cseng.

Déli pihenőn van
az elfáradt birkanyáj,
csak a puli figyeli,
mozdul-e végre már.

Falatozik a juhász,
fa alatt tarisznyából,
megtörli bicskáját,
jót húz kulacsából.

Cirka
Cirka képe

Szárazság

Rovatok: 
Vers

Talpam alatt száraz homok,
nem terem meg semmi,
lehullnak a virágszirmok,
fa is lombját veszti.

Rég volt eső, minden porzik,
apadnak a tavak,
vészjóslóan szárnyuk tárják
háztetőn a varjak.

Tüzek gyúlnak, égő pokol,
erdők, rétek, nádas,
kerülgeti, nyaldossa már
háztetőt, ha száraz.

Cirka
Cirka képe

Varjak

Rovatok: 
Vers

A tetőn hangos kopogás,
fekete varjú dolgozik,
csőrével diót töröget,
lábával abba kapaszkodik.

Folyton hangzik károgása,
hírül adja szerencséjét,
dicsőíti önmagának
zsákmányszerző tehetségét.

Kár volt oly nagy hanggal lenni,
jöttek mások, megzavarták,
mellette a ház tetejét
egyre többen elfoglalták.

Cirka
Cirka képe

Iránytű

Rovatok: 
Vers

Mindenki tart valahova,
még ha nem is tudja hova,
lehet nem is ér majd oda,
összerogyik öreg lova.

Mindenki valahova tart,
bár néha magas az a part,
sokkal tovább tart a harc,
a cél messze, mint a Mars.

Valahova tart mindenki,
bár terhét is kell cipelni,
soha nem ér rá pihenni,
mert nem tudja letenni.

Cirka
Cirka képe

Mátrix

Rovatok: 
Vers

Körülöttünk a világ
vajon mennyire valós?
Az ember szeme mit lát,
igaz, vagy netán csalós?

Függöny lóg-e előttünk,
mely takarja az igazt,
hogy ne pillanthass mögé,
rút káprázattal riaszt.

Sejtetni engedi néha,
véletlen beragyog a nap,
mintha eltűnnének
a magas kőfalak.

Cirka
Cirka képe

Tűz és víz

Rovatok: 
Vers

Hajnali fényben ragyog a nap,
szétszórva tüzes sugarakat,
gyémántként csillogó fényeit,
csodaszép aranyló színeit.

Víz, mi kiolthatná erejét,
tartja neki híven tenyerét,
mert vele együtt lesz oly csodás
a szikrázó, bűvös csacsogás.

Cirka
Cirka képe

Otthon

Rovatok: 
Vers

Vándorlunk a sorsunk elől,
csak kergetjük önmagunkat,
vajon hol találhatjuk meg
az igazi otthonunkat?

A ház, amiben most élünk,
a táj, ahol megszülettünk,
talán az lesz a legjobb hely,
hol ősöket eltemettünk?

Tanuljunk meg teremteni
álmainkban csillagokat,
ha felragyog csodás fényük,
megkapjuk a válaszokat.

Cirka
Cirka képe

Tarlón

Rovatok: 
Vers

Porfelhő és zakatolás jelzi merre jár,
kombájn kaszálja a beérett termést,
megtelik az üressé fogyott magtár,
folyik az aratás az utak mentén.

A levágott búzamezőt szalmagurigák őrzik,
vidám szöcskék járják pattogva táncukat,
egy vércse felettük keringőzik,
egerek bújnak, látván végzetük, s a sorsukat.

Cirka
Cirka képe

Patak

Rovatok: 
Vers

Kövek közt csordogáló kis patak,
arra elég, hogy őzek igyanak,
enyhet ad nékik a forró nyárban,
lágyan csobog az erdei tájban.

Amikor összeér két kis víz,
csobogása frissül rázendít,
már görget köveket, faágakat,
és bodorít nagyobb hullámokat.

Cirka
Cirka képe

Csillagom

Rovatok: 
Vers

Mami nagyon szeret téged,
hozza a holdat, ha kéred,
vagy neked a csillagokat,
amelyre az ujjad mutat.

Válassz egyet, melyik tetszik?
Az, mi olyan szépen fénylik?
Az se baj, hogy nagyon messze,
felmászok fa tetejére.

Ha még így is kicsi leszek,
legmagasabb hegyre megyek,
ha alacsony, így sem érem,
akkor már az eget nézem.

Cirka
Cirka képe

Fájdalom

Rovatok: 
Vers

Énekel lelkéből, én hallgatom,
szomorú dalában a fájdalom,
népének ősi énekét zengi,
már mind elmentek, nem maradt senki.

Utolsó, ki emlékszik a dalra,
utolsóként mondja el az ajka,
száll a szélben völgyeken, hegyeken,
majd elhallgat, és csak vár csendesen.

Cirka
Cirka képe

Az idő homokja

Rovatok: 
Vers

Csermely vagyok erdő mélyén,
apró fuvallat a légben,
porszem a sivatag szélén,
hópihe a kéklő égben.

Patak vagyok, folyó leszek,
szellő és tavaszi szél,
építek egy magas hegyet,
hóból seprűkezű testvért.

Mára csendes tóvá váltam,
lengedező langy fuvallat,
homokórába zártam
minden hitet és nyugalmat.

Cirka
Cirka képe

Szárnyak nélkül

Rovatok: 
Vers

Ne vágjátok le szárnyaim,
szállni akarok, repülni,
tavaszi széllel az égen
csillagokat kerülni.

Ne vágjátok le szárnyaim,
nélkülük mi lesz velem,
lábam sárba ragad,
alattam mély a verem.

Ne vágjátok le szárnyaim,
mert elhallgat énekem,
megnémul a szám,
megbénul két kezem.

Oldalak