Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Halott verebek

Rovatok: 
Vers

Reggel a járdán feküdtek,
már hidegen, holtan,
oda hogyan kerültek,
tanácstalan voltam.

Nem szoktak verebek,
öngyilkosok lenni,
lehet az eledel,
ami halálukat rejti.

Vagy éppen ragadozó,
kaphatta el őket,
egy néma lopakodó,
ki tudta, hogy győzhet.

Cirka
Cirka képe

Lámpás

Rovatok: 
Vers

Sötét volt, elbújt a hold,
rejtőztek a csillagok
csak kísértő lelkek jártak
és éjszakai visszhangok.

Vészt jósolt egy bagoly,
talán farkas is vonyított,
égnek állt minden hajszálam,
bőröm hidegen borsózott.

Vártam talán hajnalodik,
elűzi végre a rémeket,
a ködből előbukkanó,
képzelt szörnyűségeket.

Cirka
Cirka képe

Sors

Rovatok: 
Vers

Mértani pontossággal ki volt számolva,
mikor, hova megy, melyik a jó óvoda,
a megfelelő iskola, bentlakással,
természetesen, az illő szobatárssal.

Főiskola, egyetem, három diploma,
jutalom egy lakás és autócsoda,
neves intézményben jól fizetett állás,
cipője, ruhája, mindig csakis márkás.

Cirka
Cirka képe

Csak egy gondolat

Rovatok: 
Vers

Befoltoztam lyukas tetőmet,
most nem látom a csillagokat,
felhőkön égbe kell szállnom,
hogy megleljem mindazokat,
mert hiányoznak esténként.

Cirka
Cirka képe

Árnyék az ablakon

Rovatok: 
Vers

Esőcseppek kopogását hallgatom,
szép lassan lecsorognak az ablakon,
összeállnak, és gyöngyfüzérré lesznek,
kicsit még csillognak, míg elidőznek.

Belealszom a monotóniába,
csak forgolódom e kettős spirálban,
fejemben úgy dübörögnek a hangok,
nem tudom ébren vagyok, vagy álmodok.

Cirka
Cirka képe

Más ez a tavasz

Rovatok: 
Vers

Már csicseregnek a madarak,
galamb a tojásait költi,
van valami új e dallamban,
ez a tavasz más mint a többi.

Híreket hozott, fájdalmakat,
háború üzenetét mondja,
menekülőket, jajszavakat,
fényes repülőkben a bomba.

Csak romok maradnak utána,
üres házak, üres városok,
átöltöztek már gyászruhába,
a lányok és özvegyasszonyok.

Cirka
Cirka képe

Gyermek lelkemnek

Rovatok: 
Vers

Gyermekként csak álltam,
egy csodára vártam,
még tiszta volt lelkem,
oly sok volt a tervem.

Bíztam a jövőben,
valami erőben,
és bíztam a dalban,
amit tőled kaptam.

Aztán, hogy megnőttem,
nem az lett belőlem,
a sors már mást akart,
elém tett pár csavart.

Cirka
Cirka képe

Nosztalgia

Rovatok: 
Vers

Előjöttek emlékek,
fényképek a dobozból,
annyi mindent mesélnek,
életekről, sorsokról.

Távoli, közeli ős,
rá nem is emlékezem,
arca már nem ismerős,
ki lehet ez, kérdezem.

Gondosan vissza rakom,
mindegy is, hogy ki volt ő,
biztosan családtagom,
egy rokon, egy felmenő.

Cirka
Cirka képe

Ablak

Rovatok: 
Vers

Régi háznál minden csendes,
lassan peregnek a percek,
ablakán sem néz ki senki,
titkát többé el nem rejti.

Kicsi ablak sarkig tárva,
bent a huzat körbe járja,
nem talál már érdekeset,
fogja magát, és kisiet.

Egész évnek kerti kincse,
kamrában a háznak szíve,
régen amíg volt benne polc,
roskadozott úgy tele volt.

Cirka
Cirka képe

Bontják az iskolát

Rovatok: 
Vers

Sárga markoló az udvaron,
falak merednek csupaszon,
szél viszi a törmelék porát,
lebontják a régi iskolát.

Sok szép emlék fűzött oda,
bár nem tudtam, hogy csak ekkora,
idők során tán összement,
meghajlott, kicsit lepihent.

Cirka
Cirka képe

Aranyhíd

Rovatok: 
Vers

Ott állt a híd végén, vissza nézett rám,
vidáman mosolygott, valamire várt.
Erre biztosan jó oka lehetett,
talán lassan mentem, vagy ő sietett?

Már nem emlékszem, de ahogy most nézem,
a hídon kék ég alatt a napfényben,
nem intett búcsút, csak várt türelmesen,
zsebre tett kézzel, engedelmesen.

Cirka
Cirka képe

Száradó ruhák

Rovatok: 
Vers

Kis tó partján már az ősz jár,
fodrozza a víztükröt,
száraz levél zizeg a fán,
a nap estét köszöntött.

Ruha szárad kint maradt,
meglengeti langyos szél,
ha ránézel gazdájáról,
pár dolgot még elmesél.

Megélte az ifjúkorát,
megette a kenyerét,
kiterítette nyomorát,
öregsége jelmezét.

Cirka
Cirka képe

Utamon

Rovatok: 
Vers

Keresem az igaz utat,
csillagot, mi irányt mutat,
eddig sajnos nem találtam,
pedig hét határt bejártam.
Útjelzők voltak lerakva,
menjél jobbra, menjél balra,
választottam, de éreztem,
célba soha nem érkeztem.
Új útra már nem találok,
időm elfogy, körbe járok,
marad egy, a kitaposott,
egy kicsit még ott toporgok.

Cirka
Cirka képe

Az út vége

Rovatok: 
Vers

Hol az út vége, kietlen vidék,
port és füstöt hoz, távolból a szél.
Sínek mutatják, az elmúlt létet,
ott volt még egykor, virágzó élet.
Gázálarcban, alig lát valamit,
vajon hova megy, keres valakit?
Keresi a múltját, a szép tavaszt,
a csendes napot, mi rügyet fakaszt.
A záport hogy elmossa a ködöt,
mely örökre e földre költözött.

Cirka
Cirka képe

Várok a tavaszra

Rovatok: 
Vers

Még lógnak a jégcsapok az ereszen,
még nyújtóznak a fák reggel deresen,
hajnali lehelet felhő száll messze,
a madáretető csordultig telve.

Jégvirágok csillognak mint kristályok,
szivárvány színű legdrágább gyémántok,
a tó is megfagyott tükröt tartana,
a fagyott nádasnak, ha ráhajlana.

Cirka
Cirka képe

Nekem macskám van a Vutyi

Rovatok: 
Humor

Macska történetek

Cirka
Cirka képe

Csikk

Rovatok: 
Vers

Eldobott, még füstölgő csikk,
körbenéz, talán szégyenli,
de győz az örök szenvedély,
bár körmét kissé égeti.

Földöntúli boldogságát,
már egy szippantás meghozta,
tovább lépdel földre figyel,
tán még valaki eldobta.

Messziről, vágyódva nézi,
a megállóban cigizőt,
ha a busz most ide érne,
maradna abból a kicsiből.

Cirka
Cirka képe

Havazás

Rovatok: 
Vers

Megmutatta magát a tél,
könnyeket csalt szemembe a szél,
sajnos otthon hagytam kesztyűmet,
csak meleg zsebem kényeztet.
Talpam alatt ropog a hó,
hallgatni ezt oly nyugtató,
lábnyomomra vissza nézek,
csillognak a neonfények.
Tócsa jéggel takarózott,
széle körben kivirágzott,
hópihe ül a pillámon,
csúszik az út, azt sem bánom.

Cirka
Cirka képe

Kezdet

Rovatok: 
Vers

Bölcsőjében ring az élet,
csak a vágy van, nincs még lélek,
dobog a szív, de nincs mélye,
nincs benne, mi fájna, égne.

Agyában a gondolatok,
nem keresnek kapcsolatot,
nem érti még mi az élet,
csak egy adat csak egy képlet.

Ha eléri őt a lényeg,
tudatára akkor ébred,
ember lesz, és oly esendő,
megérinti a Teremtő.

Cirka
Cirka képe

Dallamok

Rovatok: 
Vers

Vonó sír hegedű húrokon,
elábrándozom a hangokon,
a melódia már csalogat,
vágyom a bűvös dallamokat.

A hangok életre is kelnek,
csodát és szépséget ígérnek,
lehet végtelen, vigasztaló,
vagy nyugtató és felkavaró.

Oldalak