A nap ragyogva kúszik az égre,
tündék ébrednek nesztelen,
szárnyuk csillan ezüstként az égen,
aranyfény simít végig a réteken.

Fák között titokzatos szél susog,
patak csobban, hívogat, mesél,
kavicsok közt vízcseppek táncolnak,
apró lábak neszeznek, hangjuk el sem ér.

Szivárványszín ölel minden ágat,
virágok illata édesen száll,
pillangók szövik a lágy takarót,
szellő játékát hallgatja a világ.

Tündék suttognak a lombok alatt,
a szavak meséket, titkokat rejtenek,
minden lélek itt otthonra talál,
hisz a harmatcseppek oly csendesek.

Este a kert ezüstre vált,
a hold takarót hint a fákra,
csillagok mosolyognak fenn az égen,
ez tündekert álmodó világa.

Táncolnak a lombok alatt,
lágy szellő suhan fák között,
mesevilágban száll a madár,
fény csillantja a harmatot, s ködöt.

Virágok illata körbeölel,
patak csobog, csendben mesél,
apró lábak nesze a fűben,
már titkokat, álmokat regél.

Holdfény ezüst a tó tükrén,
csillagok nevetnek az égen,
tündekertben minden lélek
álmodni hív csendes éjen.

Ha belépsz, halld a patak zenéjét,
fák meséjét, virágok nevetését,
szívedben majd felébred a varázs,
meglátod csodás tündérkertjét.

Minden titkodat megőrzi,
nyitja neked a világ kapuját,
lelked bárhová elrepíti,
hogy megtaláld saját tündehazád.

TM