Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Kovácsné Lívia

Kovácsné Lívia

Fény és árnyék

Rovatok: 
Vers

Az árnyak,
a fények,
körbeölelnek éteri lények.
A nap sugara ontja éltető fényét,
árnyak kísérik minden lépését.
Puhán érint,
melegít, szíveket felvidít,
életre kél a táj,
a kis patak kacagva csordogál.
Béka brekeg,
párját várja
káka levél otthonába.
Pitypang nyílik, ernyőcskéje száll a légben,

Kovácsné Lívia

Éhes cinke

Rovatok: 
Vers

Süt a januári nap,
csilingel az eresz alatt a jégcsap,
cinke röppen ágról ágra,
száll szegényke fáról fára,
magot keres éhes kis begyébe,
felröppen a tiszafa tetejébe.
A tiszafa édes eleséggel várta,
a kis cinkének így tele lett
a begye mára,
öröm lett ma az élete,
holnap is eljön estebédre.

Kovácsné Lívia

Vihar után

Rovatok: 
Vers

Megjött az éjszaka,
fekete köpenyét terítve a világra,
a hold is csillagok nélkül tekint le a tájra!
Sötétbe borult a város, a falu,
az égen villámok cikáznak,
az égiek harcolnak
vad viharral,
villámlással,
hatalmas esővel,
égzengéssel,
jégveréssel!
Reszket, ki él
mindenki fél!

Kovácsné Lívia

Hiányzol

Rovatok: 
Vers

Karjaidba vágyom szüntelen kedvesem,
betelni veled nem tudtam sohasem.
Vágyom újra és újra,
hogy tarts ölelő két karodban.
Vágyom a csókod ízét, mely oly édes,
vágyom a két szemedből áradó izzó szenvedélyt,
a puha érintést,
a templomi szentélyt.
Érezni szeretném öled felforrósódó,
tapintható vágyát,

Kovácsné Lívia

Fény és árnyék

Rovatok: 
Vers

Az árnyak,
a fények,
körbeölelnek éteri lények.
A nap sugara ontja éltető fényét,
árnyak kísérik minden lépését.
Puhán érint,
melegít szíveket, felvidít,
életre kél a táj,
a kis patak kacagva csordogál.
Béka brekeg,
párját várja,
kákalevél otthonába.
Pitypang nyílik, ernyőcskéje száll a légben,

Kovácsné Lívia

Veled

Rovatok: 
Vers

Csillagporos ösvényen sétáltunk,
kedvesem, Te meg Én.
Átölelt két karod féltőn
ezen a tavaszi estén.
Boldogok voltunk,
nem számított, mi volt a múltunk!
Nevetésünktől visszhangzott az éj,
a csillagok velünk kacagtak még.
A testünk szerelemtől égett
ezen az éjjelen,
s repültünk együtt a boldogságban,

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Leszállt az este
karod testem ölelte
együtt repültünk

2024. május 23.

Kovácsné Lívia

Jó hogy vagy

Rovatok: 
Vers

Itt vagy velem, minden percben,
a hajnali pirkadat arcomat simogató csendjében,
a nap első huncut sugarában,
a madarak szerelmes dalában,
a tavaszi eső vetést növelő cseppjében,
a számban olvadó eper ízében.
Az életem része vagy mindennap,
ha látlak, szerelmünk szárnyra kap!
Én érted mondok esténként imát,

Kovácsné Lívia

Itt vagy velem

Rovatok: 
Vers

Itt vagy mindig, örökre velem,
boldogan simogatom megfáradt kezed!
Esti szellővel szállunk együtt kedvesem,
boldog vagyok,
hogy itt vagy énvelem!
Szeretlek, tudod jól,
a madarak tavaszi szerelmes dala neked is szól!
Nem kell hozzá sok szó,
szemedbe nézve látom,
a szíved jó,
oly szeretni való,
szerelemben odaadó!

Kovácsné Lívia

Szülinapodra (dédunokámnak)

Rovatok: 
Vers

Egy éves lettél drága kicsi Hanna, Katarína,
te vagy a családunk boldogsága!
Szüleid féltőn nevelnek,
neked adják minden szeretetüket.
Ha ránk mosolyogsz, elolvadunk,
amit lehet, neked mindent megadunk.
Nőjj nagyra te édes, kicsi lány,
életed legyen boldog,
semmiben ne szenvedj hiányt!
Egészség, bőség, szeretet kísérje utadat,

Rovatok: 
Vers

Éjszaka csendes ölén
szíved még félt,
elszállt oly sok szépnek hitt remény,
végtelen a csend,
a fiad az égbe ment!
Szíveden gyógyíthatatlan sebet ejtett
a kegyetlen idő,
erre nincs gyógyír, csak a múló idő!
Most még észveszejtve rovod az utcák sorát,
nem találva helyed e planétán.
Megzavarodott az ész,
lábad csak megy,

Kovácsné Lívia

Akácfa virága

Rovatok: 
Vers

Nyílnak az akácfa virágok,
sok kis bogárka döngicsél rajtuk.
Méhecskék gyűjtik a virágport,
dolgoznak ők sokat,
virágporból mézet varázsolnak!
Illatuk bódító csoda,
fürtjei, mint a menyasszony csokra.
Illatát messzire viszi a tavaszi szél,
a kis pillangó is róla mesél.
Látványa oly gyönyörű,
ha nézzük, arcunk csupa derű.

Kovácsné Lívia

Nem hamvad el

Rovatok: 
Vers

Szeretlek, kedvesem,
érted mindent megteszek, édesem!
Szemed tüzében elvesztem,
mézédes csókod ízleltem!
Két karod lágyan átölelt engem,
nem engedsz el soha többé,
én úgy éreztem!
Szívemet a szívedre tettem,
oly boldog voltál velem.
Összebújtunk, mint két hófehér galamb,
nem számított, mit hoz a holnap.
Tudtuk,

Kovácsné Lívia

Varázs

Rovatok: 
Vers

Ha jő az est,
hát jöjj velem,
jöjj velem egy álomvilágba,
hol elmúlik lelkünk fájdalma,
hol nem számít semmi,
csak az,
hogy boldogok tudjunk lenni!
Jöjj velem, és légy velem boldog,
szeressünk, hisz az oly jó dolog!
Veled oly boldog vagyok,
ha látom, a szemed ragyog,
féltőn ölel a két karod!
Édes csókod a számon,

Kovácsné Lívia

Veled

Rovatok: 
Vers

Veled elmennék a világ végéig,
lelógatnánk beteg lábainkat,
boldogan ölelnélek, csókolnálak,
elfelejtenénk mindazt, ami bánt,
mindazt, ami fáj!
Csak Te és Én,
megszűnne körülöttünk minden,
egymás boldogsága
a fontos nekünk,
más nem!
Már nem vagyunk húszévesek,
életünk nagyrészét már leéltük,
sok mindent átéltünk,

Kovácsné Lívia

Körülölel a csend

Rovatok: 
Vers

Még várok egy halk, csendes szóra,
egy szívhez szóló, reményt adó szóra,
melytől a gond elszáll,
s a sötét felhő is eltűnik,
mely felettünk a csendre vár,
majd gyorsan továbbáll!
Kitisztul az ég,
és a tavaszi napsugár elhozza
a tiszta, ragyogó fényt,
és a fájó szív megbékél.
Tavaszi virágok illatát hozza

Kovácsné Lívia

Szívemben él

Rovatok: 
Vers

Emlékszel még,
mikor kezem a kezedbe tettem?
Nem szóltál,
némán lehellet finoman megszorítottál!
Emlékszel még?
Ültünk a templomi csendben,
s a jó Isten minket magához ölelt
gyöngéden.
Gyönyörűszép emlék,
mit soha nem felednék.
Én emlékszem még!
Ugye, Te is emlékszel még?
Örökre szívemben él!

2024. április 7.

Kovácsné Lívia

NEKEM

Rovatok: 
Vers

Nekem Te vagy
a tavaszi szellő, mely arcomat simogatja,
és forró csókot ad ajkamra.
Nekem Te vagy
a tavasz minden virága,
mely illatát ontja,
s a szívemet, lelkemet magához vonzza!
Nekem Te vagy HIT,
hinni benned,
hogy nincs minden veszve!
Nekem Te vagy
a REMÉNY,
és így a holnap is oly sokat igér!
Nekem Te vagy

Kovácsné Lívia

Kék ibolya

Rovatok: 
Vers

Kék ibolya
szerényen megbújik a bokor alján,
törékeny szirma mosolyogva néz ránk.
Színe csodás, elvarázsol,
nézem csendben, szerénysége
magához láncol!
Oly szép a színed,
csodás a formád,
elvarázsolod, akárki lát!

2024. április 3.

Kovácsné Lívia

Tavasz

Rovatok: 
Vers

Itt a gyönyörű, szép tavasz,
bár huncut,
és sok tréfát űz velünk a kis ravasz!
Virágba borultak a fák,
a réten sok-sok virág,
illatukkal teli a lég,
messzire viszi a lágy
tavaszi szél!
Ó, szép tavasz, úgy vártunk már,
vágytunk a nap simogató sugarára,
a meleg nappalokra,
a szerelmes, tavaszi éjszakákra!

Oldalak