Hogyha szárnyam volna,
fel az égbe szállnék,
szívemből, lelkemből
neked énekelnék.
Minden reggel ablakodba szállnék,
édes énekemmel jó reggelt kívánnék.

Ó, ha szárnyam lenne,
hozzád szállnék este,
ott őrizném álmod mindig éjjelente,
boldogan ébredj fel reggelre.

Lila viola illatozik az ablakom előtt,
viszi az esti szél az illatát messzire,
szívem sóhaja száll vele,
boldog, ha itt vagy ővele!
Lila viola,
szívem hírmondója,
szerelmek tudója,
szívek bolondítója,
lelkem nyugtatója,
mondd el,
hogy szeretem,
ma is őt szeretem.
Lila viola illata elbódít, karodba csábít,

Lélekölelésemet szelek szárnyán küldöm neked!
Elmondja majd, mily forrón szeretlek!
Elmondanám én is,
de nincs hozzá merszem,
akadály a józan ész,
s a köztünk lévő messzeség!
Egy percre voltál csak enyém,
egy csók, mely a szívemben ma is ég,
de őrzöm, hisz számomra a legszebb emlék,
hisz szeretlek én!

Tudod, így van ez, szívem,
ennyi év után,
és ne nézz rám ily bután,
a kor nyomot hagy rajtunk az évek múltán,
hiába kelünk fel jó korán.
Még jöhetnek szép évek talán,
ha a mindenható így akarja netán,
becsüljük meg, mit az élet nekünk ád,
s az Isten is megáld!
Tudod, így van ez, szívem, ennyi év után,
ne legyints ily kurtán,

Tavasz van, gyönyörű szépségű tavasz,
új életre kelt a táj,
virágba borult a vidék, amerre
a szem ellát!
Hiányzol kedvesem oly nagyon,
arcodat, mondd, újra mikor láthatom?
Bársonyos hangod ma is szívemig hatol,
beleremeg a testem is, ha hallom!
Öledbe bújnék csendesen, kedvesem,
két karod ölelése a templomi oltalom énnekem.

Szeretni és szeretve lenni,
a legszebb érzés így boldogságban élni.
A szeretet nem ismeri a határokat,
átível óceánokat, tengereket, magas hegyeket
és legyőz mindent az önzetlen, feltétel nélküli szeretet.
Mit neki az Alpok, vagy a Himalája,
nem számít az emberek közti távolsága.
A szeretet az életünk legszebb csodája,

Szeretni és szeretve lenni,
a legszebb érzés így boldogságban élni.
A szeretet nem ismeri a határokat,
átível óceánokat, tengereket,
magas hegyeket és legyőz mindent
az önzetlen, feltétel nélküli szeretet.
Mit neki az Alpok vagy a Himalája,
nem számít az emberek közti távolsága.
A szeretet az életünk legszebb csodája,

Álmodtam egy szép világról,
tarka rétről, sok csodáról,
nyíló mezei virágról,
bogárkákról, méhecskékről,
csillogó szárnyú lepkékről!
Boldog családokról, nagypapáról, nagymamáról,
tündér mosolyú unokákról.

Vártuk a tavaszt
itt van már az április
csalóka idő

Csodás április
cseresznyefa-virágzás
fagyos idő jön

Virágba borult
szép áprilisi tájban
havat jósoltak

2025. április 6.

TM

Álmatlan éjszakák,
elvetélt vágyak,
kihűlt ágyak,
vajúdó érzések,
üres tekintetek!
Hiányod ordít az éjszakában,
fekete leplével betakarnak az árnyak,
a vágy tombol, mint egy vad zivatar,
de már ő sem tudja, mit akar!
Hiányzik a kezed bársonya,
a bőröd illata,
a karod ölelése,
a csókod íze!

Álmok tavában fürödtem én,
a szívem dalát küldtem feléd,
szelek szárnyán repült a dal,
remélem, megértésre talál majd!
Szívemből szól az én dalom,
neked küldöm, édes angyalom.
Álmok tavában úsztam boldogan,
velem voltál már gondolatban,
szívem csordultig tele szerelemmel,
a csillagok néztek le ránk szeretettel!

Könnyek gördülnek arcomon,
végigfutnak a nyakamon,
fáj, sajog mindenem,
a fájdalom széttépi a testemet, lelkemet!
Front jön front hátán,
a szívem vérzik ennek láttán.
Hittem, hogy jönnek még szép napok,
de lassan megöl a szűnni nem akaró fájdalom!
Hittem, hogy jön a melengető napsugár,
és átjárja testemet a boldogság!

Az idősödő ember az élettől
már sok csodát nem remél,
de lelkében őrzi a sok szépet,
mit életében átélt!
Már szürkül a fény, de néha
egy egy villanásnyi szikra
még a szívünkig elér.

Amikor szívem a szíveden megpihen,
hozzád bújok oly lelkesen,
én oly boldog vagyok kedvesem,
maradj mindig így velem!
Tavaszi nap simogatja arcunkat,
huncut szellő borzolja hajunkat,
virágok illata száll a légbe,
kezem belesimul a kezedbe.
Mosolyogva nézünk fel a kék égre,
itt a tavasz végre,
boldogság költözött a szívünkbe!

Miért kínoz a fájdalom?
Miért fáj a szívem oly nagyon?
A testem, a lelkem beleremeg,
ha látom a két szemedet,
ha hallom a hangodat,
mely számomra maga a csoda!
Ha nem vagy mellettem, kínoz
a fájdalom, a szívem úgy sajog, hiányzol oly nagyon!
Hiányod megszokni sohasem fogom,
bár ezen sokszor elgondolkodom.

Álmodom!
Egy csodás álomvilágban vagyok!
Átölel féltőn a két karod, felébredni most nem akarok.
A vágy zenél egy csodás romantikus zenét,
s az ember hamar elveszti az eszét.
Én a vágyad ébredését érzem,
mely tűzbe hozza rejtett szenvedélyem.
Érzem a kezed testem barangolja be,
s a reszkető remény beteljesülést nyer!

Egész nap esik a márciusi eső,
a vetésnek ez oly kecsegtető.
Száraz volt, szinte porzott már a föld,
most kivirult és minden oly gyönyörű zöld!
Gyöngyökként gurulnak az esőcseppek szerteszét,
s a szomjazó föld mohón beissza minden egyes éltető cseppjét!
Éled a természet,
rügyeket bontanak a bokrok,
a fák,

Ha megsimogathatnám most az arcodat,
ha csókolhatnám a szádat,
ha neked adhatnám a mámat,
ha kétkarod oltalmában elveszhetnék,
ha a csillagok közt veled sétálnék,
veled csuda boldog lennék!

Hévíz, 2025. március 14. 

TM