Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Kovácsné Lívia

Kovácsné Lívia

November

Rovatok: 
Vers

November van, késő ősz,
csodálatos színes ruháját felvette
a rét s az erdő.
Erdeinkben van vaddisznó, szarvas és őz,
és sok sok apró vad, 
melyeknek az erdő otthont ad.
Menedéket keresnek, mielőtt jő a tél,
ne fázzanak, ha a hideg ideér.
Már hidegek a hajnalok,
a virágok rég elsárgultak,
szirmaik a földre hulltak,

Kovácsné Lívia

Késő ősz

Rovatok: 
Vers

Kint fúj a viharos szél,
tépi a fákról a megsárgult leveleket,
bentről a meleg szobából nézem 
a lassan szitáló esőcseppeket.
Késő ősz van, így november vége felé haladva,
még egy hét és itt van advent első vasárnapja.
Szalad az idő,
nemrég még szedtük a szőlőt, az almát, a szilvát
és a sok finomság most a kamrában már a télre vár.

Kovácsné Lívia

Rezdülés

Rovatok: 
Vers

Bár a remény gyenge szárnya repülni még nem képes,
szíve sóhaját a kalitkába zárt madárnak
a szél viszi  messzire, talán eljut a címzetthez.
Döbbenetes, mire képes a szív, ha így szeret,
átível a hegyeken át,
mert akadályt a szerelem nem ismer.
Szerelemért mindenre képes,
hogy övé legyen szép kedvese.

Kovácsné Lívia

Csalóka álmok

Rovatok: 
Vers

Haldokló hattyúlelkem némán magába zárta fájdalmát,
ne lássa senki vérző szívem fájdalmát.
Elveszett reményeim sokasága űzi megtaposott lelkem
pillangószárnyon repülő álmait.
Hittem a messzeségnek, a szép szavaknak,
melyek oly bódítóan hatottak,
mégis én aggódtam a múltért, a jelenért s a jövőért.
Tudhattam volna, hiszékeny a  gyermeklelkem 

Kovácsné Lívia

Csend szava

Rovatok: 
Vers

Az éjszaka csendje rám borult,
s míg az égen millió csillag tekint le rám,
én  kisszobámban álmatlanul hallgatom
az éjszaka csodás hangjait.
A kertemben száz tücsök zenél,
s én hallgatom,  mit a természet 
a hegedű húrjain szívhez szólóan 
eljátszik nekem.
A fájdalom, mely életem része oly rég,
nem szűnik meg, velem él.

Kovácsné Lívia

Hegedűszó

Rovatok: 
Vers

Egy kis nosztalgia, egy régi álom,
mely szívemben tűzként lángol.
Gyere csak, álmodozzunk
a boldogság vadregényes, rózsaillatú kertjéről,
mert ha elillan az álom, 
a valóság csendje megdermeszti lelkünket.
A hegedű húrján még zeng a dal,
mely szívünkre hat, boldogságot ad.
Ha elnémul a hegedű, lelkünk elmenekül,
nincs, mi enyhet ad.

Kovácsné Lívia

Csillagok

Rovatok: 
Vers

Nézem  a sok száz csillagot az égen.
Kereslek kedvesem köztük téged.
Rád gondolok egyedül az éjszakában,
merre járhatsz, miért nem vagy nálam?
Hosszú az út, mit eddig megtettünk,
nehéz élet van már mimögöttünk.
Megszenvedtünk mindenért,
amit a sorsunk ránk mért.
Visszük terhünket, amíg bírjuk,
amíg egy ütemre ver a szívünk.

Kovácsné Lívia

Szép álom

Rovatok: 
Vers

Csodaszépet álmodtam az éjjel,
szaladtunk együtt a virágos réten.
Magadhoz öleltél kedvesem, lágyan,
boldogabb ember nem volt nálam.
Beszívtuk a virágok bódító illatát,
néztük az ég bíborrá váló hajnalát.
Szerettek és szerettem!
Boldogok voltunk mind a ketten.
Sajnos, reggelre véget ért az álom,
azóta a helyem sehol sem találom.

Kovácsné Lívia

Becsület, hűség (PÁLYÁZATRA)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Én úgy gondolom, 
a becsület és a hűség 
két nagyon fontos dolog.

Oly világban élünk,
hogy a becsület szó
már semmit sem ér,
az ember hiába remél.

Ahol csak lehet, átverik az embert,
az adott szó a mai szótárban
nem szerepel.

Kovácsné Lívia

Rajzolok

Rovatok: 
Vers

Rajzolok neked egy szebb világot,
hol minden ember boldog 
és nincs többé háború!
Hol boldog leszel,
és a szomorúság
már nem látszik a két szemedben.

Rajzolok neked egy szebb világot,
hol boldog lehetsz,
ami már nem csak egy álom.

Rajzolok neked egy új világot,
hol minden ember szabad és boldog 
ezen a világon.

Kovácsné Lívia

Éj leánya

Rovatok: 
Vers

Az este leple alatt éj leánya szépen,
halkan beosont a kis szobámba,
aranyhaja csillogva
csodálatos fényt szórt szét az éjszakába.

Földig érő szép, fehér ruhában,
csillagok fénylő sugarával
beragyogta a szobámat,
két szép szeme rám tekintett,
azon nyomban megigézett,
s rögtön fellángolt a szívemben a tűz,
hisz a szerelem nem bűn.

Kovácsné Lívia

Újra itt a hajnal

Rovatok: 
Vers

Újra itt a hajnal, mely bíborköntösét ránk teríti,
és egy szebb, reményekkel teli nappalt hoz el nekünk.
A hajnali csend még itt jár körülöttünk,
és megnyugtató, szép reményt ígér a mának.

A hajnali nap első sugara  az augusztusi nyár 
megszelídült gyermeke.
Már nem forró, inkább hűvösnek mondanám,
de jól esik ez a hajnali simogató szellő.

Kovácsné Lívia

Temető

Rovatok: 
Vers

A krizantémok sokszínű szirmai 
fejüket büszkén tartva köszöntik
a temetők esti csendjét.
Halottaink emlékére
virágdíszbe öltöztetett temetők
borostyánindáival átszőtt sírjai fölött
imádkozunk.

Kovácsné Lívia

Értünk

Rovatok: 
Vers

Értünk ragyog sok száz csillag az égen.
Értünk világít a tejút már oly régen.
Értünk szól az éjjeli imádság.
Értünk csordogál a tiszta vízű forrás.
Értünk száll a madárdal hajnaltájt.
Értünk nyílik a sok virág a réten.
Értünk zeng a mennyekben a csodás ének.
Értünk szól az Isten áldása,
mely örök szerelmünk záloga.

Kovácsné Lívia

Kertek alatt oson az ősz

Rovatok: 
Vers

Augusztus  közepe van és még tűz a nap ránk,
de az esték hűvösek már.
A természet így érzékelteti, 
nemsokára itt az ősz.
Hullanak a megsárgult levelek,
és beérett a sok ízletes gyümölcs,
mely télre eltéve  majd a nyarat juttatja eszünkbe.
A szőlő fehér és rubinpiros termése,
mint igazgyöngyök egy csodás nő nyakán,

Kovácsné Lívia

Álmodtam egy szebb jövőt

Rovatok: 
Vers

Álmodtam egy szebb jövőt,
melyben mindig béke, csend
és nyugalom van,
de nincs benne könny,
szenvedés és fájdalom.
Ahol minden édes és nem keserű.

Álmodtam egy szebb jövőt,
ahol béke van, és soha többé nem lesz háború.
Ahol nem bánt ember embert,
még szavakkal sem.
Legyen szép szó, amely 
minden szívhez egyformán szól.

Kovácsné Lívia

Voltam, vagyok

Rovatok: 
Vers

Voltam én is szép, ifjú leány,
ki önfeledten táncolt szerelmes párja oldalán
és boldog volt,
szíve szárnyalt, mint a kolibri
a mézédes virágok szirmai körül.
Voltam dolgozó nő,
boldog ANYA,
aki gyermekét nevelte a jóra.
De aztán jött a szenvedés, a kín,
s megjártam a poklok poklát.
Jártam a fény kapujában,

Kovácsné Lívia

Jövő reménysége

Rovatok: 
Vers

Őszi, fáradt nap sugara simogatja arcomat,
dédunokám mosolya ad vidám napot ma.
Két szép szeme, ha ránk nevet,
nálunk boldogabb senki nem lehet.
Kis legényke , kis Levente,
életünknek reménysége,
öröm nekünk terád nézni,
ifjú korunk megidézni.
Nőjj nagyra Te piciny csoda,
életednek boldogság legyen az otthona,

Kovácsné Lívia

Séta otthon

Rovatok: 
Vers

Vártam, úgy vártam,
hogy újra sétálj velem,
Otthon, ahol élünk,
az erdő vár, hisz ő van értünk.
Színt vált a fű, a fa, a virág,
az őszi erdő száz színével minket vár.
"Itt születtem én ezen a tájon"
a boldogságomra is itt vágyom.
Oly jó most is sétálni veled,
érezni ma is a szerelmed.
Ez az otthonunk,

Kovácsné Lívia

Maradj velem

Rovatok: 
Vers

Ha kezed a kezedhez ér,
rajtam egy villám cikázik szét.
Ha szemem a szemedbe néz,
nekem az oly sokat ígér.

Ha hozzád bújok csendesen,
s a két karod féltőn átölel,
nem kell a sok beszéd,
ha csókod a számon ég.

Maradj velem kérlek,
amíg tart ez az élet.
Szeretlek téged.

Oldalak