Oly csodás a nyári éjjel,
ha átölelsz szenvedéllyel,
szemed tükrében izzik a vágy,
mely megőrjít és magával ránt!
Kezed lágyan simítja testem,
érzékeny pontokon az édes érzésekbe
borzongva belevesztem,
ó, mily édes borzongás,
odaadó, forró simogatás, csókolgatás.
Lüktet a vérünk,
egymástól forró csókot kérünk,

Levél sem libben
szél csend van alszik a táj
várjuk az esőt

2024. szeptember 6.

Fülledt levegő
repedezett a földünk
esőért kiált

2024. szeptember 6.

Tücsök ciripel
esti szép szerenádot
álmodj szépeket

2024. szeptember 3.

Beragyog szobám
ablakán a hold fénye
szépet álmodom

2024. szeptember 3.

Eljött idén is a szeptember,
szenved a melegtől minden ember.
Hetek óta várjuk az életet adó, frissítő esőt,
de nem jön,
pedig felüdítené a rétet és a mezőt.
Berepedezett már a föld,
elszáradt már termés,
a határban kiszárad minden fű, fa, virág,
mind-mind szomjas és esőért kiált!
Imádkozunk Istenünkhöz, könyörüljön rajtunk,

Nap égette föld
berepedezve kiált
nincs egy csepp eső

Nyári napsugár
fényében perzselődik
megég a határ

Sötét szobában mélységes csend az úr,
nehéz a lég, a tüdő sípol és szúr.
Halkan suhan egy sóhaj, mely vágyakozással teli,
oly halk, hogy alig hallani.
Még dobog a szív és reménykedve vár,
hisz benne örökre már,
hogy talán még valaki rátalál.
Kicsi az esély, mert ő kalitkába zárva él,
ezért reszket, ezért fél.

Éld boldogan az életed,
szárnyalj, ha megteheted,
oly rövid e földi lét,
s oly nagy a tét,
tartalmas életet élj,
hogy legyen utódaidnak
miről mesélj!

Sötét az éjszaka, fent egy csillag sem ég,
szél sem libbenti a fák levelét, áll a lég.
Fülledt a levegő,
már a tücsök sem hegedül,
holnapra talán az idő egy kicsit megenyhül.
Már nem várunk nagy csodákat,
csendesen este elsuttogjuk imánkat,
s eszünkbe jut egy emlék,
mely számunkra oly kedves,
egy érintés,
egy kézfogás,

Aludj, aludj, édes, drága kedvesem,
álmod legyen mesés, fogom a kezed!
Vigyázok én majd rád, én szerelmesem,
ne zavarja álmod most már semmi sem!
Csókjaimmal altatlak el, kedvesem,
édes öleléssel ringat két kezem!
Aludj, aludj, édes kedvesem,
holnap reggel boldogan ébredj mellettem,
szívem dobbanása szívednek jelez,

Kinyíltak a kaktuszom
csodálatos, hófehér virágai,
mint a kis porcelán trombiták,
oly szépek a szirmai!
Hófehér, csodálatos nyíló virágok,
bennetek minden szépséget megtalálok!
Reggelre kinyíltok,
nappal pompáztok,
estére becsukódtok,
éjjelre elhervadtok!
Nektek az életből csak egy nap jutott,
de csodálatos szépek voltatok,

Ablakom előtt nyílik a lonc,
illatát messzire viszi a nyáresti szél,
szívemnek egy szép mesét mesél.
Csillagok közt sétálok boldogan,
éjjelente a csodás álmomban.
Fent nevet az öreg hold,
huncutul rám kacsint,
nincs most gond.
Fogom a kezed, kedvesem,
soha el nem engedem.
Csillagport szór az éjjel

Battonya felett ragyog az áldott napsugár,
s éjjel ragyognak a fényes csillagok,
az Író-Költő-Művész alkotótáborban
sokad magammal én is itt vagyok!
Boldogság járja át a szíveket, a lelkeket,
olyan jó újra veletek.
Lénárt Anna csodálatos programokat szervez,
etet, itat, szeretete mindenkire kihat.
Van itt móka, kacagás,

Hajnalban harmatcsepp csillog a virágok szirmain,
enyhíti a bogárkák, lepkék szomjas vágyait.
A felkelő nap melengető sugara
a harmatcseppeket hamar felszárítja.
Nyár van, forró nyár,
a kukorica szárba szökkent már,
az aratás is hamar eljön ám.
Virul a réten ezernyi tarka virág,
mely mind bogárkákra és a kecses lepkékre vár!

Álmomban virágos réten szaladtam,
kedvesemmel boldogan találkoztam,
ölelő karjába omoltam.
Kéz a kézben vele sétáltam,
boldogságom nála megtaláltam.
A nap fénylő sugara cirógatta megfáradt arcomat,
szívemben a vágy egy szerelmes dalt dúdolgat,
az azúrkék ég színe és a virágok illata lelkemet átjárta,
szerelmes szívemet megbabonázta.

Ölelj át kedvesem oly gyöngéden,
hogy érezzem azt,
mennyire szeretsz engem,
ölelj át,
hogy tudjam jól,
én hozzád tartozom!
Ölelj át kedvesem érzékien,
tiéd a testem és mindenem,
tiéd az én kicsiny szívem,
érted fáj, ha nem vagy velem.
Ölelj most szorosan magadhoz,
tudjam,
hogy Te hozzám tartozol!