Hív ma téged a napsugár.
Oda, hol fény téged vár.
Rád figyel ma az isteni fény.
Vigyázzon rád sokáig az ég.
Áldja minden lépésedet.
Terelje életedet, teljesítse reményedet.
Hintse be utad aranyporral, ne törődj a korral.

Hull a hó, hulla a hó,
gyerekeknek csuda jó,
hogyha siklik a szánkó,
nagyot sikít sok lurkó!

Hull a hó, hull a hó,
hóembert építeni de jó,
répa orra, szeme szén,
nagy fazék van a fején!

Hull a hó, hull a hó,
hógolyózni csuda jó,
Katinak dobja Ottó,
gyorsan száll a hógolyó!

Én édes, drága szerelmem,
érzem, te oly boldog vagy velem.
Hullhat a hó, jöhet a hideg tél,
lehet nappal vagy fekete, csillagtalan, sötét éj,
nem számít, ha te már karjaidba vettél!
Átölelsz, mint a tavaszi szellő oly gyengéden,
én hozzád bújok, mint virág a levélhez édesen!
Suttogva mondod, mennyire szeretsz engem,

Leesett az idei első hó,
örülnek a gyerekek, s ez csudajó!
Hull a pelyhes fehér hó,
ez bizony már a való!

Hófehér lett már a táj,
látni oly csodás báj!
Hull a fehér hópihe
szép lassan a földre le.

Varázslatos a hóesést nézni,
egy-egy hópihét tenyerünkbe venni!
Csodálatos hóembert építeni,
szánkóval a dombról lesiklani!

Hideg az eső
kertek alatt jár a tél
hóval fenyeget

Viharos széllel
téli havas esővel
november vége

Zúzmarás hajnal
köd borította tájak
jön a december

Vacog a határ
fázik az őszi vetés
hópaplan kell már

2024. november 20.

TM

Jaj de jó, jaj de jó szerelmesnek lenni,
amikor két ember ily boldog tud lenni!
Mindegy az évszak, tavasz, nyár, ősz vagy tél van már,
ha Ámor nyila eltalál, rájuk csodás boldogság vár.
Jaj de jó, jaj de jó szerelmesnek lenni,
két gyönyörű szemben a csodát meglátni.
Érezni keze bársonyát,
átélni vele száz csodát!
Repülni együtt a végtelenbe,

Ó, szerelem, szerelem,
mennyi ember veszti el naponta az eszét,
s a józan ítélőképességét!
Hiába minden, ami nyilvánvaló,
nem, nem látja,
hogy a szerelem érzése benne már izzó láva!
Köd borítja el a szemét,
és nem látja, csak a kedvesét!
Ilyen volt régen is,
és ez ma sem változott,
ha Ámor nyila eltalál,

Gyere,
gyere szeretni, kedvesem!
Ugye, most nem mondasz nemet.
Gyere,
gyere simulj hozzám,
érezzem, a vágy tüze
hogy hat rám.
Csókolja szád a számat,
testem remegve ad neked választ!
Gyere,
gyere édesem,
a boldogság vár énvelem,
már ég a tűz,
a lángja perzseli testem,
hát szeress,
szeress, kedvesem!

Elfojtott vágyaim messzire repültek el.
Úgy fáj a múlt, már felednem kell!
Sír, visít a téli szél,
most is rólad mesél,
fájdalmas emlékezés,
szívembe mártott kés!
Feledni mégsem tudom,
hisz úgy fáj nagyon,
hiányod megszokni sosem fogom,
a szívem érted ma is zokog!
Téli szél verdesi ablakom,
arcod már rég nem láthatom,

Leéljük lassan az életünket,
még létezünk,
fogjuk a két kezünket,
mert szeretünk,
együtt jó nekünk!
Köszönöm,
hogy vagy nekem,
hogy szeretsz engem,
itt vagy velem,
ha kell, vigasztalsz engem,
soha nem feledem!
Maradj velem,
amíg az ég engedi, kedvesem!

2024. november 12.

TM

Élni, élni,
boldogan élni,
sok szép napot remélni,
semmitől sem félni,
két szemedbe nézni,
bátran előre lépni,
vissza nem tekinteni,
mindenek felett hinni,
magadban hinni!
Apró csodát meglátni,
harmatos fűben járni,
a szépre vágyni,
nem érzéketlenné válni,
kedveseddel hálni,
vele eggyé válni,

Szívből, igazán szeretni oly szép,
mint a tavaszi rét fölött megcsillanó szivárvány,
mely a rét virágain visszatükröződik a hajnali fényben!
Csodálatos érzés, nem kell hozzá kérés,
sem hivatalos végzés,
de kell hozzá szerelmes féltés!
Mindent visz, bárki, bármit hisz,
ő az ász, hát vigyázz!
Az igaz szerelem nem hagy el,

Mennék, szállnék a széllel a végtelenbe,
kalitkából menekülve,
messzire elrepülve!
Ha volna, aki vár és a szívébe zár,
az óra gyorsan körbejár,
a léleknek nincs határ!
A lelkem száll messzire,
oda, hol nem hull a könnyem ennyire,
hol süt rám az áldott napsugár,
s szívem téged, kedvesem, újra vár!

Szomorú szívem sóhaja messzire száll,
engem az álmok világa vár!
Gyorsan szállnak a napok,
peregnek a pillanatok.
Lelkem pillangóként száll fel az égre,
úgy vártam, velem legyél végre,
szívünkben lüktet az élet vére,
benne a múlt fájdalmas emléke.
Sóhajom viszi az őszi szél,
nyomában a vágy zenél,

(Brucsek Józsefné, Jutka,Juci)

Hozzád bújok, édes kedvesem,
válladra hajtom őszülő fejem.
Ugye, érzed, ahogy a szívem dobog,
velünk a szerelem aranyhintója robog!
Ölelj át, édes angyalom,
csókodra vágyom oly nagyon!
Kezed lágyan simogat,
úgy érzem, ez csodás varázslat,
ereinkben izzik a vér,
szívünk csodás éjszakát remél!

Szeretni tiszta szívből, igazán,
nem nézni, mit szól hozzá a világ!
Szerelmes szavakkal elhalmozni,
az égről a csillagokat mind lehozni.
Minden perc róla mesél,
szíved húrjain egy csodás dalt zenél.
Vágyad lángol, sír érte,
már a szívedet elérte,
ez lett kettőtök végzete,
s azt mondod, így is megérte!

A köd fátyolos hajnali pirkadatban
megcsillan a fák alatt duzzadó avaron
a gyöngyökként szétguruló dér hideg lehelete.
Nemsokára a fáradtan felkelő nap sugara
felkúszik a horizontra,
és felszárítja majd a nedves avaron
megpihenő harmatcseppeket.
Az ősz kesernyés ízét a szánkban érezzük,
pedig száz csodát rejt az őszi táj,