Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Kovácsné Lívia

Kovácsné Lívia

Öledbe kuckóznék

Rovatok: 
Vers

Fáradt ma az esti holdvilág
az ég peremén botorkál
szobámba bekukucskál,
vigasztalást talál.
Csillagtalan ma az éjjel
de jött egy vígasztaló jel,
érzem a szerelmem neked is kell.
Öledbe kuckózok most kedvesem,
ringass engem édesem,
ez olyan jó én nekem,
már nem fáj semmisem!
Hozzád símulok most csendesen,

Kovácsné Lívia

A szeretet

Rovatok: 
Vers

A szeretet, mely bennünk él,
ne tartogassuk, osszuk szét!
Én a szeretetem szórtam szét,
mint hóanyó a hópihét,
volt, aki ebből nem kért,
nem erőltettem,
sőt, jó, hogy előlem kitért,
pedig amikor mindent megígért,
aztán mégis más útra tért!
Ha nem kell a szeretetem,
hát nem, annak búcsút intettem!
Ég áldjon mindenkit,

Kovácsné Lívia

Születésnapodra (egy kedves barátnak)

Rovatok: 
Vers

Hív ma téged a napsugár.
Oda, hol fény téged vár.
Rád figyel ma az isteni fény.
Vigyázzon rád sokáig az ég.
Áldja minden lépésedet.
Terelje életedet, teljesítse reményedet.
Hintse be utad aranyporral, ne törődj a korral.

Kovácsné Lívia

Hull a hó

Rovatok: 
Vers

Hull a hó, hulla a hó,
gyerekeknek csuda jó,
hogyha siklik a szánkó,
nagyot sikít sok lurkó!

Hull a hó, hull a hó,
hóembert építeni de jó,
répa orra, szeme szén,
nagy fazék van a fején!

Hull a hó, hull a hó,
hógolyózni csuda jó,
Katinak dobja Ottó,
gyorsan száll a hógolyó!

Kovácsné Lívia

Karjaidba vettél

Rovatok: 
Vers

Én édes, drága szerelmem,
érzem, te oly boldog vagy velem.
Hullhat a hó, jöhet a hideg tél,
lehet nappal vagy fekete, csillagtalan, sötét éj,
nem számít, ha te már karjaidba vettél!
Átölelsz, mint a tavaszi szellő oly gyengéden,
én hozzád bújok, mint virág a levélhez édesen!
Suttogva mondod, mennyire szeretsz engem,

Kovácsné Lívia

Az első hó

Rovatok: 
Vers

Leesett az idei első hó,
örülnek a gyerekek, s ez csudajó!
Hull a pelyhes fehér hó,
ez bizony már a való!

Hófehér lett már a táj,
látni oly csodás báj!
Hull a fehér hópihe
szép lassan a földre le.

Varázslatos a hóesést nézni,
egy-egy hópihét tenyerünkbe venni!
Csodálatos hóembert építeni,
szánkóval a dombról lesiklani!

Kovácsné Lívia

Haiku csokor

Rovatok: 
Vers

Hideg az eső
kertek alatt jár a tél
hóval fenyeget

Viharos széllel
téli havas esővel
november vége

Zúzmarás hajnal
köd borította tájak
jön a december

Vacog a határ
fázik az őszi vetés
hópaplan kell már

2024. november 20.

TM

Kovácsné Lívia

Szeretni

Rovatok: 
Vers

Jaj de jó, jaj de jó szerelmesnek lenni,
amikor két ember ily boldog tud lenni!
Mindegy az évszak, tavasz, nyár, ősz vagy tél van már,
ha Ámor nyila eltalál, rájuk csodás boldogság vár.
Jaj de jó, jaj de jó szerelmesnek lenni,
két gyönyörű szemben a csodát meglátni.
Érezni keze bársonyát,
átélni vele száz csodát!
Repülni együtt a végtelenbe,

Kovácsné Lívia

Más ma a világ

Rovatok: 
Vers

Ó, szerelem, szerelem,
mennyi ember veszti el naponta az eszét,
s a józan ítélőképességét!
Hiába minden, ami nyilvánvaló,
nem, nem látja,
hogy a szerelem érzése benne már izzó láva!
Köd borítja el a szemét,
és nem látja, csak a kedvesét!
Ilyen volt régen is,
és ez ma sem változott,
ha Ámor nyila eltalál,

Kovácsné Lívia

Míg élünk

Rovatok: 
Vers

Gyere,
gyere szeretni, kedvesem!
Ugye, most nem mondasz nemet.
Gyere,
gyere simulj hozzám,
érezzem, a vágy tüze
hogy hat rám.
Csókolja szád a számat,
testem remegve ad neked választ!
Gyere,
gyere édesem,
a boldogság vár énvelem,
már ég a tűz,
a lángja perzseli testem,
hát szeress,
szeress, kedvesem!

Kovácsné Lívia

Feledni nem tudom

Rovatok: 
Vers

Elfojtott vágyaim messzire repültek el.
Úgy fáj a múlt, már felednem kell!
Sír, visít a téli szél,
most is rólad mesél,
fájdalmas emlékezés,
szívembe mártott kés!
Feledni mégsem tudom,
hisz úgy fáj nagyon,
hiányod megszokni sosem fogom,
a szívem érted ma is zokog!
Téli szél verdesi ablakom,
arcod már rég nem láthatom,

Kovácsné Lívia

Köszönöm

Rovatok: 
Vers

Leéljük lassan az életünket,
még létezünk,
fogjuk a két kezünket,
mert szeretünk,
együtt jó nekünk!
Köszönöm,
hogy vagy nekem,
hogy szeretsz engem,
itt vagy velem,
ha kell, vigasztalsz engem,
soha nem feledem!
Maradj velem,
amíg az ég engedi, kedvesem!

2024. november 12.

TM

Kovácsné Lívia

Élni

Rovatok: 
Vers

Élni, élni,
boldogan élni,
sok szép napot remélni,
semmitől sem félni,
két szemedbe nézni,
bátran előre lépni,
vissza nem tekinteni,
mindenek felett hinni,
magadban hinni!
Apró csodát meglátni,
harmatos fűben járni,
a szépre vágyni,
nem érzéketlenné válni,
kedveseddel hálni,
vele eggyé válni,

Kovácsné Lívia

Örökké szeretni

Rovatok: 
Vers

Szívből, igazán szeretni oly szép,
mint a tavaszi rét fölött megcsillanó szivárvány,
mely a rét virágain visszatükröződik a hajnali fényben!
Csodálatos érzés, nem kell hozzá kérés,
sem hivatalos végzés,
de kell hozzá szerelmes féltés!
Mindent visz, bárki, bármit hisz,
ő az ász, hát vigyázz!
Az igaz szerelem nem hagy el,

Kovácsné Lívia

Veled

Rovatok: 
Vers

Mennék, szállnék a széllel a végtelenbe,
kalitkából menekülve,
messzire elrepülve!
Ha volna, aki vár és a szívébe zár,
az óra gyorsan körbejár,
a léleknek nincs határ!
A lelkem száll messzire,
oda, hol nem hull a könnyem ennyire,
hol süt rám az áldott napsugár,
s szívem téged, kedvesem, újra vár!

Kovácsné Lívia

Álmodtam

Rovatok: 
Vers

Szomorú szívem sóhaja messzire száll,
engem az álmok világa vár!
Gyorsan szállnak a napok,
peregnek a pillanatok.
Lelkem pillangóként száll fel az égre,
úgy vártam, velem legyél végre,
szívünkben lüktet az élet vére,
benne a múlt fájdalmas emléke.
Sóhajom viszi az őszi szél,
nyomában a vágy zenél,

Kovácsné Lívia

Búcsú (1948-2024)

Rovatok: 
Vers

(Brucsek Józsefné, Jutka,Juci)

Kovácsné Lívia

Csodás varázslat

Rovatok: 
Vers

Hozzád bújok, édes kedvesem,
válladra hajtom őszülő fejem.
Ugye, érzed, ahogy a szívem dobog,
velünk a szerelem aranyhintója robog!
Ölelj át, édes angyalom,
csókodra vágyom oly nagyon!
Kezed lágyan simogat,
úgy érzem, ez csodás varázslat,
ereinkben izzik a vér,
szívünk csodás éjszakát remél!

Kovácsné Lívia

Igazán szeretni

Rovatok: 
Vers

Szeretni tiszta szívből, igazán,
nem nézni, mit szól hozzá a világ!
Szerelmes szavakkal elhalmozni,
az égről a csillagokat mind lehozni.
Minden perc róla mesél,
szíved húrjain egy csodás dalt zenél.
Vágyad lángol, sír érte,
már a szívedet elérte,
ez lett kettőtök végzete,
s azt mondod, így is megérte!

Kovácsné Lívia

Változás

Rovatok: 
Vers

A köd fátyolos hajnali pirkadatban
megcsillan a fák alatt duzzadó avaron
a gyöngyökként szétguruló dér hideg lehelete.
Nemsokára a fáradtan felkelő nap sugara
felkúszik a horizontra,
és felszárítja majd a nedves avaron
megpihenő harmatcseppeket.
Az ősz kesernyés ízét a szánkban érezzük,
pedig száz csodát rejt az őszi táj,

Oldalak