Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Kovácsné Lívia

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Tücsök ciripel
esti szép szerenádot
álmodj szépeket

2024. szeptember 3.

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Beragyog szobám
ablakán a hold fénye
szépet álmodom

2024. szeptember 3.

Kovácsné Lívia

Szeptember

Rovatok: 
Vers

Eljött idén is a szeptember,
szenved a melegtől minden ember.
Hetek óta várjuk az életet adó, frissítő esőt,
de nem jön,
pedig felüdítené a rétet és a mezőt.
Berepedezett már a föld,
elszáradt már termés,
a határban kiszárad minden fű, fa, virág,
mind-mind szomjas és esőért kiált!
Imádkozunk Istenünkhöz, könyörüljön rajtunk,

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Nap égette föld
berepedezve kiált
nincs egy csepp eső

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Nyári napsugár
fényében perzselődik
megég a határ

Kovácsné Lívia

Csekély esély

Rovatok: 
Vers

Sötét szobában mélységes csend az úr,
nehéz a lég, a tüdő sípol és szúr.
Halkan suhan egy sóhaj, mely vágyakozással teli,
oly halk, hogy alig hallani.
Még dobog a szív és reménykedve vár,
hisz benne örökre már,
hogy talán még valaki rátalál.
Kicsi az esély, mert ő kalitkába zárva él,
ezért reszket, ezért fél.

Kovácsné Lívia

Élj

Rovatok: 
Vers

Éld boldogan az életed,
szárnyalj, ha megteheted,
oly rövid e földi lét,
s oly nagy a tét,
tartalmas életet élj,
hogy legyen utódaidnak
miről mesélj!

Kovácsné Lívia

Csend

Rovatok: 
Vers

Sötét az éjszaka, fent egy csillag sem ég,
szél sem libbenti a fák levelét, áll a lég.
Fülledt a levegő,
már a tücsök sem hegedül,
holnapra talán az idő egy kicsit megenyhül.
Már nem várunk nagy csodákat,
csendesen este elsuttogjuk imánkat,
s eszünkbe jut egy emlék,
mely számunkra oly kedves,
egy érintés,
egy kézfogás,

Kovácsné Lívia

Ébredj mellettem

Rovatok: 
Vers

Aludj, aludj, édes, drága kedvesem,
álmod legyen mesés, fogom a kezed!
Vigyázok én majd rád, én szerelmesem,
ne zavarja álmod most már semmi sem!
Csókjaimmal altatlak el, kedvesem,
édes öleléssel ringat két kezem!
Aludj, aludj, édes kedvesem,
holnap reggel boldogan ébredj mellettem,
szívem dobbanása szívednek jelez,

Kovácsné Lívia

Kaktusz virága

Rovatok: 
Vers

Kinyíltak a kaktuszom
csodálatos, hófehér virágai,
mint a kis porcelán trombiták,
oly szépek a szirmai!
Hófehér, csodálatos nyíló virágok,
bennetek minden szépséget megtalálok!
Reggelre kinyíltok,
nappal pompáztok,
estére becsukódtok,
éjjelre elhervadtok!
Nektek az életből csak egy nap jutott,
de csodálatos szépek voltatok,

Kovácsné Lívia

Ha az éj eljön

Rovatok: 
Vers

Ablakom előtt nyílik a lonc,
illatát messzire viszi a nyáresti szél,
szívemnek egy szép mesét mesél.
Csillagok közt sétálok boldogan,
éjjelente a csodás álmomban.
Fent nevet az öreg hold,
huncutul rám kacsint,
nincs most gond.
Fogom a kezed, kedvesem,
soha el nem engedem.
Csillagport szór az éjjel

Kovácsné Lívia

Köszönet és hála

Rovatok: 
Vers

Battonya felett ragyog az áldott napsugár,
s éjjel ragyognak a fényes csillagok,
az Író-Költő-Művész alkotótáborban
sokad magammal én is itt vagyok!
Boldogság járja át a szíveket, a lelkeket,
olyan jó újra veletek.
Lénárt Anna csodálatos programokat szervez,
etet, itat, szeretete mindenkire kihat.
Van itt móka, kacagás,

Kovácsné Lívia

Tarka lepke

Rovatok: 
Vers

Hajnalban harmatcsepp csillog a virágok szirmain,
enyhíti a bogárkák, lepkék szomjas vágyait.
A felkelő nap melengető sugara
a harmatcseppeket hamar felszárítja.
Nyár van, forró nyár,
a kukorica szárba szökkent már,
az aratás is hamar eljön ám.
Virul a réten ezernyi tarka virág,
mely mind bogárkákra és a kecses lepkékre vár!

Kovácsné Lívia

Kéz a kézben

Rovatok: 
Vers

Álmomban virágos réten szaladtam,
kedvesemmel boldogan találkoztam,
ölelő karjába omoltam.
Kéz a kézben vele sétáltam,
boldogságom nála megtaláltam.
A nap fénylő sugara cirógatta megfáradt arcomat,
szívemben a vágy egy szerelmes dalt dúdolgat,
az azúrkék ég színe és a virágok illata lelkemet átjárta,
szerelmes szívemet megbabonázta.

Kovácsné Lívia

Boldogság záloga

Rovatok: 
Vers

Ölelj át kedvesem oly gyöngéden,
hogy érezzem azt,
mennyire szeretsz engem,
ölelj át,
hogy tudjam jól,
én hozzád tartozom!
Ölelj át kedvesem érzékien,
tiéd a testem és mindenem,
tiéd az én kicsiny szívem,
érted fáj, ha nem vagy velem.
Ölelj most szorosan magadhoz,
tudjam,
hogy Te hozzám tartozol!

Kovácsné Lívia

Mindenkinek

Rovatok: 
Vers

Egy perc az életünk,
ameddig létezünk,
ameddig szeretünk,
fogjuk a két kezünk.
Fölöttünk szálló fellegek,
mellettünk rohanó emberek,
sokan észre sem vesznek,
mellettünk némán elmennek.
Egy perc az életünk,
mégis jó nekünk,
hogy veletek együtt élhetünk!
Az idő oly gyorsan száll,
a bánat sokszor rád talál,

Kovácsné Lívia

Örökre már

Rovatok: 
Vers

Ne kérdezz semmit,
nem kell most a szó,
csak ölelj magadhoz,
ez mindkettőnknek jó!
Ölelj magadhoz szorosan kedvesem,
hogy érezd
a hevesebben verő szívem.
Ne kérdezz semmit,
nem kell most a szó,
veled lenni lelkemnek
oly megnyugtató!
Hozzád simul a remény,
felizzik a vágy,
szerelmes sóhajunk az égbe száll.

Kovácsné Lívia

Rövid az élet

Rovatok: 
Vers

Ha jő az éjszaka, én vágyom arra,
hogy karjaidba vegyél, kedvesem, ma!
Szerelmes szavakat suttogj nekem,
és akkor nagyon boldog leszel velem.
Hozzád bújok, édes kedvesem,
féltőn átölelsz én szerelmesem!
Szívünkön a vágy zenél egy édes dalt,
szerelmes szívünkre ez balzsamként hat.
Ablakunk alatt egy tücsök hegedül nekünk,

Kovácsné Lívia

Álmodj szépeket

Rovatok: 
Vers

Suttog az éj,
rólad mesél,
hozzád bújva
sok szépet remél.
Aludj hát kedvesem,
legyen boldog álmod velem!
Én is lassan elalszom,
tücsök ciripel a teraszon,
a hegedűjét nekem húzza,
nem fárad el a vonója!
Álomba ringat a tücsökzene,
féltőn átkorol a sötét este,
szél sem lebbenti a fákat,

Kovácsné Lívia

Júliusi eső

Rovatok: 
Vers

Viharral, széllel megjött az eső,
az életet adó, éltető,
égből ömlő eső.
Hetek óta tart a kánikula,
lassan minden kiég,
cserepes a föld,
már ő sem bírja.
Odalesz a termés,
se fű, se virág,
megváltozott ez a világ.
Eltűnt a négy évszak,
nyáron forróság, trópusi meleg van,
a régi havas tél már rég elmaradt!

Oldalak