Fagyott. A Hold, mint téli kobold,
ragyogott a fekete égen,
a kataton agyhalottaknak,
mutatta a zuzmarás utat,
a téli éj jégvitrinében.

Buda és Pest te ősi város.
lyukas zászlókkal meggyalázott,
rőt egedre írom jényjelem, -
elátkozva is engedetlen, -
felírom október egére,
itt halt meg Petőfi reménye.

   Este van. A hold kacéran tekint le a fák lombjára. Csend van.  Csak a vén tölgy nyikorgó ágai verik fel a csendet.

        Mint puha vattacsomó ölel át a csendem. Nem hatol át rajta semmi sem. Nem így van, mondanád, hisz a fizikai test lélegzik, teszi, amit kell, a hétköznapok rutinja visz tovább. Létezem.

   Fura időjárásunk van az idén. Hol megfagyunk, hol szinte elpárolgunk a nagy melegben, máskor pedig bőrig ázunk.

        Hűvös az éjszaka. A fagy szerelmes csókjaival hintette be a földet. Éppúgy, ahogy én becéztelek Kedves, még alig pár perce.

      Hazafele tartottam az iskolából, talán hetedikes lehettem. A falu egyik végén laktunk, az iskola a település másik felén épült fel.

Egy videó emlékére

A hold halvány fényénél egy ember gyalogolt az úton. Hazafelé tartott, már csak két kilométer és meglátja a családját. Tíz éve, hogy katonaként a hazáját szolgálta, ezalatt az idő alatt csak kétszer volt otthon.

       Anyámról álmodtam. Annyira valóságosnak tűnt, hogy majdnem el sem hittem. 

      Így gondolkodik az ember. Ha valami tiltva van, annál inkább szeretnénk ! Azt írja Editke: lenő a hajunkról a festék, s felsejlik benne az ősz szálak sokasága.

    Ahogy bekapcsolta a számítógépet, jöttek a reklámok. Szandálok, táskák, szebbnél szebb ruhák képei. Vágyódva nézegette a színes fotókat. Elképzelte, ha lenne mondjuk egy bizonyos összeg, amit kedve szerint csak ilyen dolgokra fordíthatna, mit rendelne.

       Végre sikerült kiválasztanom azt a cipőt, amelyik árban is megfelel, nem terheli meg különösebben a pénztárcámat, és küllemre is a tetszésem szerint való.

        Hideg volt az este. Fáradt csend ült a fákra. Csak néha hallatszott egy-egy autó tülkölése.

   A bankban ülök, türelmesen várok a soromra. A fehér bordázott falról több helyütt csüngenek elektronikus kijelzők, amelyek terjedelmes piros számokat jeleznek ki. A piros színű pixelekből összeálló számok minden egyes újabb felvillanásánál felkapom a fejemet, és odafigyelek valamelyik kijelzőre a sok közül, hátha az én sorszámomat pillantom meg.

Smidt Mária gyűjtése nyomán

Oldozz, nyergelj ménes táltos! Sámán járta Fehérváros,
Erdők-mezők héthatárán, Kerka folyó kies partján,
Medvebálvány sötétségén áthatoltam,
Nemlét hátán, fordulóján álom voltam.