Egy videó emlékére

A hold halvány fényénél egy ember gyalogolt az úton. Hazafelé tartott, már csak két kilométer és meglátja a családját. Tíz éve, hogy katonaként a hazáját szolgálta, ezalatt az idő alatt csak kétszer volt otthon.

       Anyámról álmodtam. Annyira valóságosnak tűnt, hogy majdnem el sem hittem. 

      Így gondolkodik az ember. Ha valami tiltva van, annál inkább szeretnénk ! Azt írja Editke: lenő a hajunkról a festék, s felsejlik benne az ősz szálak sokasága.

    Ahogy bekapcsolta a számítógépet, jöttek a reklámok. Szandálok, táskák, szebbnél szebb ruhák képei. Vágyódva nézegette a színes fotókat. Elképzelte, ha lenne mondjuk egy bizonyos összeg, amit kedve szerint csak ilyen dolgokra fordíthatna, mit rendelne.

       Végre sikerült kiválasztanom azt a cipőt, amelyik árban is megfelel, nem terheli meg különösebben a pénztárcámat, és küllemre is a tetszésem szerint való.

        Hideg volt az este. Fáradt csend ült a fákra. Csak néha hallatszott egy-egy autó tülkölése.

   A bankban ülök, türelmesen várok a soromra. A fehér bordázott falról több helyütt csüngenek elektronikus kijelzők, amelyek terjedelmes piros számokat jeleznek ki. A piros színű pixelekből összeálló számok minden egyes újabb felvillanásánál felkapom a fejemet, és odafigyelek valamelyik kijelzőre a sok közül, hátha az én sorszámomat pillantom meg.

Smidt Mária gyűjtése nyomán

Oldozz, nyergelj ménes táltos! Sámán járta Fehérváros,
Erdők-mezők héthatárán, Kerka folyó kies partján,
Medvebálvány sötétségén áthatoltam,
Nemlét hátán, fordulóján álom voltam.

      Patricia egy konferencián ismerkedett meg Zsigmonddal. Mindketten nagyon vallásosak voltak, ezért minden tradíciót betartottak, minden módon megfeleltek a szülői elvárásnak, a vallási szigornak.
Két éves ismeretség, udvarlás, találkozások után házasodtak össze. Épp csak hazajöttek a nászútról, amikor hivatalos papírokat mentek elintézni, hogy minden rendben legyen.

   Türelmesen vártam a villamosmegállóban a hosszú sárga tekergő óriáskígyót, amely állhatatosan fuvarozza etetőit és fenntartóit, a serényen dolgozó városlakókat a hosszú városban elnyúló tájakra, amelyek a lassú tempó alatt, mint nevezetességeket, úgy mutatják meg a látnivalókat az utazóközönségnek.

    Tatjána asszonyban még nagyon frissen éltek az emlékek elveszített fiával kapcsolatban.

   George azokban a ritka pillanatokban, amikor magára maradt a lelkiismeretével és önértékelést tartott, különösen a tükör előtt, akkor rendkívül kellemetlenül tudta érezni magát.

      Hallgatom a bank szakembert. Arról beszél, milyen összegben bocsájtott ki bankjegyeket a bank, s a bevonás után mennyit sikerült fixálni a zúzdában. Azt mondja a kibocsájtott X forint értékű bankjegyből Y forint értékű került vissza.

    Tatjána asszonyban még nagyon és frissen éltek az emlékek elveszített fiával kapcsolatban. Még élénken élt, pislákolt az emlékezetében az a bizonyos nap, amikor Igor ott ült a házában az öreg, nyikorgó, ám egy behemótot is elbíró hintaszékben, ahova mindig letette magát, amikor megérkezett őhozzá, hogy aztán a semmit kémlelje és a sápadt falban vesszen el tekintete, mielőtt elkezd dőlni belőle a szó. 

 A szabadság ára

   Réka egy Budapesti kórházban dolgozott ápolónőként. Egy húszas évei közepén járó nő volt, aki már éppen elég ideje tevékenykedett az egészségügyben ahhoz, hogy lásson egyet s mást. Látta rákos betegek kálváriáját, és kétségbeesve, tehetetlenül nézte végig vergődéseiket.