Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Irodalom

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Napraforgó tündér

Rovatok: 
Irodalom

   Napraforgó tündér, a nyár mosolygó arca, nem más, mint maga a fény suttogása, mely arany szirmokba öltözve hajt fejet a Nap előtt. Minden egyes hajnalban, amikor a pirkadat első fényei a horizontra kerülnek, ő is ébred, mint egy álomból szőtt dallam, és lassan, méltóságteljesen fordul az égi tűzgolyó felé.

Eliza65

Születésnap

Rovatok: 
Irodalom

   Ez egy szerdai nap története lesz. Talán csak azért lesz ez egy más szerda, mint a többi, mert egy születésnap teszi különlegessé.

Eliza65

Végzet 3

Rovatok: 
Irodalom

  December eleje, nemsokára Mikulásnap. Vasárnap délután van, a kislánnyal kilovagolnak, apja nevet, ő nem szeret lovagolni, inkább a motor mellett érvel. Munka miatt ő is elmegy, szép délutánt kíván a lovagláshoz. Csendesen ügetnek a lovak egymás mellett, békés, nyugodt körülöttük minden. Az idő is kellemes, a nap ereje már nem érződik, de világít a lovasoknak.

Eliza65

Végzet 2

Rovatok: 
Irodalom

   Vágtatott ló és lovasa. A szabadság könnyű érzése vezette mindkettőt. Amikor a ló elfáradt, lassabb tempóra váltottak, a csend ölelte át a rétet.  Szabad vagyok, suhant át a gondolat rajta.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A titkos menedék

Rovatok: 
Irodalom

   Az erdő itt él belül, számomra nem a látvány emléke, hanem a lelkem mélyén gyökerező, örökzöld táj. Amikor belépek a fák közé, az nem egy kirándulás részemről, hanem egyfajta hazatérés, mintha a csontjaim is a gyökerek emlékeit hordoznák.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Sírok között

Rovatok: 
Irodalom

   Sírok között járok álmaimban, mint egy szürke köd a hajnali mezőn. A fejfák, mint néma katonák, sorakoznak, mindegyik egy-egy elnémult történet, egy bevégzett élet őrzője. A kövek hideg tapintása emlékeztet a hiány hűvös leplére, mely szívemet borítja. Keresem azokat, akiknek a hangja már csak a csendben visszhangzik, akiknek a mosolya a csillagok fényében él tovább.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A Boldogság tava

Rovatok: 
Irodalom

   A Boldogság tava egy gyönyörű víztükör volt a zöldellő völgy szívében, maga az öröm esszenciája, egy csendes, mélykék mosoly a föld arcán. Vize nem csupán tükrözte az eget, hanem magába szívta annak legtisztább árnyalatait, s lágy hullámai úgy ringatóztak, mint egy álmodozó szív dobbanásai.

Eliza65

Végzet 1

Rovatok: 
Irodalom

   Reggel az óra ébresztette. Ma is fáradtan ébredt, suhant át a gondolat rajta.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Ékszerdoboz az erdők ölelésében

Rovatok: 
Irodalom

   Ébred a hajnal Noszlop fölött, mint egy álmos róka, lassan nyújtóztatja aranyló mancsait a Bakony zöldellő hátán. A falu, egy csendes ékszerdoboz az erdők ölelésében, még magába szívja az éjszaka hűvös leheletét. A házak, egymás mellé bújva, mint egy összetartó család, őrzik a bennük szunnyadó embereket, emlékeket és reményeket.

Eliza65

Remény

Rovatok: 
Irodalom

   Néha az ember élete egy pillanat alatt megváltozik. Amikor a váratlan dolog az ajtódon bekopogtat, nem számítasz a legrosszabbra. De a jeges kéz, amely a szívedet szorítja, emlékeztet, ez most nem lesz könnyű.
   Először körülnézel, de nincs senki, aki a rád nehezedő terhet kicsit átvenné.
   Másodszor, már tudod, ezt neked kell cipelned.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Szivárvány darabkák az égen

Rovatok: 
Irodalom

   Ahogy a nap reggel lágyan kezdi átszőni az égbolt vásznát, a gyurgyalagok felbukkannak, mintha a szélrózsa minden irányából érkeznének. Apró, ékszerszerű testük a levegőben táncol, egy láthatatlan karmester vezényletére. Szárnyaik gyors ütemben suhannak, mintha apró dobverők lennének, melyek a csend dallamát verik fel.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Mezítláb a kertben

Rovatok: 
Irodalom

   A nyár íze ott lógott a levegőben, édes és finom volt, mint a nagymama lekvárja a kamrában. A nap aranyló sugaraival borította be a kertet, minden egyes fűszálat ragyogó zöldre festve. És mi, a térdünket is gyakran lehorzsoló, örökké izgő-mozgó kölykök, boldogan hagytuk cipőinket a tornác kövén, hogy mezítláb szaladhassunk a puha, hűvös gyepen.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Szeretlek, Magyarország

Rovatok: 
Irodalom
Tisztelt Olvasó!
Felső Tamás
Felső Tamás képe

A kék-zöld ékszer

Rovatok: 
Irodalom

   Földünknek, ennek a kék-zöld ékszernek a kozmosz bársonyán, ma ünnepeljük napját. Lélegzete, a szél, lágyan simogatja arcunkat, mintha egy tovatűnt suttogás érne el hozzánk a múlt mélyéből. A nap aranyló sugarai festik ragyogóvá a tájat, minden egyes fűszál egy apró, zöld csodaként nyújtózik fel az ég felé.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A kísértés tengere

Rovatok: 
Irodalom

   Ültem egy sziklán, s miközben elmerengtem a hegyek mögött eltűnő naplementi szikrán, előttem a kísértés tengere morajlott, mély és sötét volt, ahogy hívó szava idehallott. A tiltott gyümölcsök édes íze csalt, mint pokol tüze, belülről mart.

Ariamta
Ariamta képe

A piros cipő

Rovatok: 
Irodalom

   Amikor Anna kicsi volt, mindig ugyanazt a mesét kérte esténként: a piros cipőről, amit egy kislány annyira szeretett, hogy még az álmában sem vált meg tőle. Az anyukája szelíd mosollyal mesélte újra meg újra, minden este másképp, de a végén mindig az a sor zárta a történetet:

- És a cipő sosem kopott el, mert a szeretet, ami ajándékozta, örökké tartott.

Ritmike
Ritmike képe

A mobiltelefon

Rovatok: 
Irodalom

   Elérkezett az idő, hogy szükségem lett egy új mobiltelefonra, sokat húztam-halasztottam, de muszáj voltam belátni, hogy lassan már nem tudom bekapcsolni a készüléket, mert annyi repedés van rajta, no meg már ötéves készülékről beszélünk, ami a mai telefonoknál igen nagy szó!

Ritmike
Ritmike képe

A szappan

Rovatok: 
Irodalom
   Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagymamámmal, szinte ő nevelt fel. Egy szép hosszú gangos parasztházban lakott, nagy első és hátsó udvarral, hatalmas kerttel, mindig sok volt a teendő a háznál, de ez akkoriban mindenhol így volt.
Felső Tamás
Felső Tamás képe

A tisztás csodái

Rovatok: 
Irodalom

   Szeretek kiérni az erdőből ezekre a csodás helyekre, melyek vonzzák az állatokat is. Itt mindig valami csodát láthatok, ha szép halkan megközelítem. Itt laknak a tisztás különleges lakói, akik rokonságban állnak a tavi és nádi testvéreikkel, akiket az éjszaka varázslata alatt lehet megcsodálni. A tisztáson viszont a legkülönlegesebb időszak a hajnal.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Bölcskei Zsuzsannának szeretettel

Rovatok: 
Irodalom

   Egy teljesen átlagos hétköznap volt, talán kedd, amikor a kisdobozos Baracklé izgatottan kopogtatott be a két polccal lejjebb lakó szénsavmentes Ásványvízhez, és hadarva rákezdte a mondandóját:

Oldalak