Vígan úszott a kék vízben, pikkelyein megcsillant az áttört napsugár.
- Itt vagyok, itt a helyem - gondolta, s mélyet "harapott" az oxigéndús vízből. De hirtelen egyedül érezte magát, körötte csak a zöld hínárok járták násztáncukat. Irigyelte őket.
- Nekik bezzeg van párjuk, míg én itt evickélek magányosan. Én, az árva kis halacska.
|
Mindeközben gyermekeik iskolákban szerzett tudásával ismerkedtek.
|
Kezdetét vette a megszállások ideje. A háborúk jöttek, mentek, elszabadult a pokol.
|
A nagy meglepődésüket ő törte meg épp azon a nyelvrendszeren, amit az úton felfedeztek magukban.
|
Ez a keresés nem indult zökkenőmentesen.
|
Azt tudni kell, hogy abban a világban, a kezdetekben, nem volt halál...
|
Délután volt, Ivett nyolcéves kislányát kereste a lakásban...
|
Egy rég elfelejtett világban történt
|
A feketerigó a fa legtetején énekelt. Minden reggel, mielőtt az éj távozott, ezen a fán várta a korán ébredő nőt. Eleinte ijedten elrepült, amikor a nő köszönt neki, de hamar rájött, nincs mitől tartania.
|
Ahogy szokták mondani, minden téma az orrunk előtt hever.
|
Történt egyszer, még az időszámításunk előtti időszakban
|
A hercegnő és a családja ezt a nyarat is a hajón eltöltve tervezték. Imádták a tengeren eltöltött időt, a számukra új, ismeretlen helyek felfedezését. Hónapokat töltöttek együtt, a gyerekek is nagyon élvezték. Vidám készülődés vette kezdetét, mihelyt a tavasz beköszöntött.
|
A szőnyegbolt a zsúfolt belváros egyik kis utcájában volt. Három nagy ablaka teljes belátást engedett a bolt belsejébe. Aki benézett, láthatta a sok színes, kicsi, nagy, kerek, vagy éppen hosszú szőnyeget.
|
A köd láthatóan bekúszott a nő szeme elé. A hídon állt, figyelte a vizet, a szél hullámokat csapott a partra. Hajó haladt át a híd alatt, csendben szelte a habokat. A köd lágyan hullámzott, lassan vonta be a látóhatárt. Még nem kelt fel a nap, és már nem is fog tudni szétnézni ezen a napon.
|
A nő munkából sietett hazafelé.
|
k 01/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Emlékeimbe vissza-visszatérnek megtörtént események.
Felvidéken (Búcs) jártam magyar tagozatú iskolába, meghívtak: "Költészet napjára" megemlékezni. Boldogan mentem, jártam már náluk. Ismertem őket, s kedves tanítványaikat.
|
A történet egy szerda délelőtt kezdődik.
|
A folyosón hamar feltűnt egy ápoló, a nőt felrakta a hordágyra, és gyorsan betolta egy vizsgálóba. A férfi idegesen járkálni kezdett. Egyszerűen nem értett semmit. Mi történik ezen a napon vele? Valahogy belesodródott ennek a két nőnek az életébe. Nem is kellene itt lennie! Miért akart segíteni? Nem az ő hibája, ami a fiatal lánnyal történt.
|
Hideg téli reggel volt. Az emberek fázósan húzták össze magukon a kabátot, és sietősen folytatták útjukat a mai céljuk felé. Szinte fel sem néztek, hiszen lábuk elé kellett az összes figyelem, csúszós járdák, utak fogadták a korán indulókat.
|
A naptár kinyitotta a szemét. Odakint vakitóan fehér volt minden. Az éjjel hatalmas hó esett.
|