Az öreg könyvtáros, Ilonka, minden nap ugyanabban az időben nyitotta ki a kisvárosi könyvtár ajtaját. Csendes volt, halk szavú, és úgy tűnt, mintha mindig tudná, melyik könyv kell az embernek - még mielőtt az kimondaná.

     Egy napon egy kislány lépett be, aki még nem tudott olvasni. Ilonka egy régi mesekönyvet adott neki, és azt mondta: „Ezt már olvastad, csak nem ebben az életben.” A kislány nevetett, de amikor kinyitotta a könyvet, sírni kezdett. A történet egy kis hercegnőről szólt, aki elveszett az időben - és minden szava ismerős volt neki.

     Ilonka csak mosolygott. Ő tudta, hogy a lelkek nem felejtenek. Csak a testek cserélődnek, mint a könyvek borítói. És ő, a könyvtáros, nemcsak könyveket őrzött, hanem történeteket - lelkeket -, akik újra és újra visszatértek, hogy megtalálják egymást.

2025. augusztus 31.