Ég a napmelegtől az Aranka karja,
gyorsan fog egy leplet, azzal betakarja.
Nincs nála a naptej táskája mélyében,
bujkál is rendesen, árnyas fák tövében.
Árnyas fák tövében, 10-12 óra
pedig neki nem is az lenne a dolga.
Nem messze üresen, vagy félig rakottan,
nagy teherautók álldogálnak sorban.
Ösztövér sofőr, hórihorgas orral,

Még ringnak a kertben a nyári virágok,
még szökell a szöcske a macska elől,
de nézem már csendben a télikabátot,
már ráfér egy tisztítás hordás előtt.
Még nem hagyott el teljesen a késő nyár,
s még éjszakára kitárom ablakom,
de íme a pizsama visszakerül már,
a tél deresre festi homlokom.
Elhull a bárány, kezdődik a szüret,

/A végkifejlet, végső találkozás/

Kapcsolatunk Gézával rögtön a hálószobában kezdődött, és erről csakis a macska tehet.
Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy átgyalogol rajtam, leül az ágy szélére, és intenzív nézésbe kezd.
Olyan meredten és elmozdíthatatlan határozottsággal tette, hogy muszáj volt felkelni, megnézni ennek okát.

A szerszámos láda egyik tágas rekeszében lakott a legényfogó.
Nem régen szerezte szorgos fogómunkával magának ezt a lakájos kis zugot.
Egy ideig jól is érezte magát, azonban, egyszer csak beleunt az egyedüllétbe, szeretett volna találni magához illő társat.
Pont akkor éppen, nahát, átment hozzá a szomszéd rekeszből az öregfogó, hogy kérjen pár kihúzható szeget kölcsön.

A festék rajta megkopott,
semmi dolga nem akadt,
vonatozás is elfogyott
nem volt már aki szalad.

Régen apró gyerekkezek,
rakosgatták föl és alá,
de volt, hogy a felnőtteket,
tette kissé magasabbá.

Viharverten bent a spájzban,
polc alá volt bedugva,
teteje a régi fában,
apró szeggel lyukasztva.

Garázsban állt unatkozva,
kikoptatták anyagát,
nagyon rég volt porszívózva,
nem vigyázták huzatát.

Folt hátán folt, minden része,
karfája is olajos,
senki nem ült oly rég benne,
ezért nagyon bánatos.

Helyét régen elfoglalta,
műbőrében egy relax,
házigazda választotta,
bár kényelmet úgysem ad.

Rozoga szék a sarokban,
kijár már egyik lába,
ácsorog csak a piszokban,
hűs délután árnyába.

Kicsit szuvas a karfája,
megkopott a huzata,
rég megszűnt a jó világa,
macska csak a vigasza.

Arra járt egy munkásember,
gondolta, hogy megpihen,
de sajnos az embertenger,
fészkelődött rendesen.

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,
a Fő utca sarkán egy háznak udvarára.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
mert a terasz asztala, úgyis üres vagyon.
 
A legény bent cseverész, kocsma hűvösében,
fél liter rizlingfröccs lötyög a kezében.
Szájában cigi lóg, oly vígan pöfékel,
és a csapos lánynak udvarol bő hévvel.
 

Az öreg Mátyás bácsi hátratett kézzel sétálgatott a háza előtt. Derekán az elmaradhatatlan fakult sötétkék kötény, ami mindenre használható volt.
Gyújtósnak való forgácsot szedni bele, a kiskacsáknak csalánt, szőlőkötözéskor a madzagnak, vagy éppen a cseppenő orrnak.

Amikor elértem azt a kort, hogy már nem csak a kislibák alvási szokásai érdekeltek, nagyanyám kinevezett libapásztornak.
Ez azt jelentette, hogy libasorban, /én elől/egy vizeskannával, lapos tállal, és egy összefordított hagymával kibélelt zsíroskenyérrel,
utánam pedig a védenceim, kivonultunk a libalegelőre.

   Bevásárlóközpont, este fél nyolc, üveges szemű melósok, vörös szemű-elfolyt sminkű irodacicák, kétcekkeres anyukák, fejhangon visító gyerekek...

"- Jónapot kívánok! Olvasójegyet szeretnék igényelni.

     Béla sofőr, és így nagy szüksége van a szemére. Egyébként is, de sofőrként fokozottan.

Hopp te zsiga!

Pilátus a járványügyi helyzetre tekintettel korlátozó intézkedést léptetett életbe, ami megtiltja a gyülekezést.

Az embereknek egymástól legalább két gradius távolságot kell tartaniuk.

Értelmiségi a karizmom,
de paraszti a karizmám!
Nyakamban nem lóg talizmán,
de sose kellett nyaliznom…

         2020. 04. 09.

elkel A soK vitamin –
kell-E most sokkvita? Min?