Eszembe jutott egy szösszenet az utazásunkból, amit most megosztok veletek.
   Útitársamat nevezzük Hajninak, így legalább nem ismeritek fel, kiről is van szó...
   Szóval, felszálltunk a vonatra, vagyis, dehogy szálltunk, a madarak meg a pillangók szállnak, kecsesen repkednek, mi pedig bőröndjeinkkel felmásztunk, felvonszoltuk őket.

   Egy békés, ártatlan hétfő reggelen, amikor a reggeli kakaó még langyos volt, és a pirítós nem égett meg (ez ritkaság Zsombiéknál), egy szigorúan titkos művelet zajlott a gyerekszoba sarkában lévő emeletes ágy alatt.  Zsombi, vagyis Z Agent Kocka, a Fülügynökség ifjú ügynöke, épp egy új titkos bázist épített.

   Dr. Gábor sok mindent látott már a rendelőjében: zokogó gyerekeket, rémült szülőket, tüsszentő nyugdíjasokat, sőt, egyszer egy denevért is, ami valahogy beszökött a szellőzőn. De amit az utóbbi hetekben tapasztalt, arra még az egyetemen sem készítették fel.

   Egy elegáns, öltönyös, kiskosztümös rendezvényről tartottunk hazafelé barátainkkal. Már esteledett, elkezdett esni az eső, két autóval indultunk, mindegyikben négy személlyel, az elsőt a párom vezette. Ahogy egy kereszteződéshez értünk, a lámpa éppen pirosra váltott.

   Zsombi, a hatéves kisfiú, komoly küldetésben járt. Egy igazi titkos ügynök volt, legalábbis a képzeletében. Az álneve: Z Agent Kocka. Feladata: elrejteni a lehető legtöbb kincset a lehető legváratlanabb helyeken.

   A LEGO-kockás incidens után Béla bácsi igazi sztárrá vált a rendelőben. A nővér minden héten mesélte az új pácienseknek, hogy egyszer volt egy bácsi, akiből komplett játszószoba került elő. Béla bácsit pedig csak úgy emlegették: a „LEGO-fülű legenda”.

   Béla bácsi nyolcvanegy éves volt, de a lelke valahol harminc körül ragadt. Hetente kétszer járt a piacra, vasárnaponként disznóvicceket mesélt a templom előtt, és bár a hallása gyengült, ő ezt szigorúan tagadta. 

   Özvegy Gerberáné Széplaki Aranka gondolt egyet, fogta a szatyrát, amit még a volt férjétől kapott egy vásárban, és elindult a piacra.
   Megvárta szépen a buszt, jött is hamar, és felszállt az első ajtón, ahogy illik.
   Nem mutatta az igazolványát, hiszen ismerte a sofőrt, és hát látnivaló volt, hogy már jóval nyolcvan fölött jár.

    A gázolás 11 óra harminckor történt, még jóval ebéd előtt, a küküllői vasúti átjáróban.
   Egy intercity vonat levágta egy középkorú férfi mindkét lábát.

   A féreg éppen hazafelé ment, illetve mászott, amikor az egyik faágról át akart csúszni a másik ágra. Ekkor történt a baj. Beszorult. Éppen arra repült a varjú, aki kárörvendve nézte, amint próbál kiszabadulni a szorult helyzetéből. Fel is kiáltott, miközben egy szomszédos faágra szállt.

Már egy hete csak a mamára gondolok
mindig, meg-megállva,
nokedliszaggatóval kezében
ment a konyhába, ment serényen.

Én még őszinte gyermek voltam,
hát hamar azt is elgondoltam,
gyorsan legyen kész mára,
kezdjen bele palacsintába.

Karácsonyfa feldíszítve,
terítve az asztal,
Teri néni kendő nélkül,
kiabálva nyargal.

Kocsma előtt áll a Józsi,
csodálkozva nézi,
hova a nagy sietség,
miért fut a néni?

Haja lobog, ahogy robog,
papucsa is csattog,
köténye úgy deréktájon,
futás közben csapkod.

   Ha valaki kalandot akar, nem kell elutaznia keletre, vagy a dzsungelbe, megteszi azt a magyar vasút is. Ha nem veszed túl komolyan, meg elegendő időt hagysz az útra, akár szórakoztató is lehet. Hát minket jól elszórakoztattak, azt megmondom.

   Ült a kis tó szélén, és a víz felett röpködő szitakötőket figyelte. Néha brekegett egyet, hogy tudassa a többiekkel, itt vagyok.

  Éjfélre járt az idő, az óra az ággyal szemben lévő falra akasztva járta monoton lépteit. Zsófi harmadik gyermekével vajúdott a szülőszobában. Nézte az óra mutatóját, számolgatta, hány percenként jönnek a fájások.

Gondosan megfésülte fehér szakállát, leporolta sapkáját, köpenyét és felsóhajtott.

Hát, tudjátok gyerekek, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány nagyon szerette a piros színt, ezért mindig piros ruhában mászkált. Még a melltartócskája, meg a bugyikája is piros volt.
Egyszer elhatározta, hogy meglátogatja a farkast, aki az erdőben lakott egy takaros kis barlangban.

Amikor levették a polcról és felpróbálták, már érezte, hogy az a kiálló bütyök nyomja puha bőrét.
Ennek ellenére dobozba rakták, majd hosszabb zötykölődés után egy előszobában találta magát.
Rendesen körülnézni sem volt ideje, amikor valaki így szólt.
- Csókolom a talpbetétjét, hát Ön az új partnerem?