Kemény a föld, nehéz a lapát,
próbáljuk meg inkább a kapát,
sok a gyökér, de ásni kell,
izzad a hát, feszül a mell.

Két méter mély, de messze van,
itt vagyok már talpig sárosan,
erre senki, még egy árny sem jár,
készen kell lenni, Pali bácsi vár.

"Tél volt, hó esett, és jöttek" a rút szelek,
de jó, hogy nem vagyok hajó, és kergetnek jéghegyek,
friss havat küldtem neked,
így megünnepelheted
a beiglit, ha ki nem reped!

Minden ajándékom ma adom oda,
lehet, nem örülsz, de ez nem is lesz csoda,
egyet vettem csak neked,
és ha nagynak is hiszed,
már rajtad is széjjelreped!

      Amikor felébredt, először nem tudta, hol van. Teljesen elgémberedtek a végtagjai, nem tudta kinyitni a száját, mert fel volt kötve az álla.

Katinak elromlott az autója, és azzal szembesült, hogy bizony reggel busszal kell menni dolgozni. Egész este a menetrendet böngészte, felhívta a barátnőit, akik mind ismertek egy-egy buszsofőrt, és immáron reggel a buszindulás teljes tudatában várt a megállóban.

Béla kamionsofőr, és teljesen véletlenül járt arra, amerre. A pulyka pedig nem tudta elmondani, hogy került pont a Béla útjába, de kettőjük találkozása elkerülhetetlen volt. A pulyka az út közepén igazgatta legszebb farktollát, amikor jött Béla a kamionnal. Állatbarát lévén, fékezett egy nagyot, megállt, és egy darabig csak nézték egymást.

A helyet a gyerek választja ki, mindegy hány éves. 5-6 asztalhoz is odarohan, kirángatja a székeket, összegyűri a terítőt, kiborítja a sót, de végül talál egy neki megfelelőt, és közli a szülőkkel, hogy leülhetnek. Ők boldogan körülnéznek, hogy milyen okos eszemadta gyerekük van, és letelepednek mellé.

Szivárvány lengő trilláján
a nap csillámos virágpora
száll a pitypangos zöld réten,
mint verdeső szárnyú éjfél álomfoga.

Csipkeruhájában lelkének
színes, foltos zuhatagát
pókhálós, rút hajnalban
harmatcseppek szövik át.

GIZUS ÉS LAJOS 10.

Macska történetek

Ég a napmelegtől az Aranka karja,
gyorsan fog egy leplet, azzal betakarja.
Nincs nála a naptej táskája mélyében,
bujkál is rendesen, árnyas fák tövében.
Árnyas fák tövében, 10-12 óra
pedig neki nem is az lenne a dolga.
Nem messze üresen, vagy félig rakottan,
nagy teherautók álldogálnak sorban.
Ösztövér sofőr, hórihorgas orral,

Még ringnak a kertben a nyári virágok,
még szökell a szöcske a macska elől,
de nézem már csendben a télikabátot,
már ráfér egy tisztítás hordás előtt.
Még nem hagyott el teljesen a késő nyár,
s még éjszakára kitárom ablakom,
de íme a pizsama visszakerül már,
a tél deresre festi homlokom.
Elhull a bárány, kezdődik a szüret,

/A végkifejlet, végső találkozás/

Kapcsolatunk Gézával rögtön a hálószobában kezdődött, és erről csakis a macska tehet.
Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy átgyalogol rajtam, leül az ágy szélére, és intenzív nézésbe kezd.
Olyan meredten és elmozdíthatatlan határozottsággal tette, hogy muszáj volt felkelni, megnézni ennek okát.

A szerszámos láda egyik tágas rekeszében lakott a legényfogó.
Nem régen szerezte szorgos fogómunkával magának ezt a lakájos kis zugot.
Egy ideig jól is érezte magát, azonban, egyszer csak beleunt az egyedüllétbe, szeretett volna találni magához illő társat.
Pont akkor éppen, nahát, átment hozzá a szomszéd rekeszből az öregfogó, hogy kérjen pár kihúzható szeget kölcsön.

A festék rajta megkopott,
semmi dolga nem akadt,
vonatozás is elfogyott
nem volt már aki szalad.

Régen apró gyerekkezek,
rakosgatták föl és alá,
de volt, hogy a felnőtteket,
tette kissé magasabbá.

Viharverten bent a spájzban,
polc alá volt bedugva,
teteje a régi fában,
apró szeggel lyukasztva.

Garázsban állt unatkozva,
kikoptatták anyagát,
nagyon rég volt porszívózva,
nem vigyázták huzatát.

Folt hátán folt, minden része,
karfája is olajos,
senki nem ült oly rég benne,
ezért nagyon bánatos.

Helyét régen elfoglalta,
műbőrében egy relax,
házigazda választotta,
bár kényelmet úgysem ad.

Rozoga szék a sarokban,
kijár már egyik lába,
ácsorog csak a piszokban,
hűs délután árnyába.

Kicsit szuvas a karfája,
megkopott a huzata,
rég megszűnt a jó világa,
macska csak a vigasza.

Arra járt egy munkásember,
gondolta, hogy megpihen,
de sajnos az embertenger,
fészkelődött rendesen.

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,
a Fő utca sarkán egy háznak udvarára.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
mert a terasz asztala, úgyis üres vagyon.
 
A legény bent cseverész, kocsma hűvösében,
fél liter rizlingfröccs lötyög a kezében.
Szájában cigi lóg, oly vígan pöfékel,
és a csapos lánynak udvarol bő hévvel.