Valamikor régen egy iparos ember,
munkáját végezni felkelt korán reggel.
Villanygépével épp parkettát kefélget,
káromkodik szegény, mert füstöl, leégett. 

Volt egy kakas, tudós, jeles.
Vagy talán csak fő kotnyeles?

Kapirgált ő itt is, ott is
Hajtotta a tudásszomj is.

Aki ma születik a világra,
hosszú életű lesz itt a Földön:
életét ősi csillagrend vigyázza
végig egy hosszú emberöltőn.

Fehér házban fekete lakó -
pepita mezőn szénes tejre
legel albínó tehén...

Hisz te sírtál - ó, miért?
Mit nem birtál: mondd, mi ért?
Hagyj ma -
hagyma....

1) Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad!
2) Mostanában a szép dús haj olyan ritka...
3) Az üzleti találkozómat egy evőeszközboltnál beszéltem meg. Kések.

   Valamikor a ’70-es években Édesanyám munkahelyén dolgozott Rozi néni, aki igen bőbeszédű lévén, naponta számolt be kolléganőinek családi ügyeiről. Így aztán nyílt titok volt, hogy Rozi néni férje csöppet sem veti meg az itókát.

  Alábbi esemény jó pár évtizeddel ezelőtt történt. Szereplői már régen átköltöztek a Túlvilágra, nincs aki nehezteljen ennek közreadásáért. 

Sajó: (ül a kávéházban, várja Hacseket, és eltűnődve mondja) Bizony bevallanom, hogy hiányzik ez a
Hacsek, kíváncsi vagyok, mit talál ki, miért nem jelentkezett eddig?

Hacsek: (az asztalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Adjonisten Hacsek! Miért olyan szomorú, mint akinek nem jutott dinnyeföld?
Hacsek: Adjonisten magának is Sajókám, de jó sokat!

Hacsek: (dúdolgat, majd fel-alá járkál)
Sajó: (be) Szép jó napot Hacsek! Hallom, hogy dúdolgat. Van szövege is ennek a nótának, vagy már egy kicsit kezd bedilizni?!

(Hacsek az aszalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Alászolgája Hacsek! Miért vág ilyen savanyú képet, mintha citromba harapott volna?
Hacsek: Alászolgája! Drága mulatság lenne, ha abba haraptam volna!
Sajó: Akkor harapjon valami olcsóbba! (nevet)

Sajó: (várja Hacseket)
Hacsek: (kifulladva a rohanástól) Háj! Jaj de elfáradtam, egy kicsit szusszanok!
Sajó: Mi az, hogy „háj”? Hacsek, elkapta a tinédzser láz?

Amikor az ünnepek a nyakunkon vannak, barátainkkal, szinte sietősen rohanunk egyik partiról a másikra.

Hacsek: (fel-alá járkál)
Sajó: Mondja Hacsek, mit mászkál állandóan? Már elszédülök, ha magára kell néznem. 
Hacsek: Senki sem mondta magának Sajókám, hogy engem nézegessen. Nem vagyok én egy „Mondja Liza”! Ha nem tudná, az egy festmény.

Szereplők: Férj: Laci
Feleség: Manci
l. Barátnő: Joli
2. Barátnő: Márti

1.rész.

Szín: (szerényen berendezett szoba, két fotel, asztal, négy szék, tv, a falon képek, az asztalon újságok egymás hegyén-hátán).