Nyíregyháza legszebb dísze, éke a sok-sok gyönyörű szép park. Ezek közül is – számomra legalábbis – a két legkedvesebb, az állomás felől, a városba vezető Széchenyi út két oldalán, egymással szemben elhelyezkedő Bessenyei és Benczúr park, melyek mai is a fiatalok törzshelyei. Közvetlen közelükben több gimnázium is található, melyek már ott álltak helyükön anyáink, apáink, sőt nagyszüleink ifjú korában is. Csupán a nevük változott azóta, no és persze modernizálódtak.
   A Bessenyei park egyik oldalán a Móricz Zsigmond színház impozáns épülete látható, előtte gyönyörű virágos-bokros környezetben Váczi Mihály szobra.
   A Benczúr park fele részét a Szabadtéri színház mondhatja magáénak, mely különösen kedvence a város lakóknak, hiszen tavasztól késő őszig koncertekkel, különböző színi előadásokkal csalogatja a zene és kultúra kedvelőit. A Szabadtéri színház parkja is gyönyörű virágokkal, cserlyékkel és fákkal gazdagon el van látva, így az előadások szüneteiben is biztosítja a kellemes időtöltést.
   A két parkot egymástól a széles Széchenyi utca választja mindössze el. Mint a park két „őrzője”, ugyanígy szemben áll egymással a Bessenyei park elején, a kezét álla alá téve gondolkodó Bessenyei György, és a Benczúr park elején álló Benczúr Gyula szobra, akinek egy festő szerszám van a kezében. Ám távolabbról úgy látszik, mintha karba lenne téve a keze, afféle kihívó stílusban, mint aki éppen erejét fittogtatja. Háta mögött pedig közvetlenül ott áll a Nyíregyháziak által Pucér Mancinak nevezett, csodaszép Vénusz szobor.
   Néhány évtizeddel ezelőtt – még a szüleim fiatal korában – néhány vidám kedvű ifjonc kitalálta, hogy a szobor Bessenyei bizonyára azon gondolkozik, hogy miként kellene átmenni túloldalra, a férfi szemeket igen csak gyönyörködtető Vénuszhoz.
   Benczúr pedig azért áll mogorva, morcos tekintettel, karba tett kézzel, hogy tudtára adja országnak-világnak: azt ugyan meg ne merje tenni senki, különösen nem Bessenyei Gyuri - , mert vele gyűlik meg a baja!  A kacér, mezítelen Vénusz éppen azért áll közvetlenül a háta mögött, hogy ő, mint védelmező ezt megakadályozza.
   Ahogyan ez lenni szokott, a város lakossága hamar „felkapta” e kis  anekdotát, és szinte már el is hitte, hogy e három szobor története valóban így igaz. S hogy ez hitelesebb lehessen, két igen jó humorú ifjú legény – Misu és Józsi (valós nevek), akik a közeli fiú gimnázium diákjai voltak, tettek is ezért.
   Egyik csöndes éjszaka a Bessenyei szobortól át az úttesten, egészen a Vénuszig hatalmas csizma talpakat festettek mésszel, hogy az jó sokáig látható lehessen.

   A város lakossága előtt immár bizonyossá vált, hogy bármennyire is vigyázta morcos képpel, erő-fittogtató karba tett kézzel Benczúr Gyulánk a kéjesen, meztelenül magát mutogató Vénuszt, Bessenyei az éj leple alatt mégis csak átment a túloldalra meglátogatni a csábos hölgyeményt, akit ettől kezdve a város lakói már nem Vénusznak neveztek – hiszen csorba esett az erényein – hanem nemes egyszerűséggel csak Pucér Mancinak…

   Utóirat: az akkori csendőrök hetekig keresték a tetteseket, ( lám csak, ezen a dolgon az évek múlása sem változtatott) akik e gyalázatos cselekményt elkövették, de nyomukra nem akadtak. A történet – ahogyan az lenni szokott – szájról-szájra terjedt, hiszen a kíváncsi tekintetek jó sokáig - amíg el nem kopott a festék - ott láthatták a csizma nyomokat. 

   Jómagam a valódi tettesektől, vagyis a csíny elkövetőitől (akik igen közel álltak hozzám) hallottam e történetet, amikor gyermek-és ifjú korukról meséltek nekem, de az idősebb városlakók is emlékeznek mai napig az eseményre.