Magyarerő.hu

A télesti tájban járva
léptem alatt roppan a jég.
A sötéttől körülzárva
reám borul az alkonyég.

Szinte hallom a csengőszót,
gyorsan felnézek az égre.
Vajon meglátom Télapót?
Talán eljön hozzám végre?

Egy hullócsillag szállt alá,
vagy lehet, csak egy meteor?
Száguldása így lett dallá,
és rám hullott a csillagpor.

Fekete éjszakában a hold világít,
vízre ezüstös hidat épít, elvakít.
Nem rezdül a levél, nincs az égen felhő,
csak a néma, csendes éjszakai erdő.

Magas sziklák körbeölelik, megvédik,
oltalmazzák rohanását ha tajtékzik,
ha kell, apró kövek közé is bújtatják,
vizének csendes csobogását hallgatják.

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik",
úgy nyugtatom lelkem karjaidban,
szívem egyre hevesebben dobban,
s kezem arcodon simogatón játszik.

Mint gyermek, ki érzi anyja hiányát,
úgy keresnélek, ha nem vagy velem,
nagyon fáj, de mégsem röstelkedem,
magamhoz szorítom éjjel a párnát.

Unokatestvéremnek, Horváth Verának
 

Egy érem két messze néző lapja vagyunk
én csak írás lettem és te lettél a fej
halmozzuk salakunk és ontjuk aranyunk
én tollat koptatok te bűvölsz ecsettel

Homokban ülve nézzük a hullámokat,
naplementében rajzolom árnyékodat,
fehér harisnyát húzott lábadra a só,
nem kell már sok beszéd, és nem kell most a szó.

Öledben nem égeti homok talpamat,
ölelő karjaid biztosan tartanak,
dörmögve kedvenc dallamodat dúdolod,
elvarázsol ahogy a nevem suttogod.

Ragyogásokat, vagyont. pénzt, nem kívántam,
csak kis kenyeret, hívogató fényt,
halk szót, és szeretetet, az emberséget.

Izzik szemedben a vágy, arcodon látszik 
a bizsergés, mely elárulja mit
szeretnél adni, kapni. Egy megérkezést.

Születésnapod, Édesanyádat öleld
át, köszöntsed, hisz ő kínlódta ki
a születésedet, hogy ünnep legyen ma.

Szellő borzolgatta a vizet csendesen,
napsugár csillogott tükrösen, fényesen,
kis hullám egy nagyot vidáman kergetett,
valahol egy faág szirmokkal fizetett.

Házőrző és én, figyeltük a fövenyen,
mikor kötsz ki hajóddal a kis szigeten,
folyó partján ülve, oly nagyon vártalak,
sok hosszú nap után végre meglássalak.

Aratás jött fellegekből,
pár maradt csak kegyelemből,
bőven hullott a holt termés,
volt mulatság és ünneplés.

Sikerült, cél teljesítve,
az eredmény kiterítve.
hol nemrég zaj volt és gép szállt,
síri csend van, csak a szél jár.

(8. folytatás)

*

Erdő mélyén, a tisztáson
hatalmas a dínomdánom.
Farsangi bál dúl e tájon,
hangja hallik hét határon.

Tücskök hada zenél bőszen
hegedűvel, nagybőgővel,
gitárokat nyúz veszettül,
dobot perget, ki tuskón ül.

Dalra fakad tarka szarka,
beleremeg hosszú farka,
áriázik a vén varjú,
rigóhoz szól az i love you.

Farsangba lépett az újesztendő,
Maszkozással, össze nem tévesztendő,
Vízkereszt után, jöhet csók a tánc,
Mulatság és esküvői románc.

Farsangi bálon szép zene csendül,
Bortól, pezsgőtől lépés is ferdül,
Módjával fogyasztás, jókedvet hozhat,
Így az est is, még szebben ragyoghat.

Január ötödikét, stampedlival kezded,
Ezért is nincs most okod védekezned,
Hisz születésed dátuma ez a nap,
Évek halmazában, csak egy kártyalap.

Festményeidet lassan, aranyárban méred,
Gyönyörűek a képek, nagy a tehetséged,
Minden festményed, élettel itatott,
Alkotóművész lettél, oly elhívatott.