Magyarerő.hu

Mit tettetek a jövő nemzedékkel?
A gyermek keservesen  zokog,
Sír anya, vagy apa után,
Nem esik meg szívetek a könnyek láttán?

A gyermek ártatlan lélek!
Kicsi szívét nem kíméltétek!
Mindkét szülő szeretetére vágyik,
Kis szívét kegyetlenül gyötritek.

Zenélnek edények, jaj de zajos a konyha,
zsírba sistereg-pirul szalonna, hagyma,
illata betölti konyhát, utcát, teret,
a finom étel nívósan emel ünnepeket.

Bajnokok között megállja a sikereket,
főzte balatoni és tengerparti ízeket,
hidegtálak torták váltak arannyá,
keze munkájából lettek jó lakottá.

Szonett: n + 74

A mennyország friss tejét kéjjel iszom
hajnalban a világ vidám kakukkja    
ébreszt a szeretet bársonya barna
mosolyog reám az áldott irgalom

a bőség szaruja délceg vállamon
aperitif nektár ebédre manna
füttyös nótáimat mindenki hallja
őket hamisan is büszkén vállalom

Tompa álom lépked a sűrű, néma tájon.
A zárt ajtók mögé bújt álmatag világon
Szürke ólomkabát feszül. Súlya lehúzza,
Nyúzza a színeket, s a hideg földre sújtja.
 
Uránosz rosszkedvét már rég nem palástolja,
Vastagon rejti arcát borús takarója.
Sűrű maszkja mögül nem hallatszik ki hangja,
S az emberről szőtt álmát egyre csak siratja.
 

Hol a HAZÁNK ?
(Valinak egy magyar lánynak,Svájc)

Kopott kendő a régi szekrény aljából,
gondosan selyempapírba csomagolva,
valahogy még itt maradt a nagymamától,
észrevétlen a sarokban meglapulva.

Emlékeimben most újra megtaláltam,
az együtt töltött nyarakat, boldog időt,
régen mindig itt vártam és álldogáltam,
amíg ő előkereste az ünneplőt.

- Jónapot kívánok! Olvasójegyet szeretnék igényelni.

Pátosz nélkül csak úgy, mint közönségesen
Mezei István

Fátyol mögött mereng a Hold,
Félrevonulva szemérmesen,
Nem érdekli most a földi gond,
Nem kacsint le ránk kedélyesen.

Szép az ősz, színes a táj,
nem oly rég járt itt a nyár!
Könnycseppet ejt az égbolt,
A tegnapon, még fény volt.

Hideg tél közeleg már,
a kert alatt, lassan jár.
Az eb melegre vágyik,
kéz melegíti nyárig.

2020.10.14.

A hit csodája, átjárja a lelkem,
keresem ékes szó helyett a hitet.
Jó Uram, találj nálam, ne csak keress,
imám feléd őszinte, kérlek, szeress!

Jó szívvel emlékezni szépre, múltra!
Már olyan keveset, ez, mit akarok!
Elindulni a csillagfényes útra,
magamhoz ölelni, tárva ablakom!

2020.10.14.

Törékeny gondolat, megpihen egy álom,
a hajnal átgördül a látóhatáron.
Illanó küszöbén elejti bölcsőjét,
s felölti a karma sejtelmes köntösét. 

Aprócska kavics a sziklák alatt,
árnyak közt bandukol a sors útján.
Céltalanságán az idő szalad,
lépteiben nyomot hagyott múltján.

Volt nekem egy kicsi tanyám,
Fenyves erdő körbe vette,
Szépen szólt a madár dala,
Látogatta sok őzgida.

Nem kellett oda kerítés,
Az őzgidák termést, mind megették,
Eperfa állt a ház udvarában,
Piros muskátli nyílt az ablakában.

Elmém, mint háborgó tenger tereli,
Dobálja a hánykódó félszavakat,
Messzire hajítja, a partra veti
A viharként érkező mondatokat.

Szép magyar hazám
Változatos tája,
Síkság, dombok, hegyek világa,
Van-e még a világnak szebb virága?

Dombok fölé tanúhegyek nyúlnak,
Romvárak tanúi a megélt múltnak,
Lankáikon szőlő sorok futnak,
Termő aranya a jó magyar bornak.