Magyarerő.hu

Expresszlevél száguld délre,
odaér majd másnap délre,
hol a címzett drága karja
már bontani is akarja.
Mondd meg neki röpke levél –
mert hisz te barátom levél,
s tudhatsz rólam minden titkot -,
hogy a szívem érte tik-tak!
Mondd meg, hogy az álmom őrzi,

Tűzliliom kettesben,
Kinyílott a kertemben.
Olyan szépen kivirultak,

Nyáresti alkony édes varázsa,
rászáll minden apró kis virágra,
ringatja lágy, simogató széllel,

Kedves szajkó szülők hangoskodnak,
kis fiókái is acsarkodnak.
Remek hangutánzó Matyi madár,

Ahogy tegnap forrón öleltél,
lágy felhők fölé repítettél,
éreztem, nekem már nem kell más,
belőled árad édes varázs.

A felhők felett ölelkeztünk,
összeolvadt a világ velünk,
egyek lettünk földdel és éggel,
szívem így dobbant a tiéddel.

2019. július 16.

Szénagyűjtők
/3.kép.:Julien Dupré
munka szeretete....régen/

A magyar Mózes; híres Álmos vezér,
vele érkezett ide a diadalszekér,
Pannóniát újra birtokba vette,
őt a fia Árpád vezér kísérte.

Sámándoboktól hangos a Kárpát medence,
Táltosok fohásza füsttel száll a légbe,
lassan a keresztek is előkerültek,
a monda szerint voltak szembeszegültek.

Mély sötét, az alvilágban most van dél,
Recseg, majd nyílik a koporsó fedél.
A popszakmát régi idők szellemei járják
Palikát a tévé muzsikus adásába várják.

        Nézem a kedvesem, s magamban zsörtölődöm – már megint dolgozik – nem lát, nem hall, csak a könyvek és a jegyzetfüzete létezik.

Minden emlékem tiéd, ha úgy akarom,
bár csókod hideg lett, és szívedet sem hallom,
de kihűlt hamvainkban még mindig keresem,
mit tőled kaptam, az őszinte szerelem.

          Levél egy régi baráthoz

Folyó partján, magányos a lombos fa,
csalogatón bújik ki a rangos nap.
Halvány fénynyaláb lépked a tájon át,
színes felhők takarják az ég boltját.

Halkan zenél a folyó lágy hulláma,
belesimul dala a vén Dunába.
Hallani az alkony legszebb zenéjét,
búskomor, és vidám felhők szerte szét.

Folyószámlákat rendeztem,
hitelt kérő írást leltem.
Nem vagyok én kerge birka,
hogy kifosszon a maffia.
 
Kell a pénz a menyegzőre,
leányt kérő írta, jönne.
Folyó melletti nagy réten,
birka nyáj legel serényen.
 
Veszek egyet nemsokára,
esküvői vacsorára.
Lesz nálunk nagy lakodalom,

Ha olyat teszünk, mit utólag bánunk,
Szájról-szájra jár régi közmondásunk,
" Eső után köpönyeg", most bánhatod.
Ami elmúlt, már vissza nem hozhatod.
Tanulhatsz belőle, okulhatsz rajta,
Hogy ne szaladj bele újabb kudarcba.
Hiába mondja egy másik közmondás,
" Más kárán tanul az okos" - nemjóját,
Mégis, mi saját kárunkat érezzük,

Csiga Csilla szép, hófehér háza,
ajtón kitekint a nagyvilágra.
Szorgosan takarítja, meszeli,
csiga Zsiga ezt nagyon szereti.

Két karunkkal öleltük szorosan egymást,
tavaszi fényben, napsugárban ragyogtunk.
Mennyei áldást, szerelmet szórtam terád,
világra szólt, szerelmünk kikiáltottuk.

Fel a hegyre, fel az út mentén,
áldott csókos nap, ágon e fény.
Sárga fényben égig érő fák,
csicsergő madárdal, élő ág.

A fényes ég felé tekintek,
avarban virágok intenek.
Dalolj szép madár, villanj ágon,
forró nyár, ígéreted látom.

Indákat fon rám az élet fonala,
olykor szorosat, vagy lazábbat,
nem mindegy hova tekeredik,
kezet, vagy szívet szoríthat.

Az elmúlt évek gyökerekké váltak,
segítségükkel kapaszkodok a létbe,
majd épülnek rám gondok, vágyak,
mint évgyűrűk fáknak törzsébe.