Magyarerő.hu

Ezüst hajnali permet hull 
Az éji ében visszavonul 
Ó bíbor pehely pihe tollú
Pirkadatfényes deltaszárnyú
Földön ringó szórt pitymallat 
Bele szőve hangfuvallat
Lassan bomló aranyfürtök
Fényesedő csillám ürmök 
Bíborpehely köntös lehull
Nap a földön fénybe borul
Égi szirmok fára hullnak
Éj levelek zöldbe kúsznak

Annyi szót adott Isten,
annyi nyelven beszélünk,
oly sok hang van a szívben,
egyet miért nem értünk?

Kirepül a világba,
sok, sok bántás és harag,
vagy foglalva imába,
kérő, vágyódó szavak.

Érteni a másikat,
nem függ a nyelvtudástól,
csak a mondott gondolat,
finom, halk dallamától.

Minden mindennel 
Kapcsolatban áll 
Boldog egyensúlyban 
Tenger a sziklaszirttel
Óceán a sivataggal
Őserdő a jégsarkokkal
Méhecske a tornádóval
Füst az esővel
Fák a gleccserekkel
Tűzhányók a felhőkkel
Madarak a mezőkkel
Kő a napsugárral
Színek a napszéllel
Folyók a gravitációval
Fák a fákkal

Vala szeretni születtünk
Igaz akkor is kufár világban
De nem fogyasztónak fogantál
Mint ma a marketingben 
Ahol a kereskedelemben 
Minden jószág nyereség forrás 
Az Isteni Út átalakult
Ma kereskedelmi vásárlási
Sorsútnak nevezhetnék
Ahol minden s mindenki eladó
Azt hisszük az út végén
A Paradicsomi Kaput is 

Egek kékjébe,

felhőket szövögetnek

a szél takácsok. 

Mint tébolyult, tört rád természetereje,
Fekete az égbolt, villámokat szór ősereje,
esőfüggönyön átlátni szinte lehetetlen,
pattog a jég, semmi sem sebezhetetlen.

Őszi levélarany szőnyegen
Lépkedek nézve 
A tavasz lehullott emlékét
A földfestőállványon
Színesen csillognak 
A mesteri ecsetvonások
A pasztell békesség átölel
Még édes az aranyló íz
Itt ott egy színes toll
Lenge szellővel bukdácsol
A színes őszi szőttes 
Barnulva halotti lepellé lapul
Ráborul a suttogó földre 

Kidobtak vagy magamat dobtam ki 
Nem tudom az idő elszaladt 
Az emlékek köde is elkopott
Most mégis egy kuka előtt állok
Próbálom összeszedni magam 
GUBERÁLOM
No nem más hulladékét szemetét
Magamat keresem megmenteni még
Néha néha körbe nézek
Úgy tűnik lesnek és néznek
Felismertek vagy csak unatkoznak

Édes hercegnőm Anasztázia,
rózsáimnak legszebb nyílószirma,
bimbódzó vagy még tündérvirágom,
nálad szebb tán nincs is a világon.

Cári palotából, a sors elém vetett,
amitől a szívem áttüzesedett,
szegény muzsik vagyok, de van egy dácsám,
ajtaját ablakát, előtted kitárnám.

Haj akkor még poros kövesút volt 
Lovas kocsikkal kerékpárokkal 
Engem szívembe égve elvarázsolt

Ma aszfaltozott alatta az emlékeim
És felette lettem számkivetett 
Ott a roppant rúttá tett öregségem 

Széles vörös téglából volt a járda 
Azon jártam sok évig iskolába 
Gesztenyevirág összegyűlt a fugákba 

A fény végsőkig a kanócba mar …

2021. 07. 15. 04:25:56

lassan folyó patak a szívem
kiürült, elfáradt, mély meder
de
mint úszni nem tudó a vízen
elmerül lelkem, a holtteher

2021. július 21.

A versformát Széles Kinga engedélyével alkalmaztam.

Russzkí igyíte damój  
Mondta ki Orbán a végső szót
Most Brüsszin igyite damój 
Russzkí abratna 
EU már learatva
Ha Saulusból Paulus 
Akkor Orbánból Urbán
Egy a lényeg vezesse a hazát
A magyar majd követi 
Orosz ki be Brüsszel be ki
Az egész ország ezt brekegi
Csak a vezér után
Akár a halál útján

Az elhagyott magba beleszárad a virága… 

2021. 07. 15. 04:12:63

Az elhagyott magba beleszárad a virága… 

2021. 07. 15. 04:12:63

örökös csalódás vesz körül
az életem, talán, mit sem ér
bánatomnak ő vajon örül
könyörög keserű könnyemér'

nem akarom így tovább, vége
majd magamba fojtom bánatom
lehet, így rám talál a béke
nem lesz több ármány és szánalom