Magyarerő.hu

Hej fakerítés faajtó
Nagykapu és kisajtó
Vége van e világnak
A régi romantikának 
Kapu mögött virágoskert 
A ház mögött meg egy fészer 
Virágokból száll az illat
S az ablakban álom villan
Ott van kire szíved dobban 
Ha meglátod lángra lobbansz 
Ház előtt nincs világítás
Csak egy szívdobbanás
De az este csillagfényes

A lét rögös útjain 
A kátyúkból dadogva szól a hang 
Nehéz járni a sors fokain 
Mindenütt csapda gang lappang 
A lét rögös útján
Ráncrögössé válva halunk
Hiába kiabálunk 
A hang már gúzsba van kötve 
A barázda kötelek már erősek 
A sors copfba fonja az utakat
Abban vannak az emlékek rejtőzködve
Gesztenyebarnától őszülésig 

Mitől ember az ember,
a hús, a csont, és a vér?
Mit teremtett a Mester,
tán egyszer agyunkba fér.

Mitől létezik ember?
Kitől, mitől lét a lét?
Hány cseppből áll a tenger?
Hány fűszálból a zöld rét?

Hol a lét pihenője?
Hol a nyugalmas élet?
Az ember teremtője,
tán soha el ne téved?

Mitől ember az ember,
a hús, a csont, és a vér?
Mit teremtett a Mester,
tán egyszer agyunkba fér.

Mitől létezik ember?
Kitől, mitől lét a lét?
Hány cseppből áll a tenger?
Hány fűszálból a zöld rét?

Hol a lét pihenője?
Hol a nyugalmas élet?
Az ember teremtője,
tán soha el ne téved?

Valahol mélyen benned,
szunnyad a vágyakozás,
ott ahol van a kezdet,
ott van a szabadulás.

Ha a lét oázisát,
egyszer megtalálod,
egy új szimfóniát,
ír majd a boldogságod.

A semmittevés  s jólét 
Nagyon erős szél
Forgószéllé alakulva 
Hatalomtól elvakulva 
Összesodródik 
Összefonódik 
A rabló hitványság 
Fosztogatni rabolni
Hordaaljasság
Ezért van
A politikai változás
Mindegy milyen ruhában 
Rabolsz ölsz csalsz 
Az csak fényezés
Az igazság 
Nincs változás 

Istenem erőt kérek 
A fényhez az illathoz 
Az érintéshez 
Ébredni újra hitben 
Hogy lefekhessek 
Még nagyobb hitben 
Istenem erőt kérek
Tervezni álmodni
Fantáziával barangolni
S még nagyobbat 
Azokat megvalósítani
Istenem hitet kérek 
Hogy még nagyobbat 
Adhassak örökül 
Melyben múlás után 

Érett szőlőfürtök
tudnak tündökölni,
hamvas kékségükön
zamatot őrizni.

 A szép lányok szedik
daluk messzire száll,
a puttony megtelik
a prés is  készen áll.

A vörös must csorog
koccintás pohárral,
a hordó ha kongott
bort érlel gyomrában.

Az ember szíve legyen 
A hit a lélek zarándok útján
 
Szépek a csillagok az égen
De az otthon csillagait 
Itt keresd a neked teremtett Földön 
Ám ismerd meg a világot
De ne a menekülés céljából
Ne a kombinatorika 
S ne a véletlengenerátorok döntsenek
Hanem krisztusi úton a humánum
Nehéz az embernek 

Az ég alján már rég sötét felhők gyűlnek,
kiszáradt fák ágain dögkeselyűk ülnek,
a horizont kékjébe porfelhők takarnak,
s károgva köröznek rajt' a vetési varjak.
.
Hallom, ahogy keservesen zúg az őszi szél,
mert a kaszás jövendöl, a halálról beszél,
hisz torra készülődnek a sötét szellemek,
kik ide napról napra utódokat ellenek.
.

Vasárnap van az Úr ünnepe,
megperzselt lombját erdőbe hajítja,
tegnap még áttetsző nyár volt,
tegnap pontosan – még tegnap,
mert a szeptembert október borítja.

De október még adja aranyát,
gyűjtik a termést a bogyókat,
majd ködfüggönyét lassan ereszti,
dagonyázza a lehullt lombokat.

Ti elkúrtátok mi szétkúrtuk
Csak az a kérdés melyik jobb
Ti elkúrtátok a hazában 
Mi szétkúrtunk a világban 
Ti elkurtátok monogámiában 
Mi szétkúrtuk azt bigámiában 
Ti elkúrtátok csendes szobákban
Mi szétkúrtuk azt yachtokon
És kacskaringós ereszcsatornákon
Nem mindegy kúrni el vagy szét
Szétkúrtat nehezebb összeszedni  

Baromként igába fogva     
Áligazság hazát szeretni
Robotolva élni 
Bearanyozni a léhaságot
Kedvelő alakulatot 
Ez nem lehet haza 
Az ilyen föld nem lehet 
A szívnek atlasza 
Nem szolgának születünk
Hanem otthont meglelni 
Otthont nem cselédkunyhót
Szolgának születünk 
Átadni a másiknak
Minden tettünket