Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Vezércikkek

Rovatok: 
Egyéb

    Ez év november 27-én, harmad ízben került sor az újságíró szervezet által létrehozott „IRODALOM MŰVÉSZE ” elnevezésű, „MAGYAR TULIPÁN" díj” átadására a Máriapócsi Kegytemplom különtermében.

Kovácsné Lívia

Jöjj megváltó

Rovatok: 
Vers

Ha fáj a szív, fáj a test,
csapongva száll a megsebzett lélek,
már nincs erő,
megfagyott az akarat,
hiába hív a szó, ha a láb nem mozdul,
állva marad.
Röppen a fájdalom az agy kitárt kapuján,
a test görcsbe rándul,
felordít az izmok sora,
s összeomlik a liliom illatú vágy,
tudja nincs esélye már.

Kovácsné Lívia

Ha minden kötél szakad

Rovatok: 
Vers

Ha minden kötél szakad,
s elakad az én szavam,
de akkor is kiáltom,
ez a világ rossz úton halad.
Már nincs hangom,
de rekedten ordítom,
ÉBREDJ VILÁG,
rossz felé haladsz, látom.
Háború zaja dübörög mellettünk.
Az eszünket elvesztettük?
Miért tehetik ezt velünk,
hogy ennyi ártatlan életet elveszíthettünk.

Toldi Ibolya

Vonzás

Rovatok: 
Vers

nem láttam mást
csak a felszínt
vízen táncoló könnyű fényeket
nem sejtettem
a mélység mit rejt
féltve őrizted tenger-lelkedet

egy váratlan pillanat
sejtelmes szélt kavart
a hullámzás átlépte a partokat
a magány hirtelen bizalommá vált
és egymáshoz érintett világokat

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Hol szobrok tűnnek el!

Rovatok: 
Vers

(Kelet-Nyugat-Észak-Dél szobra
4 Trianon-i szobor)

Hol az a hely, hol szobrok mozdulnak el?
S eltűnnek az éji homályban,
S tettekért egy nemzedék felel,
Szenved egy határtalan elnyomásban!

Cirka
Cirka képe

Hajnalodik

Rovatok: 
Vers

Lassan ballagott az éjszaka,
fekete batyuval a hátán,
összenevettek a csillagok
a hold ragyogását látván.

Az idő újra megforgatta
nyikorgó, rozsdás kerekét,
eljárta már ennek a napnak
bőven a háromnegyedét.

Apró felhő lopakodott
kis tó fényes tükre fölé,
beleejtve tartott könnyét
a hideg vízcseppek közé.

Rovatok: 
Füstölgéseim

   Pár mondat erejéig vissza szeretnék menni arra az időszakra, amikor nagyban zajlott a termelőerők tönkretétele és újraosztása.

Kovácsné Lívia

Tavaszváró

Rovatok: 
Vers

Ó, édes tavasz, hozd el a fényt, a nap sugarát,
hogy melegítse testünket át.
Ó, mennyire vágyjuk a nap sugarát,
hisz ez a változó idő
a testünket kifárasztotta már.
Kell a fény, a tiszta szikrázó fény.
Múljon el a sötét és a borús szürkeség.
Nyíljon meg a türkizkék ég,
csorduljon az édes méz,

Kovácsné Lívia

Szerelem ereje

Rovatok: 
Vers

Megfagyott rózsaszál dacol a faggyal,
szívében szerelem, az fűti a lelkét,
s várja a tavaszt.
Reménykedve hívja a melengető nap sugarát,
mely elhozza neki a szíve választottját.
Még hó fedi levelét és hófehér szirmát,
de lelkében a szerelem tüze lángol, ég már.
Megolvad a hó,
s életre kél a megfagyott rózsaszál,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Vad nyugati szél.

Rovatok: 
Vers

Jaj szél, te vad, nyugati szél!
Miért fújsz, oly kegyetlen lettél?
Már gyermekkoromban fújtad harsonád.
Elűztél fővárosba, majd tovább!
Délre, napfény városának, mondták.
Mégis végig nyargaltad sugárútját,
Tépáztad a fák koronáját.
Gyökerestül dőltek, levél sem maradt, fájt,
Sorsom üldözője lettél!
El-, majd haza fújtál, úgy kergettél.

Kovácsné Lívia

Legyél Te

Rovatok: 
Vers

Legyél te kis virág, 
ki nekem adja illatát.
Legyél napsugár,
ki simogatja arcom bársonyát.
Legyél te a tavaszi szél,
mely dalával felvidít.
Legyél friss patak,
mely a szomjamat oltja.
Legyél üde zöld fű,
melybe leheveredni oly üdítő.
Legyél az égen fodrozódó 
tejszínhabos bárányfelhő,

Kovácsné Lívia

A fa lelke a pillangó

Rovatok: 
Vers

Minden fának érzékeny lelke van,
ezért szeressük hát az összes fát.
Fába zárva él egy barna lárva,
bebábozódva a sorsát várja.

Jő a tavasz áldott napsütéssel,
rügyek fakadnak a fák ágain.
"Lelkemről álmodsz olykor?
- Azt hiszed."
Belőled újra életre kelek.

Ritmike
Ritmike képe

Álmomban

Rovatok: 
Vers
Az álmomban már láttalak,
és minden éjjel vártalak,
a rejtelmes erdő mélyén,
lassú patak partja szélén.
 
Hol néma és mozdulatlan,
nyugalmat ontó ártatlan,
szelíd, szeretek itt lenni,
itt nem rohan el úgy senki.
 
Van idő kedves mosolyra,
egy nyugtató pillantásra,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Válasz egy vádra

Rovatok: 
Vers
("Szélsőséges!")
 
Engem szüleim úgy tanítottak
Válaszoljak, ha valamivel vádolnak
Ma van „Magyar Kultúra Napja”
Ezen a napon válaszom megadva:
 
Láttam a kórusok szívből énekeltek
A magyar táncot hetykén járták a legények
Pörgött a sok szoknya, díszes a színe
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Oly korban élünk

Rovatok: 
Vers
Oly korban élünk,
hol a törtető lelket zabál.
Fényesek a páva tollai,
lopott szóval kiabál.
Oly korban élünk,
hol divat a fény, pompa.
A nyomor, a pusztító halál
két lábon jár.
Nyugdíjas aprópénzt számol,
dolgos éveit feledve gyászol.
Oly korban élünk,
Cirka
Cirka képe

Január

Rovatok: 
Vers

Havat hozott a január
régen,
nem ragyogtak csillagok az
égen,
hófelhőket csodáltunk
nappal,
küzdöttünk reggelente a
faggyal.
Szánkó várta a szabad
délutánt,
kint láttuk az első
holdsugárt,
piros arcok és fagyott
kezek,
boldog volt ott minden
gyerek.
Most örültünk a pár centis
hónak,

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

ÜZENET / szonett /

Rovatok: 
Vers

Félhomályban ülök fény-árnyék között,
Fekete-fehér színek árnyékában,
Mikor egy fény villan a vállam fölött,
Érzem, hogy belőle melegség árad.

Épp mikor az unokámra gondoltam,
Drága kincsem, oly távol vagy már tőlem,
Lelkeddel gondolatom viszonoztad,
És a lelked érintése így ölel.

Kovácsné Lívia

A legszebb nyelv

Rovatok: 
Vers

Betűk halmaza a hófehér papíron,
nyelvünk értékét viszi tovább e lapon.
A magyar nyelv a legszebb a világon,
szókincse színes, csodálatos.
Elődeinkre büszkék vagyunk,
anyanyelvünk a mindenünk.
Sokat változott az évtizedek alatt, 
de szépsége mindig megmaradt.
Bárhol élsz a nagyvilágban, 
ha magyar szó hangzik el,

Kovácsné Lívia

Hajnal

Rovatok: 
Vers

Pirkad az ég alja,
hajnal hasad vörös lánggal,
szél fúj a határban.
Megkondult a templomunk harangja,
benne van életünk oly sok fájdalma.
Ébred a hajnal, eloson az éj,
magával viszi a csillagos fekete köpenyét.
A fák ágai között dereng a fény,
új nap jő, s  vele új remény.
Vasárnap reggelén kicsit lustán 

Cirka
Cirka képe

Föld és élet

Rovatok: 
Vers

Az univerzum csillagkapuja,
a napsugár hintette fényével,
az első szívdobbanás tanúja,
ajtaja kezdetének, végének.

Viharok formálják, egyengetik,
születése ódáját bömbölik,
vizét hurrikánok kevergetik,
vulkánok forró magját köpködik.

Kovácsné Lívia

Nélküled

Rovatok: 
Vers

Nélküled üres a lelkem.
Nélküled nehéz a szívem, hiányzol nekem.
Nélküled másképp szól a hegedű.
Nélküled megszakad a lemezen a tű.
Nélküled oly borús a világ.
Nélküled nem nyílik nekem virág.
Nélküled beborul az ég is felettem.
Nélküled egyedül vagyok, s hull a könnyem.
Ha  látlak, minden sokkal könnyebb.

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára