Magyarerő.hu

Szeretlek! Leírom százszor, 
ezerszer, de nem lehet!
Megmenteni inkább
érintsd meg a lelkemet.

Sárgul már a kukorica szára.
Serény kezek törik mázsaszámra.
Künn a határban most nagy a sürgés, forgás.
Még a levelet is kiviszi a postás.

Mert aki talpon van, a mezőn dolgozik.
Csak a kutya, aki otthon tartózkodik.
A tengeri törés nagy munka, az igaz,
De vidám esemény, ez benne a vigasz.

Csak egy édes csók és egy ölelés,
néha sok lehet, néha pedig oly kevés,
és ólomsúllyal szakad rám a pillanat,
eltipor, ha nem hallom a hangodat.

Fügebokrom levelein
elmélázok néha –
hogy nézett ki kosztümében
szombat este Éva?

„Az én nagy lázadásaim”
 

Hamis a lány...

Hamis a lány,az volt mindég,
Mosolyába száz ördögség.
Szemeiben varázslat ég, övé
Leszel,mielőtt ráeszmélnél !

Huncut a lány az volt mindég,
Szép lányokkal bánni nehéz.
Mézes ajkaktól bűnbe mész,
Korlátozni magadat oly nehéz !

Régi jelképek, mik tündököltek,
hatalmat védtek és vétlent öltek,
zászlón hímzetten csatába hívtak,
koronán ülve aranyat híztak –
lassan ledőltek, egymásra hulltak,
s csak árnyékolják itt-ott a múltat.
Ám mindig jön új és folyton ócskább,

Érdeklődéssel figyelem a tévé sütő, főző műsorait. Csodálom a mesterszakácsok gyakorlott mozdulatait, rutinos alkotásait, ételcsodáit. Hm. Ezek ám az ételek! Rákok, csigák, kagylók, polipok és mindenféle tengeri herkentyűk, ízléses tálalásban. Gondolom, nem lehettek elérhetetlen falatok a tengerek gyümölcsei a főúri asztalokon, mikor még három tenger mosta hazánk partjait.

Hallod, a némaság szava feljajdul,
a lélek iszonyú fájdalma tarol,
a szétzúzott szív ebbe belesajdul,
s a szeretet csillaga sírva dalol.

Guruló könnycseppek tova szaladnak,
sós hordalékot hagynak maguk után,
idővel, azt gondoljuk elapadnak,
de valójában múló remény csupán.

Mint kis bogár a borostyában...

Perzselőn lángol a szívem tája –

egy eszelős gyújtogató járja,

Gyűjtögetem emlékeim a nyárról
A szépen nyíló pipacs virágról
Édesanyám emléke dobban a szívembe
Ó a vadvirágot nagyon szerette

Virágot nyári nap melege éltet
Selymes napsugár ölel át a réten
Millió virág, tarka rét
Piros pipacs küldi felém üzenetét

Hajnali ködben révül a domb.
Színesedik már a zöldellő lomb.
Az erdőt most Pán sípja
Bűvös, lágy hangja hatja át.
Szarvasoknak fuvolázza
A Természet Nagy Parancsát:
- Szaporodjatok és sokasodjatok!
Töltsétek be élettel a világot!

"Rengeteg szakember bevonásával, statisztikai számítások alapos elemzése után, úgy kalkuláltuk, hogy jelenleg nem áll rendelkezésükre elegendő forrás, az állampolgárok által befizetett TB-ből, hogy mindenki életét megmentsék, ezért valahol meg kellett húzni a határt, ezért döntöttünk a 75 év mellett. Felelős kormányként, határozott, és megalapozott döntést kellett hoznunk. Többek között erre is felhatalmaztak minket újra, mikor 2018 áprilisában ismételten 2/3-dal nyertük meg a választásokat. Hosszútávon ez a magyar emberek javát szolgálja majd." - nyilatkozta a megosztó sorokat Dr. Nagy Anikó.