Magyarerő.hu

 Valamikor régen, a jelenleginél is átkosabb rendszerben,  még a párt-fejesek adtak arra, hogy a falú népe is művelődjön. A TSZ elnökök a helyi pártvezetéssel egyetértésben összeszedték az ott lakó idős embereket.

Mikor majd egyszer eltűnök elmegyek
Nem történt semmi észre sem veszitek
Nem sokat veszítek csak az életet
Tán vár reám egy nem létező sziget
Ami volt kudarc kevés csekély siker
Könyvet verset fogad koszos konténer

Őszi tájon
ködfüggönyök,
talpunk alatt
avar zörög,
felettünk az
égbolt köhög,
 

Elmúlt a nyár,repült tova
Emlékeid még itt hagyta
Csendes patak vize csobban
Kövek közt susog halkan

Mág Tamás festőművésznek

Veled leszek mindig ha kéred,
bújó muskátlik fodros levelében,
a hajnali fagyban,
deres kusza hajad csiklandoz lassan
ahogy leheleted melegíti 
alvó csókomat.

Szárnyal a hintó,
Nyargal a négy ló,
Úgy suhan egyre, mint a madár.
Észre se vetted,

Minden indulással múltat
cipelsz magaddal, de
a jelenben nehéz vinni
a nem hitt mesét.
Minden kísér, és kiabál feléd.
Menekülésed is kísér--
kísérnek a hová, 
s a merre lidércei.

Pilis szent hegyünket nézem!
Piramisok alakját, mását érzem
Mint,ha Föld szíve lüktetne benne
Piramis alakja,szent minden köve
Nézem és látom,piramis alakja
Amit ezredévek pora takarja

(Evokáció - Ady Endre: Párisba beszökött az Ősz c. verséhez)

Ablakomon bekopogott az ősz,
bebocsátást kért fáradt lázasan,
és én hallgattam halk neszezését,
zordon, de nyájasan.

Az éjjel távol jártam,
gyermek lettem újra,
egy múltbéli álomtájban,
szilvafák mögé bújva.

Egy népszavazásra

Ne menj el szavazni, maradj inkább otthon,
ha a fülbesúgók szavára hallgatsz,
ha a lelkedért vívott háborús fronton
foglyok végtelen menetében ballagsz.

Pipacstenger az én földem,
Tündérkert, vörös szőnyegen.
’Honnan megyek… ’hová jöttem…
S élek ez álom-szőttesen.

  Hercegnő és Orkán, az után a veszélyes kaland után sokkal figyelmesebb, és riadtabb volt. Orkán, most érezte meg először az igazi veszélyt az ember részéről. Ilyen félelmet ezelőtt még soha nem érzett. Megismerte az embert, az emberi gonoszságot, de anyját is, aki az életét is odaadná érte! Ha erre gondolt, nagyon büszke volt a szüleire.

Az Esthajnal pislákoló mécses.
Fényruhába öltözteti a falut.
Születésem messzi pillanat,
s a ház, a kicsi sárga ház ajtaján
csak a huzat kopogtat helyettem.

     Péntek délelőtt úgy látszott, minden rendben van. Akkor még nem sejtettem, hogy kedden már az idegosztályon leszek. Pedig voltak előzmények.