Magyarerő.hu

Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?

Ha rád nézek mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják

Csak dühöngj, és dühöngj még, kérlek!
Leszek tükör, ha ott megnyugszik a lélek.
Bár gyanítom, a mély oly tüze éget,
mely csak pusztulással érhet véget.
Mi marad: hamu, én, s a szép emlékek.

Ha olvastátok, biztos észrevettétek, 
a gondolati zsúfoltságot, mely 
a témának a teljes  alárendeltje.

A mosoly sokszor hazugság. Eltakarja 
az igazságot, s a szívbe vásott 
seb, elkapart melanoma, s magát akasztja.

Májusi szerelem
feltűnik benned,

Most már örömtáncot jár a tavasz,
gondtalanul szárnyal a levegőben,
köszönt ártatlanul, mint egy kamasz,
vidám mosolyt csal az érdeklődőkben.

Utcán, ember írásokat ragaszt,
így papírlapon versek születőben,
pillantás kíváncsiságot fakaszt,
s a költészet immár emelkedőben.

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” /Wass Albert/

Mára mögöttem a foszladozó árnyak, 
és kisírt szemek az összetörött álmon,
Mennem kell, valahol engemet is várnak,
Addig az utam is meg kell még találnom.

Legszebb korom időszakát
akkor ott töltöttem,
érett szőlő zamatában
csoda mód merültem.

Májusi lombnak
Hűs üde árnya,
Hajlik az ágról
Szép szelíden.
S mintha az éden
Kelne ma szárnyra,
Lelkem ez árnyban
Csöndbe pihen.

Bíborba borultak a fellegek
csillog az ég, mint fénylő kristálypohár
fel-felbukkan a hold sápadt fénye 
s integet millió szentjánosbogár.

Úgy ébredtem, mint aki előző este megivott egy üveg tequila-t. Kicserepesedett szám hiába nyalogattam, a nyelvem száraz volt, mint a poros út. Kivánszorogtam a konyhába, lefőztem egy kávét, és míg azt kortyoltam, próbáltam visszaidézni álmom. Nem volt könnyű, de miután megjelentek az első képek, jött a film is.