Magyarerő.hu

Kandúr Karcsi a nevem,
Elkergetem a telet,
Virág van a hó alatt.
Melegítsen már a nap!

Akkor aztán énbennem,
Akkora az érzelem,
Nyaú-nyaú nótázok,
Jönnek a cicalányok.

Háztetőre felmegyünk,
Hold bűvöli a szemünk.
Szól a cicaszerenád,
Miá....ú!!! az éjen át!

Írta: Bíró Antalné
2020.03.22.

Szobafogságom látnod kéne. Rendetlen 
vagyok most mindig. Türelmetlenség 
életem. Nem találok semmit. Semmiség,

varjú öregség. Még táncolni szeretnék 
veled, érezni közelről - lehet- 
leheleted. Egyedül nem megy, hát nem megy!  

Engem ne szeress, kérlek ne is érints
Én vagyok a zúzmara, a varázslatos álom,
Mely nélkül a csillogó tél sincs,
Ha olvadok, kincsem eltűnik a sáron.

széttörném az idő
súlyos páncélját
vassisakját megolvasztanám
foggal rágnám meg az ólmot

Ragyogó napsugárral  ébredt a hajnal,
Virágszirmot terít a szél,
Csendet megfoghatod,
Minden néma senki nem beszél.

Vadgalamb is némán ül az ágon,
Nem turbékol, nem hívja párját,
Minden elhallgatott e világban,
Vírus lesi következő áldozatát.

Úgy elszaporodtak a puhatestű jellemek,
hogy naggyá nőttek, mint a megvadult boly,
melynek hangyáit eltaposni sem lehet.
Rég vannak, csak épp bujkáltak valahol.

Képzetünk, mint a fellegek,
szállnak vágyaink egén,
melyek tűzvirágot teremnek,
benne lángolsz, veled én!

zöldell a fű és rágja a cerkát

Elfagyott a liliomfa virága,
tündérruhát varrt magának – hiába.
Kurta tél, te fattyú tél –
ki mondta, hogy visszatérj?

A természet hangja már ébredezik,
ahogy az új kikelet megérkezik,
sajnos idén, nem egyedül lépeget,
szétszaggatva a szép álomképeket.

Változások idején

Ártalmas szépség, mely szemnek gyönyör,
virágzó fákat hideg paplan gyötör,
át kellene írni a naptárakat,
de hogy fogjam vissza nyíló virágokat.

Festő vásznán bohóságnak tűnne,
ez valóság nem technika trükkje,
ó tavasz kedveskedni akartál,
ám a hóapó virágot harapdál.

Sötét árnyak, szürke felhők,
nekem már nem ártanak.
Mondd! A szivárvány fölött
még hogy imádjalak?

Mert ez a mi napunk, s ez oly alkalom,
hogy kávé, pezsgő folyik az asztalon,
míg édes csók mögött az összetört tálak...
Jó lenne, ha ismét megerőszakolnálak?

Mit tettetek a világgal emberek?

Nem volt elég pusztító fegyveretek?
Most a vírust szólítottátok harcba,
Romba dönti a világot felfalja.

Nem volt elég a háborúk harca?
Vírusnak nagyobb a hatalma.
Idős nemzedéket pusztítja halomra,
Nincs, aki őket megvédi, eltartja.

    Ahogy bekapcsolta a számítógépet, jöttek a reklámok. Szandálok, táskák, szebbnél szebb ruhák képei. Vágyódva nézegette a színes fotókat. Elképzelte, ha lenne mondjuk egy bizonyos összeg, amit kedve szerint csak ilyen dolgokra fordíthatna, mit rendelne.