Magyarerő.hu

Háborgó tenger voltam...

Én nem kértem tőled, világ, hogy megbocsáss!
De mégis bocsáttassék meg minden bűnöm!
Lelkemben fellegek, szívemben álmodás,
Kiknek nem mértek boldogságból, csak szűkön.

Hangtalan lépked a hóban,
meg-megáll, figyel, kutat

Rég nem fáj a korbács, vérzését is bírom,
már kívánom, s kórom lett, hogy nincsen kínom,
hogy munkától a karomon duzzadó erek,
Oh! Mily erő! Mindent nektek köszönhetek!

Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol, s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?

Angyal száll le megcsodálja
De szépen megnőttél!
Imádkozom, hogy karácsonykor
A gyerekeknek örömet szerezzél!

Ezt a dalt Ő küldte nekem,videóra szerkesztve-
Kiss Irma: Örök Barátság (Dalszöveg)

Fehér galamb száll fen az égen
Gyöngéd szíve megérintett engem
Rideg sivár volt mindig az életem
De Ő szeretetet hozott nekem

Mosolygós arccal bíbor fénnyel
Közelítette gyöngéden szívem
Napsugárban, esőben, szivárványban
Szárnyai alatt védelmezett engem

 Egy olyan országban élek, ahol a bárdolatlanság lett a kultúra, a becstelenség erény és saját butasága már fel sem tűnik a lecsúszott társadalmi rétegeknek.ahol a nép oly igénytelen, hogy elfogadja nyomorát és örül, ha négy évente hozzá dobnak néhány kiló cukrot, lisztet.

Elteszem a rímeket egy fiókba
kicsit kopott komódomba-diófa

Ezt a szégyent, oh, ezt a bűnt! 
Én azt sem tudtam, hogy ez eltűnt.
Szóval Palik László visszatér,
(mert tavaly hideg volt a tél)
hogy könnyeket ejtsen le a hóra,
kellőképpen emlékezve Anikóra!

Én ebben a versenyben –
most bevallom – vesztettem:
elfáradtam, feladom!
Aki akar, maradjon:
mondjon, amit jónak lát,
éljenezze száz barát,
száz barát is heje huj,
a sípjába belefúj…

Véres hagyma, szalonka –
de büdös a szalonna!
Jeruzsálem-e Makó?
Eb ura lesz a fakó?

Napok óta havazik már,
mindent hó lep el.
Az erdőt is betakarta
fehér hólepel.
A mókusok kamrácskái
kiürültek rég.
Ennivaló már csak emitt,
amott akad még.

A virágos fény mostanság elkerül,
de a agyamnak tevékeny műhelyében,
valahol a mélyben, ott lenn, legbelül
egy-egy makacs sugár nem huny ki mégsem.
Hiába emelkednek körém a falak,
 szabadon szárnyal messze a gondolat.

Mondja a mi kis Szókratészunk, alias a Kósa,
hogy hírnevének ne legyen cseppet sem adósa.
Szerinte a munkás a munkáltatót agyba-főbe veri,
ha az túlórázni őt éhbérért majd nem engedi!

Vigyázz, ha a dzsungelemben jársz, vigyázz!
Érintések… Lehet karmokkal lesz a nász,
vagy tépőfogaim ott ízeidre szed.
Őrült Nő! Már lopakszik feléd tigrised.