Magyarerő.hu

Kinek magyarsága uralja jellemét,
Pártütéssel sosem osztja meg nemzetét,
Mert célja az egység, az összetartás,
Se jobbra, sem balra nem vonzza elhajlás.
Tudja, az egységben, közös akaratban,
Melyben kitartanak és nem ellensége
Magyar a magyarnak, rejtezik az erő
Mely hazát gyarapít s nem hataloméhes,
Nemzetet megosztó pártokra alapít.

Miért adtál szerelmet, ajkam égető édes csókot
s emelted fel a lelkem, ha az pokolra való?
Ily jutalomra néked nem adtam okot.
Most kerted legdíszebb virága, rothadó karó,
az vagyok, s minek élni kéne, mind halott!

Már nem vagyok semmi
hideg parti szellő
kifosztott hegedű

Kedves Szendi Gábor!

Olvasom a cikkeit és most érdekes felfedezést tettem általuk: a paleo üti a ketogént...

Szemeid csillagok, ha lágy mosoly jő,
csodásan nyíló ablakok, melyen át
lelked a mélységekből, ha kell kilát,
mert látni maga az élet és erő

Meglátni mindent, ami szerethető
az életet, könny gyöngyét, vágy mosolyát.
Ha valaki vak volt, most ordítja lát,
és csodálja, mert hisz, hisz van Teremtő

    Kicsi lány....

Kicsi lány a balett iskolában
gyötri piciny lábait a gyakorlásba.
Vágyai szárnyalnak az égig, ha
megnő mint primadonnát dicsérik.

Talán jobb lenne ha játszanál,
megmaradnál a korodnál,mert
Elillan az életed,nem veszed észre
a gyerekkorod régen elveszett.

Illatoznak az idei
lisztből sütött kenyerek.
Áldottak a sok munkában
feltört dolgos tenyerek.
A Jóisten adja meg a
mindennapi kenyeret!
Szálljon áldás szép hazánkra!
Béke legyen veletek!

/125 éves évfordulóra/
Déri Miksa Gép és Villamos ipari Technikum?       
2018-2019 évre.

Régi iskolánk kapuja tárva
Diákjait be, s vissza várja
Sok, szép emlék jut diák éveinkre
Tudásunk alapjait lerakva, megerősítve

Harmatcsepp gyöngyök,
az ifjúság szirmain,

Miért hallnak meg a fák?
Pedig gyökerüket az anyaföldbe nyújtják
Állva száradnak el, mint harcos a csatában
Szilárdan állva, törzsük az égre kiáltva:
Miért?

Miért hallnak meg az emberek?
Értük család, testvér, szülő, barát kesereg
Harcuk bevégzik, megharcolják
Némán alszanak el, mint a fák

Dacos szonett
 

Ki tiltja meg nekem, mint írom versem,
Hallgassanak sorvadt hitek, izmusok,
Felkent mágusok hiába papoltok,
Gondjaim hogyan kell rímekbe szednem.

Nem látok jelet, se földön, se égen,
Hazugság tengerén hullámzó szitok,
Jégszilánkból szikrát, tüzet csiholok,
Világok vibrálnak zárt börtönömben.

Napi csattanós / válogatás a média szemétdombjáról

Nem tudom ki Weisz Fanni, de anyja kitálal:
csak egy haszonleső, mihaszna a vejem,
ezért megpróbáltam leütni egy gitárral,
miután vérhólyag nőtt a két térdemen…

Csupán egy ember (ha kérdeznéd, ki vagyok).
Csak kósza álmok, mit egykor majd rád hagyok.
(Ennyi az élet is, ostoba álomkép.)
Tudom, hogy kellene többet is adnom még…
Nézd, ez vagyok én… így gyűlölj vagy így szeress!
De bocsátsd meg, ha nem vagyok tökéletes!

Csak azt az építményt tekintem háznak,
miben nem félnek és soha nem fáznak,
ami befogad bölcsőt és koporsót,
hol elsők azok, kik kívül utolsók.

Narancssárga sásliliom búsan hajtja a fejét
Elvesztettem egy jó testvért
Sírj, csak sírj narancssárga sásliliom
Nincs már senki a világon
Aki engem megvigasztaljon

Nyíljál, nyíljál narancssárga sásliliom sokáig
Emléked elkísér a sírig
Búbánatom nincs, aki megértse
Hullik könnyem, a fájdalom itt lakik a szívemben