Vándor vagyok ezen nagy világon
Járom útjaim végtelen porát
S látom szemekben néha könny ül
Látom az időt az emberek homlokán

Ó, idő, te rút, te csalfa
Csak kacagsz életünk legszebb nyarán
S mi hisszük, tán őrökké élhetünk
De váratlanul hirtelen zár be a bazár

Tegnap még amott szaladt egy kisleány
Ma még ott ült egy öreg a padon
De holnap már szól a gyászének
Holnap már előbújnak a fagyok

S megfagyok én is, dermedt kővé válok
Hiába jöttök utánam, már engem sem találtok
Az idő elrabol, visz valahova, messze
De emlék maradok én a ti fájó szívetekben

Gyöngyös, 2024. július 21.