Túl sok világot láttam már, túl sok halált, olyan dolgokat amiket az emberi elme felfogni képtelen.

Boszorkány szél
ölelj körbe,
vigyél- vigyél
messzi földre.

Olyan ez a mostani helyzet mint
valami előjáték.

Suttogó lombokon
madarak őrzik a legigazibb
csendet

Istennők énekére kelt fel a Nap,
szél fuvolázott,
halkan moccant minden ég,
míg a fák szelleme
madarakkal táncolt.

Szeretem:
a tájak minden csöndjét,
éj -viharnak kitörését,
víz robajnak nagy sodrását,
Égi tűznek az áldását.

Csillagok csöndjének
fényében kivirágzik az éj.

Földanya hallom a szíved,
égre hajlik a dal

Egészen más most kékje az égnek, 
egészen más most zöldje a tájnak, 
minden más 
de mégis ugyanaz, elrejtett
vízesések csobbanásában
elhagyja felhőit a Nap.

Mintha 
két Nap lenne az égen,
türkiz színét bontja a táj, 
lila madarak szállnak,

Mosolygós felhőkön
szél fuvolázik, 
Nap fénye ring a faágakon,

Egy angyal vágtat hófehér paripán,
az égen túl 
láthatlan világ ragyog. 

Csöndes éjnek
csillagfényén
elringat az álom,
 

Mert minden ami szép, 
belülről fakad, aranyló
fényét árasztja felénk a Nap.

-Rajzolj az égre egy arany fát,
színezd zöldre az eget,
öleld át a mindenséget
mint egy gyermeket.
 

Csönd csöndjén
fák sóhaját őrzi a reggeli érintés.
Fényekben fürdik a tó.

Sejtelmes a táj,
fátyolos fényeiben
csönd röppen

Holdfény kertek illatában...