Ősz van, fáradt napsugarak
próbálják melengetni a tájat,
rőt színű avarcsendben
minden út vacog.

Babaillatú csendben
tölgyfaágak festik kékre
az eget

"Apa nézd: az égen
nincsen felhő,
a néni nem fújja habot"

Vacognak az őszi fák,
az égen szél tekereg,
avarszínű tájon,
gyűlnek a fellegek.

Őszi tájon
ködfüggönyök,
talpunk alatt
avar zörög,
felettünk az
égbolt köhög,
 

Őszillatú szélben
didergő falevelek
hullnak a földre.
Gesztenyefa ágán
a fény halványul.

Már az idejét sem tudom mikor volt az a nap ami nárcisz illatával elvarázsolta a tájat, és mindent de mindent olyan csodássá tett mint az kislány aki épp most a tükörbe néz.

Sziasztok! Június 15-én megérkeztem, ezt a képet anyukám még a kórházban készítette rólam, de már itthon vagyunk. Puszi Mindenkinek! :) 

Esik eső, ég dörög,
mindenhová fény csöpög,
villámlik a hegytetőn,
virág nyílik a lejtőn.

Orgonák illatában
eső zongorázik,
a felhőkön túl is
mosoly fakad,
zümmögő réten
bogárka ébred,
nézi ahogy 
a szellő szalad.

Ma elkezdődött az érettségi

Madárka száll a víz felett,
szél csücsül a fán,
a tavaszt is kifecsegi, 
mint a tulipán.

Nagy pocakban kis mocorgó,
izgő- mozgó csöppnyi fény,
rugdalózik éjjel- nappal,
úgy ahogy az belefér.

Tavasz ragyog,
patakba csobban
a szivárvány,
dalol az ég, 
és annak
minden fénysugarán
tavasz ragyog.

Láttam egy pillangót,
masni volt a szárnyán,
ajándék lehetett,
mint az a szivárvány
ami tegnap még sehol
sem volt, 
ma pedig már a szél
hátán lovagolt.

Lírába csobban a tavasz,
az ég kertjében
színes buborékokkal
játszik a szél.

Szóljon az ének,
itt a tavasz,
kis madár röppen
égbolt alatt.

Dalra fakadt
a kedvem,
a kedvem,
zongorázik
az eső