A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers A nyári este holdfénye
belenéz a tó tükrébe,
bámészkodva, álmélkodva,
kerek arca mosolyodva.
Végigsimítja a tájat,
hegyeket és apró házat,
elszenderedett a világ,
szép álmot sző minden virág.
Mesét suttogott a szellő,
elcsendesedett az erdő,
|
|
Rovatok: Vers Emlékszel még arra a napra?
Mikor odaültél mellém a teraszra?
Perzselő nyári szél járta táncát,
nyüzsgő madárraj fújta nászát.
Hirtelen zsongott, forgott minden,
annál szebb tán nem is volt éppen,
körülöttünk óriás forgatag,
ezelőtt miért nem láttalak?
|
|
Rovatok: Vers Már sok éve árva lettem,
még fáj, néktek virágot már
csak a sírotokra vittem,
most értetek szól a zsoltár.
- Lehajtom fejem.
Megsárgult, homályos fotók,
ennyi, mi itt maradt nekem,
és már hiába is sírok,
s hiába nyújtanám kezem.
|
|
Rovatok: Vers Hajnali köd szitál,
ereszkedik egyre,
röpke perc invitál,
vele megyek messze.
Hasadni látszik már
hajnal kemény burka,
koravén napsugár
ágyába még bújna.
Elhagyja a múltat,
s nem sejti a jövőt,
emlékek közt kutat,
siratja az időt.
|
|
Rovatok: Vers Lehunyt szemmel megpihenek,
nyomot hagyó évtizedek,
testem vigaszt remélve simul,
szívem zakatol, elmém csitul,
két karom széttárva pihen a
sziklafalon,
gondolatom szállni hagyom,
szabadon.
Ritmust dúdolok a méhhel,
mi épp felettem szállt el.
|
|
Rovatok: Vers Este megállt a szél, hallgat,
lágyan ringat, és így vallat,
gyengéden simítja lelkem,
ne porladj el a testedben!
Ó, úgy szeretnék ott lenni,
és talán egy picit tengni,
hol egy napra nincsen tegnap,
és ahol még nincsen holnap.
Nem unszol, kerget az idő,
|
|
Rovatok: Vers Megérkezett a kikelet,
a ragyogó nap ébresztget,
kibontotta a szirmokat,
színezi a virágokat.
Falu szélén csöpp legényke,
fény ragyog a nagy szemébe',
díszes ruhát öltött mára,
s virágot tűz kalapjába.
Cipőcskéjét kifényezi,
jól fésült haja ébeni,
|
|
Rovatok: Vers Tarka réten ezer virág.
Új ruhát öltött a világ,
vágyódik a cseresznyeág,
mint az ébredő ifjúság.
Rügyet fakasztó napocska,
csírázik már a magocska,
és a katica napozna,
száll a zümmögő dalocska.
Szorgoskodik a méhecske,
s ágakon szerelmes fecske,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Hömpölygő szilánkok útvesztője,
ellepi sebzett lelkemet a törmelék,
óh, csak még egy csókért könyörögne
még a haldokló képzelet a kedvedért.
S ha mégis megszánnád ajkam,
hajolnál-e felém?
Vagy csak záport hintenél halkan,
hogy ne szeress újra belém?
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Még érzem a tarka rét illatát,
midőn újra éled a kikelet,
még hordoz a szél hűs tenyerén,
s világgá kürtöli jöttödet.
Még magához ölelnek dús ágak,
dédelgetnek a bokrok s a lombok,
remegek, úgy szeretlek téged,
oly boldogság, ha rád gondolok.
Nélküled bánatos, könnyező ég,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK S biz, ha röppen felém
kedves múzsám csókja,
kiürítem elmém,
ne legyek a gondjaim rabja.
Feltartom homlokom,
hagyom, hogy csókoljon,
lelkembe fogadom,
s hagyom, hogy magával ragadjon!
|
|
Rovatok: Vers Csendben őrizném az álmod,
ha hold lennék.
Cirógatnám kedves arcod,
ha nap lennék.
Esőben föléd hajolnék,
ha faág lennék,
hogy ne félj, neked dalolnék,
ha madár lennék.
Követném a lépted nyomát,
ha árnyékod lennék,
szórnék rád százezer csodát,
|
|
Rovatok: Vers Víz leszek vagy buzgó patak,
csak hogy én oltsam szomjadat,
források vize s kék tavak,
csak érinthessem ajkadat.
Ha útra kélsz, én is megyek,
Türkiz tenger vize leszek,
s ha felkapnak a fellegek,
egy cseppnyi csapadék leszek.
Válladra hajtom homlokom,
|
|
Rovatok: Vers Halovány sárga fényű lámpás
vénülő alakja még délceg és pompás
egymagában őrzi a csendet
fegyelmezetten áll és őrzi a rendet
fénye beles kis ablakokon
árnyékot rajzol szűkös kopott falakon
oly hangulatot hoz a népre
melytől szépséges lesz az utca képe
|
|
Rovatok: Vers Tavasz szava hajlik arra,
szomjad friss patakkal ontja,
életet lehel a holtra,
vagy jó szülessen a rosszra.
Új hajtása bújik hamar,
a takaró már nem takar,
előcsalogatja a nap,
és lőn, ha ő nem is akar.
Növekszik hát reménykedve,
mert valaki teremtette,
|
|
Rovatok: Vers Nap-nap után múlik majd a kín,
s visszatér egy cseppnyi fény,
s nem lesz a szó oly fösvény,
s égboltot fest a szivárvány szín.
Beragyog egy igaz, tiszta szó,
mely éltető sugara
gyógyír lesz a panaszra,
mi nem sok, egyszerűen csak jó.
|
|
Rovatok: Vers Újra kísérti ördöge, S nem látja, közelgő vész ez, Mondd átok, mi cél vezérel?
|
|
Rovatok: Vers Holnaptól minden más lesz,
talán nem fog fájni a tegnap
úgy, ahogyan ma.
|
|
Rovatok: Egyéb Szeretetben, békességben gazdag áldott ünnepeket kívánok mindenkinek szeretettel!
|
|
Rovatok: Vers Csendbe burkolódzik a város népe, Ünneplőbe öltözik a szép fenyő,
|
