A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Irodalom Elérkezett az idő, hogy szükségem lett egy új mobiltelefonra, sokat húztam-halasztottam, de muszáj voltam belátni, hogy lassan már nem tudom bekapcsolni a készüléket, mert annyi repedés van rajta, no meg már ötéves készülékről beszélünk, ami a mai telefonoknál igen nagy szó!
|
|
Rovatok: Irodalom Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagymamámmal, szinte ő nevelt fel. Egy szép hosszú gangos parasztházban lakott, nagy első és hátsó udvarral, hatalmas kerttel, mindig sok volt a teendő a háznál, de ez akkoriban mindenhol így volt.
|
|
Rovatok: Vers Kislány, nagylány, néni,
anyu, mama, dédi,
szőkehajú Sári,
Kriszti, Kati, Klári.
Sorolhatnám estig,
ki ne hagyjak senkit!
Gondoskodás, szeretet,
szívből adják ezeket!
Becsüljük meg őket,
a gyönyörű nőket!
Így kerek a világ,
|
|
Rovatok: Vers Szelíd napsugárban fürdőző madárka
ringató rügyet fakasztó barackfa ága
édeskés illatban fürösztő szellőcske
zöldellő szőnyeg felett röppenő lepke
Boldogan dalolják hirdetik repesve
búcsúzik a zord tél s itt van már helyette
a színpompás kikelet nincsen neki párja
|
|
Rovatok: Vers Gólyahír mesél
az égerligetekben
jő a kikelet
Zsombékosokban
a mocsári gólyahír
mily szépen virít
TM
|
|
Rovatok: Vers Ezt az évet most így zárom,
teljesüljön minden álom. Titkom magamba zárom,
de ne félj, nem rémálom, míg csodálhatom világom, áldom az eget, hogy látom hitem, reményem pingálom,
s szólaljon meg víg gitárom, nótámban is, azt kívánom, legyen béke és bizalom, egészség, s ezzel sorom
|
|
Rovatok: Vers Friss harmatcsepp csordul
a feszülő homlokán,
a nap is csak átfordul
ilyenkor az oldalán.
Mohabajszát pödri,
és reszket belé a szél,
a távolságot méri,
és megáll benne a vér.
Megmerevedett fák,
s alattuk színes avar,
vöröslő galagonyák
|
|
Rovatok: Vers Elmúlni látszik a tomboló nyár,
elsárgult rég a kukoricaszár,
színes szőttes fedi a domboldalt,
búcsúdal zsong-bong még a túloldalt.
Messzire költöznek a madarak,
a fészkeik üresek maradnak,
halkan vetik ruhájukat a fák,
hullnak alá pirosak és barnák.
|
|
Rovatok: Vers Nem mondhatom, tudom,
hol jár a gondolatod,
mikor két szemed elmereng.
Nem tudhatom, hogy neked
tiszta érzésem mit jelent?
Nem kérhetem, hogy szeress,
hogy csak engem szeress!
Nem mondom, tudtam, tudom,
hogy hol jár a gondolatod.
|
|
Rovatok: Vers Két karja még mindig tárva,
folyton ölelésre várva,
hová lett a kicsi társa,
csoda, vidám kis pajtása?
Polc tetején porosodik,
arca mégsem szomorodik,
a kis barátját csak várja,
szüntelenül gondol rája!
Zsivaj, zörgés, pakolászás,
fúrás, zúgás, kalapálás,
|
|
Rovatok: Vers Végre-végre itt a nyár,
Amit nagyon vártam már,
Kirándulás, homokvár,
Álom tenger, fellegvár,
Csodálatos napsugár,
Indulhatunk is, akár!
Óra pontos vasmadár!
|
|
Rovatok: Irodalom Ma az iskola előtti terjedelmes park sétányát beborította egy hatalmas pepita szőnyeg, melyeket a diákok egyenruhája szőtt be, imitt-amott a hatalmas gesztenyefák árnyéka mintákat rajzolt a maradék kavicsos területekre.
|
|
Rovatok: Irodalom Melinda igyekvő, korán érő típusú lány, testvérei közül mindig kitűnt kitartó szorgalma és leleményessége. Egy kisebb város melletti tanyán éltek szüleivel. Csendes, szép környezetben. Szépen teltek az iskolásévei, majd elérkezett a továbbtanulási idő, szép szakmát választott magának, mivel jó kézügyessége volt, a cukrász szakmát szerette volna kitanulni, fel is vették.
|
|
Rovatok: Vers Veled születtem, s veled halok,
úgy ébresztenek a hajnalok,
ha nem akarom, akkor is még,
fel a falra rajzolódom rég.
Követlek én, ha felkel a fény,
gyakran megláthatsz engem, ez tény,
ott melletted is, vagy mögötted,
és előtted, s akár fölötted.
Színes ruhákba nem öltözöm,
|
|
Rovatok: Vers A nyári este holdfénye
belenéz a tó tükrébe,
bámészkodva, álmélkodva,
kerek arca mosolyodva.
Végigsimítja a tájat,
hegyeket és apró házat,
elszenderedett a világ,
szép álmot sző minden virág.
Mesét suttogott a szellő,
elcsendesedett az erdő,
|
|
Rovatok: Vers Emlékszel még arra a napra?
Mikor odaültél mellém a teraszra?
Perzselő nyári szél járta táncát,
nyüzsgő madárraj fújta nászát.
Hirtelen zsongott, forgott minden,
annál szebb tán nem is volt éppen,
körülöttünk óriás forgatag,
ezelőtt miért nem láttalak?
|
|
Rovatok: Vers Már sok éve árva lettem,
még fáj, néktek virágot már
csak a sírotokra vittem,
most értetek szól a zsoltár.
- Lehajtom fejem.
Megsárgult, homályos fotók,
ennyi, mi itt maradt nekem,
és már hiába is sírok,
s hiába nyújtanám kezem.
|
|
Rovatok: Vers Hajnali köd szitál,
ereszkedik egyre,
röpke perc invitál,
vele megyek messze.
Hasadni látszik már
hajnal kemény burka,
koravén napsugár
ágyába még bújna.
Elhagyja a múltat,
s nem sejti a jövőt,
emlékek közt kutat,
siratja az időt.
|
|
Rovatok: Vers Lehunyt szemmel megpihenek,
nyomot hagyó évtizedek,
testem vigaszt remélve simul,
szívem zakatol, elmém csitul,
két karom széttárva pihen a
sziklafalon,
gondolatom szállni hagyom,
szabadon.
Ritmust dúdolok a méhhel,
mi épp felettem szállt el.
|
|
Rovatok: Vers Este megállt a szél, hallgat,
lágyan ringat, és így vallat,
gyengéden simítja lelkem,
ne porladj el a testedben!
Ó, úgy szeretnék ott lenni,
és talán egy picit tengni,
hol egy napra nincsen tegnap,
és ahol még nincsen holnap.
Nem unszol, kerget az idő,
|
