A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Irodalom Aprócska gyermekként nyaranta a nagyinál töltöttem a szünidőt. Szerettem ott lenni, mert akkor gyakrabban láttam a féltestvéremet is.
|
|
Rovatok: Vers Hull a megfáradt falevél,
egy utolsó dalt elmesél,
mielőtt nyugovóra tér,
hallgasd meg, csak arra kér.
Kopár tájra varázslatot,
szürke égre képeslapot,
lábadhoz színes szőnyeget
áld, s melegíti szívedet.
Emlékeztet még a nyárra,
mikor felmásztál a fára,
|
|
Rovatok: Vers Onthatnám a szavakat,
közé vesszőt, pontokat,
értelmetlen sorokat,
érzelmi hullámokat.
Szedett-vedett rímeket,
amiket csak mekegek,
de ilyet nem tehetek,
papírra nem vethetek.
Mert lám, az írás megmarad,
tudja már, ki tollat ragad.
|
|
Rovatok: Vers A
Ha
A
|
|
Rovatok: Vers Lesem az ajtót, jössz-e már,
az idő most oly lassan jár!
Csörren a telefon, hívsz tán?
Semmi, csak érdektelen szám!
Egy autó a ház előtt,
mi nem érdekelt ezelőtt.
Most kilesek az ablakon,
nem lehet elmulasztanom!
A nap pihen a fellegen,
|
|
Rovatok: Vers Nyár
kék ég
lenn pálma
lábainál
Óceán feszül.
Szerelmes dalát
súgja szélbe
kitartó
csak rád
vár.
|
|
Rovatok: Vers Hová lettek a mosolyok,
ti sápadt arcú angyalok?
Folyton menetelő bábok,
rabok lettetek, nem mások!
Életek tűntek vesztőbe,
kínok között könyörögve.
Az utolsókig vergődve,
gonosz lelkekkel fertőzve.
Milliók szíve tört össze,
ordít a fájdalom csöndje.
|
|
Rovatok: Vers Boldog, ki az akar lenni,
és tudd, nem kell sokat tenni,
a szépet kell észre venni,
és lám, már nem is kell semmi!
|
|
Rovatok: Vers Fényesen izzik a pirkadat,
ahogy az ég kettéhasadt,
ma mégis oly dühösnek látszik,
az élet velem csak játszik.
Ne légy szomorú, te balga,
s kegyesen arcom cirógatja,
ébredj a keserv álomból,
tévhit, hamis átokvilágból!
Szíved telve leleménnyel,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Aranyló búzakalász igézi a napot,
szomorkás virágnak egy csókot adott,
vágyakozó szemei fürkészik az eget,
táncol a szellővel újra és újra egyet.
Vörös pipacsokat tűzdel szőke hajába,
szorgosan készülődik a találkozásra,
kék virágot hímez a kamilla mellé,
zöld köténykét köt a ruhája elé.
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Pirkadó hajnal,
ágbokor aljjal,
két csiga násza,
összeérő háza.
Fonódnak halkan,
tapadó szarvval,
szerelmük lázas,
ölelésük mázas.
Két csiga csoda,
pecsétjük csókja,
könnyek, örömök,
szerelmük örök.
|
|
Rovatok: Vers Volt egy álmom,
de elsodort az élet,
nem hittem, hogy elérem,
mégis vágyom.
Volt egy álmom,
nem hitt senki bennem,
s nem fogta a kezem,
mégis várom.
Volt egy álmom,
küzdeni kezdtem érte,
te is figyeltél végre,
megpróbálom.
|
|
Rovatok: Vers Két
szeme
mosolyog,
krumpliorra
szép nagy és piros.
Nincs
mása,
csak foltos
ruhája, de
szíve hatalmas.
Ne
legyél
bánatos,
néha te is
kacagj, bohóckodj!
|
|
Rovatok: Vers Ebben a világban nem lehet jónak lenni!
Nem engedik, hogy jó legyél.
Nem engedik, hogy jót tegyél,
Ebben a világban közömbösnek kell lenni.
Mert ha jó vagy, eltipornak, kihasználnak,
kigúnyolnak, megaláznak,
ércelődnek és gyaláznak,
mikor nem hallod, hátba döfnek, áztatnak.
|
|
Rovatok: Vers Esni kezd, csepereg,
egyre jobban remeg,
dörög-morog az ég,
potyorászik a jég.
Nem esik, már zuhog,
ereszen is csurog,
udvaron már tócsa,
ennyi volt a strófa.
|
|
Rovatok: Vers Nehéz iskolatáska huppan a padlón,
utolsó strigula áthúzva az ajtón,
véget ért egy oly hosszúnak tűnő korszak,
érzelemdús, jó és nehéz napok voltak.
Türelmetlenül vártuk már, hogy így legyen,
az utolsó óra szünetre csengessen,
sikítva szaladhassunk még egy utolsót,
|
|
Rovatok: Vers Erdő mélyén elfeledve,
eljárt az idő felette,
ott áll még az a házikó,
öregecske, kicsi viskó.
Körbefonták ágak-bogak,
beköltöztek pici nyulak,
fészket raktak a madarak,
talán ott is maradnak.
Felé hajolt szép faága,
kívánsága minden álma,
|
|
Rovatok: Vers Magasra röppent
az égig szökkent
madarakkal száll
ki trambulinban áll.
S ugorj jó nagyot
érd el a napot
ússz fellegekben
vígan önfeledten.
Egyre csak feljebb
s annál is messzebb
s újra és újra
egészen a csúcsra.
|
|
Rovatok: Vers Sikítva suhan a gyorsvonat,
nyerít is talán a fogat,
peronon kapaszkodik a szél,
ismerős arcot látni vél.
Elmosódott szürke foszlányok,
kérdések és a talányok,
messze szaladó színes álmok,
és én itt vagyok és várok.
Sikítva suhan a gyorsvonat,
|
|
Rovatok: Vers Ó, fuvallat, égi jel,
oly jókor szívemre lel,
öleli apró testem,
s újra az égig emel!
Panaszra hajló vad ág,
legyint, s szavamba vág,
lásd meg a holnapot,
s ne sirasd a tegnapot!
|
