A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Ropog a fa, hangja hallik,
öreg ajtó halkan nyílik,
az akác egymásra borul,
egy utolsó csókért koldul.
Nem az utolsó, még bízik!
De már a látvány is izzik,
melegség árad s járja át,
a kicsinyke szürke szobát.
Már is oly hevesen lobog,
mint balerina úgy mozog,
|
|
Rovatok: Vers Egy szép csillagos éjszakán
a mesebeli kis tanyán
bebújik a csizmájába
majd rákezd víg nótájára
Felölti piros kabátját
hátára a teli zsákját
igazítja a frizurát
megpödri fehér bajuszát.
Felteszi az okulárét
megissza a limonádét
előkészíti a listát
|
|
Rovatok: Vers Esti mesét suttog a szél
fehér köntösbe fogja a tél
pislákoló tűz melegénél
jó szorosan átöleltél.
|
|
Rovatok: Vers Lám e nap is újra eljő
haj, tegnap még negyvenkettő
Járom az ugróiskolát
sorolom a számok hadát
és holnap már negyvenhárom
gyertyát fújva azt kívánom
körülöttem kis családom
mellettem csak jó barátom
s újra számolva se bánom
|
|
Rovatok: Vers Mintha más világon járnék
pompás házak és ajándék
girlandfüzér, gyöngyök és nerc
Ilyenkor fényűző a perc
Összegyűlnek nagy családok
örvendeznek jó barátok
emlékeznek minden jóra
ilyenkor meghitt az óra
A hit ujjai fonódnak
halk imával hálát adnak
|
|
Rovatok: Vers Még álmosan feküszik a nagy nyüzsgés,
már színesedni is látszik a szürkés.
Még egy picit a csendé a hatalom,
már nem vagyok biztos, hogy ezt akarom.
Még ruhátlanul, rendetlen a reggel,
már hétvége van, kapkodni ma nem kell.
Még olyan kócos minden gondolatom,
már fogalmazódhatna a mondatom.
|
|
Rovatok: Vers Tervet rajzol a barátság
arcán feszül az elszántság
hittel karon fog, kovácsol
erőt kitartást varázsol.
Téglákat hord most a hűség
az építéshez is szükség
nagyon kell a szilárd talaj
bíz itt nem elég a sóhaj.
Maltert kever a becsület
tartós legyen az épület
|
|
Rovatok: Vers S mikor hű marad a szó
az adott bizalom
mikor szemem lehunyva
is bízhatok.
Nem illan el hamar
mert homály nem takar
ám szívembe mar
ha ígérgetnek a szavak!
Ne ígérj lehetetlent
ne tedd a tehetetlent
mert elveszíted
bizalmad az egyetlent!
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Hűen őrzi lelkem pergamenje
mit a szívem vésett egykor bele
hol a szó nem száll el hamar tova
hol a tetteknek bizony van nyoma.
Hol tisztán szól a becsület hangja
soha sem pendít hamis dalt húrja
a hitvallásom büszke erényem
mit senki nem veheti el tőlem!
|
|
Rovatok: Vers Most lábaid elé szórta
a legpompásabb aranyát
az arcodon hűvös csókja
érezni véled ajakát.
Oly igéző csillogást vet
árnyad elé a napsugár
eléd tár egy rejtett szívet
mit felrajzol a fénymadár.
Most még gyengéden invitál
vágyik rá, hogy őt is szeresd
|
|
Rovatok: Vers Díszes ruhát ölt
|
|
Rovatok: Vers Lám, porondmesterként nagy a felelősség
nem csak az oroszlánt, népet is idomít,
a közönség között nagy az egyezőség,
Szót fogadnak, tapsolj vagy nevess, finomít!
Kalap alatt szövetkeznek!
Következő előadásra törekszik,
már dörzsöli a markát, dől a bevétel
|
|
Rovatok: Vers Egyre küzd a feltámadó
hatalmas haragos széllel
irgalmazz ó mindenható
légy még kegyelmes a néppel.
|
|
Rovatok: Vers Ködös hajnalon Nagy ködös lepel
takarja el a fáradt
hajnal homlokát.
|
|
Rovatok: Vers A
|
|
Rovatok: Vers Elmúlt a szép nyár, oly hamar
roppan lábam alatt az avar,
hosszú sétára indulok,
amíg lehet, amíg bírok.
Nyakamat már a kabátba,
leheletem már a távolba,
látom és érzem, itt vagy hát,
megszínezted az öreg fát.
Elém tárod szíved titkát,
|
|
Rovatok: Vers Már dúdolni kezdem a ritmusát,
az ősznek szívverését, dallamát,
átjárja szívem, lelkem zegzugát,
feledteti ködös, zord hajnalát.
Járom az utam erdőn-mezőn át,
elviszem magammal, mit komponált,
s amott látom az öreg almafát,
lehullajtja a gyönyörű lombját.
|
|
Rovatok: Vers Hajnali köd szitál
ereszkedik egyre
röpke perc invitál
vele megyek messze.
Hasadni látszik már
hajnal kemény burka
koravén napsugár
ágyába még bújna.
Elballag a múltat
s nem sejti a jövőt
emlékek közt kutat
siratja az időt.
|
|
Rovatok: Vers Nap-nap után nehéz
remegve nyúl a kéz
kérne, ó de nem mer
mert szigorú szem ver.
Éhezik a jóra
néha csak egy szóra
a fájó szív hasad
a lélek elsorvad.
Olykor csak egy mosoly
ami szép, nem komoly
olykor egy ölelés
bizony ez sem kevés!
|
|
Rovatok: Vers Még komponál a vén zenész
a refrén nem az igazi
míg nem áll össze az egész
mert hiányzik még valami.
A dallam benne él már rég
újra és újra elkezdi,
nem adja fel, messze a vég
hajtja, nem hagyja feledni.
|
