A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Tavaszi lágy szellő ébresztgeti
szép kedvesen halkan szeretgeti
még téli álmát viselő lelkem
lassan, mert tudja, hogy úgy szeretem!
Csicsergő madárhangon csalogat
gyengéd napsugarakat ragyogtat
karjaiba zár, közelebb érek
oly üde réti virág, még kérek!
|
|
Rovatok: Vers Az álmomban már láttalak,
és minden éjjel vártalak,
a rejtelmes erdő mélyén,
lassú patak partja szélén.
Hol néma és mozdulatlan,
nyugalmat ontó ártatlan,
szelíd, szeretek itt lenni,
itt nem rohan el úgy senki.
Van idő kedves mosolyra,
egy nyugtató pillantásra,
|
|
Rovatok: Vers Jöttem, hogy láss,
láss meg engem!
Értsd, hogy ez más,
ó higgy bennem!
Láss, mint embert,
embert s a nőt!
Víg édenkert,
teremts jövőt!
Kell, hogy szeress,
szeress, engem!
Szívem éhes,
tápláld lelkem!
S míg szabadon,
|
|
Rovatok: Vers Most
csend van
olyan bús
mozdulatlan
vihar előtti
Most
néma
üresség
szorítja ki
tágítja ki
a gondolatot
Most
mindegy
a hajnal
pirkad vagy hál
már megágyazott
Meg-
|
|
Rovatok: Vers Karácsonykor minden út hazavisz,
ebben minden ember erősen hisz,
még ha távolra is sodor az élet,
ünnepekkor hazatér minden lélek.
Oly jó, ha van hová hazamenni,
szívünknek kínját kicsit letenni,
arcunkon a fájdalmakat elfedni,
bánatunkat a küszöbön feledni.
|
|
Rovatok: Egyéb Szeretettel kívánok mindenkinek egészségben, szeretetben gazdag, békés boldog új évet!
|
|
Rovatok: Vers Vidáman csúszik már a szán,
|
|
Rovatok: Vers Télnek derekán
éjnek hajnalán
suttog a szél,
Dombok zegzugán
fáknak odúján
kicsi lény él,
Fénynek sugarán
ének dallamán
szépet mesél,
Patak sodrásán
csodák csodáján
halkan remél!
|
|
Rovatok: Vers Csendes pelyhek ereszkednek,
egyre nagyobbak és szebbek,
bámulom az ablakon át,
miként változtatja magát.
Lágyan érkeznek egymásra,
takarót szőnek a világra,
betakarják szépen a tájat,
a kis házikót s a fákat.
Mert így olyan szép az ünnep,
|
|
Rovatok: Vers Ropog a fa, hangja hallik,
öreg ajtó halkan nyílik,
az akác egymásra borul,
egy utolsó csókért koldul.
Nem az utolsó, még bízik!
De már a látvány is izzik,
melegség árad s járja át,
a kicsinyke szürke szobát.
Már is oly hevesen lobog,
mint balerina úgy mozog,
|
|
Rovatok: Vers Egy szép csillagos éjszakán
a mesebeli kis tanyán
bebújik a csizmájába
majd rákezd víg nótájára
Felölti piros kabátját
hátára a teli zsákját
igazítja a frizurát
megpödri fehér bajuszát.
Felteszi az okulárét
megissza a limonádét
előkészíti a listát
|
|
Rovatok: Vers Esti mesét suttog a szél
fehér köntösbe fogja a tél
pislákoló tűz melegénél
jó szorosan átöleltél.
|
|
Rovatok: Vers Lám e nap is újra eljő
haj, tegnap még negyvenkettő
Járom az ugróiskolát
sorolom a számok hadát
és holnap már negyvenhárom
gyertyát fújva azt kívánom
körülöttem kis családom
mellettem csak jó barátom
s újra számolva se bánom
|
|
Rovatok: Vers Mintha más világon járnék
pompás házak és ajándék
girlandfüzér, gyöngyök és nerc
Ilyenkor fényűző a perc
Összegyűlnek nagy családok
örvendeznek jó barátok
emlékeznek minden jóra
ilyenkor meghitt az óra
A hit ujjai fonódnak
halk imával hálát adnak
|
|
Rovatok: Vers Még álmosan feküszik a nagy nyüzsgés,
már színesedni is látszik a szürkés.
Még egy picit a csendé a hatalom,
már nem vagyok biztos, hogy ezt akarom.
Még ruhátlanul, rendetlen a reggel,
már hétvége van, kapkodni ma nem kell.
Még olyan kócos minden gondolatom,
már fogalmazódhatna a mondatom.
|
|
Rovatok: Vers Tervet rajzol a barátság
arcán feszül az elszántság
hittel karon fog, kovácsol
erőt kitartást varázsol.
Téglákat hord most a hűség
az építéshez is szükség
nagyon kell a szilárd talaj
bíz itt nem elég a sóhaj.
Maltert kever a becsület
tartós legyen az épület
|
|
Rovatok: Vers S mikor hű marad a szó
az adott bizalom
mikor szemem lehunyva
is bízhatok.
Nem illan el hamar
mert homály nem takar
ám szívembe mar
ha ígérgetnek a szavak!
Ne ígérj lehetetlent
ne tedd a tehetetlent
mert elveszíted
bizalmad az egyetlent!
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Hűen őrzi lelkem pergamenje
mit a szívem vésett egykor bele
hol a szó nem száll el hamar tova
hol a tetteknek bizony van nyoma.
Hol tisztán szól a becsület hangja
soha sem pendít hamis dalt húrja
a hitvallásom büszke erényem
mit senki nem veheti el tőlem!
|
|
Rovatok: Vers Most lábaid elé szórta
a legpompásabb aranyát
az arcodon hűvös csókja
érezni véled ajakát.
Oly igéző csillogást vet
árnyad elé a napsugár
eléd tár egy rejtett szívet
mit felrajzol a fénymadár.
Most még gyengéden invitál
vágyik rá, hogy őt is szeresd
|
|
Rovatok: Vers Díszes ruhát ölt
|
