A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Homokozó lapátomat ceruza váltja fel,
kedves, drága jó kis pajtások nem feledlek el!
Tarisznyámban őrzöm az óvodai éveket,
és gondolok rád homokozó, de most ég veled!
Mint a sebesvonat, gyorsan szaladnak a hetek,
szeptembertől én bizony már iskolába megyek!
Az első naptól egy szép iskolatáskát hordok,
|
|
Rovatok: Vers Szokott helyen lapít a bú
mint egy ottfelejtett bábú
de csak a helyét foglalta
vár, érkezzen áldozata.
S mit sem sejtve telepedett
kit magánya ide rejtett
ábránd a csillagok között
súlytalan a felhők fölött.
Mozdulatlan már holt teste
nap nap után újra leste
|
|
Rovatok: Vers Vajon, ha lenne ükapám,
|
|
Rovatok: Vers Veled születtem s veled halok
úgy ébresztenek a hajnalok
ha nem akarom akkor is még
fel a falra rajzolódom rég.
Követlek én ha felkel a fény
gyakran megláthatsz engem ez tény
ott melletted is vagy mögötted
és előtted s akár fölötted.
Színes ruhákba nem öltözöm
|
|
Rovatok: Vers Est, gondolatok, merengek
eső utáni fellegek
érdekesen keverednek
gondolatok teregetnek.
A rózsaszín a kékre hat
imitt-amott fehér áthat
és alatta sok út járhat
ki és nem taposott járat
Nyugodt, de még fáradt fenség
szemnek e látvány eleség
|
|
Rovatok: Vers Bár lenne nekem ükanyám,
mesélne, szavát ihatnám,
kerek arcú vitézekről
és hogy éltek fillérekből.
Bár lenne nekem nagymamám,
sütne, párnát tenne alám ,
s talán simítaná fejem,
vagy csak itt ülne mellettem.
Bár lenne nekem is anyám,
olyan, aki vigyázna rám,
|
|
Rovatok: Vers Halk dal rázta fel a csendet
ujjai játszottak egyet
olyan ismerősen csengett
szívemnek húrjain pengett.
És már együtt is morajlik
hangszálam dalra szomjazik
hangosan dúdol, hallatszik
a ritmusokkal eljátszik.
Hangos dal szűrődik most már
zene minden foka átjár
|
|
Rovatok: Vers A martoni játszótéren
nyári napon pont mint régen
hallatszik a hangos zsivaj
gyereksereg nagy a ricsaj.
Röppen a hinta
libben a szoknya
piros és cifra
itt járt egy cica.
Csúszda alján homokozó
jó lenne még egy pancsoló
itt nem rúg meg a kis csikó
|
|
Rovatok: Vers Ó, sajnos sok a megfáradt ember,
ki a szemedbe nézni már nem mer!
Mögötted feni, élezi a kést,
alkalmat lesve keresi a rést!
Fordulj csak hátat, s már lendül a kar,
s tőrének éles vége beléd mar,
s vigyorog továbbra is, ha rád néz,
de te tudod, eme arany csak réz.
|
|
Rovatok: Vers Szívem faragtam sziklába,
hatalmas hegy oldalába,
az esthajnalcsillag vezet,
kövesd a jelet, a kezet.
Magányos cédrusként állok,
egymagamban itt e tájon,
szellőt kértem hozzon felém,
hatalmas tenger nyílt terén.
Könyörögtem fényes naphoz,
|
|
Rovatok: Vers A nyári este holdfénye
belenéz a tó tükrébe
bámészkodva, álmélkodva
kerek arca mosolyodva
Végig simítja a tájat
hegyeket és apró házat
elszenderedett a világ
szép álmot sző minden virág.
Mesét suttogott a szellő
elcsendesedett az erdő
|
|
Rovatok: Vers Egy
forró
nyári nap
szerelmet vall
a tücsökzene.
Szép
nyári
éjjelen
kéz a kézben
sétálok veled.
|
|
Rovatok: Vers Még
|
|
Rovatok: Vers Kívül zöld és csíkos
belül piros magos
jó kong kipp-kopp
jól hasad ripp-ropp
Eljött az ideje
jó gazda leszedje
jó kong kipp-kopp
jól hasad ripp-ropp
Kisfiú kedvence
megeszi egyszerre
jó kong kipp-kopp
jól hasad ripp-ropp
|
|
Rovatok: Vers Ma ismét elpattant egy húr
lelkemnek erős hangszerén,
jó mélyen a szívembe szúr,
lebegek a bú tengerén.
Oly szépen és lágyan zenélt,
szerelmes dallamot zsongott,
és önfeledten táncra kélt,
ó, soha sem panaszkodott!
Jaj, de hányszor sebzett már meg,
|
|
Rovatok: Vers Két lábon bandukol a bánat
cipelteti magát és áltat
jó nehézre hízott és csak nőtt
az évek során, új tervet szőtt.
Éppen hogy csak bele nem roskad
kinek a hátát húzza, duzzad
gőgösen feszít, nem ereszti
erősen fogja s hitegeti.
S ha áldozata már nem bírja
|
|
Rovatok: Vers Már pirkadó szobám falán
ébresztgetni próbál talán
arany virágot festő nap
ó halkan néma csókot kap.
Már üresen kong a szoba
hajnallal illantál tova
még szótlan kerestem kezed
szorosan jó volna veled.
Üresen maradt a szoba
a fülledt meleget ontja
|
|
Rovatok: Vers S mint egy vízbe hajított kő
jó nagyot csobbant a tóban
értéktelen nem drágakő
úgy merült el egyre jobban
Nem kímélve hajították
zuhanni kezdett féktelen
buborékok körbefonták
s most lenn övé a végtelen.
|
|
Rovatok: Vers Te bánatos szomorúfűz
hozzád is oly sok emlék fűz
a hosszú vessző s leveled
rejtekét köszönöm neked.
S mikor hintát fontál körém
védő árnyék hajolt fölém
gyermeki testem ringattad
törékeny lelkem is óvtad.
Karom még úgy kapaszkodna
könnyeim könnyeddel mosna
|
|
Rovatok: Vers Tarka szőnyeget
varázsol elém kertem
biztosan álom
Szívem peremén
gondozom legkedvesebb
virágaimat
Virágos kertem
szeretetemtől oly szép
csak te láthatod
|
