A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Átsétált az úton egy fekete macska
szerencséje volt, mert senki el nem csapta
kacag, szájában virított egy lóhere
messziről látszott a négy szép zöld levele.
Jó nagyot dobbantott az útszéli porban
s a kéményseprő ölébe pottyant nyomban
kerestem ruhámon gyorsan én egy gombot
|
|
Rovatok: Vers A
táj ha
festői
és megihlet
én megfestem azt.
|
|
Rovatok: Vers Mint jó diák, elővette a palettát,
s festeni kezdte a tájat,
hol dombokat, hol a fákat,
még utoljára tarkára a bokrétát.
Ecsetét néha-néha a tóba mártja,
letörli forró mosolyát,
helyette komoly arcot vág,
még alkot, munkáját szorgosan folytatja.
|
|
Rovatok: Vers Ó, drága társak, jó barátok!
Szeretettel gondolok rátok!
S ha néhány sorom olvassátok!
Körül vesznek majd jó hatások!
Különbözőek vagyunk, mások,
mégis összekötnek írások!
Elétek őszintén kiállok,
mindig barátságot kínálok!
Olykor rokonlelket találok,
|
|
Rovatok: Vers S még ölel langymeleg karod,
most búcsúzom, ha akarod!
De ígérd meg nekem, sietsz,
rám újra ezer szikrát vetsz!
Tudom, neked kell, hogy pihenj,
ó, nem is tartalak fel, menj!
Hótakaród igazítom,
kedves arcod megsimítom!
Kis pacsirta hangját lesem,
|
|
Rovatok: Vers Rohanó idő kereke,
haj, bárcsak egyszer lehetne!
Egy karommal ölelnélek,
a másikkal pörgetnélek!
Néha előre, ne fájjon,
ádáz szavad így ne bántson!
S én nem vágyom már a múltba,
bizony nem csinálnám újra!
Olykor megállítanálak,
csak némán élnék a mának!
|
|
Rovatok: Vers Bár ne találkoztunk volna,
az idő lassabban fogyna,
s nem zokogna lelkem se úgy,
bánatod érzem ugyanúgy!
Bár ne ébrednék melletted,
korán a napot elveszted,
s ne látnám arcodon a kínt,
mely szám ízét úgy keserít!
Értelmetlen barázdát ejt,
|
|
Rovatok: Vers Kenyér mellé jó a szőlő,
apró karó kell a tőhöz,
gazdának óhaja kevés,
csak remek legyen a termés.
Az inda húzza és húzta,
karjait magasra nyújtja,
kapaszkodik az felfelé,
tekeredik a nap elé.
Jól rásüt a nap sugára,
míg ontja kincsét magára,
|
|
Rovatok: Vers Homokozó lapátomat ceruza váltja fel,
kedves, drága jó kis pajtások nem feledlek el!
Tarisznyámban őrzöm az óvodai éveket,
és gondolok rád homokozó, de most ég veled!
Mint a sebesvonat, gyorsan szaladnak a hetek,
szeptembertől én bizony már iskolába megyek!
Az első naptól egy szép iskolatáskát hordok,
|
|
Rovatok: Vers Szokott helyen lapít a bú
mint egy ottfelejtett bábú
de csak a helyét foglalta
vár, érkezzen áldozata.
S mit sem sejtve telepedett
kit magánya ide rejtett
ábránd a csillagok között
súlytalan a felhők fölött.
Mozdulatlan már holt teste
nap nap után újra leste
|
|
Rovatok: Vers Vajon, ha lenne ükapám,
|
|
Rovatok: Vers Veled születtem s veled halok
úgy ébresztenek a hajnalok
ha nem akarom akkor is még
fel a falra rajzolódom rég.
Követlek én ha felkel a fény
gyakran megláthatsz engem ez tény
ott melletted is vagy mögötted
és előtted s akár fölötted.
Színes ruhákba nem öltözöm
|
|
Rovatok: Vers Est, gondolatok, merengek
eső utáni fellegek
érdekesen keverednek
gondolatok teregetnek.
A rózsaszín a kékre hat
imitt-amott fehér áthat
és alatta sok út járhat
ki és nem taposott járat
Nyugodt, de még fáradt fenség
szemnek e látvány eleség
|
|
Rovatok: Vers Bár lenne nekem ükanyám,
mesélne, szavát ihatnám,
kerek arcú vitézekről
és hogy éltek fillérekből.
Bár lenne nekem nagymamám,
sütne, párnát tenne alám ,
s talán simítaná fejem,
vagy csak itt ülne mellettem.
Bár lenne nekem is anyám,
olyan, aki vigyázna rám,
|
|
Rovatok: Vers Halk dal rázta fel a csendet
ujjai játszottak egyet
olyan ismerősen csengett
szívemnek húrjain pengett.
És már együtt is morajlik
hangszálam dalra szomjazik
hangosan dúdol, hallatszik
a ritmusokkal eljátszik.
Hangos dal szűrődik most már
zene minden foka átjár
|
|
Rovatok: Vers A martoni játszótéren
nyári napon pont mint régen
hallatszik a hangos zsivaj
gyereksereg nagy a ricsaj.
Röppen a hinta
libben a szoknya
piros és cifra
itt járt egy cica.
Csúszda alján homokozó
jó lenne még egy pancsoló
itt nem rúg meg a kis csikó
|
|
Rovatok: Vers Ó, sajnos sok a megfáradt ember,
ki a szemedbe nézni már nem mer!
Mögötted feni, élezi a kést,
alkalmat lesve keresi a rést!
Fordulj csak hátat, s már lendül a kar,
s tőrének éles vége beléd mar,
s vigyorog továbbra is, ha rád néz,
de te tudod, eme arany csak réz.
|
|
Rovatok: Vers Szívem faragtam sziklába,
hatalmas hegy oldalába,
az esthajnalcsillag vezet,
kövesd a jelet, a kezet.
Magányos cédrusként állok,
egymagamban itt e tájon,
szellőt kértem hozzon felém,
hatalmas tenger nyílt terén.
Könyörögtem fényes naphoz,
|
|
Rovatok: Vers A nyári este holdfénye
belenéz a tó tükrébe
bámészkodva, álmélkodva
kerek arca mosolyodva
Végig simítja a tájat
hegyeket és apró házat
elszenderedett a világ
szép álmot sző minden virág.
Mesét suttogott a szellő
elcsendesedett az erdő
|
|
Rovatok: Vers Egy
forró
nyári nap
szerelmet vall
a tücsökzene.
Szép
nyári
éjjelen
kéz a kézben
sétálok veled.
|
