A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Parányi madárka
baromfik között
magocskákat
csipeget
Gazdasszonyhoz bújik
a kis kedvence
apró kincse
csibéje
|
|
Rovatok: Vers Láss
csodát!
Egy gyermek
szemén át, vár
rád mesevilág!
|
|
Rovatok: Vers Szorítom magamhoz reszkető kis tested,
bár csak nekem fájna ez és nem neked!
Fohászom istenhez szál fel, kérlel!
Imádságom is már előtte térdel!
Ó mily lassan jár az óra,
nem érzem, hogy jobb volna.
Miért nem hat már a gyógyszer?
Teszem fel a kérdést már ezerszer!
|
|
Rovatok: Vers Kitikkadni látszik,
oly szomjazó testem,
gondolattal játszik,
már káprázó szemem.
Ajkam repedezik,
csupán egy cseppnyi víz,
lelkem epedezik,
ó te nincstelen íz!
Mindenem az vagy te,
éltető, erő, kincs!
elporladok tudod-e?
|
|
Rovatok: Vers A jó béke az
melyet észre sem veszel
csak akkor ha nincs!
Körmendi Rita 2022.március 15.
|
|
Rovatok: Vers Szívem ma dacos
kávám is zaccos
hírektől csalódott
valaki becsapott!
Szomorú vagyok
pofont én kapok?
Más hibáját iszom
ez lenne a jussom?
Igazságtalanság,
szívembe éket vág,
Ó de ne aggódj!
és meg ne bántódj!
|
|
Rovatok: Mese Az út szélén egy kis madár kapírgált és egy kicsiny magocskát talált. Kicsiny kis magocska ki a perjefélék családjából származik, messzire pottyant a terményszállítóautóról amikor az egy nagy kátyúba huppant, aratás után úton a magtár felé.
|
|
Rovatok: Vers Emlékszem, régen ilyenkor április,
lázadozó, tomboló ifjú volt a vén is.
Bizakodó pillantások szóródtak szét,
egymáshoz fűz mint gyöngysor szívét.
Pillanatnyilag várat magára a kikelet,
a változás csábos illatával hiteget,
sebtében szövetkezik még a téllel,
kaján nevetve kacérkodik pőre kéjjel.
|
|
Rovatok: Vers Gyötrő kínok közt vergődne,
Oly sok szív és elme!
Belemarna s küzdene,
döntések és igazság végzete!
Szavak áradata toporogna,
Kimondatlanul, nyomorogva!
Nem mernének özönleni sorokba!
Rettegnének, hogy jön az értelem,
iszonyú karma!
|
|
Rovatok: Vers Lángoló nap perzseli szívem,
hűs szellő fuvallat ápolja lelkem,
víz sodorja tested vonalát,
aranyló homok őrzi lábad nyomát,
még érzem érintésed arcomon,
újra itt hagytál.
|
|
Rovatok: Vers Kitárom két karom, ha kell várad leszek,
Összefonom ujjaim, hogy esőtől védjelek.
Űzött szíved hajlékomban megnyugvásra lel,
Könnyeid itatom rongyaimba, ha kell!
Örömödtől kivirulnak kertem virágai,
Mosolyod hosszasan akarom vigyázni,
Kedves madárkákkal kacagj szertelen,
|
|
Rovatok: Vers Ruhám szakadt, folt borítja,
nincs, ki ezt már össze varja.
Nincs, ki betakarjon hideg éjszakán,
nincs, ki vigasztaljon, ha megütöm bokám.
Nincs, ki mellém álljon, ha az élet vádol,
nincs ő, csak valahol messze , messze távol.
|
|
Rovatok: Vers Friss lágy szellő simogat
dúdol kedves szavakat
kellemes a virág illat
mi az ablak alól árad.
Mintha tarka réten lennék
magas fűben hevernék
lepke táncot jár az égen
milyen szép csak nézem.
Látom a napot ahogy ásít
varázslatos csak úgy vakít
|
|
Rovatok: Vers Bár ne fájna az elmúlás,
felém hajol egy látomás,
mikor az emlék éltet még,
mi minden szép volt egykor rég!
S mikor kikötöm csónakom,
ismerősnek tűnő parton,
végre révbe ér, úgy érzek,
ki boldog, többet nem kérek!
Nem vágyok már más szelekre,
|
|
Rovatok: Vers Narancssárgát facsart ki magából az ég,
nem láttam ily csodálatos szépet már rég,
oda fenn a fellegekben szárnyra keltem,
s óceán felett repült magasan lelkem.
Napsugár cikázott a vízen előttem,
önfeledt boldogság áradt ki belőlem,
és gyémánt szőnyeg ragyogott lábam előtt,
|
|
Rovatok: Vers Ébresszen ma madár dala,
tarka virágok illata!
Áldott legyen minden nő
suttogja a tavaszi szellő!
|
|
Rovatok: Vers Jól esik a csend, de nem a magány,
csak nézni el, de nem elveszni,
tűnődni, vágyakozni talán.
Egy pillanat, s már sötét lepel borít el,
éji lepel ez, még nem a vég.
Milliárd csillag fényét fürkészni az égen
valahol, máshol lenni a térben.
Fáradt karjaimba hajtom fejem,
|
|
Rovatok: Vers Gondolkozz el rajta,
mily rövid az élet!
Tudnod kell titkait,
becsüld meg a léted!
Amely ha nem vigyázol,
oly gyorsan el száll.
Melyre vigyázni kell,
hogy ne tűnjön el,
mert eltűnik hamar
s a föld el takar!
|
|
Rovatok: Vers Az idő megállíthatatlan,
a múlt eltörölhetetlen,
a jövő megmondhatatlan,
a jelen az most van ,
amit élni, cselekedni kell!
|
|
Rovatok: Vers S megtépázta már ezer szél,
tömérdek érzelem, mit átél,
darabokban, akkor is büszkén,
lobog a ház legfelső csücskén.
Hiába fakította tűző nap,
perzselte a nyári hónap,
csak vörösebb lett a veres,
vére a zászló tetején, becses.
Vakítóan tiszta maradt a fehér,
|
