A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Friss lágy szellő simogat
dúdol kedves szavakat
kellemes a virág illat
mi az ablak alól árad.
Mintha tarka réten lennék
magas fűben hevernék
lepke táncot jár az égen
milyen szép csak nézem.
Látom a napot ahogy ásít
varázslatos csak úgy vakít
|
|
Rovatok: Vers Bár ne fájna az elmúlás,
felém hajol egy látomás,
mikor az emlék éltet még,
mi minden szép volt egykor rég!
S mikor kikötöm csónakom,
ismerősnek tűnő parton,
végre révbe ér, úgy érzek,
ki boldog, többet nem kérek!
Nem vágyok már más szelekre,
|
|
Rovatok: Vers Narancssárgát facsart ki magából az ég,
nem láttam ily csodálatos szépet már rég,
oda fenn a fellegekben szárnyra keltem,
s óceán felett repült magasan lelkem.
Napsugár cikázott a vízen előttem,
önfeledt boldogság áradt ki belőlem,
és gyémánt szőnyeg ragyogott lábam előtt,
|
|
Rovatok: Vers Ébresszen ma madár dala,
tarka virágok illata!
Áldott legyen minden nő
suttogja a tavaszi szellő!
|
|
Rovatok: Vers Jól esik a csend, de nem a magány,
csak nézni el, de nem elveszni,
tűnődni, vágyakozni talán.
Egy pillanat, s már sötét lepel borít el,
éji lepel ez, még nem a vég.
Milliárd csillag fényét fürkészni az égen
valahol, máshol lenni a térben.
Fáradt karjaimba hajtom fejem,
|
|
Rovatok: Vers Gondolkozz el rajta,
mily rövid az élet!
Tudnod kell titkait,
becsüld meg a léted!
Amely ha nem vigyázol,
oly gyorsan el száll.
Melyre vigyázni kell,
hogy ne tűnjön el,
mert eltűnik hamar
s a föld el takar!
|
|
Rovatok: Vers Az idő megállíthatatlan,
a múlt eltörölhetetlen,
a jövő megmondhatatlan,
a jelen az most van ,
amit élni, cselekedni kell!
|
|
Rovatok: Vers S megtépázta már ezer szél,
tömérdek érzelem, mit átél,
darabokban, akkor is büszkén,
lobog a ház legfelső csücskén.
Hiába fakította tűző nap,
perzselte a nyári hónap,
csak vörösebb lett a veres,
vére a zászló tetején, becses.
Vakítóan tiszta maradt a fehér,
|
|
Rovatok: Vers Szürke szobában ülök, s merengek,
tekintetem az ablak kicsiny résére mered,
álmodozom, vágyakozom, hol lehet a kedvesem?
Mennék, s megkeresnélek,
de oly messze vagy tőlem,
rohannék, két karodba,
s várnám ölelésed!
Hol vagy ó kedvesem,
miért, nem vagy itt velem?
Fognám, két kezed,
|
|
Rovatok: Vers Egy újabb hét, megint egy hétfő
türelmetlenségem egyre csak nő
Kérdések állnak, válaszok nélkül
a múlt lassan fertőtlenítőbe merül.
Egyre közelebb jönnek a falak
s már nehezen megy le a falat.
Zihálok és levegőért kapkodok
már nem is tudom ki vagyok!
|
|
Rovatok: Vers S volt már közel a vég,
nem is olyan rég,
úgy ráztad testem,
görcsös fogságodba estem.
Majd gondoltál egyet,
mint össze gyűrt papírt,
odébb hajítottál,
eleget sanyargattál!
s már azt hittem feladtad,
találtál mást prédát,
de újra rám találtál,
|
|
Rovatok: Vers Egymáshoz kapcsolódik szorosan
levegő, mely melegszik egyre -egyre jobban,
egészen, míg a tűz fel lobban,
ettől a föld egyre csak szárad,
mély tengeréből hideg vizet áraszt,
párologni kezd s fel száll az égbe,
újra és újra így megy ez körbe.
|
|
Rovatok: Vers Érezni vélem illatod,
melyet messzi szél hozott,
lehunyom szemem, hadd vigyen,
hadd vigyen hozzád gondolatom.
Imádtam minden percét,
mit veled tölthettem,
fáradt testem megpihent,
mikor partodon ültem.
S még is elváltak útjaink,
mert mennem kellett,
|
|
Rovatok: Vers Egy vasárnapon itt ragadtam ,
ég és föld között,
esős nap lehetett, mikor életem,
elkezdődött,
Ide-oda ingatva eltaszítva tengődtem,
bambán,
sodródtam kapaszkodva meglepően,
egy indán.
Hiába nyújtottam reszkető kezet,
felétek,
eltaszított ezer szánakozó tekintet,
|
|
Rovatok: Vers Vettem egy jegyet az érzelmek vasútjára
jó mókának indult, egy programnak mára.
Álldogáltam kicsit még a sötét peronon,
közeledett felém egy érdekes feromon.
Be érkezett a vonat hullámos sínpáron,
melléd szólt a jegyem, te lettél a párom.
Jegyem igazolását gyorsan zsebre tettem.
|
|
Rovatok: Vers S hódították már szívem százak,
sodródott kusza érzelmek, gyötrő vágyak.
Lábaim szüntelen táncra vágytak,
mindig mással, soha meg nem álltak.
Majd te jöttél, és láncot hoztál,
mint vasgolyó a rabon,
szorosan mellettem maradtál.
Táncba kezdtünk együtt újra és újra,
|
|
Rovatok: Vers Csak ülök némán az útszéli padkán,
a sofőr ideges, látszik az arcán.
Tekintetem magányosan elveszett.
Bámulom mellettem a lyukas kereket.
Lelassult gondolatom tekeredik,
egészen a csavarkulcsra szegeződik.
Hangosan körbe és körbe nyekereg,
órámra lesek, az idő gyorsan pereg.
|
|
Rovatok: Vers Hull az elsárgult falevél,
nem rég még zöld volt,
talán vörös lesz mire földet ér,
szára már egészen holt.
Alá hullik törzsének avarába,
már a többi levél gyűlik,
a szél tova fújja egészen a Dunába,
oly sietve elszakad és lehullik.
De ki tudja, merre röppen tova,
|
|
Rovatok: Vers Soha nem fogsz megismerni,
ha nem is akarod,
soha nem fogsz jól ismerni,
ha elmondani nem hagyod.
Mindig csak egy arc maradok,
kiről bármit mondhattok.
Leírom hát szép papírra,
kerek nagy betűkkel,
hogy írásom nyoma ne tűnjön el.
De hiába a szép papír,
|
|
Rovatok: Vers Üresen kong a házikó,
nyikorog az ablaka,
csak a hideg téli szellő
szalad át rajta.
A kertkapu nyitva maradt,
nem jár arra senki,
térdig érő hóba ragadt,
van rajta egy cetli.
Valaminek vége szakadt,
így szólt az üzenet,
az idő gyorsan elszaladt,
ennyi volt egy élet.
|
